a szomorú valóság...
"És vagyok sok-sok év után is a túlsó part,
a Dunántúl, (egy kényszerrezervátum),
a szülőföld könnyeivel küszködő-kesergő indiánja." (F.T.M.)

ez van...
Ötvennégy éves lettem - nem én akartam így,
s nem így akartam én...

...nem készültem fel erre a korra, a kórra,
s megbukom úgylehet, bár okos vagyok,
csak magamhoz, magamnak való eszem nincsen...

(Csiki László)
"... AZ UTAT ÉN AKARTAM, MERT ENGEM AKART AZ ÚT ..."
(Magyari Lajos)
gondolatok könyvtárszobámban egy számítógép monitor előtt...
Pierre Teilhard de Chardin francia természettudós, jezsuita teológus az Emberi jelenség című művében olyan közösségekről írt, amelyen belül megvalósul a "tökéletes kommunikáció". Akkor még utópisztikusnak tűnő megfogalmazása szerint a "rétegekben való gondolkodás" eredményeképpen a kommunikációs akadályok leomlanak és az emberek közvetlenül, hatékonyan és könnyen kommunikálhatnak. Az ő látomása "az emberi agy ruhájába öltöztetett földgömb" nem más, mint az INTERNET korai, nem technikai leírása.
 
Tamási sokat idézett sorai földi létezésünk céljáról, napjainkra az Internetnek köszönhetően tágabb értelmezést nyert. Számomra, mint számtalan sorstársamra akiket elsodort a sors szülőföldjéről szanaszét a nagyvilágba az "itthon" illetve "otthon" fogalmak, a világhálón már egy határok nélküli Kárpát-medencéhez tartozó virtuális közösséget jelentenek.