Városi
ispotály
és az alapítványt tevő Viola József
moldovai főorvos pályafutása.
Marosvásárhely városában a közegészségügy kérdése, úgy látszik, háttérbe
szorult, mert amikor pestis, kolera és egyéb járványok sorozata emberek
százait pusztította, egy ispotálynak vagy kórodának a létesítése érdekében
felvetett terv nagyon sokáig csak terv maradt.
A legrégibb kórházunk emlékét már csak a Kövecsesen lévő Régi kórház utca
nevezete őrzi. Ezt a hajdani, 12 ágyra berendezett kórodát is jótékony
alapítványokból tartották fenn. A kórházépítési akció első nyomaival,
(mely csupán a jótékony lelkekre utal) 1807. május 6-ikáról találkozunk,
amikor olvassuk:
"M.-Vásárhely kórháza számára adományozott végrendeletileg G.
Korda Zsuzsanna G. Bethlen Sámuelné egy a Szentgyörgy utcában szerzett
telket házastól."
A következő esztendőben: 1808. dec. 10-én már "A képviseleti
testületben a Tanáccsal egyetértőleg végezték: hogy az e Városon építtetni
határozott ispotály épületére száz ezer téglát, száz szekér fövenyt, száz
véka meszet, a munkára száz kőműves legényeket, - száz öl koltsoknak való
cserefákat, tízezer levél cserepet a majorsági pénztárból kifizetendőnek
adjanak." (Marosvásárhely város ez évi jkvből)
A Régikórház utcai ispotályról még csak annyit tudunk, hogy azt 1852-ben
eladták és ugyanez év augusztusában megvásárolták br. Apor Lázártól a
Szentgyörgy utcai, a mai helyén lévő kórházépületet, csatolva az öröklött
gr. Korda Zs.-féle telekhez.
1853. július 12-én Haynald Lajos, erdélyi rk. Püspök miután felszentelte,
ugyane hó 28-án megnyílt az "új kórház 16 új szobákkal aláírás
útján", 80 ággyal felszerelve.
De mivel akkor a legsötétebb önkényuralom dühöngött és ilyenkor az ördögnek
is gyertyát gyújtania kell, a pogári kórházat herceg Schwartzenberg Károly,
Erdély katonai és polgári kormányzójának nevéről nevezték el, mely hódolati
tény "kegyes" elfogadásáról 1853. július 28-án kapta tanácsunk
a felsőbbség jóváhagyását.
Az épület tetőhomlokzatán látható MDCCCLXXXI. (1851)
szám valószínűleg az átépítés, illetve a hozzáépítés idejének évszámát
tünteti fel, mintahogyan a kor igényeinek már régen nem megfelelő ósdi
városi kórházat ahogyan lehetett, többször tákolták össze.
A kórház mintegy 22000 prft. alaptőkéjét Viola József, a Moldovába elszármazott
és ott elhalt orvostudor hazánkfia 500 arannyal toldotta meg. Kórházunk
bőkezű támogatójának, Viola József moldovai főorvosnak mozgalmas pályafutására
nem mulasztjuk el e helyen kitérni.
Viola József 1770. március 15-én született a Maros széki
Köszvényes községben. Tanulmányait Pesten és az orvosi egyetemet 1787-ben
Bécsben végezte. Egyike volt azon 32 orvosnak, akiket II. József császár
Laudon vezénylete alatt Temesvárra küldött. Belgrád bevétele után ezredorvosnak
és a hadi kórház parancsnokának nevezték ki. A békekötés után egy gyalogezredben,
majd a József huszárezred ezredorvosaként működött. A francia háború alatt
Olaszországban, 1801-ben Erdélyben szolgált, majd 1807-ben szárnyorvosi
minőségben Bukovinába vezényeltetett. 1808-ban az osztrák szolgálatból
kilépve, Sturdza, moldovai herceg meghívására Iasi-ba (Jászvásár) ment,
ahol a Spiridon kórház igazgatását vette át. A köszvényesi egyszerű székely
szülők gyermekének felfelé ívelő pályája innen veszi kezdetét. Moldovának
1808-tól 1834-ig tartó zavaros politikai viszonyait és impérium változását
átélve, hasznos orvosi szolgálatot tett; ötször döghalál és kolerajárvány
veszedelmei közt megfeszített erővel állta helyét. Mint az összes moldovai
kórházak egészségügyi kormányzója és a fővárosi kórház főigazgatója, a
közegészségügy terén végzett kitűnő és hasznos szolgálataiért a török
szultántól a Nizzan-renddel járó agai méltóságot nyerte, az orosz cártól
drága gyűrűt, a pápától a Krisztus rend lovagkeresztjét, majd az aranysarkantyús
rend nagykeresztjét kapta, végül az osztrák császár, - mert Ausztria konzulságát
Moldova területén díjtalanul vállalta, - a polgári arany érdemkereszttel
tűntette ki.
1834-ben, mint állami és fejedelmi orvos kegyura kíséretében több hónapot
Sztambulban töltött és beutazta az egész török birodalmat. 1837-ben pedig,
midőn Mahmud szultán országaiban körutazást tett, mint a fejedelem követe,
annak nevében üdvözölte a török uralkodót. 1838-ban nagy szervező tehetségének
adta tanújelét, amikor megalakította a Iasi-i "Societas Medicinalis
et naturae curiosum" című tudóstársaságot.
Hosszas főorvosi működése alatt hatalmas vagyonra tett szert. Moldovában
egész falvakat vásárolt össze, köztük egy Ledény nevű faluért 10000 darab
aranyat ígértek de nem adta. De azért szülőhazájáról sem feledkezett meg.
A marosvásárhelyi kóroda tőkéjének a gyarapítására 500 aranyat küldött;
a Magyar Tudományos Akadémia részére több ízben jelentős összeget juttatott,
mely tudományos érdemeiért 1838-ban levelező tagjává választotta.
Valószínű, hogy bőkezűsége jótéteményeiből még sok más hazai intézményeink
is részesültek volna, ha a halál hírtelen el nem ragadja. Meghalt 1858.
március 16-án, ledényi birtokán, ahonnan holttestét Iasi-ba szállították
és ott is temették el.
Végrendeletét gazdaasszonya és gyámleánya elsikkasztották és így a hatalmas
vagyont ezek örökölték, noha Marosvásárhelyen egyetlen testvére: csizmadia
Kerekes Istvánné, Viola Erzsébet négy gyermekével szegénységben élt és
mit sem örökölt.
Írásaiból fennmaradt a moldovai fejedelem számára, 1833-ban német nyelven
"Diaetetik für einem Regentem, von Dr. J.W. Jassy"
címen írt nagyobb műve, melyet még azon évben románra fordítva kinyomattak.
|