Elba sziget
és létesítője: Houchard József

"Elba szigete: mulató helye a városnak, jelenleg csinos meleg és hideg fürdő téglából készült szobákkal, alkalmas vendéglővel van ellátva. Fekszik a Vámos híd irányába a város malmán túl, első rendezője, díszesítője polgár Houchard József volt 1814-ben, mostani Bukuresti úr!"
Ennyit ír Benkő Károly kéziratos krónikájában az Elbáról, melyet ma Erzsébet ligetnek neveznek. Az Elba a város északi felén, a Maros és a turbina árok közti térségen terül el, mely területet a vasúti töltés szeli keresztül. Sziget elnevezését onnan kapta, - mint ahogy a maga idejében az is volt - hogy a Maros két ága által volt körülvéve. Ugyanis abban az időben, a vízzel üzembe tartott malmok mozgatására a Maros fő ágát még két mellékágra terelték, melyek közül a középágon a Bodor féle műhíd vezetett keresztül. Ez a terület, ahol ma magas jegenyék és más díszfák vetik árnyukat, még 123 évvel ezelőtt a Maros által körülhatárolt iszapos, mocsaras ingovány volt, melyből a francia eredetű Houchard József emberszeretettől fűtve, a természeti szépségek kihasználásával, valósággal paradicsomot varázsolt.
Houchard József még 1814. augusztus 14-én kérvényt nyújtott be a város tanácsához, "hogy a város malma alatt lévő helyet azt mulató kertnek készítendőnek adná el örök áron". A Tanács ilyenformán a kérést nem teljesítette, de tekintettel "jóra törekvő szándékát a kérelmesnek", azt az ajánlatot tette, "hogy költsége, fáradsága jutalmául" 15 évig a helyet rendelkezésre adja, mely határozatról körlevelet is adott ki. A felhatalmazás birtokában Houchard József bevezette a liget létesítését, mellyel nemcsak kertészeti kedvtelésének kielégítésére, szülővárosa szépítésére törekedett, hanem az 1816-17-iki nagy éhínség enyhítésére naponta 50-60 éhező embernek munkaalkalmat és élelmet juttatott.

Az Elba sziget kertté varázsolásának történetéhez nem érdektelen a lelkes alapító családi eredetéről is egyet, mást megtudni. Houchard József hasonnevű nagyapja, mint hugenotta, nem várta be XIV. Lajosnak az 1685-iki nantesi ediktumát, hanem elhagyta Franciaországot és Hannau városában telepedett meg. Két fia közül: János azonban visszatért Franciaországba, ahol mint tábornok az északi haderő fővezére világtörténelmi jelentőségre tett szert. A másik fiú: Izsák, a göttingai egyetemen (1760 körül), megismerkedett gróf Teleki Józseffel, kinek rábeszélésére Erdélybe jött nejével, a hollandiai Vielsuff Mária Paulinával és Marosvásárhelyen telepedett meg. Itt a ref. kollégiumban a francia és a német nyelvtanítói állást töltötte be.
Houchard Izsák, kollégiumi nyelvtanító fia volt József, az Elba sziget megteremtője.
Houchard József (aki Marosvásárhelyen született, már teljesen magyarrá lett), mint építészmérnök végezte tanulmányait. A francia háború kitörésekor Pesten a magyar insurrectiohoz csatlakozott, de mivel lováról leesett, hosszabb ideig harcképtelenné vált. Később a bécsi csapatban tüntette ki magát. Houchard József katonai szolgálatát letéve, visszatért Erdélybe és a gyulafehérvári pénzverdénél vállalt pénzbeváltó állást. A hivatal feloszlatása után visszatérve Marosvásárhelyre, kizárólag szülővárosa fejlesztésére törekedett. Mint kiváló szakember, színházépítési, Maros szabályozási és egyéb terveket készített, házat, műkertet tervezett, végül megteremtette a város nagy sétányát, melyet őshazájára emlékezetül Elba szigetnek nevezett el. Általában minden ténykedésével szülővárosa hasznára működött. Meghalt 1841-ben, 8 fiút és két lányt hagyott maga után. Gyermekei közül József, mint bányatiszt, a bányanagy rangig emelkedett, aki az 1842-iki országgyűlésen, a francia nemességének bizonyítása után, honpolgárságot és magyar nemességet nyert. Houchard Ferenc, mint tengerész, a nemzeti tengerhajózás területén tevékenykedett; ő volt kezdeményezője az "Első Magyar Gőzhajózási Társulat"-nak és mint az "Országos Magyar Gőzhajó Társulat" igazgatója, a magyar kereskedelmi hajózás fejlődését előmozdította. Még Houchard Lajos gazdatisztről és Houchard Sándor hivatalnokról tud a család életrajzírója.