1784.
március végén született
az erdélyi Háromszék megye Kőrös nevű falujában - amelyet emlékére
1904-ben Csomakörösnek neveznek el - köznemesi származású
család hatodik gyermekeként. Ez a hivatalosan elfogadott születési
dátum, amelynek ellentmondanak, az elmúlt évek kutatásai: 1819-ben
kiállított határátlépési engedély 32 esztendősnek említi, Csetri
Elek által megtalált Csoma Sándor útlevelelében történt, porosz
hatóságok bejegyzése szerint 1816-ban tulajdonosa 28 éves. Bernard
Le Calloc'h szerint valószínű 1787/88-ban született! Édesapja
Csoma András székely határőr katona, édesanyja Gecse Krisztina.
(Baktay szerint Gócz Ilona, elírás)
1784. április 4. A falu anyakönyvébe bejegyzik megkeresztelését
(nagy valószínűséggel ez Csoma testvére lehetett, aki korán elhunyt,
és a következő fiú gyerek is ezt a nevet kapta; Bernard Le Calloc'h).
1790 -1791 tavasza Megkezdi tanulmányait a falu elemi iskolájában.
1799. tavasza Édesapjával felgyalogolnak Nagyenyedre
és beiratkozik a híres protestáns Bethlen-kollégiumba, ahol
vagyontalan lévén, szolgadiákként kezdi meg tanulmányait. Iskolatársa
Újfalvi Sándor.
1807. Befejezi gimnáziumi tanulmányait, felsőbb tagozatba
lép. Tanárai: Herepei Ádám, Benkő Ferenc, Hegedűs Sámuel. Különösen
a magyar őstörténet kérdései után érdeklődik. Pray György és Budai
Ésaiás történeti munkái vannak hatással rá, melyek szerint az ujgurok
és a magyarok rokonságban állnak. Itt fogalmazódik meg benne az
őshazakutató ázsiai utazásának gondolata.
1815. június Befejezi a Bethlen Kollégiumban főiskolai
tanulmányait
1815. augusztus Németországba utazik angol eredetű ösztöndíjjal.
(Halle, Travemünde, Lübeck, Hamburg)
1816. április 1-től a Göttingeni egyetem hallgatója.
Megtanul angolul, franciául, olaszul, arabul, megismerkedik a török
és perzsa nyelvvel. Behatóan foglalkozik orientalisztikával.
Tanárai: Eickhorn, a híres orientalista,
Blumenbach, Heeren, Fiorillo professzorok.
1818 ősszén visszatér Erdélybe. Máramarosszigetre
kap papi ill. tanári állásajánlatot, melyet nem fogad el.
1819 tavaszán Temesvárra, Karlócára, majd Zágrábba gyalogolt,
hogy a szláv nyelvekkel ismerkedjen.
1819. november 23-án útnak indult Keletre.
1819. november 28-án lépte át a határt
a Vöröstoronyi-szorosnál.
1820. január 1-ig Bukarestben tartózkodik, majd
1820. január 3-án a Dunán átkelve Szófiába ment,
majd tovább Philippopoliszba (Plovdivba). Eredetileg arab tanulmányainak
elmélyítése céljából Konstantinápolyba készül, de az ott dühöngő
pestis járvány miatt útiterve megváltoztatására kényszerül.
1820. február 7. Enosz kikötővárosban görög vitorlásra száll,
Chiosz és Ródosz érintésével Alexandriába érkezik. A pestis járvány
ide is eljut, ami miatt Ciprus, Szidon, majd Bejrut és Tripoli érintésével
Latakiába (ma el-Ladzikia) hajózik. Innen gyalog folytatja
útját.
1820. április 13. Megérkezik a szíriai Aleppoba (Haleb) ahol
egy hónapot időzik
1820. május 19. Ázsiai ruhát ölt és egy kereskedő
karavánhoz csatlakozva eljut Orfa és Mardin érintésével Moszulba,
ahonnan a Tigrisen folyón csónakkal jut el Bagdadba. Itt hat hetet
tölt, az angol követ olasz titkárának és a magyar származású Szvoboda
támogatásával
1820. szeptember 4-én elhagyja Bagdadot, európai öltözékben
vándorol tovább
1820. október 14. Perzsiába, Teheránba érkezik, az
ottani angol nagykövet Henry Willock ill. bátyja George Willock
vendégeként négy hónapot tölt ezalatt tökéletesíti
perzsa és angol nyelvtudását. Összes iratait itt hagyja biztonságból
1821. április 18. Meshedbe (Mashad) érkezik, itt háború
miatt 3 hónapot tölt, október 20-án indul újra útnak
Közép-Ázsiába, Kelet-Turkesztánba készül eljutni a magyarok rokonainak
tartott ujgur nép lakóhelyére. November 18-án megérkezik
Buharába. Öt nap múlva indul tovább,
mivel állítólag egy erős orosz hadsereg közeledik a város felé.
1822. január 6. Átvergődik a Hindukus hegyláncon a
Bamiyán-völgyön keresztül, a 3700 méteres Hadzsigak-hágón,és eljut
Afganisztán fővárosába Kabulba, majd tovább vándorol
India felé, hogy Pandzsáb, Kasmír és Ladakh érintésével jusson el
Belső-Ázsiába. A Haibar-szorosnál találkozik Allard és Ventura francia
tábornokokkal, kikkel Pesavar érintésével eljut
március 12-én Lahorba, majd Amritszár és Dzsammu
érintésével Szrinagarba érkezik április 12-én.
1822. május 19. Belső-Ázsia felé indul - egyedül
- áthalad a 3446 m magas Zodzsi-La hágón és június 9-én megérkezik
a nyugat-tibeti Lehbe (Ladakh székhelye), ahol meggyőződik, hogy
a továbbjutás Jarkand irányába innen lehetetlen. Visszaindul Szrinagarba
július 3-án
1822. július 16. Útközben a Himbábsz-folyónál,
Kasmír határán találkozik William Moorcroft angol kormány megbízottal.
Az ő ösztönzésére kezd el a tibeti nyelvvel és irodalommal foglalkozni
arra gondolva, hogy a régi tibeti feljegyzések közt talál a magarok
eredetére bizonyítékokat.
1822. Július 17 Elhagyja a várost, kilenc napi vándorlás
után Zangla neves kolostorába érkezik, nyugat-tibeti tartózkodásának
fontos színhelyére. Itt vetette meg tibeti tanulmányainak
alapját. Ittléte alatt több ezer tibeti nyelvű könyvet olvas át.
Elkészül Tibet történetének, földrajzának és irodalmának feldolgozásával
és összeállít egy 30000 szóra terjedő szójegyzéket,
Szangye Puncog és Kunga Csöleg tudós lámák segítségével
1824. október 22. Elhagyja Zanglát
1824. november 26. Szabáthuba brit-indiai határvárosba érkezik,
ahol az angolok gyanús személynek vélik és önéletrajza megírására
kötelezik.
1825. január-május Elkészül részletes jelentése útjáról,
tanulmányairól, tevékenységéről, melyet a brit főkormányzóság
hasznosnak ítél és havi 50 rupiát szavaznak meg számára kutatásai
folytatására.
1825. júniusában visszaindul
Zanszkárba
1827. januárig Hosszú hónapokat tölt Phuktálban,
de tanulmányai kevés eredménnyel járnak
1827. június - 1830. november Az angolok anyagi támogatásával
Bashér tartomány fővárosában - Kanamban - dolgozik
1830. márciusában a londoni Royal Asiatic Society
tagjául választja.
1831. május 5. Delhi, Agra és Kanpur érintésével Kalkuttába
érkezik és beköltözik a Bengáli Ázsiai Társaság székházába,
ahol tibeti-angol szótára és nyelvtana nyomdai előkészítésének
szenteli idejét
1833. november 15. A Magyar Tudós Társaság (Akadémia)
levelező tagjává választja
1834. január Megjelenik az első, tudományos
alapossággal megírt hiteles Tibeti-Angol Szótára (Essay
towards a Dictionary Tibetan and English) és Tibeti
Nyelvtana (A Grammar of the Tibetian Language in English).
A kalkuttai Baptista Misszió nyomdájában készült két
művet 500-500 példányban adták ki
1834. február 6. A Bengáli Ázsiai Társaság egyhangúlag
tiszteletbeli tagjává választják
1835 - 1837 Észak-Bengália különböző vidékein
nyelvészeti tanulmányokat folytat. Megfordul Maldában, Titaljában
és Dzsalpaiguriban (Szikkim)
1837 végén visszatér Kalkuttába, ahol csaknem öt évet tölt
remetei magányban, tudományos munkát végezve Ekkor látta el angol
értelmezésekkel a buddhizmus szakkifejezéseinek szankszrit-tibeti
gyűjteményét, a Mahavyutpatti (nagy kifejtés,
nagy etimológia), amely halála után születésének 125. évfordulóján
jelent meg Indiában.
1842. február Utoljára, ismét vándorbotot fog, megkísérli
Tibet fővárosába, Lhasszába való eljutást. A Mahananda folyón
vízi úton halad. A Teráli-vidék mocsaras, egészségtelen
éghajlatú vidéken gyalogosan kel át - itt kapja meg a maláriát
1842. március 24. Megérkezik Dardzsilingbe
1842. április 4. Súlyos maláriarohamok kínozzák,
egészségi állapota a láz következtében nagyon leromlik és
1842. április 11-én reggel 5 órakor élete véget ér. A
dardzsilingi temetőben helyezték végső nyugalomra. Itt van síremléke,
amelyet az Asiatic Society of Bengal emeltetett a Magyar Tudományos
Akadémia emléktáblájával. 1910-ben magyar bizottság díszesebb formába
állítatta helyre.
|