Régi tanácsházak

Marosvásárhely város múltját felfedő országos fontosságú, történelmi beccsel bíró okmányok, szabadalomlevelek, valamint tanácskozási és ügykezelési jegyzőkönyvek, a beiktatott polgárság neveit, a tisztségek járulékait nyilvántartó könyvek igazolják, hogy városunknak a legrégibb idők óta rendszeres ügykezelése volt; a városi Magistrátus alkotmányos szabályokhoz kötött közigazgatási rendszer alapján kormányzott; tisztségeket tartott, kétévenként főbírót (Judex Primarius), a legtekintélyesebb polgárokból képviselő testületet (Quinqua quinta, egyénenként, tanácsnok, Centum pater) választott, a rendre, a közbiztonságra és jó erkölcsre őrködött, peres-, kihágási-, és bűnügyekben igazságot szolgáltatott, stb.
Egészen természetes, hogy a városi kormányzat, azaz a Magistrátus, külön a maga céljának megfelelő házat: tanácsházat tartott fenn, ahol a levéltárát, valamint a hivatalos teendőkön kívül üléseit, tanácskozásait tartotta. A tanácsház tartását egy 1649. január 1-én kelt városi szabályrendelet is kötelezővé teszi, mely kimondja:
"Ezelőtt meghatároztatott, hogy a Tanács ház légyen bizonyos törvénytételnek s közgyűlésnek a helye, mit a Tanács el nem érhetett, mostan azért közmegegyezéssel végeztetett: hogy ezután a bíró a Tanácsot ne a maga házához, hanem maga pénzeken Város-házához hivassa, és ott legyen minden belső és titkos dolgoknak igazítása, mely ellen, ha a bíró hibáznék, mindannyiszor 12 forinton maradjon."
1650. január 1-én: "határoztatott, hogy ha a bíró betegsége miatt a Tanács házhoz fel nem mehetne, légyen szabadsága, hogy tanácsot törvény tételre, bizonyosság bevételére a maga házához behivathatja; de ezzel ne abutáljon. A város közpénztartó ládáját a bíró házánál tartsa. A számadásnak pedig a helye a Tanács ház légyen. A várban lévő Conservatorium és Tanács ház kulcsa négy tanácsbéli ember kezénél álljon. A Tanácsház két kulcsa a bírónál, a Conservatorium kulcsa, pedig akiket a Tanács a Societas közül választ, azoknál álljon, és egyetértve jöjjenek fel. A bíró a Tanács akaratjából nyúlhasson a város proventussához" (Kivonat Marosvásárhely város 1654-ben összesített szabályrendeleteiből.)
Marosvásárhely legrégibb tanácsháza megállapíthatólag a vár belterületén, a vártemplom mellett, mint a legbiztonságosabb helyen létezett. Ugyanis hajdanában a várban lakóházak is voltak, sőt a krónika megemlékezik egy Kozma és Demján utcáról, mely a vár területét szelte ketté. Az osztrák ház uralomra jutásával a vár területén lakókat az osztrák katonaság kiüldözte, a polgárság házait lerombolta, helyébe és anyagából laktanyáit építette. Így került 1740. körül a tanácsház is a piacra, a mai kispiac bejárat helyére,
"Hol a vendéglő van, innen jobb kezünkre,
Ott állott a régibb Tanács Ház éltünkre."
Még azt is megtudjuk Borosnyai Lukács János verses krónikájából, hogy ennek a régi tanácsháznak "kő emelettye" volt, valamint "tsengettyüje", mely akkor szólalt meg, ha halálraítéltet vittek utolsó útjára. Ezt később, mint a város fogadóját bérbe adták "egy uraságok udvarában szolgált Friedrik nevű németnek", aki az elhanyagolt épületet rendbe szedte, és ahol társas összejöveteleket és télen bálokat tartottak.
1870-ben épült a Piac közepére, szemben a mai Takarékpénztár épületével ( ma a görög keleti katedrális áll a helyén) "kőboltozatra" egy másik tanácsház, oldalához börtön, porkoláb ház, árusító bolt stb. ragasztva, hátulról 4 sorban a céhek árúszínjei két kőmészárszékkel. Ez a tanácsház sokáig nem tölthette be hivatását, mert televényes talajra épült, süllyedt és hamarosan romladozni kezdett; így hát a levéltárat és a bútorokat más épületbe szállították és egy újabb tanácsház építése iránti engedélyért a Főkormányszékhez folyamodtak.
A mindinkább omladozó és a Piac csúfjára kitett épületet elérte végzete, mert azt 1848-ban, a városunkat átmenetileg megszálló osztrák seregek parancsnoka Gedeon József generális felgyújtatta és romtörmelékeiből a Piac mocsaras helyeit, töltette fel.
Az ezt követő években tanácsunk a görög házban és más épületekben tartotta üléseit, majd a mai Kispiac köz jobboldali házában, ahol a város fogadója volt.
"1856. ápr.23. A Cs és Kir. Helytartó Tanács leirata szerint az új tanácsház építhetésére 16000 pftok utalványoztattak államkötvényekben, de melyeknek tőkéje s kamatai eladása csakis fél percent vesztése mellett engedtetett."
( Marosvásárhely város ez évi jegyzőkönyvéből)
Az "új" tanácsház a Piac északi során, a plébánia templom melletti emeletes kettős épület, melynek (a plébánia felöli szárnya) alapját 1856. július 2-án "szokott ünnepéllyel" tették le és "már a következő évben használhatóvá épült". Míg a mellette lévő (most a Kispiac köz jobboldali sarokháza) volt az az épület, ahol a várból kiűzetés után helyezkedett el a Tanács, és ahol később a városi fogadó létesült. Az egymással összekapcsolt két épület között bolthajtásos járda vezetett az állandóan élelmiszereket árusító Kispiacra, ahonnan egy 1851-ben készült kiskapun kijárat volt a Sáros utcába.
Azóta felépült a székely fővárost méltán megillető, modern, tornyos városháza, így hát a város a legutóbbi régi tanácsház kettős épületét kettészakítva eladogatta és a két épület közt kitárult a Kispiacnak nevezett, Sáros utcába vezető, köztisztasági szempontból még ma is bírálható kis összekötő utca.