zarandoklat

A székely Julianus nyomában

2010. július 3-án szálltunk le Delhiben. A légkondicionált reptérről kilépve mellbe vágja az embert a hőség, a pára. Az égbolt szürke, mintha szmogba burkolózna a város. Minden Csoma-kutató felteszi a kérdést, vajon járt-e Csoma Delhiben? Szekéren, vonaton utazott idáig, vagy szokása szerint gyalogolt? Biztos áthaladt a városon, amikor Szabathuból Kalkutta felé utazott. Mit nézett meg a rengeteg látnivaló közül? Hol szállt meg, kivel találkozott? Hogy viselte a több éves magányos élet után, a nyüzsgő, hatalmas tömeget? A ma több mint 12 millió lakosú Delhi, 1803-tól állt brit fennhatóság alatt, már Csoma idején is világvárosnak számított.
Sajnos magánéletét titok fedi, naplót nem vezetett, magáról mindig szűkszavúan írt, kizárólag annyit, amennyivel a kíváncsiskodó angol tisztviselőket kielégítette. Magyarul összesen öt levelet írt. A városon keresztül utazva, kocsiból is érezhető a hatalmas, nyomasztó ellentét a gazdag, hivalkodó épületsorok és az utak mellett porban, sokszor rongyokban fekvő, sovány emberek tömege között. A rengeteg biciklis, dudáló autók, néha egy-egy alultáplált tehenet kerülő autók sokasága jelzi, hogy Indiában vagyunk. Utunkat váltott taxikkal folytattuk, mert egy társaságnak, csak adott államra szóló úthasználati engedélye van. Delhitől, a 350 km-re-északra lévő Szimlába mentünk. Utunk utolsó felében kanyargós szerpentineken autóztunk, de közel 11 órás rázkódás után mindenért kárpótolt a szimlai szállásunk, a Woodwille Palace egzotikuma. Szállodánk hajdanában az indiai hadsereg vezető tábornokainak volt székhelye, majd egy maharadzsa vásárolta meg hercegnő lányának.
Szimla, Himachal Pradesch fővárosa, 2200 méteren fekszik a Himalája völgyeiben, búja, zöld, trópusi környezetben. Közel 400.000 lakosa van, többségében hinduk. Meredek, a hegyoldalban egymás felett emeletszerűen elhelyezkedő utcákkal, jellegzetes favázas házakkal. Fő utcájából nyílik a város kulturális életének központja, melyet az 1846-ban épült, Krisztus Temploma ural, India egyik legelső keresztény temploma.
Csoportunknak itt kellett speciális beutazási engedélyt kérnie a Szatledzs - Szpiti völgyi utazásához. Speciális engedélyek nélkül, nem lehet a régióban utazni. Jakabos Ödön útinaplójában olvashatjuk, hogy 1973 tavaszán, kétszer is visszafordították a Szatledzs völgyéből. Hasonlóan járt Galántha H. Judit Csoma-kutató Nógrády Györggyel 1993-ban, kiknek csak emléktáblája jutott el Kanamba. Aggódva figyeltük a híreket, mivel az esős évszak miatt, a folyó völgyében szédületes magasságban kanyargó keskeny hegyi utak gyakran járhatatlanná vállnak. Szimlában és Szabathuban (ami körülbelül 70 km-re van), Csoma többször megfordult utazása során.
1824. november végén érkezett Szultanpuron (ma Kulu) keresztül Szabathuba, a brit katonai határállomásra, borzalmasan nehéz 16 hónap zanglai tartózkodás után, ahova hiába várta vissza tanítómesterét, Szangje Puntszogot. A katonai állomás parancsnoka a skót J.P. Kennedy (1808-1875) százados volt, aki az angol nepáli háború idején került Szimlába, és 1822-ben ő építette a település első házát. Az angol Wikipédia, ezért Szimla alapítójának nevezi. Mivel az angolok nehezen viselték a monszunos évszakokat, a település kellemes klímájával és fekvésével az angolok kedvenc nyári kedvenc tartózkodási helye lett. A várost 1864-ben India nyári fővárosának nyilvánították. Csoma 192 napig (1825. június 6-ig) „vendégeskedik” a laktanyában, ahol rejtélyes idegenként kezelik. Ezekről a kellemetlen élményekről, később Kanamból kelt leveleiben keserűen emlékezik. Valószínű azért utazik a Szatledzs és Szpiti völgyén vissza Ladakhba, mert megpróbált egy másik tanító szerzetest találni magának. Nem jár sikerrel, mert ezen a vidéken inkább hinduk élnek, kivétel Kanam, ahol egy értékes könyvtárra bukkant. Csoma ezen kívül még két alkalommal tartózkodott Szabathuban. Másodszor a kanami évek előtt, amikor Kennedy százados jóvoltából lehetősége adódik a brit főkormányzóval találkoznia. Őt sikerül meggyőznie, hogy az időközben egy baptista nyomdában napvilágot látott un. „szirampuri szótár”-ként nyilvántartott mű, hemzseg a hibáktól. A brit kormány anyagi támogatásának köszönhetően lehetőséget kap, hogy folytassa, ill. befejezze nagy művét. Végül 1830. október végén, a kanami tartózkodást követően, már kész művével útban Kalkutta felé újból élvezi Kennedy vendégszeretetét, támogatását, aki málhás állatokat, élelmet, pénzt szerez neki. Ekkor a Kennedy szimlai villájában, ill. a szabathui kaszárnyában lakott több mint egy évet. A Kennedy villa a nyolcvanas években leégett! Marczell Péter (1936-2008) Szabathuban, már eredménytelenül kutatott Csoma emlékek után.
Szimlától körülbelül 275 km-re fekvő Kanamig a vadregényes Szatledzs folyó völgyében utaztunk, az egykori Hindusztán-Tibet karavánút nyomvonalán. Az utat 1850-es években kezdték járhatóvá tenni. A folyó, a legenda szerint a jelenleg Kínához tartozó tibeti Kailasz-hegy lábánál lévő Raksasztal-tó mellől ered, az Indus és Gangesz forrásainak szomszédságában. A folyó mentén több vízi erőmű működik, jelenleg is épül egy. A táj, a vadregényes folyó völgye után megváltozik, dús, zöld növényzet borít mindent, gazdag gyümölcsösökkel (barack, alma). Kolostorát a XI. században alapították, ami a gelupka rend befolyása alá került. Az épület a meredek hegy oldalában fekszik, a falu legfelső pontján. Az út a kolostor tetejével van egy szinten, a folyó 500 méterrel lejjebb kanyarog a völgyben. Bernard Le Calloc’h állítása szerint Csoma azért jön ide, mert itt volt az akkori Indiának egyetlen tibeti lámakolostora, ahol megvolt a tibeti kánon (Kandzsur és Tandzsur) minden kötete. A feljegyzések szerint, Rincsen Zangpo (958–1055) építtette a kolostort, nem csupán szenthelynek, hanem a Kangyur tanulmányozására is. Rincsen Zangpo a gugei király küldötteként 17 évet töltött el a Szatledzs és a Szpiti völgyében, buddhista tanok elsajátításával. Nevéhez 107 vihará (templom) építése fűződik. A hagyomány szerint 158 könyvet fordított le szanszkrit nyelvből tibetire, ezért a „nagy fordítóként” is emlegetik. Kanam fekvése sokkal kedvezőbb volt, mint a másik két kolostoré ahol Csoma lakott. Kőrösi kutatók véleménye megoszlik Csoma kanami lakhelyéről: egyesek szerint egy különálló épületben (kunyhóban) a kolostor felett a hegyoldalon, mások szerint egy kolostori cellában lakott. A kolostor belső falai, gazdagon díszítettek, négyszög alakú, agyagtáblákkal. Szentélyében is létezik egy könyvtár - amit mi is láthattunk - faajtókkal fedett falon. Megtaláltuk az 1984-es Sárosi Ervin és csapata által elhelyezett emlékkövet. A könyvtár épülete - amit mi sajnos, nem tudtunk beazonosítani - Bernard Le Caloc’h szerint is, a kolostor felett található, egy külön álló épület „kandzsúrház”.
Csomát kanami tartozkódása során, több utazó sorstársa felkereste. Ezek közül feltétlenül megemlítendő James Gilbert Gerard (1793-1835) skót sebészorvos (maláriában halt meg fiatalon), akinek leveleiből tudjuk, hogy Csomát viskójában – melynek két pad és szék volt a berendezése – könyvei között, tetőtől talpig gyapjúruhájába burkolózva találta. Ő is megemlíti Csoma eredeti őshaza kutatási szándékát. Gerard doktor hagyatékából kerültek elő, azok a meteorológiai mérések, amelyeket Csoma számára készített, a tőle kapott hőmérővel, s melyeket Alexander Cuningham jelentetett meg könyvében (ez utóbbi online ma is hozzáférhető). Egy másik nagyon érdekes látogatója Victor Jacquemont (1801-1831) francia származású, a botanikában, földtani tanulmányokban jártas orvos volt, a párizsi természettudományi intézet kiküldött munkatársa, aki kétszer is járt Kanamban. Először 1830 júliusában, egy hetet töltött Csoma társaságában, majd szeptemberben Tibetből való visszatérésekor még két napot. Bernard Le Calloc’h 1986-ban előadást tartott Magyar Tudományos Akadémián a francia tudós és Csoma találkozásáról. Jacquemont leírásában úgy említi Csomát, hogy visszavonultan élt kicsiny kunyhójában, és ami érdekes, hogy ő is megemlíti, hogy Csoma beszélt neki a finn-magyar nyelvrokonság kérdéseiről. Mindezek az bizonyítják, hogy Kőrösi soha nem mondott le eredeti szándékáról, hogy felkeresse az őshazát. Jacquemontól származik Kőrösi Csomáról fennmaradt egyedüli hiteles leírás kinézéséről, de részletesen ismerteti viselkedését, ruházatát, gondolkodásmódját, környezetét is. Naplójában tizenhat oldalt szentel Csomának, összesen negyvenötször említi a magyar tudós nevét!

Kanamot, Csoma után több híres felfedező, utazó is felkereste. Sven Hedin (1865-1952) 70 évvel Csoma után járt ezen a vidéken, 1890-ben Transzhimalája című, hatalmas művének III. kötetében részletesen beszámol Csoma kanami helyszínéről. Sven Hedin két épületet említ: egy alsó szentélyt, ahol a szent irományokat tárolták két nehéz könyves ládában, és egy felső szentélyt a falu felett, amely építészetileg egy karavánszerájhoz hasonlított. A templomcsarnok felett, egy lapos tetőről induló külső lépcső vezetett egy verandán végződött kis szobához, ahol az európai láma lakott hajdanában. Ami különösen nagy érték, hogy rajzot is közöl a celláról és a kolostorról. 1931-ben, egy másik híres látogatója volt a kanami kolostornak, Tucci Giuseppe (1894-1984), a kiváló olasz Tibet-kutató, aki Zanszkárból Tibet felé megállt Kanamban. Tuccit a kolozsvári m. kir. Ferenc József-tudományegyetem 1942. április 18-iki Kőrösi Csoma Sándor Emlékünnepségen díszdoktorrá avatták. Akkor tartott beszédében arról a meghatottságáról szól, mely elfogta, amikor elzarándokolt a kis kanami templomhoz. Az első magyarok, akik Csoma után Kanamban jártak, a Sárosi Ervin - Sáfrány József expedíció tagjai, akik mielőtt gyalogtúrájukat elkezdték volna Zanszkárban, eljutnak Kanamba és látogatásukat egy emlékkővel örökítik meg, amit mi is megtaláltunk. Csoma lakhelyéről szóló vitában Horányi Gábor három kolostort említ, a legfelső épületben élhetett Csoma, a középsőben volt a könyvtár. Ez a leírás egybehangzik a Sven Hedinével. Legutóbb Sári László A Himalája arca (2001, Magyar Könyvklub, Budapest) című könyvében külön fejezetet szentel Kanamnak.
Kanam után visszatérve a Szatledzs völgyébe, változik a táj, megszűnik a növényzet, sivár, barátságtalan sziklás hegyoldalak között halad az út. Újabb Check Point (katonai ellenőrző állomás), már igen közel járunk a kínai határhoz. A Szatledzs folyó találkozik a Szpiti folyóval. Velünk szembe, a Kínába vezető Shipki-La hágóra vezető út nyílik, ami átvezet az egykori gugei királyságba. A mi utunk balra tér le, egy vadregényes szurdokba. A következő napokban már a Szpiti völgyében haladunk tovább, mely egy geológiai élő múzeum. Az évezredek során, a szél, nap és hó által erodált, formált sziklás hegyoldalak, minden élő növényzettől mentesek. A folyómeder felé lejtő meredek, csupasz sziklaoldalak, holdbeli tájra emlékeztetnek.
A Szpiti-völgyének leírása külön cikk tárgya lehetne, rengeteg, értékes látnivalójának leírásával. A meglátogatott kolostorok közös vonása, hogy valamennyit Rincsen Zangpo alapította. Kizárt dolognak tartom, hogy vándorlása során Csoma ne szállt volna meg valamelyikükben. Nako 3995 méteren, álomszép környezetben, egy tó partján fekszik, ahol egy kis szentély őrzi a nyigmapa-rend alapítójának Padmasambhavának lábnyomait. Tabo, a Szpiti völgy legnagyobb kolostora, nemrég ünnepelte 1000 éves fennállását. A 6300 négyzetméteren fekvő kolostor együtteshez 9 templom, 23 csorten, szerzetesek és diákok szobái, lakrészei tartoznak. Tabo lélegzetelállító freskóival és stukkóval méltón kapta a „Himalájabeli Ajanta” jelzőt. Dhankar (3894 m) a XII. században, alapították, a hajdani Szpiti királyság székhelye volt. Kolostora egy fenséges sziklaormon fekszik, a folyó medre felett 300 méteres szédítő magasságban. Az épület tetejéről fantasztikus látványban van része a látogatónak: a Pin és Szpiti folyók találkozásának. A Pin Valley igen kedvelt trekking túrák célpontja. Talán Csoma is itt jött át a Szatledzs völgyéből? A kolostorban egy kis múzeum is megtekinthető. Ki (Kye, Kee) talán még ennél is szebb helyen fekszik. A hagyomány szerint a XI. században a kadampa rendhez tartozó szerzetesek alapították, híres tankha gyűjteménnyel rendelkezik.
A Szpiti völgyéből a Kunzum La-hágon érjük el a Chandra völgyét, amelyen utunk tovább halad Jispan keresztül Darcha faluig. Itt kezdődik utunk legkalandosabb szakasza, kilenc napos gyalogos vándorlás Phuktal kolostor érintésével Zangláig. Kis karavánunk rajtunk kívül 12 kísérőből és teherhordó lovakból állt. Kisérőink nagyrészt nepáli vendégmunkások, kedves, barátságos arcúak, volt köztük lovász, szakács, hordár, kisegítő személyzet. Az ő feladatuk volt a táborverés, főzés, csomagolás. Nepálban a politikai helyzet miatt csődben van a turizmus, ezért jönnek Indiába dolgozni. Vezetőjük többször megjárta az Annapurnát (a nepáli Himalája egyik nyolcezres csúcsa), volt köztük egy 12 éves lovász kisfiú is. Bár Kubassek könyvében a nepáli kísérőkről rém meséket említ, nekünk igen kedvező tapasztalataink voltak ezekkel az emberekkel. Természetesen sok minden változott mióta Kubassek itt járt Móga Jánossal 1980-ban először. Ők még térkép nélkül, hátizsákkal, lovak, vezetők nélkül gyalogoltak. Ma már jól szervezett utazási irodák ajánlják trekking csomagjaikat lovakkal, hordárokkal, szolgáltatásokkal. Az idegenforgalom elérte Zankszkárt, Ladakot is (a vidék 1978 óta nyitott a turisták előtt).

3-4. Sziklás ösvények, táborozás

Gyaloglásunk első szakaszának nagy kihívása, az 5100 méteres Shingo La-hágó legyőzése volt! A hágóig három napot gyalogoltunk. 3825 méterről indultunk, utunk fokozatosan emelkedett, egy patak partján festői tájon. Szakaszonként, szikla tengereken keltünk át. Bámulatos volt, hogy ezen a köves, kopár, sziklás területen is teremnek színpompás virágok. Első két napon kb. 750 métert emelkedtünk, a nehezebb szakasz Chumik Nakpot-nál, 4670 méteren történt táborozásunk után kezdődött. Vigyáznunk kellett a fokozatos szintemelkedések betartására a hegyibetegség elkerülése érdekébent. Az út a hágóra hihetetlen volt, gyorsan elértük a hóhatárt. Az ösvényen, délre már olvadt a hó, helyenként mi térdig, egyik lovunk szügyéig süllyedt a hóban. Le kellett szedni róla a csomagokat, hogy ki tudják emelni a hóból. A látvány kárpótolt minden nehézségért, habár időnként úgy éreztem nincs erőm tovább menni. Sokszor 10-20 lépés után meg kellett állnom. A levegő oxigén koncentrációja ezen a magasságon 50% körül van! Vajon, hogy bírta mindezt Csoma? Egyedül volt? Kísérővel? A hágóra való feljutás, egy hosszú, lassan emelkedő kapaszkodó, az utolsó pár száz méteren viszont hirtelen emelkedik az ösvény. A hágó tetején, mind mindenhol Tibetben, itt is az elmaradhatatlan imazászlók, kőrakások (obók) amelyeket a hálás


5. Útban a Singo-La hágó felé	6. Singo-La 5100 méteres hágó


7. A festői fekvésű Pukhtal	8. Csoma emléktábla, székely zászlóval

Utunk tizenötödik napján értük el a festői fekvésű Phuktal kolostort, ahol Csoma 1825 augusztusától 1826 novemberéig tartózkodott. Phuktal kolostora egy sziklabércre épült. Valósággal „lebeg” a sziklás hegyoldalban egy barlang nyílása alatt, 4000 méter magasságon. Nagyon stílszerűen írja le Horányi Gábor, hogy az épületek fecskefészek szerűen lapulnak a sziklafalba. A XII. század második felében alapított kolostor, a XV. századtól a „sárgasipkás” gelupka rendhez tartozik, helyiségei - a szerzetesek cellái, szent helységei, könyvtár, gyülekező helységei, konyhája, raktárak - egymás alá-felé „ragasztva” függnek a hegyoldalba. Tetejük, akárcsak a tibeti házak legtöbbje lapos, itt szárítják a fűtésre használt jak-trágyát és rőzsekötegeket. A padozat mindenhol döngölt agyag. A kolostorban szűk, helyenként fedett, máskor korlát nélküli, nyitott folyósokon közlekednek a szerzetesek, látogatók. Ijesztő, szédítő látvány ezekről az átjárókról a mélybe lepillantani. A kolostor évtizedek óta folyamatosan pusztul, örvendetes, hogy a kolostorban felújítási munkák folytak, a tereken, utcákon vályogtéglák száradtak. Csoma cellája – mely Szangje Puntszog családjának tulajdona volt - a barlang alatti sziklafalmélyedésben volt, de a mélybe zuhant. Baktay Erwin (1890-1963) már nem találta meg. A közelmúltban, látogatásunk előtt pár hónappal szakadt be a barlang mennyezete, így a barlangban található forrás nem volt megközelíthető. Leírásokból tudtuk, hogy a gyülekezeti terem oldalsó, barlang felőli ajtaján volt található Galántha H. Judithék emléktáblája, sajnos nem találtuk meg, Krézsek Csabáék 1998-ban még láttak. A terem felújítás alatt van, nem tudtuk megnézni. Állítólag padlózata nyárfadeszkából van, amit 1979-ben raktak le a Dalai Láma Őszentsége látogatásakor. A deszkákat a szerzetesek hátukon cipelték 16 napon keresztül a Pensi La-hágón keresztül. A barlang bejáratától balra van a főtemplom, mely alatt található a könyvtár, ezek sem látogathatók. Ott jártunkkor, a szerzetesek zöme a karshai kolostor fesztiválján volt. Amit megmutattak, az a kolostor északi szárnyában lévő régi templom volt, amelynek falait freskók borítják, és itt látható a Baktay féle emléktábla másolata – mely eredetileg a falon volt - egy mennyezettartó oszlopnak támasztva a földön. A kis szerzetes nagyon vigyázott, hogy ne fényképezzünk, elsősorban a freskók miatt. Kibontottuk a nálunk lévő nemzeti zászlókat. Tudomásunk szerint mi vittünk elsőként a székely zászlót Phuktalba és Zanglaba (ahol végül ott hagytuk).
Meg kell említenem az elődeink közül Gottlieb Wilhelm Leitner nevét, (Duka Tivadar ír róla először) aki 1866 májusában járt itt. Az akkori apát még emlékezett Szkander bégre! Gottlieb Vilmos (1840-1899) egy pesti születésű orientalista, Ázsia-utazó. Rendkívül tehetséges nyelvész volt, 15 éves korában nyolc nyelven beszélt. Az ő nevéhez fűződik a Pandzsábi egyetem megalapítása, melynek később rektora volt. Az egyetemen tanított Stein Aurél is! Leitner 1866-69 között bejárta Nyugat-Tibetet, Ladakot, Kasmírt, Dardisztánt, és Phuktalba is eljutott. Hazatérte után építteti Angliában, Észak-Európa első muzulmán templomát. Bernard Le Calloc’h monográfiájában közli Pascal Marechaux rajzait a kolostorról.
Phuktal után még két napot gyalogoltunk, Purne-Ichar-Mune-Padam érintésével Zangláig, fő úti célunkig.
Kőrösi Csoma Sándor 1822-24 között, összesen 16 hónapot töltött Zanglában. Ez volt zanszkári tartózkodásának legeredményesebb időszaka. A Csoma kutatás egyik legnagyobb nyitott kérdése, melyik úton érkezett Csoma Lehből Zanglába? Hasonlóan nyitott kérdés miért pont Zanglába? Leh környékén számos, gazdag könyvtárral rendelkező kolostor volt, ahol dolgozhatott volna. Az utóbbi kérdésre, Kubassek magyarázata elfogadható, miszerint egy ilyen elszigetelt helyen a gyanús idegen jobban ellenőrizhető volt, nem építhetett ki kapcsolatokat, nehezebben jutott hírekhez.
Az első magyar Csoma után, Baktay Ervin volt, aki 1928-ban érkezett Zanglába. Ő azonosítja a kolostor (erőd) második emeletén lévő kis cellát, egy helyi öreg segítségével, akinek nagyapja még személyesen ismerte Szkander Béget (tibeti nyelven Csilengi Dászát). Megjelöli az ajtófélfán Csoma’s Room bevéséssel. A Lehből Zanglába vezető lehetséges útvonalakat Szenkovics Dezső foglalta össze 1999-ben, részletesen ismertetve Baktay Erwin (1928), Kubasek-Móga (1980) Sáfrány-Sárosi csapat (1984) útvonalait.
Bethlenfalvy Géza és Horányi Gábor egy korabeli katonai térképen, Morcrooft és Trebeck naplójegyzetei között talált útleírás alapján beazonosította a lehetséges ösvény által érintett településeket. Így beigazolást nyert, hogy Csoma idejében az út a Karnak folyó völgyében vezetett.
Marczell Péter 1993-ban járt Zanglában, Kargil-Padam felől érkezik.
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség keretein belül működő Kelet-Barátok Köre nevezetű szakosztály 1998-ban emlékexpedíciót szervezett Szenkovics Dezső, Krézsek Csaba, Szász László részvételével Kulu - Darcha – Pishu - Zangla útvonalon.
Irimiás Balázs két társával 2011-ban a befagyott Zanszkár-folyón jutott az Indus völgyéből Zanglába. Az utóbbi évtizedben már követhetetlen azon magyarok száma, neve akik eljutottak Zanglába, amely ma már nem a világ legeldugottabb, nehezen megközelíthető helye!

9-10. Zangla erőd- Csoma cellájával

11-12. Tisztelgés Csoma emléke előtt

Utunk 19. napján vettünk szomorú búcsút Zanglától és elindultunk – most már ismét terepjárókon – Ladak fővárosába Lehbe. Utazásunk utolsó szakaszán ismételten Kőrösi Csoma útját követtük, ahol Lahorból Zanszkárba érve, Leh felé ment az Indus völgyében Mahlbeck, Lamayuru, Alchi kolostorait érintve. Ezen az útszakaszon Csoma ötször is megfordult! 1822-ben miután sikertelenül próbált Lehből átkelni a Himaláján Jarkend irányába, huszonöt nap várakozás után visszafordult. Ekkor történik sorsfordító találkozása William Moorcrofttal (1767-1825), aki ráveszi, hogy foglalkozzon a tibeti nyelv tanulmányozásával, az angol csapatával ismét oda-vissza végig mennek a Lehig vezető úton. Itt találkozik George Trebeckkel (1800-1825) aki megmutatja neki az Alphabetum Tibetanum című, egy olasz szerzetes által összeállított könyvet. Közösen visszatérnek Kasmírba, ahol Moorcroft táborozott, közel fél évet töltenek együtt. 1823 májusában búcsút vesz angol házigazdáitól és visszaindul Lehbe, onnan kilencnapi gyaloglás után megérkezik Zanglába. A lehi tartózkodásainak nincsenek fellelhető nyomai. A már akkor itt tevékenykedő morva misszionáriusoknak székhelye ma is látható. De nincs nyoma Berzeviczy Lászlónak sem, akiről sokáig az a tévhit járt, hogy megfordult Zanglában. Ott nem, de tény, hogy átgyalogolt Oroszországból egyedül Belső-Ázsián, Leh-en keresztül egészen Delhiig. Ezt megelőzően, első magyarként körbeutazta a Földet.
Utunk végén, sokszor elgondolkodom azon, jogosan nevezzük-e magunkat zarándokoknak mi, akik Kőrösi Csoma nyomán utaztunk. Csoma tanulmányai nyomán, református teológus volt, akinek csomagjában Szász András Tibor szerint a Biblia nyolc fordítása volt. Mint teológus, ő volt a nagy ZARÁNDOK, akinek meggyőződésem, hogy küldetése volt. Megtalálni a választ az örök kérdésre: Kik vagyunk? Honnan jövünk? Mert erre a kérdésre nemcsak teológiai válasz adható. A hite adhatott neki erőt, hogy elviselje azokat az elképzelhetetlen nehézségeket, amelyekből mi is kaptunk egy kis kóstolót. Ez sok mindent megmagyaráz aszkéta életmódjáról. Mi, vándorúton voltunk, aminek során átélve a megpróbáltatásokat, talán sikerült egy keveset abból a belső útból is végigjárni, amin Csoma zarándoklása során végigment. Követői közül Bernard Le Calloc’hnak sikerült ez a legjobban, aki megírta Csoma naplóját egyes szám első személyben.

Dr. Flórián Csaba (Ajka-Sóvárad)

Frissítve: 2016. 03. 24.
Ez az oldal a http://www.erdelyweb.hu/korosi/index.htm
alatt található honlap része
Szerkeszti: dr. Flórián Csaba@2010