Dardzsiling
- egy sír krónikája
dr. Flórián Csaba |
Jelen dolgozatomat, a kovásznai Csoma Napok keretén belül olvastam fel, 2016. áprilisában. 2017. októberében eljutottam a helyszínekre, Kalkuttába és Dardzsilingbe, ennek megfelelően az adatokat az aktuális állapotnak megfelelően helyesbítettem [lásd az összefoglaló listát a tanulmány végén] A kutatók és hagyományápolók egyöntetűen egyetértenek abban, hogy a szakrális helyeket leszámítva, a Csoma-kultusz egyik központja, a dardzsilingi sír a leglátogatottabb magyar emlékhely. A síron lévő emlékmű történetét először, Bethlenfalvy Géza foglalta össze 2004-ben. [BETHLENFALVY 2004] 2009-ben, a kovásznai Csoma konferencián Gazda József és Bangha Imre foglalkozott a Csoma-zarándoklatok, ill. a bengáliai magyar utazók számbavételével kapcsolatosan a dardzsilingi látogatókkal. Írásomban megpróbálom összefoglalni a nevesebb utazók, zarándokok névsorát, illetve áttekinteni, hogy milyen változásokon ment keresztül az emlékmű, miként helyezték el, majd át, az idők folyamán a ma már közel két tucat emléktáblát. Az anyag összeállításához felhasználtam az általam ismert, nyomtatásban megjelent könyveket, újságokat, valamint az elektronikusan elérhető internetes forrásokat. A lista természetesen nem teljes, folyamatos bővítésre szorul. Dardzsiling régi temetője (Old Cemetery) a Lebong Cart Road mentén fekszik, körülbelül egy mérföldre a város ismert bevásárló központjától a Chowk Bazaar-tól. A temetőt, az Indiai Régészeti Kutatóintézet (Archeological Survey of India) a „nemzeti fontosságú” létesítmények közé sorolta, megemlítve két jelentős síremlékét. A temető fenntartásában jelentős anyagi támogatást nyújt, az 1977-ben létrejött, a Délkelet-Ázsiában található Angol Temetők Egyesülete, a BACSA. A temetőt 1842-ben nyitották meg, és 1894-ben zárták le. Csoma sírja mellett, a Dardzsiling alapítójának tartott George W. Aylmer Lloyd tábornok sírja számít még történelmi jelentőségűnek. Ő volt az, aki 1835-ben, a Kelet-Indiai Társaság részére megszerezte Sikkim uralkodójától, a dardzsilingi dombokat. A sír Google Map-es koordinátái: 27°3'8"N 88°15'34"E. [GOOGLE MAP] A síron a temetés után egyszerű faoszlop állt, amelyen a halál időpontja, Csoma neve és életkora szerepelt. A síremlék felállításával kapcsolatban eltérőek az irodalmi források. Duka Tivadar szerint a Bengáliai Ázsiai Társaság megbízta George W. Aylmer Lloyd (1790-1865) tábornokot, egy emlékmű felállításával „Ezen levél tartalma az Asiatic Societyvel közöltetett, s a tudományos társulat azonnal ezer rupiát szavazott meg, megbízván Lloyd ezredest, a boldogultnak régi jóakaróját, hogy illő emléket állítson a tudós sírjára a dardjilingi temetőben, a következő felirattal, mit a Society 1845-dik évi február havában tartott gyűlésén jóváhagyott.” (6). Az idézetben, Duka több eseményt összekavar, hivatkozásokat nem közöl. A levél - amiből idéz - Campbell doktor beszámolója Csoma halálának körülményeiről, amelyet G.A. Bushby megbízott kormánybiztosnak írt 1842. április 15-én. (7) Először Marczell Péter (8), majd Bernard Le Calloc’h (9) cáfolta meg Duka állítását. Marczell egyenesen a tények meghamisításával vádolja Dukát. Az eredeti leveleket olvasva egyértelmű, hogy az emlékmű felállítása Archibald Campbell (1805-1884) orvos, dardzsilingi főfelügyelő érdeme! Ő volt az, aki Csoma halála után pár nappal 1842. április 16-án levelet írt Henry W. Torrensnek (1806-1852) az Ázsiai Társaság titkárának, egy méltó síremlék felállítás ügyében: „Remélem, hogy a Társaság emlékművet fog emelni fölötte”. Levelét, valamint a Bushby titkárnak küldött beszámolóját a Bengáliai Ázsiai Társaság 1842. május 6-iki ülésén olvasták fel. Ekkor dönt úgy a közgyűlés, hogy: „a Társaság bocsájtson egyezer új rúpiát (Co’s Rupees) Dr. Campbell rendelkezésére emlékmű emelésére egy sírkő hozzátételével az elhunyt emlékezetéhez méltó felirattal.” Campbell 1843. decemberében a következőket írja a Társaságnak: „Hivatkozással az Ázsiai Társaság azon határozatára, amely 1000 rúpiát bocsájtott rendelkezésemre egy emlékmű állítására a néhai Mr. Csoma de Kőrös sírja fölé, van szerencsém bejelenteni, hogy tekintettel a szükséges átfutási időre és a megfelelő márvány emlékmű Kalkuttából való beszerzésének nehézségére, a hely megjelölésére egy kőfaragóilag tekintélyes egyszerű oszlopot állítattam fel, amely csak halála dátumát, nevét és korát tünteti fel …Szívemen viselem, hogy az elhunyt emlékezetére megfelelő felirattal egy márvány emlékmű kerüljön a dardzsilingi templomba..Kérem, adják meg azt a feliratot, amelyet a Társaság a leghelyénvalóbbnak tart.” A levélből tehát az is kiderül, hogy az emlékmű felállításáig nem egy faoszlop, hanem kőből készül oszlop jelölte Csoma sírját. A tábla szövegét a Társaság 1845. februári gyűlésén hagyták jóvá, amit a közben alelnöknek megválasztott, Mr. H.W. Torrens a következő szavak kíséretében terjesztett a gyűlés elé: „bemutatom az epitaphiumot, mely Kőrösi Csoma Sándor megsiratott barátunk hantjaira helyezendő, a mint azt a választmány helybenhagyta.” A feliratot John Pyefinch Weaver festő-szobrász véste be a márványlapba, azzal a tévedéssel, hogy Csoma életkorát 44 évesnek hitte. Az elkészült emlékművet mely nyolcszögű (Bernard Le Calloc’h valószínű figyelmetlenül ír hatszögüről, maga is járt a sírnál), hét lábnyi magas, Csoma halálnak harmadik évfordulóján 1845-ben, egy rövid szertartással avatják fel. Az oszlop nyolcszögű keresztmetszete, Buddha nyolcküllős „tankerekét” idézi. Kezdetben a vakolat színe sötétebb sárga volt, Bethlenfalvy szerint az építők ezzel Csomának a buddhizmussal kapcsolatos érdemeire utaltak. Szilágyi Ferenc, Csomáról írt monográfiájában teszi fel azt a kérdést - amire a választ mai napig sokan keresik - miért keleti, hindu stílusú síremléket emeltek a protestáns egyetemet végzett Csomának, egy angol-keresztyén temetőben? [SZILÁGYI,1984, 87.o.]
Csoma halála után, az első magyar utazó, aki megfordul Nyugat-Bengáliában,
Kalkutta környékén, gróf Andrásy Manó (1821-1891).
1849-ben két hónapot töltött ott, majd hazatérve, 1853-ban megjelent,
saját vízfestményeivel illusztrált „Utazás Kelet-Indiákban, Ceylon,
Java, Khina, Bengál” című könyve. Útleírásában részletes beszámolót
olvashatunk Kalkuttáról, de sajnos elmulasztotta, azt a történelmi lehetőséget,
hogy elsőként számoljon be (esetleg festette volna le!) az 1845-ben elkészült
síremlékről! Honfitársa életéről, munkásságáról sem rendelkezett megfelelő
információkkal, hiszen azt írja, hogy Csoma Tibetből visszajövet halt
meg: Az első magyar, akiről tudjuk, hogy a sírt meglátogatta Dardzsilingben, az Duka Tivadar (1825-1908) Görgey egykori hadsegéde, Csoma első életrajzírója. Duka 1854-ben érkezett Kalkuttába, ekkor kezdte meg a Kőrösi Csoma Sándor életére és munkásságára vonatkozó adatok összegyűjtését. 1856 januárjában foglalta el új állomáshelyét Mungirban, ahol két év megszakítással 11 évig teljesített szolgálatot. Még 1856-ban ellátogatott Dardzsilingbe, hogy felkeresse Kőrösi Csoma sírhelyét, ahol rábeszélésére egy ottani kollégája - dr. Collins - elvállalta a síremlék gondozását, az ő távollétében. (6) [Ezt Stein Aurél is megerősíti Duka ivadar halálakor mondott emlékbeszédében.] (7) Duka könyvében azt írja, hogy „az ötvenes években orvostársam dr. Collins viselte gondját a síremléknek”. 1871-74 között Dardzsilingben teljesített szolgálatot, mint a szanatórium főorvosa, ebben az időszakban valószínű rendszeresen látogatta, a temetőt. Stein Aurél az előbb említett beszédében így idézi fel ezt az időszakot: „Később a hetvenes évek elején, amikor ő maga foglalta el e vágyott állást ott a szép hegyi szanatóriumban, különös öröme telt benne, hogy nagynevű honfitársa sírkövét gondjaiba vehette”. Téves Cholnoky állítása, miszerint Duka 1874-ben járt először a sírnál. [CHOLNOKY, 1940, 255.o] Duka Tivadar közli először, a síron lévő fehér márványtáblára vésett szöveget, melyen a Csoma életkora tévesen szerepel (ezt minden életrajzírója megemlíti, 1957-ben még hibás, de hogy ki és mikor javította ki, nem sikerült azonosítani) [DUKA, 1884, 147.o.]. A tábla Jakabos általi leírása a következő [JAKABOS, 1983, 226-227. old.]: „Az északi oldalon, Lebong felől, csak egy nagy emléktábla van, 50x55 cm. Ez is mélyen besüllyesztve az oszlopba. Tulajdonképpen ez a legrégebbi, az Ázsiai Társaság által elhelyezett emléktábla. Fehér márványból van, rajta fekete betűkkel írott - nem vésett! - szöveg [JELENLEG, A HÁTSÓ TÁMFALON LÁTHATÓ, 2017, október]: H.I.
|
1.
Duka Tivadar, 1856 (1884) |
2.
Kreitner Gusztáv, 1878 (1882) |
3.Lóczy
Lajos által közölt rajz 1886, Déchy Mór (1879) fotója alapján |
Azt, hogy Csoma halála után röviddel már elismert tudósnak számított, bizonyítja, hogy sírját 1860-ban meglátogatta Henry Russel-Killough (1834-1909) [BERNARD LE CALLOC'H 2004] ír származású, kalandos életű gróf, utazó, alpinista francia író. Az ő személyéről mintázta Verne Gyula 80 nap alatt, a föld körül című regényének főhősét. A síremlékhez kapcsolódóan szólnunk kell, a Széchényi István-féle, Csoma sírját ábrázoló medalionról, mely a mai napig tisztázatlan kérdést vet fel. Széchényi Béla (1837-1918) magyar utazó, koronaőr, a legnagyobb magyar fia „Emlékezzünk régiekről” című írásában ezt írja: ”..síremlék egy fényképét Londonban leltem véletlenül 1858-ban és felejthetetlen édesatyámnak adtam át. Ő e feletti örömében azt olajban másoltatta le és sárga bronzból készült keretére vésette..” (itt következnek a számtalanszor idézett sorok). 1859-ben Széchényi István (1791-1860) politikus, író, polihisztor, Döblingből titkárához Tasner Antalhoz címzett levelében ugyanerről az eseményről így emlékezik: „Béla Angolhonban ajándékul kapta egy földönfutó hazánkfiától, Kőrösi Csoma sírkövének rajzát..E kis rajzot hadd adná Béla a magyar T. Akadémiának ajándékul! Ámde hogy ez kedvezőbben üssön ki, én egy medaillont rendeltem…” Szilágyi Ferenc feltételezése szerint a festményt, talán Schöfft Ágoston készítette. [SZILÁGYI 1992] 1876-ban a medalion, az Akadémia tulajdonába került. A festmény érdekessége, hogy az emlékmű tetején egy urna látható! Az Akadémia irattárában van egy nagyalakú, datálatlan tervrajz a síremlékről, egy olvashatatlan angol mérnök aláírásával (M. Ir. Lev. 2-r. 6) . A A tervrajz Duka Tivadar hagyatékával került az Akadémia Irattárába. [dr. Mázi Béla (MTA KIK Kézirattár) írásos közlése] Ezen a rajzon urna nem látható, akárcsak Duka Tivadar, és az őt követő látogatók által közölt rajzokon, fotókon egészen 1912-ig. 1878
tavaszán Lóczy Lajos (1849–1920) geológus és földrajztudós
töltött egy hónapot Dardzsilingben, és útitársával Kreitner Gusztávval
(1847-1893) osztrák térképész, főhadnagy meglátogatta a sírt.
(Kreitner és Cholnoky írásai alapján februárban). Mindketten a gróf Széchenyi
Béla (1837-1908), az Akadémiát alapító Széchenyi István
fia által vezetett kelet-ázsiai expedíciójának tagjai (1877-80), és az
expedícióról külön-külön könyvet írtak. A síremlékről, melynek rajzát Déchy Mór fényképe után közli, [855.o.] a következőket írja: ”A síremlék jó karban van, mivel a társaság, melynek Csoma 1832-36 közt titkára vala, évenkint kijavíttatja; ki tudja, vajjon csontjai nem vándoroltak-e már Lasszába, mivel a tibeti vándorlámáknak az a rossz szokásuk van, hogy a sírokat az emberi lábszárcsontok végett feldúlják és tilinkót készítenek belőlük; a dardzsilingi régi temetőt is többször látogatták meg ilyen halottrablók, míg a kormány egy állandó őrt nem alkalmazott az elhagyott sírkertbe.”
A látogatásáról további részleteket olvashatunk Szilágyi Ferenc könyvében.
[SZILÁGYI, 1984, 90-91, 121. old] Lóczy levélben számol be látogatásáról
atyai jó barátjának, a jeles természettudósnak, Hermann Ottónak. A levelet
közreadó kiváló néprajztudós, beszámol Lóczy zarándokútjának előzményeiről,
aki az indulása előtti baráti búcsúvacsorán fogadalmat tett, hogy amennyiben
Dardzsiling közelében lesz, elzarándokol Csoma sírjához. A levél 1878
márciusában kelt Dardzsilingben:
1879-ben Déchy Mór (1851-1912) geográfus,
felfedezőutazó első ázsiai utazására indult. Elzarándokolt Dardzsilingbe
Kőrösi Csoma Sándor sírjához. Fényképet is készített, mely után készült
rajzot Lóczy közli könyvében 1885-ben. Eredeti célja az volt, hogy Indiából
a Himalája láncain átkelve jusson Tibetbe. Az egészségtelen klímájú Terai-övezetben
megbetegszik maláriában. Hat hétig élet-halál között gyötörte a trópusi
láz. Kísérője, Alexander Maurer svájci hegyi vezető gondos ápolása mentette
meg életét. 1881-ben a súlyos esőzések miatt, a meredek lejtésű hegyoldalon fekvő, lépcsősen elhelyezett teraszokból álló temetőben földcsuszamlás volt, aminek következtében a sír tönkrement, az emlékoszlop összetört. Ekkortól Eden Ashley úr, Bengália akkori kormányzója, a sír gondozását állami feladattá tette miután az emlékoszlop felújításáról intézkedett. [DUKA, 1884, 160. old.; CHOLNOKY, 1940. 252. old]. |
4.Cholnoky
által 1940-ben közölt, Déchy Mór által 1879-ben készített fénykép |
5.
Mocsáry Béláné által 1894-ben közölt, Hopp Ferenctől kapott fénykép |
Hopp Ferenc (1833-1919) budapesti műgyűjtő, a Kelet-Ázsiai Múzeum alapítója kelet-ázsiai útja során, az 1883. újévet Dardzsilingben ünnepelte, ahol felkereste Körösi Csoma Sándor sírját, és elhelyezte koszorúját: „Január 2-án reggel első utam a temetőbe vezetett, hogy felkeressem honfitársam, Alexander Csoma de Kőrös sírját, és síremlékére friss virágkoszorút tegyek. A síremlék nagyon jó állapotban van, a homokkő oszlopot éppen frissen meszelték. A temető elhelyezése egyedülálló a világon. E férfiú, aki életét a tudománynak áldozta, nem kívánhatott magának különb helyet utolsó nyughelyül. Indiában őrzik és tisztelik az emlékét. Vámbéryt is jól ismerik, művei megvannak a klubban és sokan olvassák. Gyakran emlékeznek meg Déchy kalandos és veszélyes expedíciójáról a független Szikkim belsejébe, s még ma is bámulják a dardzsilingi európaiak e honfitársunk merészségét és kitartását. Ezek az élmények a messzi távolban szívbéli örömöt okoztak nekem." (Német nyelvű beszámoló Hopp Ferenc dardzsilingi látogatásáról.) A levél eredetije nem maradt fenn, s az újság, amely közölte, egyelőre azonosítatlan. A beszámolót tartalmazó újságkivágás Hopp egyik könyvébe ragasztva maradt fent. Hopp Ferenc által készített fényképek között, sehol sincs említve a Dardzsilingben készült felvétel. A látható hasonlóságok alapján, elképzelhető, hogy a Hopp Ferenc által átadott fénykép azonos a Déchy Mór által készített felvétellel (amelynek lelőhelye szintén nem ismert). Duka Tivadar miután nyugdíjba vonult, 1882-ben hivatalos felkérést kapott az MTA-tól Kőrösi Csoma életrajzának megírására. Ennek kapcsán, 1883-ban újból felkereste Indiát. Ekkor látogat ismét Dardzsilingbe. Könyvében így ír erről a látogatásról: „1874 óta, csak ez - évi (1883) február 10-kén láthattam ismét a síremléket, a midőn meglepetésemre, azt egészen megújítva találtam, Hopf [Hopp] honfitársunknak, ki néhány hét előtt ott megfordult, szép koszorújával fölékítve… Rajza, mit a helyszínén sze¬reztem meg, az akadémia birtokában van” [DUKA, 1884, 160. old.] A kérdés, hogy az 1884-ben megjelent könyvében a 216. és 217. oldalak között közölt kép (egyetlen fotó könyvében), mikor készült: első (1856) vagy későbbi (1874) látogatása során. Duka leírja, hogy a síremléket téglából építették, külsejét vakolat fedi. Horthy Miklós (1868-1957), a Monarchia haditengerészetének tisztjeként jutott el, a „Saida” vitorlás korvetten tett 1892-es föld körüli útján, a szubkontinensre. Kissé kényszeredetten látogatta meg Csoma Sándor dardzsilingi sírját, ugyanis érdeklődését sokkal jobban lekötötték a tigris- és oroszlánvadászatok, és a kalkuttai társasági élet eseményei. „Ott-tartózkodásunk harmadik napján az alkirály díszebédre és bálra hívott meg, s ez alkalommal megismerhettük India fővárosának egész előkelő társaságát. Minden napra jutott valamilyen esemény. Pólójátékok, lóversenyek, meghívások és színházi előadások annyira elszórakoztattak, hogy csak nehezen szántam rá magam a dardzsilingi kirándulásra." 1894 januárjában Mocsári Béláné szül. Fáy Mária (1845-?) 1890-től hosszabb keleti utazást tett, melynek során eljut Dardzsilingbe és felkeresi a sírt. Útleírásában közöl egy fényképet, melyet Hopp Ferenc bocsátott rendelkezésére, (utólag, itthon) mivel saját filmkészlete elfogyott. A kép nagyon hasonlít a Lóczy-féle rajzhoz, amit Déchy Mór fotójáról készített. Felmerül annak a lehetősége, hogy ugyanarról a fotóról van szó. Leírja, hogy a sír gondozott, tiszta, a sírhalom minden oldalát fehér, csiszolt gránit borítja. 1899 májusában Stein Aurél (1862-1943), magyar származású Kelet-kutató Dardzsilingbe utazott és felkereste honfitársa sírját. Ezt követően 1900 és 1931 között négy nagy jelentőségű expedíciót vezetett Belső-Ázsiába. Az általa készített fotón látszik először a sír körüli vaskorlát. |
6.
Stein Aurél, 1899 |
7.
Sebők Imre, 1905 |
1904 júniusában Kertész K. Róbert (1876-1951) építész, a Vasárnapi Újság hasábjain elsőként veti fel a gondolatot, hogy a sírt magyar emléktáblával illene megjelölni: "Ha már porait nem hozzuk is haza, hogy abban a földben pihenjenek, melynek küzdelemteljes életével és munkáival hírt és dicsőséget szerzett, legalább sírhantja felett emelkedhetnék egy emlék, melyet magyar kéz emelt és mely magyar szóval hirdetné az elhagyott sír lakójának hervadhatatlan érdemeit. Nem nagy megerőltetésébe kerülne a magyar társada¬lomnak, hogy ezt a hatvankét éves mulasztását helyrehozza. " A magyar emléktábla elhelyezését 1909-re, a tudós születésének 125. évfordulójára tervezték. 1905-ben Sebők Imre (1878-1917) teológiai doktor, világkörüli útján Indiába is eljutott. Kísérőivel Kalkuttából felmentek Dardzsilingbe, hogy leróják tiszteletüket Csoma sírjánál: „Másnap reggelre készültünk föl az u. n. Tigrisdombra, a mi vagy két órai lovaglásra van Darjeelingtől és a honnan szép időben gyönyörűen lehet látni a hegyóriást a kelő nap sugarainál. Hanem odáig még egy utunk volt. Egy olyan út, a mit minden magyar ember megtesz, a ki valaha erre a távoli helyre elkerül. Ha a két osztrák gyufát talált Kurseongban és azon lelkesedett, nekünk magyaroknak egy sokkal drágább birtokunk van a Himalayanak ebben a messzi völgyében. Egy egyszerű sír az, de magyar embert takar: egy szegény professzort, a ki ideális lelkesedéstől vezetve, nemzetének eredetét kutatva, jutott el ide és tudományával itt a messze idegenben szerzett dicsőséget nemzetének. Körösi Csoma Sándor porai nyugosznak itt a darjeelingi temetőben; fehér kőemlék emelkedik fölöttük és a Himalaya hallgató óriási állnak körülöttük őrt. A sokat küzdött tudós történetét az emlék márványtáblája mondja el.” Edward Denison Ross (1871-1940), angol keletkutató, a MTA levelező tagja, aki felfedezi a kalkuttai könyvtárban Csoma kiadatlan, a buddhizmus szakkifejezéseinek szanszkrit-tibeti-angol szótárát. Az un. Mahavyutpatti első kötete Ross gondozásában jelenik meg 1910-ben, a Baptista Missió nyomdájában. Nagyon sokat tett azért, hogy a székely-magyar tudós életművét megismertesse a nagyvilággal. 1910. január 5-én előadást tartott Kalkuttábán a Bengáli Ázsiai Társaságban Kőrösi Csoma Sándor és a tibeti buddhizmus címmel, többek között ezt mondván: "Csomát Dardsilingben temették el; sírja fölé Társaságunk emlék¬oszlopot állíttatott. Különös tény, hogy a Társaság ezenkívül semmit sem tett emlékének megörökítésére; és a Társaság házában, a mellszobrok és képek között, hiába keressük annak a nagy Csoma Sándornak a képmá¬sát, a ki neki oly nagy fényt kölcsönzött." Az előadáson két magyar hallgató is részt vett, akik az elkövetkező években szerepet vállaltak Csoma emlékének ápolásában: Eugen Tóth, vagyis Tóth Jenő (1882-1923) festőművész és utazó, valamint Emanuel Maurice Löffler (Löffler Manó) újságíró, a Bengáliai Ázsiai Társaság tagja. Utóbbi lett a dardzsilingi sír felújításának intézője és az 1910-es ünnepségek szervezője. Löfler Manóról és kétes közreműködéséről, Jakabos Imre sinológus, E. Denison Rossról szóló tanulmányában olvashatunk további részleteket. [GALAMBOS 2011] Löfflernek nagyon sok cikke, tudósítása jelenik meg a Budapesti Hírlap, Vasárnapi Újság hasábjain, szerkesztett egy fotóalbumot (Himalája kertje néven) [POGÁNY 1942] melyet levél kíséretében megküld többek között az MTA-nak, Csomakőrös elöljáróinak, a nagyenyedi Kollégiumnak, felszólítva a címzetteket, hogy állítsanak emléktáblát, küldjenek koszorút az ünnepségre. Az Akadémiától pénzt is kap a tábla elkészítésére, de végül is azt, az Akadémia készítteti el (kétszer kifizetve). |
8.
Csomakőrösiek táblája, 1910 |
9.
1911. évi Vasárnapi Újságban megjelent fotó |
10.
Az MTA emléktáblája, 1910 |
Az első magyar feliratok 1910-ben, Csoma születésének 125. évfordulójá-ra, az MTA és a csomakőrösiek jóvoltából készültek el. Az itt járt magyar bizottság a síremléket részben felújította. Ekkor a Bengáliai Ázsiai Társaság angol nyelvű tábláját a síremlék baloldalára helyezték át, a homlokzatra pedig az alábbi fekete márványtábla került (Cholnoky szerint a kőoszlop baloldalára!) Jakabos Ödön leírása az emléktábláról [JAKABOS, 1983, 224. old.] „A síremlék országút felőli, tehát nyugati oldalába - pontosabban a két oldalába, mivel az emlékoszlop nyolcszögű - fekete márványtábla van besüllyesztve. Rajta aranybetűkkel bevésve ez áll [A TÁBLA ELTŰNT, NEM LÁTHATÓ]: IDEGENBEN
ELHALT A kőrösi emléktábla történetét Csetri Elek írta meg Csomáról szóló könyvében. 1909. december 25-én Löffler Manó, levélben megkereste a Csoma szülőfalujának elöljáróságait, hogy küldjenek egy magyar feliratos táblát és hazai földet, a Bengáliai Ázsiai Társaság által rendezett emlékünnepélyre. Ajándékként küldött egy Csomára vonatkozó, eredeti fényképeket tartalmazó díszes albumot. A község vezetősége eleget tett a felkérésnek, és tábla mellett egy láda földet juttatott Ferencz Tamás falusi bíró feleségének, Kelemen Zsófia virágoskertjéből, aki egy saját készítésű cserfakoszorút is készített a tudós sírjára. [CSETRI, 1984, 228.o.] A tábla szövegét Nagy József brassói kőfaragómester véste ki. [lásd még Pogány István: Kőrösi Csoma-kultusz Indiában, TURÁN, 1942. december]. A síremlékről fénykép jelent meg a Vasárnapi újság 1911. 1. számában. Ekkor kerül felhelyezésre a síremlék jobb oldalára, a Magyar Tudományos Akadémia emléktáblája, Széchényi István sokat idézett soraival. Ismét Jakabos Ödön szavaival a síremlék déli két oldalán lévő tábla ismertetése [JAKABOS, 1983, 225-226. old.]: „Középen, mélyen az oszlopba süllyesztve és öntve 50x60 cm-es fekete márványlemez, rajta vésett és aranyozott betűkkel a következő szöveg: KÖRÖSI
CSOMA SÁNDOR Az
egész világnak: a keleti nyelvtudomány „Egy
szegény árva magyar, pénz és Az
1910 kétszeri írása nem az én hibám, így van az emléktáblán a felirat.” 1912-ben Voijnich Oszkár (1864-1914), délvidéki földbirtokos, utazó látogatja meg a sírt, két fotót is közöl Úti jegyzeteiben „A havasokat elfedték a felhők és vándorló tekintetem megakadt Darjeeling temetőjén; meredek, szép fekvésű hegyoldalon nyugosznak az itt elhunytak és az elhunytak között hazánkfia. Nagy ember volt, mert nem ösmert nehézséget; küzdött a kitűzött nemes célért; teremtett és meghalt mint hős a harctéren! Fölkerestem a temetőt, hogy áldozzak a kegyeletnek elhunyt hazánkfia sírjánál. Könnyen megtaláltam a sírhelyet; a régi sírok között a második hely az övé. A sírkő tetején urna, körül a fölírással: „E hazai földet tartalmazó urna a sírkőre helyeztetett 1910. november 19-én Löffler Manó által”. Délkeletnek a magyar fölírás fekete márványlapon, Széchenyi István gróf szavaival: „Egy szegény árva magyar . . .” Délnyugatnak szülővárosának márványlapja. Északnyugat felől munkatársainak, az Asiatic Society of Bengal tagjainak márványlapja: ,,Alexander Csoma de Kőrös magyar szülött, aki néprajzi kutatás céljából Keletnek vette az útját és miután évek múltak el olyan nélkülözések között, amit ritkán szenvedett át ember, türelmes munkával összeállított egy tibeti szótárt és nyelvtant: „Ez az ő legszebb és igazi emlékköve!” A hangulatok özöne vett rajtam erőt, különösen az angol fölírás hatott meg, amely a külföld, a nagyvilág elösmerésének a kinyilatkoztatása és búzdítólag kell, hogy hasson minden gondolkodó főre.” Ez az első írásos említése a síremlékre helyezett dísz urnának! Az 1900-as évek elején (1912 előtt) Diószeghy Sándor (1872-? ) hivatásos katonatiszt, a Francia becsületrend tulajdonosa, aki keresztül-kasul beutazta Kínát, látogatja meg a sírt. [TÁBORI 1913] 1926 karácsonyára érkezett Kalkuttába két magyar turista: Erdősi Károly (1873-1945) pápai prelátus, egyházi író, a Szent István Társulat igazgatója és Simonyi-Semadam Sándor (1864-1946) ügyvéd, politikus, 1920. március 15.-július 19. között Magyarország miniszterelnöke, a Magyar-Japán társaság tagja, keleti nyelvek kutatója. Dél-Ázsiát és Indonéziát felölelő négyhónapos útjuk élményeiről Erdősi számol be a Napsütéses Indiában című művében. A könyv érdekessége, hogy első kézből ad képet a misszionáriusok munkájáról Indiában. Indiai paptársaival együtt a missziók sikertelenségének okát a katolikus pap-szerző elsősorban abban látja, hogy nem sikerült bennszülött papságot kinevelni. |
13.
Erdősi Károly, 1926 |
14.
Baktay Ervin felvétele1928-ból (nyomtatásban megjelent 1942) |
Ugyanúgy, mint a korábbi magyar arisztokraták, Erdősiék is jórészt az Indiában élő angolokkal és más európaiakkal érintkeztek. Kalkutta világváros jellegét mutatja, hogy ötnapos tartózkodásuk alatt két magyarral is találkoztak: Ludvigh Jenő konzullal, aki a vonatjegy-vásárlásban segítette ki az utazókat, és a Grand Hotel zenészével, Mr. Czakóval, aki Erdősi útikalauza lett Kalkuttában. Az utazásról írott könyvében Erdősi egész fejezetet szentelt a „Siculo-Hungarian” sírjánál tett látogatásuknak, s ebben kifejti: „Körösi Csoma Sándornál minden egyért történt s csak egy volt a fontos: felkeresni a magyar őshazát.” 1928-ban
Balázs Ferenc (1901-1937) unitárius lelkész, a világkörüli
útja során jut el Indiába. Útleírásában a következőket írja Dardzsilingi
látogatásáról: 1928-ban Baktay Ervin (1890-1963) festőművész, művészettörténész, orientalista, Kőrösi Csoma legismertebb életrajzírója, első indiai utazása (1926–1929) alkalmával végigjárta Csoma nyugat-tibeti útját, 1928-ban pedig megfordult a dardzsilingi sírnál is. A látogatásáról a következőket jegyezte fel: „Amikor meglátogattam a dardzsilingi sírt és meghatottan állottam a „székely-magyar” utolsó lakóhelye előtt, néma fohászom végén hálát adtam azért a szerencséért, hogy nehéz útjának egy részét kegyeletes érzéssel bejárhattam és zarándokként felkereshettem azokat a helyeket, ahol életének legfontosabb éveit töltötte. Mert egészen más szemmel láttam sírját, eredményekben gazdag életét és sok szenvedését azután, hogy közvetlen beleéléssel, szótlan együttérzéssel szemlélhettem egykori útjának állomásait és tanyáit. A sírt lefényképeztem, de akkor hiányzott a tetejéről az egykori kis betetőző dísz (57. kép). Ott, a dardzsilingi régi angol temetőben pihen a sokat fáradt magyar és a világ legmagasabb, legfenségesebb hegyormai állnak őrt utolsó lakóhelye fölött. És amint hosszasan időztem a sírnál, újra meg újra elolvastam Széchenyi ércnél tisztábban pengő, nagyszerű szavait. A Legnagyobb Magyar mélyen megértette a másik Nagy Magyar életét és lelkét. „ ... Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül...” Igen, Körösi Csoma Sándor szegény, árva magyar volt, pénz és taps nélkül járta tövises útját a nagy feladatok teljesítésében, de épen ezért, műve sokkal, de sokkal többet jelent, mint ha más körülmények közt érte volna el eredményeit. Hősi tett, nemes önfeláldozás és nagyúri, bőkezű adomány volt így az ő életének műve. És ezért meghatóbb, csodálatosabb Körösi Csoma Sándor élete és műve, mint minden más tudós kutatóé: tudásán, kitartásán, képességem felül még többet is adott: a szíve vérével írta meg munkáit és nemes, magányos életének sok-sok szenvedésével tett hitet elhivatottsága mellett.” 1929-ben Hajnóczy Rózsa (1892-1944) írónő, Germanus Gyula első felesége, férjét elkísérte a hároméves bengáli útra, ahol Santinikétán egyetemén az iszlámtörténeti tanszék vezetőjeként dolgozott. Ebben az időszakban látogatja meg a sírt. Könyvében, a Bengáli tűzben, Az Új Idők folyóiratnak adott interjúban megemlíti, hogy járt Kőrösi Csoma Sándor sírjánál. A fotót interneten találtam, a fénykép a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona. 1930-ban az Indiában letelepedő Sass Brunner Erzsébet (1889-1950) és Brunner Erzsébet (1910-2001) festőművészek zarándokolnak Dardzsilingbe, és lefestik a sírt. 1932-ben Medgyaszay István (1877-1959) építész indiai körúton vett részt. Január 14-én érkezik meg Bombaybe, és március 28-án száll hajóra Európa felé. A két dátum között bejárta Közép- és Észak-India legfontosabb építészeti emlékeit, legjelentősebb városait (Ellora, Szancsi, Dzaipur, Agra, Delhi, Lahor, Armitszar, Benáresz, Kalkutta stb.) meglátogatja Tagore santinikétáni egyetemét, elzarándokolt Kőrösi Csoma dardzsilingi sírjához és Bombayben előadást tartott az ázsiai társaság szervezésében, „Az építészet evolúciója - az indiai művészet nagy kultúrák váltakozása” címmel. Útinaplója sajnos elveszett, az utazás egyéb írásos és fényképanyaga, mely az indiai-magyar kapcsolatok egy kevéssé ismert, érdekes fejezetének dokumentumai, a Medgyaszay István Építőművész Emlékmúzeumban található. |
15.
Baktay Ervin, 1928 |
16.
G. Hajnóczy Rózsa, 1929 |
17.
Felvinczi Takács Zoltán, 1936 |
1936-ban
Felvinczi Takács Zoltán (1880-1964) művészettörténész, Távol-keleti
útja során felkeresi Dardzsilinget és Csoma sírját. Érzéseiről így számol
be úti élményeit megörökítő könyvében: 1947-ben,
India függetlenné válásával, az Archeological Survey of India
kalkuttai igazgatósága vette át a sír gondozását, egy emléktábla
állításával. |
||
18.
Az Archeological Survey of India emléktáblája, 1947 |
19.
Oláh László felvétele, 1957 |
20.
Oláh László Dardzsilingben, 1957 |
1957-ben George Sarton (1884-1956) belga-amerikai kémikus és történész, a tudománytörténet megalapítója, „A tudománytörténet tanulmányozása” című 1957-ben, New Yorkban kiadott könyvének 188. oldalán közzéteszi Csoma dardzsilingi síremlékét, rámutatva, hogy a székely tudós születési éve tévesen van feltüntetve. (sajnos a könyvet nem sikerült fellelnem, így fotó sincs) 1957-ben
Oláh László Argentínában, majd az Egyesült Államokban
élő biológus, professzor, tudományos előadásaival körbeutazta a világot.
Távol-kelet sokszínű kultúráját bemutató, Kelet, az ezerarcú óriás című
könyvében írja le látogatását Dardzsilingben. Siralmas állapotban találja
az emlékművet: 1959-ben Hírünk a világban című észak-amerikai magyarok lapjában, két cikk látott napvilágot Csoma sírjával kapcsolatban. Szerzője Sister Savitri Khanolkar (1913-1990) született Maday Éva, aki Svájcban élő édesapja révén magyar származású volt, és egy hinduhoz ment feleségül. Tenzing Norgay, a Mont Everest első indiai meghódítója kalauzolta őt Dardzsilingben. Honfitársnőnket is meglepi a siralmas állapotban lévő síremlék, megmentésére ő is felhívást intéz a világ magyarjaihoz. Sikeresebb gyűjtést indít, mint a sír előző látogatója, és a Bengáliai Ázsiai Társaságtól szerzi meg a szükséges támogatást. A márványlapok előtti törött üveglapokat kicserélik, négy virágtartó kerül az újra festett korlát négy sarkába. A két írást teljes terjedelemben idézem: Kőrösi
Csoma Sándor sírjánál |
21.
Sister Savitri (Khanolkar) és Tenzing, 1959 |
22. Sister Savitri (Khanolkar), 1959 |
Kőrösi
Csoma Sírját helyreállították 1959
augusztusában, a Fülöp-szigeti Cserkész világtalálkozó után,
dr. Németh György (1934-1994) vezetésével egy négy főből
álló ausztráliai magyar küldöttség, Szingapúrtól Indián keresztül Iránig,
10 ázsiai ország cserkész vezetőinél tett látogatást. Útjuk során ketten
közülük, Dardzsilingbe is elzarándokolnak, ahol egy angol nyelvű emléktáblát
helyeznek el Kőrösi Csoma Sándor sírjánál, a magyar cserkészek nevében.
Leírását Jakabos Ödön közli könyvében [JAKABOS, 1983] [A
TÁBLA ELTŰNT, NEM LÁTHATÓ, 2017, október]:
WITH GREAT RESPECT AND SALUTATION 1962-ben
egy másik, Csoma nevét viselő ausztráliai cserkészcsapat tiszteleg a nagy
székely sírjánál, magyar nyelvű emléktáblát helyeznek el. [JAKABOS, 1983,
224-225. old.] [A
TÁBLA ELTŰNT, NEM LÁTHATÓ, 2017, október] MEGEMLÉKEZÉSÜL
A 1967-ben halálának 125. évfordulóján magyar kirándulócsoporttal jár Szilágyi Ferenc Kalkuttában, írásaiban nem találtam utalást a Csoma sírjánál tett látogatásra, de nagy valószínűséggel Dardzsilingben is megfordult. 1968-ban dr. Kádár László (1908-1989) háromszéki származású, debreceni egyetem egykori rektora, geográfus és Pécsi Márton (1923-2003) földrajztudós, az MTA Földrajzi Kutatóintézet igazgatója, a Delhiben tartott Nemzetközi Földrajzi Unió kongresszusán vesznek részt, majd a magyar geográfusok nevében megkoszorúzzák a Kőrösi síremlékét. A 60-as évek végén angol buddhista zarándokok visznek Csomakőrösről diófacsemetéket a dardzsilingi sírra. 1972 nyarán a MTA részéről Bethlenfalvi Géza (1936-) egyetemi tanár, orientalista, a tibetológia professzora, 1974-1980 között a Delhi Egyetem tanára, majd 1994-2000 között pedig Újdelhiben, a Magyar Kulturális Intézet vezetője, Kőrösi Csoma kutató tetette rendbe a síremléket, lefestette, takaríttatott, de a három betört védő üveglappal nem tudott mit kezdeni. Az egész rendbetevés mindössze 50 rúpiába került. Ezt Jakabos Ödön, a Dardzsiling közelében levő Szonadában élő, magyar származású hittérítőtől, Varga Bertalantól tudta meg. Varga Bertalan (1906-1988) Győr melletti Tényőről származott, 1936-ban került misszionáriusként Indiába, a szalézi szerzetesrend tagjaként. A mai Bangladesh területén, majd Bengáliában végezte térítő munkáját. Szonadáni tartozkodása idején rendszeresen gondozta Csoma sírját. Ő mesél Jakabos Ödönnek egy Mercer nevű ezredesről, aki annyira tisztelte Csomát, hogy nyugalmazása után összegyűjtötte az Indiában megjelenő, róla szóló cikkeket. Varga Benedek ezeket kölcsönkérte és lemásolta (Jakabos is legépelte három példányban, miután az ezredessel személyesen nem tudott találkozni.) |
23.
dr. Kádár László és Pécsi Márton, 1968 |
24.
Jakabos Ödön, Dardzsilingben, 1973 |
1973. február 22-24. között Jakabos Ödön (1940-1979) székelyföldi utazó, jut el Dardzsilingbe. A sír legrészletesebb leírása, ismertetése tőle származik. Idézet könyvéből: „Körösi Csoma Sándor síremlékének betonalapja 2x2 méteres, négyszög alakú. Külső részébe 8 öntöttvasból készült, 70 cm-es oszlopszerű mintás rúd van beágyazva. Mindenik a nyolcszögű emlékoszlop egy-egy élével szemben van. A nyolc vasrudat a betonalaptól 25 cm magasságban az első, majd újabb 30 cm után a második vaskorlát köti össze. Az összekötő öntöttvas rudak négyzet keresztmetszetűek - 2,5 X 2,5 cm -, a tartóoszlopok átmérője 6 és 10 cm között váltakozik.
A betonalap négy sarkán, az oszlopokra és az összekötő korlát alsó keretére
öntve, négy darab negyed körcikk alakú, 25 cm magas beton virágtartó van. A külső betonalapon két helyen is betonozásos javítás látszik, de úgy nézem, már régen, néhány évvel ezelőtt csinálhatták...A csomakőrösi emléktábla nagysága 40x70 cm, előtte 1 cm vastag üveglap van, de az repedezett, egy kisebb darab ki is van belőle törve. Erre a nyugati oldalra akasztottam fel én is a tegnap a virágkoszorúmat. Most is ott van, és remélem, legalább míg itt vagyok, megmarad. Az oszlop nyolcszögű lé-vén, két oldala néz nyugatra, kettő délre, és így tovább kettő-kettő északra és keletre is. Keleten a második terasz rakott kőoldala alig 50 cm-re van a síremléktől. Ezen a belső oldalon nincs emléktábla, sőt nyoma sincs annak, hogy valaha lett volna.….A síremlék az eredeti, az Ázsiai Társaság állíttatta. Egyes források szerint abban az időben 4-5 méterrel nyugatabbra volt felállítva, oda temették Körösi Csoma Sándort, de mikor a jelenlegi utat építették, az a temetőn vágott át, és idáig köl¬töztették a síremléket. Mindhárom nagy emléktábla - az Ázsiai Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia és Csomakőrös emléktáblái előtt - vastag, 7-8 mm-es üveglemez van, de mindenik eltörve, elrepedezve, kisebb darabok hiányzanak belőle. Ezenfelül az út felőli oldalon az amerikai sárgaréz tábla alatt lyuk, és ismételt nyomai látszanak annak, hogy vésővel is le akarták on¬nan verni. Egészen friss nyomokat is láttam, néhány napos kalapács- meg vésővágásokat. Szerencsére négy erős szeg tartja, szilárdan beöntve a betonoszlopba. Pontosan a megkínzott tábla fölött 10 cm-rel két szeg, aztán kicsit fennebb még egy mered ki az oszlopból, csupaszon. Valószínűleg ott is emléktábla volt, de már régebb leverhették, mivel azóta az oszlopot meszelték és helyenként már a meszelés is kopott. A síremlék, eltekintve a betört, szétrepedezett üvegektől és a megrongált vagy leszakított emléktábláktól, jó állapotban van, és nagyon szilárdan áll. Merem mondani: legszilárdabban az egész temetőben… Az Ázsiai Társaság által elhelyezett emléktáblán nem látszik a felirat alsó része, mert az oszlopba való besüllyesztésnél a betonozás eltakarta. A Magyar Tudományos Akadémia emléktáblájának legalján ez olvasható: Calcutta Brown Co-Sct”. Jakabos, könyvében két emléktáblát ismertet, amelyek állítási éve ismeretlen: „Ugyanott, az emléktábla fölött (csomakőrösiek táblájáról van szó) egy 15x20 cm sárgaréz lemez van, négy betonba öntött szeggel a síremlékre felerősítve. Ezt az amerikai magyarok helyezték el. (kiemelés tőlem) A csomakőrösi emléktábla alatt jobbról 15x25 cm, 5 mm vastag nikkellemez van az oszlopra erősítve. Rajta szép nyom¬tatott, vésett betűkkel a következő szöveg [A TÁBLA ELTŰNT, NEM LÁTHATÓ, 2017, október]: „SZÉKELY
HEGYEKBŐL MESSZE ÁZSIÁBA 1973 márciusában az Élet és Irodalom 12. számában (márc. 24.) tudósítás jelent meg Jakabos útjáról, ahol a következőket írja a cikk szerzője: „Ahogy az angol tisztviselők elhagyták Indiát, a Himalája oldalában fekvő Darjeelingben megszűnt az az angol temető, amelyben Kőrösi Csoma Sándor hamvai is pihennek. Az utóbbi években ott járt magyar utazók hírt adtak arról, hogy Kőrösi Csoma síremléke roskadozófélben van. Az erdélyi magyarság körében gyűjtést indítottak a síremlék rendbehozatalára. Jakabos Ödön kézdivásárhelyi tanár az elmúlt ősszel elindult Indiába, hogy a világhírű magyar nyelvtudós síremlékét helyreállítsa” [SZILÁGYI, 1984, 100 old.] 1974-1975-ben a Magyar Tudományos Akadémia több alkalommal megkoszorúztatta, javíttatta a síremléket, Jakabos szerint a Román Akadémia is emléktáblát helyezett el rajta. Erről sehol sem olvastam többet és fényképeken sem találtam!! 1976 tavaszán Csoma halálának 134. évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémia négynyelvű táblát helyezett el a síron (magyar, hindi, bengáli és angol nyelven). Ma az egyetlen emléktábla a síremléken. [2017, október]. Ezt állítólag, a megnövekvő angolellenesség miatti rongálások veszélye indokolta. Az emléktáblát felavató ünnepélyen, Bethlenfalvy Géza mondott beszédet. A MTA, a Kőrösi Csoma Társaság és a delhi magyar nagykövetség képviselői nemzeti színű szalaggal díszített koszorút helyeztek el. A nyugat-bengáli kormány és Dardzsiling város képviselői a környék trópusi virágaiból összeállított csokrot tettek a sírra. A helyi középiskolások és főiskolások hallgatói virágokat és khatagokat (fehér selyemsálat) tettek a síremlékre. A négynyelvű táblát S.N. Menon kormánybiztos leplezte le és mondott angolul beszédet. Elhangzott ezenkívül Tilak Rai, a helyi tájékoztatási hivatal vezetője részéről egy nepáli, ill. N. Dzsimpa A St. Joseph’s College professzora részéről egy tibeti nyelvű beszéd, majd buddhista ima. Az ünnepséget S. N. Raychauduri professzor, a dardzsilingi állami főiskola dékánja zárta be. 1976. december 12-én Losonczi Pál (1919-2005) az első magyar államfő (MNK Elnöki Tanácsának elnöke volt), aki Dardzsilingbe látogat. Kétnyelvű (magyar-angol) emléktáblát helyeztek el, az MTA emléktáblája fölé. [A TÁBLA ELTŰNT, NEM LÁTHATÓ, 2017, október] A 70-es évek talán második felében (1975?), dr. Kádár László háromszéki professzor tanítványaival Dardzsilingben, csomakőrösi diófákat ültettek a sír mellé. Nem ők az elsők, akik faültetéssel próbálkoznak, kérdem mi lett a fákkal? |
25-27.
Az MTA négynyelvű emléktáblája és Losonczy Pál látogatását megörökítő
tábla, 1976 |
1981
januárjában Kubassek János nemzetközi geográfus, múzeumigazgató,
Kőrösi Csoma kutató és Móga János geográfus, egyetemi
tanár, indiai útjuk során felkeresték a sírt. Kubassek 2003-ban megjelent
monográfiájában, erről a látogatásról a következőket írja: 1982-ben Sárosi Ervin, a két évvel későbbi expedícióról írt könyvében megemlíti, hogy korábban egyedül járt már a sírnál, évszámot nem említ. 1984-ben a Kőrösi-expedíció tagjai Bobály István, Sárosi Ervin, Sáfrány József, Sára György, Pogány György tették tiszteletüket a nagy székely sírjánál. Az útról Sáfrány József operatőr készített dokumentumfilmet . A film egy jelenetében (de az alább látható 29. számú fényképen is) látszik a sír mellett, Pethő Zsolt, háromszéki orvos által faragott és állított kopjafa. Ennek pontos időpontját még nem sikerült beazonosítani, de egy újság kivágáson megőriztem a közölt fényképet. Pethő Zsolt orvosról semmit nem sikerült felkutatnom. A kopjafa későbbi felvételeken már nem látszik, a tartó vasak viszont igen. Vajon mi lett a sorsa? |
28.
Kádár László, 1975 |
29.
Pethő Zsolt és az általa állított kopjafa |
30.
Kubassek János felvétele, 1981 |
1984-ben Kindrusz Pál, aki 23 évig készült erre az útra, Debrecenből gyalog teszi meg az utat Törökországon, Iránon, Pakisztánon át Indiába, Delhin keresztül Dardzsilingbe. „A Sír melletti emlékfalra feltettem egy kb. 21 x 15 cm-es réztáblát egy nyíregyházi iskola nevében és egy 10 cm-es nemzeti színű szalagot az emléktábla mellé. Hoztam három marék földet a Sír mellől. Az egyiket egy Dardzsilinget megjárt nemzeti szalaggal együtt odaadtam Csomakőrösön a tiszteletes úrnak, a másik marék földet a nyíregyházi Vécsey Károly Általános Iskola kapta… a harmadik marék földet otthonomban őrzöm” [A TÁBLA ELTÜNT, NEM LÁTHATÓ, 2017. október] 1984-ben Csoma születésének 200. évfordulóján Sarlós István (1921-2006) minisztertanács elnökhelyettese érkezett népes küldöttséggel. Ebben az évben, a delhi magyar követség egyik vezetője a síremlék mögötti kőfalra, széles támfalat emeltetett, ahova az addig 18-ra gyarapodott emléktáblákat áthelyeztette (Losonczi tábláját kivéve). Sajnos az eredeti táblákból, több eltűnt! Sarlós látogatását két tábla is megörökíti, három nyelven. 1984. október 20-án, az országos szellemi vetélkedő győztesei zarándokoltak a sírhoz, az egybegyűlt magyar és helybéli ünneplők előtt Szilágyi Ferenc (1928-2010) nyelvész, író, irodalomtörténész, Csoma-kutató mondott ünnepi beszédet. Szilágyi 1967-ben, Csoma halálának 125. évfordulóján is járt Kalkuttában (ifj. Bartók Bélával megkoszorúzták Csoma mellszobrát a Bengáliai Ázsiai Társaság székházában), de arról adatot, hogy felkereste volna a sírt, nem találtam. A nyolcvanas évek második felétől, hirtelen megszaporodik a Dardzsilingbe látogatók száma. Mind több hazánkfia, élve a szabad utazás lehetőségével, elzarándokol a nagy székely sírjához. Ezekről a sajtóban, világhálón személyes bejegyzések, napló részletek, tudósítások jelennek meg. Az alábbiakban, ezekből válogattam, a teljesség igénye nélkül. |
31. Kőrösi expedíció tagjai, a síremléktől jobbra, a kopjafa, 1984 |
32.
Sarlós István látogatását megörökítő egyik tábla, 1984 |
1989-ben Mártonffy András látogatta meg a sírt és Csoma kalkuttai dolgozószobáját. 1990-ben, a Kapu című folyóiratban megjelent cikkében felveti, hogy a síron Losonczi Pál táblája van főhelyen, mintha ő lenne itt valójában eltemetve. Leírja, hogy milyen siralmas állapotokat talált a Bengáliai Ázsiai Társaság székházában: a régi épületbe a könyvtáron keresztül lehet bejutni, többrendbeli berozsdásodott zár és lakat felnyitása után. A félhomályos, elhanyagolt lépcsőházban áll Holló Barnabás alkotása, a tudós egykori szobájába nem lehet eljutni, mert az utat eltorlaszolják a megmászhatatlan rozzant bútorhegyek. A sír és az emlékszoba rendbehozatalára buzdítja a világ magyarságát. 1989-ben egy másik magyar turista, Jankó Olga is szóvá teszi az Új Tükör hetilapban, hogy a Csoma sírján csak Losonczi neve olvasható. 1990
tavaszán Galántha H. Judit Csoma-kutató könyvében így
írja le látogatását (megemlítve a Kapuban megjelent Mártonffy cikket):
|
33.
Galántha H. Judit 1990 |
34.
Herendi Gábor 1991 |
35.
Normantas Paulius Dardzsiling, 1991. dec. 31. |
1990-ben Mártonffy András a Kapu 1990. július-augusztusi számában újból felveti, hogy a tibetológia világhírű úttörőjének a sírjáról 1992. április 11-re halála 150. évfordulójára le kellene kerüljön Losonczy emléktáblája. Végül a kialakult sajtóvita nyomán a delhi Magyar Intézet és nagykövetség az Indiai Régészeti Felügyelőséggel karöltve, a MTA 1976-ban elhelyezett négynyelvű tábláját visszahelyezi a sírra, Losonczy táblája a sír mögött falra kerül. 1991-ből
Herendi Gábor útikönyvének feljegyzése így szól: 1992-ben Göncz Árpád (1922-2015) köztársasági elnök, Andrásfalvy Bertalan (1931-) miniszter kíséretében látogatta meg a síremléket. Marczell Péter (1936-2007) Pozsonyban született, Svájcban élt történész, orientalista, aki Csoma életrajzíróinak számtalan tévedésére, elírására hívta fel műveiben a figyelmet, 1991 februárjában járt Kalkuttában és Dardzsilingben. Könyvében így emlékszik látogatására: ”Csoma furcsa, nyolcszögletes mauzóleumát már a bejáratnál felismertem. Lepusztult környezetében szinte egyedül virított. Jó állapotával mindenesetre elütött a többi megmaradt sírhelytől. Nemcsak rajta, mellette is voltak mementók – magyar kormányszemélyektől, ’háre krisnásoktól’, magánemberektől. Egy feliratos nemzeti szín szalag, néhány koszorú és a rácsozatra csomózott fehér sál (tibeti ’kathák’) arról tanúskodott, hogy ide a világ minden tájáról konvergálnak magyarok. Magányuk szimbólumánál így tagadják elárvultságukat. „Mahler Ede Művészettörténeti Kör” – olvastam. „Nem találta honfitársait a hazában / - remélte: messze magyarokra lel. / Emberre vágyott: nekivágott / az elfeledett népet megkeresni. / Haláláig hitte: - él az elfogyott rokonság, mely emberré teremtette őt. (Váci Mihály)” 1992. márciusában levelet küldött, a kovásznai református gyülekezeti lapnak a Csoma-napokra, Darjeelingi levél címmel. Ebből idéznék néhány gondolatot: „Az új keletű (emléktáblák) között múlt év februárjában kettő ragadta meg figyelmemet. Az állami védettséget kék alapon hirdető felirat alá vésett tanúskodás: „Szentéletű tudósunk születésének 200. évfordulójára... (devanagari)… Om Hare Krisna… (cikornya)… magyar vaishnavák.” Valamint a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének hosszú üzenetét követő hitvallás: ’Kőrösi Csoma Sándor emléke segít minket, hogy idegenben is megmaradjunk magyarnak’, amelyet három név kísér London, Sydney és Décse utalással, s a ’We paid our respect from Australia 1990 július’ felkiáltás zár. Értelmük: Mi is eljöttünk.” [EGYIK TÁBLA SEM LÁTHATÓ, ELTÜNTEK] 1992-ben Rosta Erzsébet élményeiről útikönyvet írt, blog-bejegyzésében így idézi fel látogatását: „Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy bizony a helybéliek nem tudják, kit rejt városuk angol temetője, hiszen hiába érdeklődtünk tibeti diákoktól, helyi taxisoktól, senki sem tudott útbaigazítást adni róla. Szomorúan tapasztaltuk, hogy az ottaniak nem ismerik a neves orientalistát, ami nagyon elkeserített minket, mert azt hittük, hogy a tibetieknek menedéket nyújtó Dardzsilingben szentként tisztelik hazánk híres szülöttét. Tévedtünk, hiszen a város centrumában felállított turistatérkép sem ad felvilágosítást, nemhogy a sír, de még a temető sincs feltüntetve rajta. Ezek után szinte természetes, hogy az idegen nyelvű bedekkerek is csak elvétve tesznek róla említést. Miután végre, nagy nehezen ráleltünk, azt kellett tapasztalniuk, hogy a szépen gondozott sír (melyet feltehetően az előttünk ott járt Göncz Árpád köztársasági elnök tiszteletére hoztak rendbe) mögött a téglakerítést valóságos táblaerdő borítja. A Magyar Tudományos Akadémia, a Bengáli Ázsiai Társaság és néhány más szervezet emléktáblája mellett - a páratlan lángelme fényét, hírnevét kihasználva - sajnos nem egy magánszemély nevét hirdeti nagy büszkén. Még szerencse, hogy e táblák már nem a síron vannak, különben a gyanútlan indiaiak esetleg azt hihetnék, hogy egy tömegsír előtt állnak, melyben - néhány kevésbé ismert hazánkfia társaságában többek között Losonczi Pál - nyugszik.” 1994-ben Görgényi Gábor és Rácz Rita 2009. évi blogbejegyzéséből kiderül, hogy ekkor jártak először Dardzsilingben. Nem sirelült tisztázni mikor kerül emléktáblájuk a támfalra "Ébredj magyar (rovásírással is), amely mai napig látható! 1996-ban Krézsek Csaba, Szenkovics Dezső, Szász László A Keletbarátok Körének tagjai járnak Dardzsilingben , majd pár év múlva, miután gyalog bejárják Csoma nyomait Ladakban ismét tiszteletüket teszik a sírnál. Fényképet sajnos nem találtam. |
36.
Rosta Erzsébet, 1992 |
37.
Bangha Imre, 1996 |
38.
Kovács Sándor, 1999 |
1996-ban dr. Hajtó Péter orientalista és Sára Sándor filmrendező látogatja meg a sírt. Hajtó Péter 2015-ben Kovásznára is eljutott az Én Csomám című előadásával, interneten Csoma üzenete címmel állandó fotó kiállítása tekinthető meg. Sára Sándor 1997-ben Sír a világ tetején címmel Kőrösi Csomáról, 2001-ben Amrita Sher Gil festőművésznőről forgatott filmet, akinek Baktay Ervin nagybátyja volt. 1999. augusztus 13-14-én Kovács Sándor 9500 kilométeres, biciklivel megtett útja során jutott el Csoma sírjához. Az Udvarhelyszék nevű hetilapnak adott (1999. 39. szám) interjújából megtudhatjuk, hogy „Előbb pár napig maradtam Dardzsilingben, és rendbe tettem Kőrösi sírhantját (megmostam a sírkövet, lekaszáltam a füvet, és virágokat ültettem.” 2000-ben a PTA Ázsiai Intézetének igazgatóhelyettese dr. Wilhelm Zoltán vezetésével pécsi egyetemi hallgatók egy csoportja helyezett el koszorút. 2001. március 15. A PTA Ázsia Intézetének vezetője, dr. Bárdi László docens és Tomor László PhD-hallgató, az egyetem nevében, emléktáblát helyezett el (a 17.-dik emléktáblát!) [A TÁBLA ELTŰNT, NEM LÁTHATÓ, 2017, október]. Jelen volt a dardzsilingi Gazdasági Kamara egyik vezetője Krishan Kamarshard. A tábla elhelyezése és a koszorúzás után, dr. Bárdi László megemlékezett a tudós hajdani tudományos eredményeiről, a magyar ázsiai és indiai kutatások úttörőjéről. Az előző évezred utolsó, s az új évezred első emléktábláját is a pécsi egyetem képviseletében hagyták ott a nyolcszögletű emlékoszlopon. Sírjáról három marék földet hoztak el, amelyet a nagy utazó szülőfalujában, Csomakőrösön ünnepélyes keretek között adtak át. 2002-ben az emlékhelyet a Delhiben működő Kulturális Intézet munkatársai ápolták és óvták. A Magyar Intézet megbízásából nem csak a síremlék közvetlen környékét, de a temető nagyobbik részét is rendbe hozták. Fontos feladat volt a síremlék fala és a közelben elhelyezett emléktáblák megtisztítása is. A munkálatok befejeztével Kőrösi Csoma Sándor síremléke ismét a régi fényében fogadhatta a látogatókat. 2002-ben Radnóti Aliz az intézet munkatársaival koszorút helyezett el rajta és a temető gondnokánál egy emlékkönyvet hagyott, amelyben az idelátogatók megörökíthették utazásukat, megoszthatták gondolataikat az utánuk érkezőkkel. (Jelenleg már három vendéglönyv-füzet is van a temető gondnokánál -2017. szept.) |
dr.
Bárdi László, 2001 |
39-40.
Radnóti Aliz Dardzsiling, 2002 |
2002-ben
Bangha Imre indológus könyvében leírja Déri Balázzsal tett látogatását
Dardzsilingben. Ő is megemlíti Varga Bertalan szalézi szerzetest, aki
a hetvenes években egy közeli faluból járt a sírt gondozni, és akivel
Jakabos Ödön is találkozott. A szerző, a sír mögötti falon talált tibeti
nyelvű táblát ismertet: 2004. április 11-én Normantas Paulius (1948-2017) fotóművész, Kőrösi Csoma Sándor halálának 162. évfordulóján érkezett Dardzsilingbe. ”Nyíregyháza és a saját nevemben egy virágzó bokrot ültettem el a sírnál, ahol már több mint tízszer jártam. A nyelvtudós-felfedezőt mesteremnek tekintem. Dardzsilingben bármelyik tanult embert megkérdezik, biztosan tudni fogja, hogy ki volt Kőrösi Csoma Sándor és hol található a sírja” - meséli egy interjúban. [BRUSZEL 2014] 2005-ben az Agra Utazási Iroda tulajdonosa és vezetője Nagy Elek, aki már több Kőrösi-expedíciót szervezett, munkatársával, Somos Péterrel látogatta meg a sírt. 2007-ben a marosvásárhelyi Sütő Zsolt járja be Csoma útvonalát Ladakhban, eljut a kolostorokhoz (Zangla, Pukhtal, Kanam) és a sírhoz Dardzsilingben is. Útjáról számos fotókiállításon számolt be, a román kiadású National Geografic folyóirat is közölte útibeszámolóját. |
41.
Nagy Elek fotója, 2005 |
42.
Sütő Zsolt, 2007 |
2009 márciusában Kéliger József (aki közreműködött a Magyar Vaisnava Hindu egyház megalapításában és imahelyek építésében) és Bíró Viktor a sír mögötti falon, Szolnok városának nevében egy emléktáblát helyeztek el. [A TÁBLA MA IS LÁTHATÓ, 2017. október] Arról, hogy milyen érzés volt ott állni a sírnál, a Kőrösi Csomára a legnagyobb tisztelettel megemlékező buddhista lámák körében, Kéliger József azt nyilatkozta egy interjúban, hogy ahhoz tudná hasonlítani, mint amikor az olimpián felhúzzák a magyar zászlót. 2009. április 4-én, a neves nyelvész-tibetológus születésének 225-ik évfordulóján, a Magyar Nagykövetség részéről dr. Révai-Bere Norbert első beosztott diplomata, míg a Magyar Kulturális Intézet képviseletében dr. Lázár Imre igazgató helyezte el a megemlékezés virágait az erdélyi keletkutató dardzsilingi síremlékén. 2009-ben
Görgényi Gábor és Rácz Rita számoltak be blogjukon a dardzsilingi
látogatásukról. (mint már említettem 1994-ben már jártak egyszer a sírnál)
érdekes részleteket közölnek a temető Emlékkönyvéből: |
43-44.
Görgényi Gábor és Rácz Rita a sír gondnokával és a vendégkönyvvel |
Az
emlékkönyv tartalma megdöbbentő. Íme, néhány bejegyzés a több százból(!): Megfontolandó lenne, ezen emlékkönyvek hazahozatala, a csomakőrösi emlékmúzeum részére. 2009-ben,
Csoma születésének 225. évfordulóján járt először Dardzsilingben Kubinyi
Anna (1949-2015) Kossuth-díjas, textilművész. Ekkor születik
meg elhatározása, hogy fogadalmat tesz a Széchényi-féle miniatúráról ismert
díszurna visszaállítására: 2010 októberében Karda Zoltán Sepsiszentgyörgyről, egy hónapos stoppolás után jutott el Dardzsilingbe. Blogbejegyzésében a következőket írta: ,,Az angol temető mellett vásárolt virággal a kezemben léptem be a kapun. Nem tudtam érzelmeimet visszatartani. Sírtam. Aki tudja, min mentem át az elmúlt majd egy hónap alatt, az gondolom, megérti. Reszketett a kezem, ahogy kibontottam az otthonról hozott földet. Akik igazán fontosak számomra, velem voltak gondolatban. Elvégeztem, megtettem, amit a becsület megkövetelt. Elhoztam a hazai földet idegenbe szakadt hazánkfia sírjára. Most már elmondhatom: majd negyven év után Kőrösi Csoma Sándor sírhantját hazai föld borítja. (...) Isten segedelmével csak hazajut az, amit innen elviszek: a maroknyi föld, aminek helye a diófák alatt. Otthon, Székelyországban... Csomakőrösön."
|
45.
Karda Zoltán, 2010 |
46.
Lénárt Ferenc, 2011 |
2011-ben Lénárt Ferenc és Matulai György 8500 km-t bicikliztek két marék földdel Dardzsilingbe, Orosházáról Csomakőrösön, Bulgárián, Törökországon és Iránon át. Útjukról könyv, DVD jelent meg. 2012 áprilisában Rozbroy Viktor szlovákiai tanár utazásai során eljutott Indiába is. Blogjában a következőképen írja le kalkuttai és dardzsilingi élményeit : „Kalkutta egy büdös, mocskos, zsúfolt, leélt, szmogos putri, nagyon szerethető. Mumbaival ellentétben itt az ember bármennyi időt el tud tölteni. Elég, ha sétálgatsz az utcákon, figyeled a helyieket, a történéseket, de ha többre vágysz, nagy brit palotákat is fotózhatsz. Ott van az Ázsiai Társaság központja, amiben Csoma de Korosnak van egy emlékszobája. Elmentünk, hogy megnézzük. Mindenki vágta, mi az a Magyarország. Kiderült, hogy a látogatok fele magyar, aki Kőrösi miatt megy oda. És a helyiek is nagyon büszkék rá. Nem tudom, hogy a hírekből értesültetek-e róla, de én megsúgom: Orbán Viktor áprilisban Kalkuttába utazik/utazott. Az igazgató mondta nekünk, aki kapcsolatban áll a magyar kormányhivatallal. Nagyon kedvesek voltak, s végigkísértek minket az egész épületen. Megmutatták Kőrösi rezidenciáját, ami teljesen üres volt, ugyanis Orbán érkezése miatt felújítják. Az ajtajára ez volt írva: HERE
LIVED A
könyvtárban ki van állítva Kőrösi tibeti nyelvtanának eredeti kézirata
meg egy Csoma szobor meg egy csomó minden. 2012 júliusában Zárug Zita és Harsányi Árpád világkörüli bicikli túrájuk egyik állomásaként jártak Dardzsilingben. |
47.
Zárug Zita és Harsányi Árpád, 2012 |
48.
Huszár János, 2012 |
2012-ben Dardzsiling jelentős eseményeknek színhelye. Kubinyi Anna Kossuth-díjas textilművésznőnek köszönhetően, aki tervezője, elindítója és szervezője volt annak, hogy Kőrösi Csoma Sándor halálának a 170. évfordulóján, a síremléken sikerült gyönyörűen visszaállítani az eredeti állapotot, és a díszurna, 86 év után visszakerült a helyére. Az avatáson jelen volt Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Részlet Kubinyi Anna tudósításából : „Kövér László házelnök és a parlamenti küldöttség jelenlétében szép megemlékezésekre került sor. Az egész új dardzsilingi vezetés barátian, szeretettel állt mellettünk, ismerte meg a székely-magyar hős tudós élettörténetét, életművét sok buddhista szerzetes és helybéli ember érdeklődése közepette. És nem is akármilyen díszurna! Csodálatos sötétszürke gránit, amely majd állja az idő megpróbáltatásait és szembetűnően jelzi, hogy egy jelentős személy nyugszik ott, akinek emlékét gondosan őrzik a hálás utódok! Sötétszürkéje szép kontrasztja az oszlopnak és jól összecseng a többi sír megszürkült sírköveivel. Az urna helyben készült, és a Bengáli Műemlékvédelmi Felügyelet közreműködésével került a helyére. Az emlékoszlopot, a támfalat, a korlátot újrafestették. Az eredeti műszaki rajz, fotó és képdokumentáció felkutatása során 1926-ból találtam képet, amin még fenn az urna, de már teljesen töredezett állapotban, majd 1929-ben Baktay Ervin fotóin már csak a csonk látható, ami a legközelebbi múltig így volt”. |
49-51. A síremléken
helyére kerül az urna, Dardzsiling főterén kopjafát avatnak, 2013
(A jobb oldali képet Krivánszsky Miklós készítette) |
Az indiai házelnök meghívására hivatalos indiai látogatáson részt vevő Kövér László házelnök Kőrösi Csoma Sándor emlékére kopjafát állított Dardzsilingben. Az eseményen a Gurka Területi Adminisztráció vezetője, Bimal Gurung bejelentette, hogy a dardzsilingi temetőbe vezető utat, a város egyik főutcáját, Kőrösi Csoma Sándorról nevezik el. |
52. A temetőhöz vezető utat, Kőrösi Csoma Sándorról nevezték el, 2014 |
2013.
április 2-án a tragikus végű magyar Kancsendzönga-expedíció tagjai,
Erőss Zsolt (1968-2013) Kollár Lajos, Kiss Péter (1986-2013), Jaroslav
Dutka és a trekkinges Kovács Gábor átutaztak
Indiába, és Dardzsilingben meglátogatták Kőrösi Csoma Sándor sírját. Az
expedíció vezetője Kollár Lajos így nyilatkozott dardzsilingi látogatásukról:
|
53. Kiss Péter, Erőss Zsolt és Kollár Lajos, Dardzsiling, 2013 |
Az
út mindenhol szűkös, nehezen férnek el egymás mellett a járművek. Dardzsiling
meredek hegyoldalakon terül el, lepusztult, túlzsúfolt épületek és koszos,
szűk utcák halmazaként. A híres teatermelő vidék jelentős történelmi és
turisztikai szempontból. Ez a hely szép lehetne, kétezer méterrel a tengerszint
felett, dzsungellel körbevett, jó klímájú vidék, ahonnan még a párás tavaszi
időszakban is reggelente rálátni a Kancsendzönga csúcsaira. Az angol gyarmati
idők kedvelt üdülőhelye volt, a felderítő hegymászó expedíciók indulási
helye. Itt bérelték fel annak idején a teherhordókat, amelyek közül a
serpák magashegyi szakmunkássá váltak. 2013-ban
Kubinyi Anna textilművész, a kalkutai Victoria Memorial
Hallban tartott Csoma kapui kiállítása kapcsán,
harmadszor is ellátogat Csoma sírjához. Élményéről, érzéseiről a következőket
írja: 2014-ben Gazda József Csomakőrösről származó diófacsemetéket vitt Dardzsilingbe…. „Gazda József kedden utazott el Delhibe, hogy részt vegyen az Indira Ghandi Nemzeti Művészeti Központ és a Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központ által szervezett Kőrösi Csoma Sándor-szimpóziumon. A csütörtökön és pénteken tartandó rendezvény után Dardzsilingbe is ellátogat a székelyföldi keletkutató sírjához. Gazda József az MTI-nek indulásakor elmondta, hogy a kőrösi diófacsemetét a szülőföld szimbolikus ajándékának szánja. A rendezvény indiai szervezőivel közösen döntik majd el, hogy Delhiben vagy Dardzsilingben, Csoma Sándor sírja közelében ültetik-e el. ” 2017-ben több évtizedes vágyakozás, tervezés után, én is eljutottam a nagy székely sírjához, Dardzsilingbe. Végszó. Az elmúlt években felmerült, Csoma hamvainak hazaszállítása Csomakőrösre (Gocz Elvira ), és egy buddhista sztupa építése. Szerény javaslatom az lenne, hogy a felépítendő sztupa szomszédságába, vagy a csomakőrösi emlékház kertjében, állítsuk fel a dardzsilingi sír eredeti méretű másolatát, megteremtve ezzel annak lehetőségét, hogy mindazon honfitársaink, akiknek nem adatik meg a lehetőség, hogy Indiába eljussanak, leróhassák kegyeletüket, az egyik legnagyobb székely emléke előtt. Meggyőződésem, hogy Erdély egyik leglátogatottabb emlékműve lenne. Taron már létezik egy Kőrösi Emlékpark, Szegeden áll már egy síremlék, a Nemzeti Emlékcsarnokban. |
54-55.
Dardzsilingről készült filmekben, jól látható a síremlék sarkán, a kopjafa
1984
|
56.
Gelle Zsóka, 2006 |
57.
Hernádi István, 2010 |
58.
Rába Zsolt, 2011 |
59.
Barna István, 2012 |
Hivatkozások - irodalomjegyzék |
A
dardzsilingi temető, a Google Map-en; ONLINE
[2016.03.28.] |
ARCHEOLOGICAL SURVEY OF INDIA Online |
ANDRÁSY 1853/2008= ANDRÁSY MANÓ GRÓF: Utazás Kelet-Indiákon: Ceylon, Java, Khina, Bengál. Emich Gusztáv Nyomdájában. Pest, 1853. Első hasonmás kiadás, Méry Ratio, Somorja, 2008, 138. |
BANGHA 2009 = BANGHA IMRE: Magyar misszionáriusok Indiában. Keresztény Szó, 7. szám |
BANGHA 2010 = BANGHA IMRE: Kőrösi Csoma Sándor után: magyar utazók Bengáliában. In: Kőrösi Csoma Sándor és az út. Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, 2010, 276-287. ONLINE [2016.03.28.] |
BARSI 1932 = BARSI K. IRMA: Magyar asszony Indiában. Új Idők, 1932. 1. szám, 604-606. |
BERNARD LE CALLOC’H 2004 = BERNARD LE CALLOC’H: Dr. Archibald Campbell, Kőrösi Csoma barátja. In: Kőrösi Csoma Sándor és a magyar keletkutatás. Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, Kovászna, 2004, 68-104. |
BETHLENFALVI 2004 = BETHLENFALVY GÉZA: Síremlék Dardzsilingben, História, 2004. 9. ONLINE [2016.02.18.] |
BORONYÁK 2002 = Boronyák Rita beszélgetés Sára Sándorral. Belső mozizás, 2002. ONLINE [2016.03.28.] |
BACSA = British Association of Cemeteries in South Asia. Becslésük szerint, a volt Brit Gyarmatok területén, kb. 2000000 európai van eltemetve |
BRUSZEL 2014 = BRUSZEL DÓRA: Csúcsokon innen és túl, Újra itthon a világutazó Normantas Paulius. Nyíregyházi Napló XXI. évf. 19. szám 2014. május 16. |
CAMPBELL 1842 = CAMPBELL ARCHIBALD: Report of the dead of Mr. Csoma de Koros, made to G.A. Bushby, Esq. and communicated to the Society. Journal of the Asiatic Society of Bengal, Vol. XI. 1842, 124. pp. 303-309. |
CHOLNOKY, 1940 = CHOLNOKY JENŐ: Kőrösi Csoma Sándor, 1940, Athenaeum Kiadása, Budapest |
CSETRI,
1984 = CSETRI ELEK: Kőrösi Csoma Sándor, Kritérion
Könyvkiadó, Bukarest, 1984 |
DÉCHY
= DÉCHY MÓR életrajza és tudományos tevékenysége.
Forrás: A magyar hegymászás és turizmus arcképcsarnoka |
DÉCHY 1880 = DÉCHY MÓR: Jelentés Magas-Ázsiában tett utazásomról, Földrajzi Közlemények, 1880. 47-48. old. |
DUKA, 1885 = DUKA TIVADAR: Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai, Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1885, Reprint kiadás Buddhista Misszió, 1984, Budapest |
ERDŐSI 1927 = ERDŐSI KÁROLY: Napsütéses Indiában. Budapest, 1927, 231. old. |
ESTÉLI-HETÉNYI 1984 = ESTÉLI JÓZSEF - HETÉNYI ERNŐ: Kőrösi Csoma Sándor dokumentáció, Buddhista Misszió, 1984, 93. old. |
FAJCSÁK-RENNER 2008 = FAJCSÁK GYÖRGYI-RENNER ZSUZSANNA: A Buitenzorg-villa lakója. HMM, Bp. 2008, 140. |
FELVINCZI 1938/1990 = FELVINCZI TAKÁCS ZOLTÁN: Buddha útján a Távol keleten, Révai Budapest, 1938, Reprint 1990, 133-137 old. |
GALAMBOS
2011 = IMRE GALAMBOS: „Touched a nation’s
heart”: Sir E. Denison Ross and Alexander Csoma Kőrös, JRAS, Series 3, 21. 3 (2011) pp. 361-375. |
GALÁNTHA 1992 = GALÁNTHA H. JUDIT: Fehér hegyek, kék pipacsok, Nis Kiadó, Kolozsvár, 1992, 42. old |
GAZDA 2010 = GAZDA JÓZSEF: Csoma-zarándoklatok. In: Kőrösi Csoma Sándor és az út. Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, 2010, 299-320. |
GAZDA 2014 = GAZDA JÓZSEF útjáról MNO 2014. szeptember 3., ONLINE [2016.03.28.] |
GÖRGÉNYI-RÁCZ 2010 = GÖRGÉNYI GÁBOR- RÁCZ RITA. Tanyavilág 2010.január, 23. szám. ONLINE [2016.03.28.] |
HADIK 2013 = HADIK ANDRÁS: Medgyaszai István és India, 2013 ONLINE letölthető pdf [2016.03.28.] |
HAJTÓ 2015 = dr. HAJTÓ IMRE honlapja Az én Csomám - Csoma tudta merre kell menni. 2015. ONLINE [2016.03.28.] |
HENRY RUSSEL-KILLOUGH 1866 = HENRY RUSSEL-KILLOUGH: 16 000 lieues a travers l'Asie et l'Océanie. 1858–1861. Paris: Hachette, 1864 (reissued: Amyot, 1866) In: BERNARD LE CALLOC’H 2004 |
HERENDI 1997 = HERENDI GÁBOR: Kelettől Keletre. India taxiból, Veszprém, 1997,56-57. old. |
JAKABOS
1983 = JAKABOS ÖDÖN: Indiai útinapló Kőrösi
Csoma Sándor nyomában, Kritérion Könyvkiadó, Bukarest, 1983 |
HORTHY 2012 = HORTHY MIKLÓS: Emlékirataim. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2012, 20. |
KARDA 2010 = KARDA ZOLTÁN ONLINE [2016.03.28.] |
KERTÉSZ 1904 = KERTÉSZ K. RÓBERT: Dardzsilingi levél, Vasárnapi Újság, 51. évf. 28. sz. 1904. júl. |
KOLLÁR 2013 = KOLLÁR LAJOS: Kancsendzönga-expedíció honlapja ONLINE [2016.03.28.] |
KOVÁCS 2001 = KOVÁCS SÁNDOR: Zarándokúton Indiába Útinapló, Székelyudvarhely, 2001, 75-77. old, |
Kőrösi Csoma Sándor sírjánál - Hírünk a Világban, IX. évfolyam 1-3 szám. 1959. január-február, 5. old. |
Kőrösi Csoma Sírját helyreállították - Hírünk a Világban, IX. évfolyam 4-5 szám. 1959. július-október, 15-16. old. |
KRISZTIÁN
2001 = KRISZTIÁN BÉLA: A dardzsilingi Kőrösi Csoma Sándor
emlékmű 17. emléktáblája Honismeret, 2001. 4. sz. 104-105; Univ-Pécs, 2001. május 8, 2 o. fénykép a sírról |
KREITNER 1882 = KREITNER GUSZTÁV: Gróf Széchényi Béla keleti utazása India, Japán, China, Tibet és Birma országokban. Budapest, 1882 |
KUBASSEK 2003 = KUBASSEK JÁNOS: A Himalája magyar remetéje, Panoráma, Bp. 2003, 261-262. |
Victoria Memorial Hall, Facebook oldal, tudósítás a kiállításról, 2013.11.13. |
KUBINYI 2013 = KUBINYI ANNA: Megújult Korösi Csoma Sándor síremléke, Népújság, 2013, január 11. [2016.03.28.] |
KUBINYI 2014 = KUBINYI ANNA: Csoma kapui – Victoria Memorial Hall – Kalkutta. In: Körösi Csoma Sándor - Mi a Magyar ? Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, Kovászna, 2014, 202-203 |
KUNINYI ANNA : Gondolatok ONLINE [2016.03.28.] |
LÁZÁR 1999 = LÁZÁR IMRE: Kőrösi Csoma Sándor emléke Indiában. In: Kőrösi Csoma Sándor és tudományos műhelyeink. Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, 1999, 228-236. |
LENDVAI-LINTNER 2010 = LENDVAI-LINTNER IMRE: Cserkészetünk története, In: Százéves a Magyar Cserkészet, KMCSSZ, 2010, 16. old. ONLINE [2016.03.28.] |
LÉNÁRT 2011 = LÉNÁRT FERENC honlapja [2016.03.28.] |
LÓCZY 1878 = LÓCZY LAJOS levele Hermann Ottónak, Dardzsilingbol. Magyarország és a Nagyvilág. 1878. 46. sz. 730.l. In: SZILÁGYI, 1984. 121 old. |
LÓCZY 1886 = LÓCZY LAJOS: A Khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása. Gróf Széchényi Béla Keletázsiai utazása alatt (1877-1880) Budapest, 1886, 852-865. old. |
MARCZELL 1992 = MARCZELL PÉTER: Darjeelingi levél, Az Ige - Református Gyülekezeti Lap, 1992, Kovászna, III. évf. 3. (22) sz. 6. |
MARCZELL 2001 = MARCZELL PÉTER: Campbell Dr., Csoma dardzsilingi pártfogója. In: Kőrösi Csoma Sándor és a magyar történelem útjai. Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, Kovászna, 2001. 75-88. |
MARCZELL 2003 = MARCZELL PÉTER: A valósabb Kőrösi Csoma-képhez – Adatok, terepvizsgálatok, találkozások. Püski, Budapest, 2003, 41. |
MOCSÁRY 1901 = MOCSÁRY BÉLÁNÉ: Keleti utazása Egyiptom, Szentföld, India, Ceylon. Úti jegyzetek. Budapest. Második kiadás. 1901. 283-284. old. |
OLÁH 1986 = OLÁH LÁSZLÓ: Kelet, az ezerarcú óriás, Stephen Vörösváry / Weller Publishing Company, Toronto, 1986 |
PACZOLAY 1998 = PACZOLAY GYULA Duka Tivadar, Akadémiai Kiadó, 1998, 45. old. |
PALLA 1964 = PALLA ÁKOS szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. , (Budapest, 1964) • Könyvismertetés • Georg Sarton: The Study of the History of Science |
POGÁNY 1942 = POGÁNY ISTVÁN: Kőrösi Csoma-kultusz Indiában, TURÁN, 1942. december |
ROSS 1910 = E.D. ROSS: Kőrösi Csoma Sándor és a tibeti buddhizmus, Akadémiai Értesítő, 1910. 445. In: SZILÁGYI 1984: 121 |
ROSTA-RÁBAI 1992 = ROSTA ERZSÉBET-RÁBAI ATTILA: Csalo! Csalo! Autóval a Bengáli-öbölig. Könyv és Zeneműkiadó, Budapest, e.n. 119-123. |
ROZBROY 2013 = ROZBROY VIKTOR blogbejegyzés [2016.03.28.] |
SÁFRÁNY 1986 = SÁFRÁNY JÓZSEF: Zarándokúton Nyugat-Tibetben, Kossuth Könyvkiadó,1986 |
SEBŐK 1906 = SEBŐK IMRE: Öt világrészen át, Szent István Társulat, 1906, 466-482. old. |
STEIN 1918 = STEIN AURÉL Duka Tivadar emlékezete, MTA, XVI. köt.9. szám, Bp. 1918, 280 old. |
Stein Aurél által készített fotó. Cat.Stein LHAS Photo 3/7(4) |
SÜTŐ 1999 = SÜTŐ FERENC: Keletbarátok Kőrösi nyomdokain, Müvelodés 5., LII. évfolyam, 1999. május, 1-3 old. |
SZILÁGYI 1983 = SZILÁGYI FERENC: Angol Buddhisták zarándokútja Csomakoröstol Dardzsilingig. A Buddhista Misszió Tájékoztatója. Bp. 1983. Vol. V. No. 3/16/8. |
SZILÁGYI
1984 = SZILÁGYI FERENC: Tiszteletadás Kőrösi Csoma
Sándornak, Buddhista Misszió, 1984, Budapest |
SZILÁGYI 1992 = SZILÁGYI FERENC: Törhetetlen honszeretet és vasakarat., Nyelvünk és Kultúránk, 1992 |
TÁBORI 1913 = TÁBORI KORNÉL: Egy magyar tiszt Khínában, Vasárnapi Újság, 1913. 50. szám 988 old. |
Új Idők, 1912, június 28., Kőrösi Csoma Sándor sírhelye Darjeelingban |
VAJDA 1999 = VAJDA ZOLTÁNNÉ: Emlékfüzet Kőrösi Csoma Sándor születésének 215. évfordulójára. é.n. 27. |
VARGA 2011 = VARGA CSABA: Kőrösi Csoma Sándor sírjánál, National Geographic Magyarország, 2011. 06. 15. ONLINE [2016.03.28.] |
VOJNICS
1913 = VOJNICS OSZKÁR: British
India, Burma,a Maláji félsziget és Siam, Útirajzok,
Budapest, 1913, 230-231. old. |
ZÁRUG-HARSÁNYI 2012 = ZÁRUG RITA-HARSÁNYI ÁRPÁD blogbejegyzés [2016.03.28.] |