Városi ispotály
és az alapítványt tevő Viola József moldovai főorvos pályafutása.

Marosvásárhely városában a közegészségügy kérdése, úgy látszik, háttérbe szorult, mert amikor pestis, kolera és egyéb járványok sorozata emberek százait pusztította, egy ispotálynak vagy kórodának a létesítése érdekében felvetett terv nagyon sokáig csak terv maradt.
A legrégibb kórházunk emlékét már csak a Kövecsesen lévő Régi kórház utca nevezete őrzi. Ezt a hajdani, 12 ágyra berendezett kórodát is jótékony alapítványokból tartották fenn. A kórházépítési akció első nyomaival, (mely csupán a jótékony lelkekre utal) 1807. május 6-ikáról találkozunk, amikor olvassuk:
"M.-Vásárhely kórháza számára adományozott végrendeletileg G. Korda Zsuzsanna G. Bethlen Sámuelné egy a Szentgyörgy utcában szerzett telket házastól."
A következő esztendőben: 1808. dec. 10-én már "A képviseleti testületben a Tanáccsal egyetértőleg végezték: hogy az e Városon építtetni határozott ispotály épületére száz ezer téglát, száz szekér fövenyt, száz véka meszet, a munkára száz kőműves legényeket, - száz öl koltsoknak való cserefákat, tízezer levél cserepet a majorsági pénztárból kifizetendőnek adjanak." (Marosvásárhely város ez évi jkvből)
A Régikórház utcai ispotályról még csak annyit tudunk, hogy azt 1852-ben eladták és ugyanez év augusztusában megvásárolták br. Apor Lázártól a Szentgyörgy utcai, a mai helyén lévő kórházépületet, csatolva az öröklött gr. Korda Zs.-féle telekhez.
1853. július 12-én Haynald Lajos, erdélyi rk. Püspök miután felszentelte, ugyane hó 28-án megnyílt az "új kórház 16 új szobákkal aláírás útján", 80 ággyal felszerelve.
De mivel akkor a legsötétebb önkényuralom dühöngött és ilyenkor az ördögnek is gyertyát gyújtania kell, a pogári kórházat herceg Schwartzenberg Károly, Erdély katonai és polgári kormányzójának nevéről nevezték el, mely hódolati tény "kegyes" elfogadásáról 1853. július 28-án kapta tanácsunk a felsőbbség jóváhagyását.
Az épület tetőhomlokzatán látható MDCCCLXXXI. (1851) szám valószínűleg az átépítés, illetve a hozzáépítés idejének évszámát tünteti fel, mintahogyan a kor igényeinek már régen nem megfelelő ósdi városi kórházat ahogyan lehetett, többször tákolták össze.
A kórház mintegy 22000 prft. alaptőkéjét Viola József, a Moldovába elszármazott és ott elhalt orvostudor hazánkfia 500 arannyal toldotta meg. Kórházunk bőkezű támogatójának, Viola József moldovai főorvosnak mozgalmas pályafutására nem mulasztjuk el e helyen kitérni.
Viola József 1770. március 15-én született a Maros széki Köszvényes községben. Tanulmányait Pesten és az orvosi egyetemet 1787-ben Bécsben végezte. Egyike volt azon 32 orvosnak, akiket II. József császár Laudon vezénylete alatt Temesvárra küldött. Belgrád bevétele után ezredorvosnak és a hadi kórház parancsnokának nevezték ki. A békekötés után egy gyalogezredben, majd a József huszárezred ezredorvosaként működött. A francia háború alatt Olaszországban, 1801-ben Erdélyben szolgált, majd 1807-ben szárnyorvosi minőségben Bukovinába vezényeltetett. 1808-ban az osztrák szolgálatból kilépve, Sturdza, moldovai herceg meghívására Iasi-ba (Jászvásár) ment, ahol a Spiridon kórház igazgatását vette át. A köszvényesi egyszerű székely szülők gyermekének felfelé ívelő pályája innen veszi kezdetét. Moldovának 1808-tól 1834-ig tartó zavaros politikai viszonyait és impérium változását átélve, hasznos orvosi szolgálatot tett; ötször döghalál és kolerajárvány veszedelmei közt megfeszített erővel állta helyét. Mint az összes moldovai kórházak egészségügyi kormányzója és a fővárosi kórház főigazgatója, a közegészségügy terén végzett kitűnő és hasznos szolgálataiért a török szultántól a Nizzan-renddel járó agai méltóságot nyerte, az orosz cártól drága gyűrűt, a pápától a Krisztus rend lovagkeresztjét, majd az aranysarkantyús rend nagykeresztjét kapta, végül az osztrák császár, - mert Ausztria konzulságát Moldova területén díjtalanul vállalta, - a polgári arany érdemkereszttel tűntette ki.
1834-ben, mint állami és fejedelmi orvos kegyura kíséretében több hónapot Sztambulban töltött és beutazta az egész török birodalmat. 1837-ben pedig, midőn Mahmud szultán országaiban körutazást tett, mint a fejedelem követe, annak nevében üdvözölte a török uralkodót. 1838-ban nagy szervező tehetségének adta tanújelét, amikor megalakította a Iasi-i "Societas Medicinalis et naturae curiosum" című tudóstársaságot.
Hosszas főorvosi működése alatt hatalmas vagyonra tett szert. Moldovában egész falvakat vásárolt össze, köztük egy Ledény nevű faluért 10000 darab aranyat ígértek de nem adta. De azért szülőhazájáról sem feledkezett meg.
A marosvásárhelyi kóroda tőkéjének a gyarapítására 500 aranyat küldött; a Magyar Tudományos Akadémia részére több ízben jelentős összeget juttatott, mely tudományos érdemeiért 1838-ban levelező tagjává választotta.
Valószínű, hogy bőkezűsége jótéteményeiből még sok más hazai intézményeink is részesültek volna, ha a halál hírtelen el nem ragadja. Meghalt 1858. március 16-án, ledényi birtokán, ahonnan holttestét Iasi-ba szállították és ott is temették el.
Végrendeletét gazdaasszonya és gyámleánya elsikkasztották és így a hatalmas vagyont ezek örökölték, noha Marosvásárhelyen egyetlen testvére: csizmadia Kerekes Istvánné, Viola Erzsébet négy gyermekével szegénységben élt és mit sem örökölt.
Írásaiból fennmaradt a moldovai fejedelem számára, 1833-ban német nyelven "Diaetetik für einem Regentem, von Dr. J.W. Jassy" címen írt nagyobb műve, melyet még azon évben románra fordítva kinyomattak.