A 100 év előtti székely főváros madártávlatból.

A ti szavatokra lelkem felhevüle,
És Vásárhely kis halmára repüle,
Melyről végignézve a Székelyföldeken,
A hűs forrásokon, a fényes bérceken
Tele oly lelkekkel termékeny kebeled,
Kikben meg-annyi Mentorid tiszteled,
Kiket a nemzetnek és a két hazának
A bíztató Egek gyámolul adának.
Csokonai: "M.-Vásárhelyi gondolatok."

A mai idevalósi polgár, aki a modern, aszfaltos, alácsatornázott, vízvezetékes, földgázas, villanyvilágításos és szépészeti szempontból rendezett székely fővárosban látta meg a napvilágot, el sem képzelheti ezt a várost nem is olyan régen, még pár évtizeddel ezelőttről.
Az akkori viszonyokat átélni, az akkori kezdetleges körülményeket megtekinteni térjünk csak, mondjuk 100 évvel vissza a múltba és sétáljunk fel a Trébely szőlőhegy magaslatára és álmodjuk meg a 100 év előtti székely fővárost úgy, ahogy néhai jó táblai kancellista Mikolai Tóth István a húszas évek elején (az 1820-as) lerajzolta és 1827-ben Nagy Sámuel mester azt jól sikerült rézkarcban megörökítette. A jobban szemlélhetőség kedvéért vegyük hozzá azokat a tudósításokat is, amelyeket egykori hírlapjaink a város kezdetleges voltán keseregve érzékeltetnek velünk. A székely főváros látképe. A 100 év előtti székely fővárost madártávlatból megörökítő képen legelőszőr is szembeötlik a Nagypiacot körülvevő épületcsoport, mely között a régi formájában még ma is több ház fennáll. A kép hátterében feltűnnek a szomszédos községek: Marosszentanna, Udvarfalva, Egerszeg, Marosszentkirály, Náznánfalva, Kisfalud és Meggyesfalva, határaikon széles szalag gyanánt kanyarog a Maros folyó.
De vegyük sorrendbe a látnivalókat: a rendezetlen Nagypiacot, a furcsa nevű utcákat, a vízmosásos, járhatatlan sikátorokat, az idő forgatagában eltűntetett emlékeket, szóval a 100 év előtti sáros, árkos vidéki kisvárost, a székelyek fővárosát, annak mai szemmel ismeretlen panorámáját. Amikor nyoma sem volt a kövezett járdának és a hegyekről lefutó patakok vízét a felsővárost összekötő utcáinkon mélyen szántott árkokon át gyűjtötték össze. Az ilyen patakon karfával ellátott korhadozó fahidak vezettek keresztül a kapubejáratok előtt, úgyszintén a Nagypiac főbb pontjain szekérjáró és gyalogosoknak alkalmas hidak (pallók) segítették elő némileg a közlekedést. Az alsó vagy újváros. A Maros folyó gyakori kiöntése miatt a város lakossága inkább a magaslati részekre tömörült s így az alsóváros építkezése későbbi keletkezésű, mint a hegyre épített városrészé.
Nagypiac.
Az alsóváros és általában az egész város középpontja és főbb utcáinak összefutó öble a Főtér, később Széchényi tér nevet nyert Nagypiaca, egy keletről nyugatra terülő négyszög, mely nyugatra a Poklos utca felé keskenyedik. Valamikor a Maros medre volt itt, és ahogy a bősz folyó eltakarodott mai medrébe, helyet adott egy nagy térnek, amely Erdély legtágasabb, legszebb vásártere lett. "Városunk eme legszebb útvonalát a törvényhatósági bizottság 1860. Szeptember 2-án tartott gyűlésében nevezte el a legnagyobb magyar nevéről". Még nem is olyan régen, pár évtizeddel ezelőtt ez a piactér rendezetlen, szemetes térség volt az állandóan ott veszteglő falusi marhaszekerekkel és a feneketlen sártengerével. Mert ékes várossá vált a város főterén, hogy "meszes és fával rakott szekerek napestig ott vesztegeltek, szénaszakaszok porciókba kötve árultattak, lepedőkre kiterítve mosott búza száradt, kazalokba kitett, lerakott favágás lassú mestersége, a telkek előtt, kívül az utcán hosszan kitett cserefák s tutajgerendáknak ítéletnapig szokott vételen heverése, a bőrök és cserehajnak az utcán szokott kiszárítási módja" mindennapi volt. (Székely Hírlap-április 10. 1872. 28. szám)
Széchenyi sétány.
Később, a Poklos utca torkolásánál kapott Nagypiacunk szinte oázisnak számítható, kis területre befásított sétányt, ahol napközben "barna zenészek" és fagylalt mellett épült és szórakozott az akkori vásárhelyi aranyifjúság. Ez a sétány később Széchenyi sétány nevet kapta, melyet tréfásan "ketrec"-nek nevezett el az akkori közhangulat, mert a szűkreszabott, elkerített helyen seregestől sétáló delnők és urak úgy hatottak, mint berekesztett sétáló fegyencek. Világítási viszonyok. Este azonban életveszéllyel lehetett csak közlekedni, mert a koromsötétségben, egy-egy helyen elvétve elhelyezett pislákoló láng mellett azon vette észre magát a járókelő, hogy nyakig süppedt a mocsárba, vagy belepottyant a várost sűrűn behálózó nyitott csatornákba.
AZ egykori tudósító világosságért kiáltó kétségbeesését érzékelteti az alábbi hírlapi közlemény: "Licht, mehr Licht"; "Maros-Vásárhely, 1858. nov. 30. Göthe vagy nem tudom melyik híres ember utolsó fölkiáltása vala: "Licht, mehr Licht! Városunknak is több világosságra van szüksége, ha a tekintetes Tanács gazdasági osztálya erről nem fog gondoskodni, úgy még megérthetjük, hogy az embert a nagy piac közepén már este 8 órakor is megfogják garrotirozni, magyarán: megkralizni; én a vakmerő ház és boltfölverési kísérleteket csak a folytonos sötétség kifolyásának tekintem in fine finali: "mehr Licht!". A "nagy köz" tövibe, és az abbatiális épület bástyája mellé a tavalyi repülő hidakat instáljuk, különben megtörténhetik, hogy világos nappal is - a város közepes közepén - vízbe, még pedig a legromantikusabb vízbe halunk. Egyáltalán tekintve a dolgot, a város csinosítása ügyében, bizonyos idő óta szemmel fogható hanyagságot tapasztaltunk."(Kolozsvári Közlöny 1858. 99, sz.) Sártenger. Esős időben a Nagypiac egyik oldaláról a másik oldalra átvergődni szinte lehetetlen kísérletnek bizonyult, kivéve, ha egy vállalkozó szellemű polgár a házak mellett kisebb nagyobb távolságra elhelyezett tégladarabok egyikéről a másikára, az egyensúlyt tartva át tudott ugrálni; mert máskülönben egy elvétett ugrásával a nyakig érő mocsárba találhatta magát. A félénkebb természetű polgár azonban, ha a hirtelen sötétedés az innenső parton érte utol, inkább valamely ismerősénél töltve az éjszakát, csak reggel tért vissza otthonába. Nemkülönben a Bodor kút tájéka, ahova a város apraja-nagyja vízért és egy kis terefere végett idesereglett, a sártengerben csak jól felszerelten tudott közlekedni. Borosnyai Lukács János ref. professzor a "Régi és új Vásárhely leírása" című, 1836-ban itt megjelent füzetében írja: "A férfiak hosszú kordovány bornyúbőr csizmába, élire tett patkóval, s az asszonyok magas fasarkú, bőrrel bevont piros csizmában jártak és csak a németek és uraságok kisasszonyai láttathattak inkább papucsban". A színházba járás nehézségei ugyancsak a színpártolás legnagyobb ellensége, a sár miatt az Apolló színházterem megközelítése nagyon problematikus volt.
Íme egy ide vonatkozó tudósítás: "Maros-Vásárhely nov. 15-kén, 1843.
A vizenyős időben a fűtött háztól a színházig is kibújni szörnyű sokba kerül. - Kilényi vándor hívei újból eljövének. A táblai fiatalság begyűlt, s ha a szomorgó idő mellett, a piac minden szögletein halomba emelkedő sárrakástól nem féltené mindenki cipőit s botlás esetén, szép önmagát is, sokba mernék fogadni, oly nagy zajlás lenne, minőre csak sokadalmakban emlékezhetünk. A sok újonc kancellista egymásnak nyújtja az ajtót, annyian a szálláskeresők." (Regélő Pesti Divatlap nov. 30. 1843. 44. sz.)
Az egykori krónikás még olyasmit is elbeszél, hogy a sáros körülmény egy nagyon originális találmányt vezetett be, mely aztán Vásárhelyt különlegességgé nőtte ki magát. Egy kissé primitív de a gyakorlatban jól bevált közlekedési eszközül a vízhordó csebret cseber rudakkal felszerelve, gyaloghintónak alkalmazta a leleményes "feltaláló". Markos legények vízhordó csebrekben vitték bálba, vagy színházba a szép kisasszonykákat, nehogy a pocsolyába ragadjon kis cipellőjük. Két legény emelte a csebret és egy harmadik szélfogó lámpával előljárva, világította meg az utat. A sáros állapot évtizedek múlva is alig változott. Az 1874-ben megnyílt, id. Schönstein sétatéri kioszkjában és nagy kávéházban jó fagylalt hűtötte a kánikulai hőséget, "csakhogy ne lenne olyan bajos hozzájutni a Transsylvania előtti sárpiszok és szaharai pór miatt!" írja az "Erdély" 1874. évf. egyik száma. A jó nép épülésére. Az előzékeny Magistratus a 40-es évek előtt a jó népnek ingyen látványosságról is gondoskodott, amikor egy hatszögletű és minden oldalról vasrostéllyal körülzárt ketrecet állítatott fel, ahol a napközben elfogott tolvajok, a nyilvánosan káromkodók, a jó "erkölcs" ellen vétők, továbbá a pletykázó fehérnépek (akiknek haját tövig lenyírták) reggeltől estig, három napig tartó pellengérre lettek kirakva. A kalitka "madarai" alkonyatkor elszállíttattak, és csak nappal kerültek vissza a bámész nép gaudiumára. Ilyenkor a nyilvános megvesszőztetés látványossága sem maradhatott el. A negyvenes évek után a haladás ezt a barbár szokást eltörölte, de helyette más szórakozási alkalom jutott a hajhászó köznépnek. Sokadalmi látványosságok. A Nagypiacon állapodtak meg a vásári mutatványosok. Egyéb szórakozás híján még az is megjárta, ha egy panoráma ütötte fel sátorfáját.
" Maros-Vásárhely, 1858. november 30.
A sz. Márton napi sokadalom előtt ideszakadt Peterka a piacon felállított kukinsloch vagyis panorámája meglehetősen volt látogatva; P. asszony tegnap hordta el a sátorfáját és így esténként kutyaugatásnál egyéb concertet nem hallunk a koromsötét utcákon. Önök ott Felek alatt irigylendő emberek, van opera, van balett; hát dráma?" (Székely Hírlap feb. 17. 1872.14.) Régen is jártak itt Strohschneiderek. "Maros-Vásárhely 1872. okt.10. A népség boldogsága. Városunkban egy néhány nap óta holmi krajcáros komédia a piac közepén arénát rögtönzött. Veres posztóval behúzott körpadjain csak úgy feszengenek a kis normalisták, suszterinasok, szolgálók és szobacicusok, kívül még az amalgamizált nagy publikum. Van röhögés és taps; de ha a tányér széthordatik, beáll a csend, s mintegy varázsütésre elpárolog a nagy közönség. Múlt vasárnap e társaság igazgatója a tanácsház előtti kis hídhoz lecövekelt s az Apolló hídhoz erősített kötélen oda s vissza kényelmesen tette meg légi sétáját. Itt alatt a mi kövezetünkön bizonyára oly ügyességgel nem sétálhatott."(Erdély 1872.évf. 41. szám.)
Mert bizony mikor a főbb útvonalon a járdákat hegyes kövekkel rakták ki, valóságos kínszenvedéssel közlekedett a gyalogos városi polgár és így nagyon találóan jegyzi meg egykori levelezőnk: A kövezet. " Maros-Vásárhely, szept. 9. 1862. Tyúkszemszaporító kövezetünk arra emlékeztet, hogy törékeny férgek vagyunk, a lábkínzás tudományában remeklő kövezőink irgalmat nem ismerő szeszélye által arra hivatva, hogy a tőr élét is megpiritólag túlszárnyaló hegyes köveken, a súlyhegyen és tojástánc mesterségében a legtökéletesebb gyakorlottságra vigyük." (Korunk, szept. 14. 1862. 133. sz.)
Bodor kút.
A Nagypiac Szentgyörgy- utca felöli közepén, magasra nyúló jegenyefáktól körülvéve a híres Bodor kút állott, melynek vize a vár déli oldala melletti gazdag forrásból volt ide vezetve és idejártak ivóvízért az alsóváros lakói. Önműködő zenét is szolgáltatott a kút, az ezermester Bodor Péter jóvoltából, aki aztán elkeseredésében a szerkezetet elrontotta. Később már csak a "barna hangászok" muzsikája pótolta a kút önműködő, csodálatos zenéjét. 1911-ben bontották le ezt a világhíres kutat.
A régi Tanácsház.
A Nagypiac kellős közepén állott az 1770-ben épült szemsértő ízléstelenségével kiáltó régi tanácsház, több kapubejárattal, bolthelységekkel és börtönökkel. A fatornyos épület harangja csak akkor szólalt meg, ha halálos ítéletet hajtottak végre. Később az avult épületet "városi fogadó"-nak bérbe adták, majd 1848-ban, mikor az osztrák császári hadak elfoglalták a várost, Gedeon József generális parancsára felgyújtották és a romhalmazból a piaci mocsarat, töltötték fel.
A Nagypiac főbb épületei, melyek még ma is kevés változtatással fennállnak:
Az Apolló ház, vagy bálház, (a Telekiek ősi épülete) melyben úttörő színészetünk 1822 óta helyet talált, és amelyhez az erdélyi magyar színjátszás annyi dicsőséges emléke fűződik. Ebben az épületben zajlottak le a világra szóló maros széki bálok, fényes mulatságok, valamint előkelő társas összejövetelek. E háznak kertjében épült 1872-ben egy nyári színkör, mely 1876. április 12-én, a nagy tűzvész alkalmával, a város legszebb utcáinak legszebb épületeivel együtt porrá égett. A Henter ház. A Szent Ferenc-rendi templom mellett bal felől, az 1722-ben, cegei Wass Katalin által épített, Henter ház (Bánffy palota) néven ismert csinos kis barokk palota dacol az idővel és a vésszel. Impozáns még ma is dupla fedelével és kettős címeres homlokzat díszével. (Ma az Erdélyi Bank és Takarékpénztár tulajdona). Nevezetes a Petráskó ház, ahol 1848/49-ben a nemzetőrség őrtanyája volt. A Görög ház. A Bodor kúttal, illetve a felégetett régi városházával szemben épült impozáns Görög ház, ma a Takarékpénztár emeletes épülete nevezetes szerepet játszik városunk történetében. Itt szállott meg 1849-ben Bem vezérkara és Petőfi Sándor, Egressy Gábor társaságában, a gyászos végű segesvári csata előtt ebben a házban élvezte a vendégszeretet melegét és innen indult utolsó útjára. A ház homlokzatán márvány emléktábla jelöli e történelmi eseményt. Később, 1872. július 31-én az ifjú Ferenc József császár és király ittlétekor ebben a házban tartózkodott és adott udvari ebédet. A Lábos ház. A Nagypiac északkeleti szegletén, a Szenkirály utca sarkán egy hatalmas épülettömb, a Lábos ház, a római katolikus egyház ősi tulajdona, ahol 1704-1905-ig a katolikus algimnázium és internátus volt. Lábos háznak azért nevezik, mert a két oldalának földszinti részét oszlopos csarnok vette körül, mely valamikor fedett árú helyül szolgált. Az utóbb említett épületek az 1876-iki nagy tűzvész pusztításakor megrongálódtak és csak némi változtatással, hozattak rendbe. A Teleki Domokos ház. Az ellentétes sarkon, a Szent-Király és Szent-György utcák szegeletén van a Gróf Teleki Domokos ház, amelyet Izabella királynő idejében Köpeczi Tamás ország árendátor építtetett, mely később Szabó Istváné volt. Ez a maga idejében a város legszebb, legnagyobb és leglakályosabb épületének számított, ahol 1707. április 5-ikétől 21-ig II. Rákóczi Ferenc fejedelem lakott. A római katolikus plébánia-templom. A Nagypiac déli szegletén a katolikusok 1728-ban épült, gót stílusú kéttornyú temploma magaslik ki, mellette a plébánia épülete, mely régebben tanári lakhelyül is szolgált. A régi "új városháza". A plébánia mellett jobbról a gótmodorban épült "új városháza" ma már úgy átépült, hogy meg sem lehet ismerni. A régi "új városháza" nagy udvara két részre oszlott; egyik felében a börtönhelységek, a másik részben állandó élelmiszer és gyümölcsvásár, átjárattal a Sáros utcába. A Szent Ferenc rendi templom és kolostor. A Nagypiac északi során a Ferenc rendiek temploma és kolostora áll. A kolostor 1745-1777 között épült, a templom 1802-ben. A Minorita templom és kolostor. Akkor még a piacsorhoz tartozó déli magaslaton áll az 1740-ben Lobkovitz herceg parancsára Páduai Szent Antal tiszteletére épült Minorita rendi templom és kolostor.
Ledőlt szobraink.
A nemzeti kegyelet és áldozatkészségből emelt szobraink a század utolsó felében dominálták a már rendezett Főtér díszét emelve. A piac keleti felének kellős közepén állott Bem József 1848-49-iki honvédtábornagy hatalmas ércszobra, Huszár Adolf művészi alkotása. Leleplezték 1889. október 17-én. A piac keleti szélén, a Bodor park előtti parkban állott Kossuth Lajos 1848-iki alakját megörökítő ércszobor, Köllő Miklós műve. Leleplezték 1899. június 11-én. A szobrokat a Petőfi gránit emlékszoborral együtt elseperte a változott kor szele.
Fő utcák.
A Nagypiacról indulnak ki a világ négy tája felé a város fő utcái, melyek már ősi időkben is fő útvonalaknak számítottak és kivezettek az országútra, a szomszédos községek felé.
A Poklos utca. Nyugatra, a Poklos patak felé, a Nagypiac keskenyedő folytatása a Poklos utca. "Városunk képviselő testülete1867. április 6-án tartott gyűlésén egyértelműlég elhatározta, hogy a Maros völgyével párhuzamosan futó széles "Poklos" utcát (a piaci sétánytól a nyárádtői országút torkolatáig) ünnepelt hazánkfia Deák Ferenc nevére kereszteli." (Székely Közlöny 1868. évf.) A Szent-Király utca. Északra a Nagypiac déli szögletéből indul ki a város egyik legjelentékenyebb útja a Szent Király utca, mely később Kossuth Lajos utca nevet nyerte. Eredeti neve onnan ered, hogy a Maroson túli Szentkirály nevű faluba itt mennek. Az utca a Marosig, a régi fából épült Bodor hídig, illetve a mostani 1910-11-ben épült, II Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem nevéről elnevezett vashídig vezet. Az utca innenső felében ma is létező több százévesnél idősebb stílusos épületek vannak. Tyúkszer utca. Innen indul ki és a Szent Király utcát a Hajós közzel, összeköti az Iskola utca néven is ismert Tyúkszer utca, ahol az 1857-ben épült zsinagógát 1862. év szeptemberében zsidóellenes zavargók feldúlták. Kis Szent Király utca. A Szentkirály utca középtorkolatánál indul ki a Kisszentkirály utca (Arany János) és a két utca összeszögelésénél képzett kis térségen állott egykor II. Rákóczi Ferenc márvány mellszobra, Székely Károly szobrász műve, a kuruc fejedelem 1707. április 5-én városunkban való fejedelemmé iktatásának emlékére készült és lelepleztetett 1907 október 29-én. Ismertebb kiépített mellékutcák itt a Malom utca, mely valószínűleg egy régi malom után kapta nevét; a Csillag és a Rózsa köz. Szentgyörgy utca. A Szentkirály utca szegletétől a Nagypiacról keletnek a Szentgyörgy utca (a világháború alatt Vilmos császár út) halad. Ez a városnak még ma is legforgalmasabb utcája, elnevezését onnan nyerte, hogy ezen útvonal vezet a legközelebbi községbe, Maros vagy Cigányszentgyörgyre. Az utca egyik jelentős épülete a nagy alapítványból, 1812-ben épült kóroda, ma állami kórház épülete. Balról mellette a gróf Petki család ősi barokk palotája még ma is a szebb épületeink, közé tartozik. Makariás ház. A Szentgyörgy utca nevezetessége a Makariás féle ház, "ma a református egyházmegye birtokában lévő épület, melyben, 1773-ban II. József császár is szállásolt, s ott a találkozás örömére derék felköszöntések közt poharak is ürültek." (Székely Néplap 1866. július 21. 3. sz.) E házat 18. század elején egy Makariás nevű gazdag serfőző építtette. Egy darabig a jezsuiták is lakták. A régi székely fővárosban a leglakhatóbb épület volt, de megközelítése a Nagypiac felől, a sártenger miatt úgyszólván lehetetlen volt s így József császár is, 1773. július 11-én, hogy a készültségben álló helyőrség csapatszemléjén megjelenhessen, a szemközti meredek sikátoron a Palás-közön ment fel a várba. A Makariás házban eleink jótékony mulatságokat is tartottak.
Nevezetesebb mellékutcák.
A a Rózsa utca (Jókai Mór utca) és ide mellékutca a Kerektó utca. (Vörösmarty utca) Hajós köz. A Nagypiac akkor még jelentéktelen mellékutcája, a lutheránus imaháztól kiinduló Hajós köz (később Baross Gábor utca), melynek neve onnan kapta eredetét, hogy hajdan a tutajosok itt kötöttek ki és tutajvásárt bonyolítottak le. A Maros leapadásával, a mai tűzoltó laktanya és Múzeum helyén állattartásra alkalmas nagy mezőség, legelő volt és itt rendezték a "város majorját". Később itt tűzoltó gyakorlótér is volt. Dinnyeföld utca. A Hajós közét a végében átszeli a járhatatlan és már a házsorok mögötti mezőt képező Dinnyeföld utca, vagy Kör utca (a későbbi Béla és Lajos király utcák), mely a város nyugati részének záró utcája volt. Az itteni mezős részen, 1707-ben az országgyűlés II. Rákóczi Ferencet ünnepélyesen fejedelemmé iktatta. A Maros felé, akkor még pár rozoga házból álló mezős rész a Holdvilág utca és a Borjúmező utca, ahol Ali basa 1661. szeptember 14-én erővel fejedelmi süveget nyomott Apafi fejére. A Nagypiac környékén lehetett - helyét ma már nem lehet megállapítani - a Szent Mihály utca, ahol 1615-ben, a várost védő vitéz vicehadnagy: Nagy Szabó Ferenc háza épült. Elba sziget. A Maros két ága közé szorult területet az 1816-17-iki éhínség idején Houchard József francia származású mérnök rendezte ligetté, részben, hogy a virágkertészet iránti kedvtelését kielégítse, másrészt hogy az éhezőknek munkaalkalmat szerezzen. Elba szigetnek e szép hely megteremtője, őshazájára gondolva, nevezte el és az ezen néven emlegetett parkírozott rész aztán Erzsébet liget nevet is kapta, ahol a város lakossága az ottani vendéglőhelységben mulatságait rendezte. 1862-ben Bukaresti nevű építőmester által épült nyári színkörben Erdély legjobb magyar színtársulatai sokáig szerepeltek. Itt létesült a város első nyilvános meleg fürdője. 1905. évben pedig teniszpályát és pavilont építettek a Houchard emlékét megörökítő gránitoszlop alapjaira befolyt összegből.Városrész összekötő utcák. Alsóvártér. A református templom főlépcsője előtt elterülő hely, a mai Kálvin tér a Vártér alsó részének felel meg. Innen indulnak ki a felsővárost összekötő utcák egy része. A vártemplom előtt vezető utat "Darvas allée"-nak nevezték, melynek romantikus szépségét elpusztította a városrendezés. Innen a várbeli nagytemplomba a Bodor Péter által épített falépcső vezetett és egy mély árok felett áthidaló hosszú fafolyosón, a láncon emelt felvonóhídon át lehetett feljutni a templomajtóig.
(A várról, a vártemplomról és egyéb templomainkról, valamint más történelmi nevezetességű épületeinkről külön kiadvány jelenik majd meg.)
Építkezési műemléknek számít a Kálvin téri Teleki ház ódon építkezése és a Sáros utca bejáratánál, a 17. században épült udvarház. Kecske köz. A vár alsó terétől kiinduló, a Szentgyörgy utcába kilyukadó kis köz, a Kecske köz, amely aztán Petőfi utca néven lett ismeretes. (ma Bernádi tér) Kövecses. Ugyancsak a várlépcsőtől, a Teleki ház jobb oldalán felfelé vezető út, a Kövecses, (később Rákóczi út - ma Avram Iancu), ahol "az egész város apró gyermeke jár el a kisdedóvodába, de valóban megesik az ember lelke a gyámoltalan gyenge kis teremtéseken, ha látja őket a vár szegletétől a Kövecses utca szegletéig terülő sártengerben küzdeni és vergődni" (Székely Hírlap február 1. 1871. 9. sz.) Sáros utca. A Sáros utca (később Eötvös utca) ez a most is szűk, tekervényes és rendezetlen utca köti össze a régi vagy felsővárost az új vagy alsóvárossal és a Kollégium régi főbejáratánál, végződik. Ez az utca, amint a neve is mutatja, olyan sáros volt, hogy a járókelők, különösen nedves időben alig közlekedhettek itt. Pedig mint városrészt összekötő utca nagy forgalmat bonyolított le, különösen, mert az egyedüli szekérút volt; Koronka és Jedd felől érkező falusiak a Nagypiac megközelítésére csak a Sáros utcán közlekedhettek. Bivalyok a Sáros utcában. A Sáros utca sáros viszonyait a legjobban illusztrálja egy régi hírlapi tudósítás:
" M.-vásárhely, február 12. 1861.
Még most is vannak öregeink, akik élénken emlékeznek vissza arra az időre, amidőn a néhai Csiki Márton két derék bivalat csupán a célra tartott mindig készen, hogy a város közepén levő "Sáros utcában" elterülő sártengerbe süllyedő üres szekereket mérsékelt díjért vontassa ki" (Korunk 1861. 50.) Közúti viszonyok. Az u.n. közök körül leledző állapotokra jellemző képet ad egy humoros tudósítás, mely abból az alkalomból íródott, hogy végre a nemes Magistrátus elszánta magát a "Szabó köz" kikotrására.
" Az utcánkat borító habarcsos sártenger a gondviselés jóvoltából s a kedvező időjárás folytán, részben azonban a szellengők lapátos műkedvelése következtében is tetemesen leapadt. Látszott az egészen, hogy új szita szegen függ, mert a sárkotrók imitt-amott olyan utcácskákba is betévedtek, melyek az eddig praktizált takaros rendszer értelmében kérlelhetetlenül a háborítatlan állományú szemétdombok, a feneketlen pocsolyák és a szappanleves, mosadékos bűzhedt tartalmú utcai tengerszemek áldozataiként voltak odavetve. Így például az ó testamentum csodateljes ideje óta ki nem takarított kis sáros utca, vagy becsületes nevén említve Szabó köz évezredes iszaplerakodmányait is úgy nagyjából összekotorták, s mint biztos forrásból értesültünk, az archeológia vívmányára belőle kihorgászott antidiluviális petrefaktumok és Árpádkori ereklyék számára régészetkedvelő policiánk egy Scytha múzeumot akar építtetni a Vásárhelyt egybegyűlendő székelyországi baloldali hongyűléssel. Annyi bizonyos, hogy az addig csak látcsővel szemlélhetett óceánközti Szabó köznek a távolság kékjével, vagy az odajuthatás rózsaszínjével kiszínezett portáihoz, ezután ladik nélkül is mézédes sóvárgással beevezhet, akinek ottan valamely hivatalos, vagy nem hivatalos dolga akad. Talán lesz még e tágos fővárosban, vagy egy más hasonszerű köz is, mely szintén a kikotratás megtiszteltetésében részesülve, rejtekeiből folyó kincsbányák s más becses antik fölfedezésére juttatandja az utcatisztító Kolumbusokat." (Székely Hírlap március 20. 1872. 23. sz.) Nagy köz vagy Kutyaszorító. A Nagy köz, később Bolyai utca alig volt járható, inkább víz lefolyására szolgáló árok. Kezdetleges összeköttetést tartott a Nagypiac és a felsőváros között. A kollégiumi épületszárny egyik része e közre szolgált kilátással. Csak gyalogosok közlekedésére szolgált. "A Nagy köz", mit a vásárhelyiek tréfásan kutyaszorító utcának neveznek, nem akar tágítani. Ezen kutyaszorító Csimborasso és Aetna is, mert a jég ott még áprilisban is nagymértékben lesz található (Kolozsvári Közlöny 1857. évf. 50. sz.) Bolyai ház. Itt volt Bolyai Farkas lakóháza és Bolyai János szülőháza, mely ház az utcanyitással és szabályozással megsemmisült. A Bolyai ház helyén emelt új épületen emléktábla van elhelyezve az alábbi felírással:
E helyen állott az a ház, melyben
BOLYAI BOLYAI FARKAS
1804. évtől 1856. évben bekövetkezett
haláláig lakott s amelyben fia
BOLYAI BOLYAI JÁNOS
gyermek és ifjúkori éveit töltötte.
Az ősi Bolyai házat ez utca nyitása miatt
lebontatta s helyébe ez új házat, építtette
az ev. ref. Kollégium az 1906. évben.
Kis köz. Özönvíz előtti sikátor volt még a Kollégium melletti Kis köz, mely a csatornavizek levezetője volt a Nagypiacra. Felső vagy ó-város. Szent Miklós utca és a város megyés szentegyháza. A felsőváros, illetve a város egyik legszebb és legforgalmasabb utcája volt már régen is a Szent Miklós utca, mely később az emberszeretet nagy apostoláról, orvostudor Gecse Dánielről kapta elnevezését. (Jelenleg Bolyai tér - Stefan cel Mare utca). Eredeti elnevezését úgy magyarázzák, hogy az utca Káposztásszentmiklós nevű kisközség irányába húzódik. Ez a feltevés azonban téves, mert nevét egy, a reformáció előtt épült Szent Miklósról elnevezett kápolna után nyerte. Ez a kápolna (imola), mely a 16. század végéig a székely főváros megyés szentegyháza volt, a mai református Kollégium helyén létezett. Fedelét 1862-ben, a várbeli templom építésére használták fel és így a templom fedél nélkül rommá lett, majd a református Kollégium épült a helyére.
Már az akkor is széles utcán évszázados fákkal árnyékolt sétány vonult végig.Református Kollégium. Nevezetes és még ma is létező épülete ez utcának a Református Kollégium, mely intézet már előbb is létezett, de az említett és ma is létező helyére 1718 szeptemberére épült fel és 1909-ben új épületszárnnyal és díszes fronttal bővült ki. (Lásd Koncz József : "A marosvásárhelyi evangélikus református Kollégium története" , megjelent 1896-ban.) Marosszék székháza. A Kollégium épületével szemben áll és ma is rendeltetését tölti be a Székház, vagy vármegyeház, mely 1745-ben épült, 1814-ben javíttatott és 1843-ban további építkezéssel kibővíttetett. Teleki könyvtár. Az utca egyik nevezetessége a Teleki könyvtár épülete, (melyről egyik megjelenésre váró füzetünkben adunk bő leírást). A Teleki könyvtár melletti szép kert valamikor nyilvános sétahelyül szolgált. Királyi Tábla. A Teleki könyvtár épületével szemben a renaissance stílusban épült Királyi Tábla, történelmi nevezetességű palotája áll. Épült 1789-ben. Református kistemplom. A Szentmiklós utca nevezetesebb épületei, közé tartozik a református kistemplom, melynek helyén eredetileg egy kis fatemplom és egy kórház, valamint koldusintézet állott. A kistemplom, mely elnevezését a régi után viseli, mai formájában, 1815-1829-ben épült. Fazekas utca, unitárius templom és gimnázium, az első postahivatal. A Teleki téka épülete mellett húzódó és a Szentmiklós utca baloldali mellékutcája a Fazekas utca , mely később a nagy városépítő főbíró és diplomata Borsos Tamásról kapta nevét. A Fazekas utca összeköti a felsőváros ezen részét a németvárossal és végződik a református temetőnél. Ennek az utcának a Teleki könyvtár épületével ellenkező sarkán állott a nemzeti fejedelmek korában épült díszes unitárius templom és gimnázium. Ugyanis János Zsigmond alatt a város fele unitárius volt, de Pécsi Simon idejében ezek felvették a szombatosok hitét. Később az üldözések elől csak úgy menekülhettek, hogy a református hitre tértek és így az unitárius hivők nagyon megfogyatkoztak. Mihály vajda és Básta idejében az unitáriusok temploma és iskolája leromboltatott s helyére a telek két utcára néző szegletén, 1869-ben, részben a még ma is fennálló, de rendeltetését már be nem töltő kis imaház épült, javarésze pedig a "Mátyás király"-hoz címzett fogadó létesült, mely aztán "Oroszlán" vendéglő néven lett ismeretes. A Fazekas utcában nyílt meg az 50-es években (1700) az első postahivatal, mely csak 1869. januárjában helyeződött a Nagypiac közeli Nagyközbe. Régi Baromvásár utca. A Szentmiklós utca jobboldali mellékutcája, Nagyköz lejáratától kiindulva nyugatra, a Régi Baromvásár utca, a város egyik legrégibb utcája. Nevét onnan nyerte, hogy régen a székelyek ököradóját itt gyűjtötték össze. II. Lajos király születésekor azonban az ököradót megtagadták és Ulászló által kiküldött ökörsütő komiszáriust véresre verve elkergették, mire Tomori Pál 500 lovas és több ezer gyalog katonasággal a székelyek ellen jött, de az is nagy vereséggel, (maga a vezér 20 sebből vérezve) kénytelen volt menekülni. Később nagyobb sereg érkezett, melynek végre sikerült rendet csinálni és megfékezni a rebellis székelyeket. Marhavásárok alkalmával még ma is ezen utcán véget nem érő menetben viszik a marhákat a vásártérre.
Egyéb utcák.
A Régi Baromvásár utcából észak-nyugati irányba indul ki a Térjmeg utca, később Fogarasi Papp József utca.
A Kollégiumtól indul, a Sáros utcával hegyes szöget képez az Ebhát (később Kazinczy utca) és halad a várig a Fürdő utcába. A mai Fogház utcának (Deák Farkas u.) hivatalosan Gagyaszár utca volt a neve és a körülötte torkolló Külsőkutas, Belsőkutas és Alsó utca a város legrégibb utcáihoz tartoznak. A Királykút vagy Cigányköz (később Dosa E. út) a Szentmiklós utcával szemben a Szántó utcából indul déli irányba.
A Szántó utca a Szentmiklós utcát köti össze az alsóvárosbeli Poklos utcával; lakói még ma is földműves emberek. Német város. A vár háta mögötti városrészt nevezték Német városnak, mert II. József császár németesítő szándékkal oda egy német telepítést eszközölt. Ezek a települt németek úgy elszaporodtak, hogy egy 1772-ben kelt városi jegyzőkönyv szerint német iskolát alapítottak. Ezek aztán, az idők folyamán beolvadtak a magyarság közé, úgy ma már csak nevük sejteti német eredetüket.Klastrom utca.A Német városban, a vár felett húzódik a Somostető irányába a Klastrom utca. Nevét a refomáció előtti időkből nyerte, amikor itt egy apácakolostor volt. Ugyanis 1549-ben, szentannai Lázár János végrendeletében a kisfaludi malom hasznának egy részét az apácáknak juttatta. A Klastrom romjai még száz évvel ezelőtt megvoltak, de ma már csak az utca nevében rejlik, hogy itt valaha szent életű apácák honoltak. A kolostor helyét ma már megállapítani nem lehet. A Német városi részhez tartozik a katolikusok, úgyszintén a protestánsok temetője. Különösen az utóbbiban városunk nagyjai pihennek. Vár tér. A Bem tér Apafi utca helyén, továbbá a mai állami fiúgimnázium, kereskedelmi iskola és leány gimnázium területén, a várat szegélyező, a református temetőig terjedő szemetes, gidres-gödrös térség a: a Vár tér. Az első Theatrum. Itt épült 1803. évben az első magyar vásárhelyi Theatrum, melynek nyitott fabódéjában a nemzet napszámosai, úttörő színészeink legnevesebbjei játszottak hosszú éveken keresztül. A játékszínt 1809-1814-ig előbb ispotálynak, azután a katonaság zabraktárnak sajátította ki, majd 1825-ben a lóvásárhoz szükséges istállók céljaira a város vette végleges birtokába. Később a városunkba időző mutatványosok is itt ütötték fel sátorfájukat. A céhek árúszínjei is ezen a terepen voltak elhelyezve. Vár utca. A vár mögötti széles utca: a Vár utca, mely azidőben alig beépített, most (Bethlen Gábor u.) a város egyik legszebb fasoros utcája Oláhtemplom utca. A németvároshoz tartozik a Vár utcáról nyíló és a Kövecsesig vonuló Oláhtemplom utca, ahol a görög keletiek 1793-ban és a görög katolikusok 1794-ben épült és ma is fennálló templomai vannak. Mindenik templom mögött a román felekezetek temetője terül el. Ide sorakozik a még ma is létező utcácska a Régi Kórház utca (Mentovich Ferenc u.), ahol valamikor - a neve mutatja - egy kisebb kóroda állott. Kozma és Damján utca. A várban, ma már nem létező utcák voltak a múlt század elején a Kozma és a Damján utcák, melyeket az önkényes várparancsnokok pusztítottak el ; a lakósokat kiüldözték és kitelepítették a vár területéről. Külvárosrészek. Székelyvásárhely, a mai Marosvásárhely még pár száz esztendővel ezelőtt jelentéktelennek látszó helység volt és csak a környező községek önkéntes beolvadásával nőtte ki magát várossá. Az ide beolvadt falvak lakói később nagy részben betelepültek, határaik a városhoz csatoltattak, de a területén fekvő nemesi birtokok 1848-ig nem a város, hanem a szék hatósága alatt állottak. A város több községet vásár útján szerzett meg mint Bárdost, Szabédet, Székelyfalvát, Sásvárit és Benefalvát, melyeket 1848. évig, a jobbágyság felszabadításáig bírt és birtoklása ideje alatt mint földesúr az úriszék gyakorlását is alkalmazta. A két Sárvári (Felsősárvári, Kis- vagy Alsósárvári) a Poklos patak terén, a mai Koronkai úton terült el, de a Toldalagi grófok birtokára is kiterjedt, melynek lakói később a városhoz közelebb költöztek. Nevét egy nem régen elpusztult, a Poklos patakán lévő Sárvári - malom e községtől kapta. A község 1580. után beolvadt a város területébe.
A Maros hídján túl kezdődő országút és utca, tehát a Remeteszeg előtti terület még 1597. évben Székelyfalva néven szerepelt. A csávási országút és a remeteszegi út közti terepet Székelyfalva kapujának és a Marosba ömlő patakot Székelyfalvi pataknak nevezték. A nemes Csiki Márton itten épült udvarháza kapuján valamikor e felírat volt olvasható : "Porta Curiae Martin Csiki in Praedio Székelyfalva. Erecta Anno 1846 apr. 4-ta" 1608-ban alakult község, melyet aztán a városhoz csatoltak: Hídvég, nevét onnan
nyerte, hogy a Maros híd itt végződik. Hídvéget a Maros választja el a várostól.
Remeteszeg mai helyén valamikor székely község volt. A székelyeket a Lázár grófok kiüldözték és helyükre bándi és bergenyei románokat telepítettek. A hagyomány szerint Remeteszegen egykor egy szentéletű remete kis kápolnát épített és ezután települtek lakosok oda és létesült a kicsi község a fehérbarátok, azaz a pálosok idejében. A Lázárok birtoka később Csiki Mártoné lett Hídvéggel együtt. Ma is létezik egy falu Benefalva néven, Marosszentanna innenső felében, melynek lakói egy időben beköltöztek Vásárhelyre, a községet pedig 1609-ben városunkhoz csatolták. Kisfalud néven létezett a város északnyugati részén, a Kör utcán túl eső terület. Ennek lakói később elköltöztek és létesítették a Náznánfalván innen létező Kisfalud községet. Valamikor Gordásfalva, vagy Gurdályfalva a mai Cigánymező végén, a Fürst telep és téglagyár helyén feküdt.
A Gurdály réttől kissé északra a Holtmaros közelében elterülő helyet Kisudvarnak nevezték. Román lakta falu Bárdos, melynek lakói 1848-ig Vásárhely jobbágyai voltak. Neve a hagyomány szerint onnan ered, hogy egykor a falut bárddal harcoló székelyek lakták, akik egy török elleni harcban elvéreztek. A falut 1609-ben a város vette meg, hozzá később, 1824-ben a Lázár család jószágát is megvásárolták. A határ menti szép erdőség ma is a város birtokában van. Bodon község határában lévő hegyfok Tatárszállás néven ismeretes. A magaslat északi alján, a város felé nyíló völgyben van városunk kedvenc nyaralóhelye az Unumáj és a bodoni szőlőhegy, ahol kirándulások és szüretek tartatnak.
A székely főváros magaslati részén, ahonnan a város festői távlata legjobban érvényesül, a többszáz holdnyi területű hegyfokon van a Somostető. Az ezt környező oldalakon épültek a várost szépítő nyaralók és villák, úgyszintén ide számíthatjuk a mai Tisztviselő telep nevű városrészt. Itt van a Trébely nevű szőlőbirtok borházakkal és családi lakokkal. A száz év előtti (ma már közel 200) székely fővároson így átrepülve, ébredjünk fel álom utunk végén a válóságba és állapítsuk meg azt, hogy ha el is tűntek egyes hagyományokhoz görcsösen ragaszkodók becses emlékeink, megsemmisültek a regényes városrészek régi patinás tájai, de helyette büszkélkedik a modern székely főváros nagyszerű iskoláival, középületeivel, gyönyörű és csodált orgonás kultúrpalotájával, remek tornyos városházával és minden mocskot, szennyet, sarat eltüntető útburkolatával, csatornahálózatával; nemkülönben a régi zegzugos utcák, sikátorok szabályozásával, valamint az új utcák kiépített terveivel be lett indítva ennek az egykor elhanyagolt városnak a fejlődése.
Több mint egy évtized lázas munkájának az eredménye ez, mely Dr. Bernády György nevéhez fűződik. Neki köszönheti a székely főváros újjászületését ; az ő alkotó erejének, fáradhatatlan tevékenységének és városépítő készségének. Így került Marosvásárhely nagy fia, Dr. Bernády György neve kitörölhetetlenül legfőbb helyre, városunk történelmi lapjaira.