Marosvásárhelyi 1848-as forradalom eseményei
Orbán Balázs Székelyföld leírása című művében

Bekövetkeztek az 1848-diki mozgalmak. A nemzet jogos igényeit, törvényes állását biztositó engedményekkel szemben fellépett a reactio, s megkezdé előbb alattomos ördögi játékát, később nyilt kilépését, mely bár minő eszköznek felhasználásától sem rettent vissza. A szurony hatalma mellé odaállitá a communisticus igéretekkel elvakitott, tévútra vezetett nemzetiségeket, s nem sokára ezen – a történelem szégyenfoltját alkotó – intézkedés megtermé véres gyümölcsit, mert a feltámadt oláhság elfajult katonatisztek vezetése alatt oly iszonyú dúlást és gyilkolást vitt végbe, hogy Dsingis khán mongolai sem tettek túl rajta. A vármegyei magyarság mindenütt gyilkoltatott és ez nem a jobbágynak volt a talán nyomorgató földesur elleni visszatorlása, hanem irtóharcz volt az a magyar faj ellen; mert az oláh a magyar jobbágyot és városi polgárt egyaránt lesujtá a földes urral együtt. E rémjelenetektől csak a Székelyföld volt ment. A székelyek a testvérek vészkiáltására fegyveresen sereglettek egybe. Agyagfalva terére, honnan 20,000 harczra kész lelkesült hős indult ki; de azok, kik e népet vezették, vagy szájhősök, vagy gyávák, vagy az árulás mételyétől megvesztegettettek, (tisztelet a kivételeknek) azon erőt, melylyel egész Erdély megtartható és megvédhető lett volna, elforgácsolták, szétdarabolták, s a szentiványi győzelem után*, midőn Gedeon nov. 5-én M.-Vásárhelyhez közelitett, alig volt 3000 székely együtt, s még ekkor is a harcztért uralgó magaslatot a városon alól az ellenség által elfoglalni engedték. A székelyeknek még töltényök sem volt. Midőn pedig a csata kezdetével Gedeon ágyui megszólaltak, legelőbb néhány tiszt futamodott meg, utánok megbomlott a csatarend, s a 12. zászlóaljnak ágyukra tett sikertelen rohama után el volt veszve a csata. Azzal elesett a hadtanilag fontos fekvésű Vásárhely is, melyet a vezér megsarczolt, féktelen népe kizsákmányolt, iskoláit sőt még templomait is laktanyává változtatta. De soká nem birhatták, mert az 1849 elején a győzelmesen előnyomuló Bem előtt Aguszt ezredes őrségével megfutván, a hősvezér azt jan. 13-án kardcsapás nélkül elfoglalta. ettől fogva magyar kézben volt egészen a szerencsétlen segesvári csatáig, mikor Bem Vásárhelytt egybeszedvén serge romjait, Szebennek rontott, Vásárhelytt pedig augustus 2-kán a Szászrégen felől nyomuló Grotenjelm orosz tábornok foglalja el. Ekkor nagymennyiségű élelmi szerek kiszolgáltatásán kívűl minden más dulatástól megmenekült a város; de nem igy a győzelmes oroszok nyomán járó Clam-Gallas osztrák tbk alatt. Ez 1849. aug. 16-án a teljesen kimerült, elszegényedett városra – mely hivatalos kimutatás szerint 600,000 forintig károsodott – 40,000 frt hadi sarczot, 36,000 kenyeret, 9600 széna-, 14,400 zabrészletet, 560 veder bort, 60 vágómarhát rótt ki; s mi dőn a városiak kimutatva fizetési képtelenségöket, leszállitást kértek, felelete az volt, hogy ha egy nap alatt mindazt Gerebenesre utána nem szállitják, a sarcz kétszereződik. Mivel nem tudták kicsinálni, Petri Ádám és Lenárt Dániel tanácsosokat magával vitte, s bár 17,500 forintot megadtak, azért a nevezett tanácsosokat mindaddig börtönöztette, kínoztatta, míg az egész összeg utolsó krajczárig – kölcsön vett pénzből – kifizetve nem volt. A forradalom legyőzésével e város is a hazával együtt a gyáva visszatorlás és nemtelen boszú áldozatakint vérzett a zsarnokság csapásai alatt*. Itt volt egy kerületi főnökség székhelye, mely a nép iszonyú nyomása és zsarolása mellett még a Török tanár, Horváth Károly és Gálfi Mihály vértanui halálát előidézett hőhérkodással is emelte gyászos nevezetességét*. Ezen történeti vázlat melyet a rendelkezésem alatt álló adatok nyomán csak hiányosan állithaték egybe, előtünteti azon viszontagságokat és többszöri feldúlatást, melynek e város a századok hosszú során ki volt téve; elő azon jelentékeny szerepet, melyet Vásárhely a magyar királyok s kiválólag a nemzeti fejedelmek korszakában játszott; kitünik az, hogy e városban harminczhárom történelmileg ismeretes országgyülés tartatott* ki az, hogy ezen hadtanilag nevezetes ponton mennyi csata vivatott, hányszor áztatta annak földjét a honvédelemben kiontott honfi vér; hányszor látta az a magyart nagynak és dicsőnek, hányszor osztakozott a hon szerencsétlenségének gyászában. Vásárhely történelme a Székelyföld történelmével szoros kapcsolatban van, ez amannak kiegészitő részét alkotja, s mielőtt e város ismertető leirásához kezdettem volna, szükségesnek hittem annak múltját felderiteni, hogy jelenét megérthessük.