Holokauszt-emlékmű
Hírháttér a Népújságban megjelent cikkekből
Holokauszt-múzeum Marosvásárhelyen ? 2002. március 27.
Fehér lobogó Fehér Bélának (Sebestyén Mihály) 2002. május 4.
Állásfoglalás és emlékezés (Bodolai Gyöngyi) 2002. május 31.
Milyen felirat kerül a Holokauszt-szoborra? (Bodolai Gyöngyi) 2003. április 26.
Virág György cáfol 2003. április. 29.
Holokauszt és politikai szándékok (bodolai) 2003. május 03
Felavatták a Holokauszt emlékművet (b. gy.) 2003. május 05.
Fodor Imre elítéli az emlékműállítás elpolitizálását 2003. május 06.
A Pro Európa Liga nem áll a történelemhamisítás mellé (Mózes Edith)
2003. május 09.
Bethlen Gábor Művelődési Egyesület Nyilatkozat 2003. május 20.
"Romániában nem volt holokauszt!" 2003. június 16.
A Jad Vasem Intézet bírálja a kormányközleményt 2003. június 17.
Izrael kétségbevonja a román kormány állítását Dagad a Holokauszt-ügy
2003. június 18.
Könyv a Maros megyei zsidó holokausztról (antalfi)
 
Népújság, LIV. évfolyam 72. (15035) sz., 2002. március 27., szerda

Holokauszt-múzeum Marosvásárhelyen?

 Magyarországot is érintő heves vita zajlott le a román törvényhozás felsőházában a második világháború után háborús bûnökért halálra ítélt Antonescu marsallról, a romániai holokausztról és antiszemitizmusról. Adrian Paunescu kormánypárti (PSD) szenátor élesen bírálta Michael Guest bukaresti amerikai nagykövetet azért, mert a diplomata egy minapi nyilatkozatában azt mondta, hogy Románia az Antonescu-rendszer idején részt vett a holokausztban és a románok hallgatólagosan támogatták a zsidóüldözést. Paunescu "bolsevik törvényszéki ítélkezést" vetett az amerikai nagykövet szemére, s kijelentette, hogy az ő véleménye nem egyezik Adrian Nastasénak és kormányának álláspontjával Romániának a második világháború idején a zsidókkal szemben tanúsított magatartásáról. Ugyanakkor üdvözölte azt, hogy a kormányfő "bátorságról téve tanúbizonyságot, visszautasította, hogy a román népet elmarasztalják a holokauszttal kapcsolatos hallgatásáért". Az Antonescu marsall emlékével kapcsolatos minapi román kormányálláspontot értékelő és a Románia területén is végrehajtott holokausztot elítélő Eckstein Kovács Péter RMDSZ- szenátorral vitatkozva Paunescu kijelentette: aki azt állítja, hogy Romániában holokausztvolt, "sértegeti a román nemzetet". Mert, mint mondta, "ha van Európában egy nemzet, amelyet el kell ítélni a holokausztért, az Horthy Magyarországa". Corneliu Vadim Tudor szenátor, a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke Paunescuhoz csatlakozva kijelentette: "A holokausztot nem Románia területén hajtották végre, hanem csak a Magyarország által megszállt román földön. Fejezzétek be a leszámolást Antonescu marsall szobraival, mert nem lesz jó végetek!", mondta Tudor, aki szerint még a háború idején sem volt antiszemitizmus Romániában. "Viszont Horthy több mint 200 ezer zsidót küldött haláltáborokba, s miközben Magyarország pusztította őket, Románia védelmezte saját zsidóit" - mondta. Ugyanakkor Ion Iliescu elnök tanácsadója a NATO- tagjelölt országok zsidó közösségei képviselőinek találkozóján emlékeztetett rá: a román államfő "felhívta a figyelmet arra, hogy Antonescu marsallt háborús bûnösnek tekintik. Ennél fogva személyének bármilyen kultusza, akármivel indokolnák is, kihívás a demokratikus értékek iránt elkötelezett nemzetközi közösséggel szemben". Razvan Theodorescu mûvelődési és kultuszminiszter ugyanazon a találkozón bejelentette: a kormánynak az a szándéka, hogy júniusban a holokausztnak szentelt emlékmúzeumot nyit Marosvásárhelyen.
 
Népújság, LV. évfolyam 137. (15404.) sz. 2003. június 16, hétfõ

"Romániában nem volt holokauszt!"

A kormány határozottan leszögezi, hogy Románia határain belül 1940 és 1945 között nem volt holokauszt - hangsúlyozta a kormány legutóbbi ülése után kiadott közlemény. A csütörtöki ülésén jóváhagyták azt az együttmûködési megállapodást, amelyet a Román Országos Levéltár kötött az Egyesült Államokban mûködő Holokauszt Emlékmúzeummal.
A döntést ismertető közlemény tudatta, hogy a jóváhagyást megelőző vita során megfogalmazódott a román kormány álláspontja arról, hogy "támogatja azokat a kutatásokat, amelyek az Európában történt holokauszt jelenségét igyekeznek feltárni - egyebek között a román archívumokban lévő dokumentumok alapján is -, ugyanakkor nagy nyomatékkal hangsúlyozza azt a tényt, hogy Románia határain belül 1940-1945 között nem volt holokauszt". Romániában mind a mai napig sokan tagadják, hogy a románokat felelősség terhelné a holokauszt miatt. A romániai zsidósággal szemben elkövetett bûnök miatti felelősség elutasítását jól mutatja az is, hogy a közelmúltban Marosvásárhelyen avatták fel az első romániai Holokauszt-emlékmûvet, amelynek talapzatára az a felirat került, hogy a marosvásárhelyi zsidó közösséget, "a fasiszta magyar kormány" deportálta Auschwitzba. Az első Holokauszt-emlékmû színhelyének kiválasztása, az emlékmûvön lévő felirat is azt igyekszik sugalmazni, hogy zsidóüldözések a 2. bécsi döntést követően 1940-ben Magyarországhoz került Észak-Erdélyben történtek. 1941 és 1942 folyamán a bukaresti, iasi-i, dorohoi-i pogromokban, a Dnyeszteren túli területeken felállított kivégzőtáborokban - ahová a Besszarábiából és Bukovinából elhurcolt zsidók kerültek - a jelenlegi kutatási adatok szerint 265-275 ezer zsidót öltek meg. Ezekért a tömeggyilkosságokért Románia akkori tényleges vezetőjét, Ion Antonescu marsallt terhelte a fő felelősség, akit háborús bûnök elkövetése miatt 1946-ban halálra ítéltek és kivégeztek. Az első romániai Holokauszt-emlékmû helyszínéül kiválasztott Marosvásárhelyen ma is a háborús bûnös Ion Antonescu marsall nevét viseli az egyik belvárosi utca.
 
Népújság, LV. évfolyam 114. (15381.) sz 2003. május 20., kedd
Bethlen Gábor Mûvelődési Egyesület Nyilatkozat

A marosvásárhelyi Bethlen Gábor Mûvelődési Egyesület abban a napjainkban zajló vitában, amely az Izsák Márton által készített Deportáltak emlékmûvét (holokauszt-emlékmû) kíséri, fontosnak tartja a közvélemény elé tárni saját állásfoglalását. Mi, a társaság tagjai, írók, mûvészek, színházi szakemberek, vállalkozók, tanárok és közéleti személyek, Izsák Márton mester kiváló szoborcsoportját mûalkotásként szemléljük, ugyanis alkotója is annak szánta. Ezzel kívánt mementót állítani a közel hatezer elhurcolt és soha vissza nem tért honfitársunknak, az egykori marosvásárhelyi zsidó polgártársainknak. Polgártársainkat a magyar kormány parancsára a csendőrök szedték össze 1944 májusának első vasárnapján, zárták a koronkai téglagyárban kialakított gettóba. Ugyanolyan gettó mûködött az egykori marosszentgyörgyi téglagyár közelében, a marhavásártéren is. Gyerekeket, időseket, betegeket, csecsemőket, nőket és öregeket, háborús munkaszolgálatból hazatérő férfiakat hurcoltak el, szolgáltattak ki a náci haláltáboroknak. Legtöbbjük soha nem tért haza Auschwitzból. Nemzedékek hiányoznak. Emlékük legyen áldott. Emlékezni fogunk reájuk, emlékeztet rá az emlékmû Marosvásárhely közterén. De hol van a többi zsidó emlékmû, melyeknek Románia-szerte állniuk kellene, hiszen nem csak Marosvásárhelyről hajtották a halálba a sárga csillagosokat? Tisztában vagyunk a múlttal, és azt szeretnénk, ha a marosvásárhelyi magyar és román közöség is pontosan emlékezhetne a múltra, torzítások és elhallgatások nélkül. Mert az agyonhallgatás sem lehet gyógyír az 1944-1945 szaggatta sebekre. A holokauszt semmivel sem mérhető össze. Úgy gondoljuk, egy mûalkotásnak a célja a lelki gazdagodás, maga az emlékezés és emlékeztetés. Korántsem a történelmi szemlélet kialakítása vagy a felelősségek kiosztása. Nem egy esetleges szoborfelirat dolga valamiféle régi adósság törlesztése. Marosvásárhelyen csakis magyar felelősséget emlegetni egy emlékmûvön rosszízû, oda nem illő és főleg feszültségkeltő. Hiszen az Antonescu-kultusz mûvelői éppen a magyarok kizárólagos bûnösségére kívánnak utalni minden módon a romániai holokauszt története kapcsán. A marosvásárhelyi izraelita hitközség elöljárói, akik a szobor feliratát kitalálták és kitették - miközben a minisztérium diktátumára hivatkoznak -, nem fújhatnak egy követ Antonescu híveivel. Legalábbis így gondoljuk mi, akik elkötelezettjei vagyunk a demokráciának. Egy szobor mellé nem szükséges semmilyen melléklet, hosszadalmas magyarázat. (Miként Kolozsvár polgármestere teszi.) A mûalkotás címe legyen rövid és lényegre törő. Így gondoljuk mi, akik magunk is mûalkotásokat hozunk létre. A holokauszt avagy Soáh szó tökéletesen elegendő a 21. század embere számára. Mert szobrot a jövendőnek és nem a tegnapnak állítunk. Fölösleges a magyar népközösséget avagy éppen a maradék zsidóságot kitenni oktalan gyûlöletnek, megvetésnek, kellemetlen pillanatoknak. Aki szelet vet, vihart arat, tartja a közmondás. Nem fölösleges viszont, sőt beszélni kell a zsidóüldözésről, a deportálásról és a gázkamrákról, Horthyról, Hitlerről, Bakyról és Endre Lászlóról, Antonescuról és Lecca tábornokról, akik az észak-erdélyi és a romániai holokauszt végrehajtásában tevőleges szerepet játszottak. Beszéljenek róla túlélők, amíg közöttünk járnak, történészek, publicisták, tanárok, említsük meg az utánunk jövőknek minél gyakrabban. Miként azokat az igaz embereket is, akik a vészkorszakban segítettek az üldözötteken. Vigyük gyermekeinket gyakran a szobor elé, hogy megértsék, mi az: embertelenségben élni-halni. A marosvásárhelyi magyarság nem fut a felelősség elől. Nincs oka rá. A szobroknak pedig ne szánjuk a törvényszékek szerepét. Azt hisszük, ezt végül zsidó barátaink is belátják.
 
Népújság, LV. évfolyam 139. (15406.) sz., 2003. június 18, szerda

Izrael kétségbevonja a román kormány állítását. Dagad a Holokauszt-ügy  
Az izraeli külügyminisztérium bekérette Románia nagykövetét, mivel a bukaresti kormány - mint már hírül adtuk - olyan nyilatkozatot tett közzé a múlt héten, miszerint 1940 és 1945 között Románia határain belül nem volt holokauszt.
A román nagykövetet arról tájékoztatták, hogy "Izrael aggodalommal fogadta a román kormány nyilatkozatát, amely nem felel meg a történelmi valóságnak". Egyben felhívták a diplomata figyelmét arra, hogy a román kormánynak meg kell találnia a megfelelő módot a szerencsétlen nyilatkozat helyesbítésére, hogy a kétoldalú kapcsolatok ismét normális mederbe kerüljenek. Razvan Theodorescu kulturális miniszter hétfőn a román sajtónak adott nyilatkozatában úgy magyarázta a kormány állásfoglalását, hogy az említett időszakban Románia az Antonescu- kormány tettei révén részese volt holokausztnak, de ezeket a tetteket nem Románia akkori határain belül követték el. A foglalkozását tekintve történészprofesszor miniszter szerint a kormány nyilatkozata megfelel a valóságnak, mivel a Román Királyság határain belül "ugyan számtalan embertelen dolog, barbár cselekedet, jogsértés, pogrom történt, de nem volt holokauszt a szó nemzetközileg elfogadott értelmében: nem folyt egy nemzeti vagy vallási kisebbség módszeres kiirtása haláltáborokban". Florin Cioaba roma király kedden kijelentette: Romániában volt holokauszt, az Antonescu-kormány idején 36.000 cigány halt meg az országban és Transznisztriában. Cioaba leszögezte: noha a román kormány szerint 1940 és 1945 között Románia határain belül nem volt holokauszt, a második világháború idején több ezer cigány halt meg a náci haláltáborokban és a börtönökben. Coiaba király kifejtette, az Országos Levéltár adatai szerint több mint 36.000 cigány halt meg "a Ion Antonescu által Hitler utasítására indított holokauszt során". "Egy részük Romániában, többségük Transznisztri-ában halt meg az éhség és a hideg miatt", mondta a romák királya. "Nem hibáztatjuk a román népet. A cigányok jelentős részét segítették és védelmezték a románok, azonban nem fogadhatjuk el azt a kijelentést, hogy Antonescu hazafi volt. Álláspontunk szerint Ion Antonescu a bûnös több tízezer ember haláláért", nyilatkozta Florin Cioaba. "Érdekes, hogy a német állam elismerte: a cigányokat Birkenauban és Auschwitzban végezték ki, a román állam
pedig mossa kezeit, noha megkönnyítette ezeket az eseményeket", fogalmazott Cioaba. Florin Cioaba a következő napokban levelet küld Ion Iliescu elnöknek, amelyben kérni fogja, hogy a kormány vizsgálja felül a holokausztról tett kijelentését. A romák királya ezenkívül bepereli a német államot, mivel szerinte túl kevés cigányt vettek fel a náci lágerekbe hurcolt személyek kárpótlási listájára.
 
Népújság, LV. évfolyam 96. (15363.) sz 2003. április 26, szombat

Milyen felirat kerül a Holokauszt-szoborra? Bodolai Gyöngyi

A marosvásárhelyi zsidó lakosok deportálásának 59. évfordulójára és a holokauszt áldozataira emlékezve a volt Kossuth és a Malom utcák sarkánál levő szigeten emlékmûvet avatnak május 4-én. Ekkor kerül sor Izsák Márton bronzszobrának leleplezésére. Amint Fodor Imre, Marosvásárhely alpolgármestere lapunknak nyilatkozta, a szobor talapzatán négy márványtáblát helyeznek el, amelyek négy nyelven, héberül, angolul, románul és magyarul hirdetik majd, hogy milyen eseményeknek állított emléket a marosvásárhelyi Zsidó Hitközség. Az avatás napján csak ideiglenes felirat kerül a táblákra, amelyeket majd leszerelnek, és bevésik azt a szöveget, amelyben egy közös megbeszélés során állapodott meg Rasvan Theodorescu mûvelődési miniszter, Natea.Ovidiu prefektus, Nicolae Baciut, a megyei mûvelődési felügyelőség vezetője, Virág György, a megyei tanács elnöke, Dorin Florea polgármester illetve Ausch Sándor, a Zsidó Hitközség vezetője. Az alpolgármester úgy tudja, hogy a miniszter javaslatára, utasítására született a tervezett felirat. Fodor Imre bevallása szerint véletlenül szerzett tudomást a szövegről, ami váratlanul érte, mivel maga is sokat tett annak érdekében, hogy a szobrot felállítsák. A felirat így hangzik: A marosvásárhelyi és környékbeli zsidók emlékére, akiket a fasiszta magyar rezsim deportált 1944 tavaszán, és akiket a náci haláltáborokban öltek meg. Ha ebben a formában marad a szöveg, nem veszek részt a felavatáson - hangsúlyozta Fodor Imre, amit a hitközség vezetőjével is közölt, s ajánlatot tett egy árnyaltabb és pontosabb megfogalmazásra, amelyben a fasiszta magyar rezsim helyett az állna, hogy a német csapatok által elfoglalt Magyarországon létrehozott fasiszta rezsim által 1944 tavaszán deportált zsidók emlékére, akiket a náci haláltáborokban öltek meg. Fodor Imre szerint, mivel a helyi hitközség nem ragaszkodik az eredeti szöveghez, az RMDSZ országos vezetőségének kellene erről tárgyalnia a mûvelődési miniszterrel, amíg a végső szöveg fel nem kerül a táblákra. A feliratokról megkérdeztük Ausch Sándort, a Zsidó Hitközség vezetőjét is, aki szerint valóban volt szó arról, hogy a szobor talapzatára kerülő szövegben meg kellene különböztetni, hogy a deportálás ki által történt, és több változatból fogadták el a szóban forgó szöveget. Mivel azonban nem akarnak konfliktushelyzetet teremteni, egyelőre csak annyit írnak ki, hogy Remember Holocaust, természetesen héberül is. Ugyanakkor elmondta, hogy biztosították Fodor Imre alpolgámrestert is arról, hogy a későbbiekben, amikor a végleges táblát felszerelik, közös megegyezés alapján olyan felirat kerül rá, hogy miattasenki se érezze sértve magát.
 
Népújság, LV. évfolyam 97. (15364.) sz. 2003. április 29, kedd
 
Virág György cáfol

A Népújság szombati számában a Milyen felirat kerül a Holokauszt-szoborra? címmel közölt írásban megjelent, miszerint a szobor talapzatán május 4-én elhelyezendő táblák feliratát közös megegyezés alapján választották ki, és amelyen Virág György is részt vett. Az emléktábla azon zsidók emlékére készül, akiket "a fasiszta magyar rezsim deportált 1944 tavaszán, és akiket a náci haláltáborokban öltek meg". Erre kívánt reagálni Virág György, a megyei tanács elnöke. - Április 12-én, Izsák Márton kitüntetése napján részt vettem a kitüntetési ünnepségeken, és ez alatt az idő alatt, egy köztes időszakban sor került egy, a Holokauszt-emlékmûvel kapcsolatos megbeszélésre. Erről nekem tudomásom nem volt. A kerekasztalon részt vett Rasvan Theodorescu mûvelődési miniszter, Ovidiu Natea prefektus, Nicolae Baciut, a megyei mûvelődési felügyelőség igazgatója, Dorin Florea polgármester és a zsidó hitközség nevében Zauber Bernárd és Ausch Sándor. Ezen a megbeszélésen, mint ahogy utólag megtudtam, három szövegváltozatot beszéltek meg, és azok közül a miniszter határozott kérésére azt a szövegváltozatot fogadták el, amelyet én meglepetéssel először a szombati, április 26-i újságban olvastam, és amelyben úgy szerepel, hogy az én én jóváhagyásommal is történt ennek a szövegnek az elfogadása. Határozottan cáfolom, mivel csupán a megbeszélés végén mentem be a prefektus irodájába, nem is tudva, miről van szó. Ott szereztem tudomást, hogy volt egy ilyen egyeztetés és Ausch Sándorral egyetlen dologról beszéltünk: megkért, mondanék beszédet a szobor leleplezésekor, május 4-én, amit kénytelen voltam elhárítani, mivel nem tartózkodom az adott dátumon az országban. Ennyi közöm volt az egész emléktábla-felirathoz. És azért cáfolom és utasítom vissza határozottan, hogy én ebbe beleegyeztem volna, mert az április 26-i Népújságban így jelent meg
 
Népújság, LIV. évfolyam 101. (15064) sz., 2002. május 4., szombat

Fehér lobogó, Fehér Bélának (Sebestyén Mihály)

Annyi minden történik mostanában velünk. Csak győzzük feldolgozni, megemészteni. Elfogadni mindent - nem szükséges. Nem is egészséges. Én például Budapesten szurkoltam végig a választások második fordulóját, de a szavazás napján Vácra menet a vasúti termeskocsi étkezőpultján olvastam kisebb zsidózó gyalázkodást minden baloldali eszmére, értékre és jelöltre. Ennek ellenére nem hiszem, hogy a magyarok - úgy általában, minden körültekintés és előkészítés nélkül - antiszemiták, fasiszták vagy nácik lennének. Egyesek azok, mások - remélhetően a többség - toleráns, európai, 21. századi felvilágosult eszméket és gyûlölet nélküli modern magyarságot képviselnek. A címben jelzett levélíró (Népújság 2002. ápr. 18.) szerint a felállítandó holokauszt-emlékmû Marosvásárhelyen nem éppen jókor jön. Ugyanis "számunkra - [ki értendő ez alatt pontosan?] - ez azért mégsem megnyugtató érzés, mert könnyen úgy értelmezheti a világ, hogy mi, magyarok voltunk antiszemiták, mivel Marosvásárhely Magyarország része volt 1940. és 1944. között". Túl azon, hogy a dologban van egy logikai törés - az előzményből ugyanis nem következik a folyomány, azaz az állítás második része - , a felállítandó emlékmûvet nem andalításnak, búfelejtőnek szánja senki sem. Nem kíván tehát megnyugtatni, hanem emlékeztetni akar elsősorban az áldozatokra, akik Marosvásárhely polgárai voltak, s kevésbé azokra, akik (segédlete) miatt ezeknek az embereknek el kellett pusztulniuk. Tehát: nem a magyarok voltak antiszemiták általában, hanem a magyar kormányok engedtek a jobboldal és a német birodalom nyomásának és hozták meg rendre az ún. zsidótörvényeket, amelyeknek hatályát 1940 szeptembere után Észak- Erdélyre, benne Marosvásárhelyre is kiterjesztették. A zsidótörvények, Magyarország hadba lépése, a jobboldali pártok és a fasiszta ideológia győzelme vezetett a deportáláshoz. Az országgyûlés, a kormányzati erők dönthettek volna másként is, amint ezt meg is tette Horthy Miklós 1944 nyarán, mikor leállíttatta a budapesti zsidóság (de csakis amazok) elhurcolását. Vagy kéretik a kiugrási kísérletre gondolni 1944 októberében. Felelős magyar politikusok és katonák álltak mindkét lépés mögött. Kudarcba fulladt a második? - Igaz, de a két döntés együttesen azt eredményezte, hogy Magyarország volt kormányzóját nem állították háborús bûnösként a népbíróság vagy a nürnbergi nemzetközi törvényszék elé. A felelősség a Darányi-, Teleki-, Imrédy-, Sztójai- stb. kormányzatot és kiszolgálóit terheli - nem Önt, Fehér Béla és nem Marosvásárhely akkor még meg sem született magyarjait. És ezekkel a magyar kormányokkal nem kötelező azonosulni. Hogy ki mit hisz, az a demokráciákban magánügy. A magyargyûlölők már régóta mutogatnak az észak-erdélyi zsidók 1944-es elhurcolásával kapcsolatban gyûlöletük tárgyára. Nem újdonság. Számos méltó riposzt született magyar és a gyûlölködők nyelvén is. Kedves Fehér Béla, nem árulok el újdonságot, amikor elmondom, nem olvasták el egyiket sem. Nem szokásuk. Rá sem hederítenek. Sajnos sokan vannak. Egyet azonban mondhatok Önnek, aligha zsidók állnak a magyargyûlölet mögött. "Ezért meg kell magyarázni az idős mesternek: a szobra nem tehető oly egyszerûen közszemlére a zsinagóga udvarán" - írja. A szobrásznak nem kell semmilyen magyarázat. A jó szobornak sem. A mû önmagáért beszél. Célja a megrázkódtatás. Az emlékeztetés a halálba küldöttekre. A szobor 1947-ben készült el, Marosvásárhely városa teret is adományozott neki még abban az esztendőben. Oda szánták, ahol most Balcescu szobra áll (az egykori Ugron Gábor, Deák Ferenc, Szovjet Hősök stb. térre). Azóta várt a felállításra. Az ügy tehát egykor már elhatároztatott. Ellenszavazat nélkül. Ellendöntés sem született. Éppen úgy, mint a Bolyaiak szobra még Bernády György polgármestersége idején, a század elején. Aztán csak 1957-ben került sor az avatásra. Ez már egy ilyen város, az elhatározástól a tettig nagy az időhányados. Meg aztán emlékezzen rá, tisztelt levélíró: a vásárhelyi Petőfi-szobor ellen is volt tiltakozás, azt sem akarták valakik, hogy felállíttassék a nevenincs téren, a Kossuth utca derekában, mert nem tudni, miféle nemzeti érzékenységeket sért... (sic dixit). A zsinagóga, más szóval egy egyházi épület bekerített udvarán egy szobrot szemlére állítani - ama felekezet belügye. Hiszen emlékezzünk, amikor 1848 emlékét nem lehetett megünnepelni Marosvásárhelyen 1989 után, mi, magyarok és magyarérzelmûek a templomokba vonultunk vissza, ahová az léphetett be, aki akart. Ott benn, a felekezet választott presbiterei, papjai, a gyülekezet akarata a rendelkezési jog szuverén birtokosa. A holokauszt múzeumának alapítása városunkban a bukaresti kormány ötlete volt. Marosvásárhelyen senki sem gondolt erre. Bár azzal nem értek egyet, hogy múzeumot ott kell felállítani, ahol pogromok voltak. Hiszen Washingtonban soha nem voltak pogromok, mégis ott áll a holokauszt egyik legnagyobb intézete - múzeum és kutatóbázis. És áll egy Jeruzsálemben is. Meg áll Majna-Frankfurtban, a németség egyik legnépesebb városában, ahol százezres közösséget pusztított el a nácizmus. (És láttam indiánmúzeumot Amerikában, a kiirtott indiánok emlékére amerikai állampénzen fönntartva.) Igen, legyen Iasi-ban transz-nisztriás-moldvai zsidópusztulást idéző múzeum, és mutogassák a külföldieknek a bukaresti zsidó múzeumot a romániai holokausztról. Igen, ne legyen Marosvásárhelyen Antonescu utca. És tisztáznia kellene történészeknek, politológusoknak, szociológusoknak és pszichológusoknak az erdélyi magyarság viszonyát a két világháború közötti és a II. világháborús hivatalos Magyarországhoz. A múltat ki kell beszélni. A sajátunkat, a környezőkét, a mellettünk élőkét. Ehhez kíván erőt, derût, egészséget és józan megfontolást
 
Népújság, LIV. évfolyam 123. (15086) sz. 2002. május 31., péntek

Állásfoglalás és emlékezés (Bodolai Gyöngyi)

Hármas céllal gyûltek össze szerdán délután a marosvásárhelyi Zsidó Közösség tagjai és meghívottjai a volt Iskola utcai felújított zsinagógában. Május 29- én Brüsszelben Európa zsidósága tüntetett a fellángoló antiszemitizmus és terrorizmus ellen, s kifejezte szolidaritását Izrael állammal. "Nálunk az teszi emlékezetessé e napot, hogy végre talált a hitközségek romániai vezetősége lehetőséget és módot arra, hogy mi is hallathassuk tiltakozó-óvó szavunkat" - hangzott el a rendezvény egyik szónoka, Spielmann Mihály városi tanácsos beszédében, aki szerint nem tekinthetjük elmúltnak az antiszemitizmus farsangját, amikor Európában zsinagógákat robbantanak, Romániában zsinagógákat gyaláznak meg, a temetőkbe horogkeresztet mázolnak, s emlékköveket vernek szét, a parlamentekben pedig helyet kapnak s kormányra jutnak a szélsőségek. Izrael önvédelmi harcát s a békés fennmaradáshoz való jogát pedig a haladás ellenzői támadják. Az Izraellel való szolidaritás vállalásán túl a szerdai megemlékezésen Diamantstein György tanár a holokauszt helyi eseményeire emlékezett annak a generációnak a nevében, amely nagyapák nélkül nőtt fel. A szónok felidézte az 58 évvel ezelőtti eseményeket, amelyek során a marosvásárhelyi téglagyár udvarára, valamint a régeni gettóba összeterelt zsidókat a koncentrációs táborok felé, illetve kényszermunkára vitték, ahonnan csak nagyon kevesen tértek haza. Köztük van Grün László tanár, aki a legfiatalabb túlélőként hozzászólásában arról a feladatról számolt be, amit vállalt, s aminek értelmében iskolákban és a nyilvánosság előtt tájékoztatja a fiatalokat és nem fiatalokat, hogy az általa is átélt borzalmak emléke ne menjen feledésbe. A megyei tanács nevében Virág György elnök tette fel a kérdést, hogy ha a holokauszthoz hasonló események megtörténhetnek, akkor van-e értelme az életnek. Fodor Imre alpolgármester pedig azt az ösztönzést fogalmazta meg, hogy az erdélyi nemzeti és vallási közösségek közül már csak nyomaiban jelen levő zsidóság és szászság értékeit továbbra is meg kell őrizni. Az ülésen Motora Sabin csendőrezredes fia is felszólalt, aki édesapjának a transznisztriai lágerekben összegyûjtött zsidók védelme érdekében tett bátor cselekedeteit idézte fel. A megemlékezésen, amelyet Sauber Bernát, a marosvásárhelyi Zsidó Közösség elnöke vezetett, Ausch Sándor titkár mondott köszönetet a helyhatóságoknak, egyesületeknek, a helybeli és külföldi támogatóknak azért, hogy lehetőséget kaptak arra, hogy Izsák Márton szobrászmûvésznek a holokauszt áldozatait idéző alkotását a volt Kossuth és a Malom utca kereszteződésénél levő parkban felállítsák. A megemlékezés és a szolidaritás- vállalás céljából tartott gyûlés a holokauszt áldozatainak emlékére történt gyertyagyújtással és a Iancu Izidor által mondott imával ért véget.
 
Népújság, LV. évfolyam 101. (15368.) sz., 2003. május 5., hétfõ

Felavattát a Holokauszt emlékművet. Maradt a vitatott felirat   (b. gy.)

Megható ünnepség keretében leplezték le vasárnap Marosvásárhelyen Izsák Márton bronzszobrát, amely a holokauszt helybeli áldozatainak állít emléket. Az avatáson a romániai hitközségek szövetségének vezetője, a temesvári főrabbi, a helyi hivatalosságok és lakosok mellett Skóciából és a világ más tájairól érkezett vendégek vettek részt. Az 59 évvel ezelőtti eseményeket idéző megemlékezés a zsinagógában tartott gyászistentisztelettel vette kezdetét, amelyen a holokauszt hat idős túlélője gyújtott gyertyát a közel hatezer marosvásárhelyi és a hatmillió zsidó áldozat emlékére. A volt Kossuth és Malom utca kereszteződésében kialakított parkban Sauber Bernád, a helyi hitközség vezetője kérésére Hakohen Menachem, Románia főrabbija és Ovidiu Natea prefektus leplezte le Marosvásárhely díszpolgárának alkotását, amely egy, a rémülettől és fájdalomtól megtört zsidó családot ábrázol. A jelen sem elégtételeivel, sem csalódásaival nem feledtetheti velünk a történteket - hangzott el dr. Neumann Ernő temesvári főrabbi szónoklatában. Majd arra figyelmeztette a hallgatóságot, hogy nem elég a zsidógyûlöletet tiltó törvényeket megalkotni, miközben a valóságban továbbra is őrökkel kell megvédeni a zsidó intézményeket, templomokat, óvodákat, temetőket… A kultuszminiszter üzenetében a gyûlöletes diktatúrát, és a magyar csendőrök túlkapásait hangsúlyozta, általános jóvátételnek, a békés együttélés szimbólumának nevezte az emlékmûvet, "elfelejtette" viszont megemlíteni az Antonescu diktatúra zsidóellenes bûntetteit. Dorin Florea polgármester a marosvásárhelyi zsidóságnak a város építésében, gazdagításában játszott szerepére emlékezette a hallgatóságot. Ez a szobor az áldozatoknak és nem a hóhéroknak állít emléket, hangsúlyozta Spielmann Mihály, aki marosvásárhelyi zsidóként és az RMDSZ képviselőjeként utalt arra, hogy a helyi zsidóság, amely abban a városnegyedben élt, ahol a szobrot felállították, ismeri a saját történelmét. Megemlítette Petőfi Sándor és Kossuth Lajos példáját, akik a zsidók egyenjogúságáért álltak ki. Véleménye szerint fölösleges az a két szó, amely a szobor talapzatára a Remember Holocaust! alá kitett román nyelvû táblácskán a fasiszta magyar kormány felelősségére utal. Felszólalt a népes küldöttséggel érkezett skóciai testvérhitközség főrabbija, Robert Weiss és Iulian Sorin, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének főtitkára, aki Márton Áron katolikus püspök helytállását, s a zsidókat rejtegető erdélyi magyar családok példáját említette. Nem az etnikumokat kell hibáztatni, hanem a hóhérokat kell elítélni - hangsúlyozta, az erdélyi magyarok és zsidók békés együttélésére utalva. Végül Ausch Sándor, a marosvásárhelyi zsidó hitközség titkára mondott köszönetet mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy Izsák Márton ötven évvel ezelőtt készült, és a helybeli zsidó temetőben őrzött szobra immár bronzba öntve állítson emléket a Marosvásárhelyről elhurcoltaknak, akiknek többsége sohasem tért vissza a haláltáborokból. A szoboravató megemlékezésen a kolozsvári zsidó hitközség kórusa énekelt. Mivel az ígéretek ellenére a mûvelődési és vallásügyi miniszter utasítására a szobor talapzatára mégiscsak kitették a vitatott feliratot, az emlékmû felállítását az első perctől támogató Fodor Imre alpolgármester nem vett részt az avatáson. A közönség egy részének megrökönyödésére viszont az első sorokban foglaltak helyet a marosvásárhelyi Antonescu- kultusz leghangosabb zászlóvivői.
 

Népújság, LV. évfolyam 139. (15406.) sz., 2003. június 18, szerda

A Jad Vasem Intézet bírálja a kormányközleményt

Tudomásuk szerint volt holokauszt Romániában.
A jeruzsálemi Jad Vasem Intézet visszautasította a román kormánynak azt az állítását, hogy Romániában a II. világháború idején nem volt holokauszt. Az 1953-ban a holokauszttal kapcsolatos tények feltárására alakult izraeli intézet a pénteken kiadott román kormányzati nyilatkozattal ellentétben úgy tudja, hogy Romániában ezen időszakban több százezer zsidó vesztette életét a származása miatti üldözésekben. A Jad Vasem Intézet nemrég adta ki e témában Jean Ancel történész kétkötetes munkáját, amely azt állítja, hogy a romániai területeken élő akkori 760 ezres zsidó népességből mintegy 420 ezren estek áldozatul a holokausztnak. Az Ancel által fellelt korabeli dokumentumok igazolják, hogy a román hatóságok közvetlenül részt vettek a zsidók kiirtásában. A történész szerint Románia volt a nácik egyetlen szövetségese, amely saját tervvel rendelkezett a zsidó lakosság likvidálására, és amelynek hadserege tevékenyen részt vett gyilkolásukban - adta hírül az AP.
Dîncu pontosít
A holokauszttal kapcsolatos kijelentéseket nem a Tájékoztatási Minisztérium, vagy a tárcavezető, hanem a kormány tette - áll Vasile Dîncu Mediafaxhoz eljuttatott közleményében. A tájékoztatási miniszter kifejtette: a kormány sajtóközleményén megjelenő minisztériumi fejléc csak az információ forrását, a Tájékoztatási Minisztérium keretében muködő sajtófőosztályt jelzi, amely közölte a kormányszóvivőtől kapott, a június 12-i kormányüléssel kapcsolatos kijelentéseket. Vasile Dîncu azt is hangsúlyozza, hogy az Országos Levéltár és az Egyesült Államok Holokauszt Múzeuma közti együttmuködésről szóló megállapodással kapcsolatos határozattervezetet a Külügyminisztérium és a belügyi szaktárca dolgozta ki, a Tájékoztatási Minisztérium hozzájárulásas nélkül. A kormány csütörtöki ülésén jóváhagyta az Országos Levéltár és az Egyesült Államok Holokauszt Múzeuma közti együttmuködésről szóló megállapodást. A Tájékoztatási Minisztérium fejlécét viselő sajtóközlemény szerint a kormány bátorítja az európai holokauszttal kapcsolatos kutatásokat, de "hangsúlyozza, hogy 1940 és 1945 között Románia területén nem volt holokauszt".
 
LV. évfolyam 100. (15367.) sz ., 2003. május 03, szombat

Holokauszt és politikai szándékok (bodolai)

 Éveken át a marosvásárhelyi négyes számú, egykor zsidó iskola növendékeként unalmas órákon gyakran kalandozott el a szemem a megtanulandó képletek helyett arra a márványtáblára, amelyen náci haláltáborokban meggyilkolt volt diákok neve szerepelt. Gyakran próbáltam felidézni, hogy milyen lehetett az a talán velem egyidős fiú vagy lány, akiből csak két-három szó maradt. Kertész Imre Sorstalanság címu könyvét olvasva nem-egyszer kaptam azon magam, hogy gyermekhősének a tudatomban megőrzött márványtábláról adtam nevet.
Vasárnap köztéri holokauszt- emlékművet avatnak Marosvásárhelyen. Izsák Márton egy tömbből álló rendkívül kifejező szobra a volt Kossuth és a Malom utca sarkán levő szigeten emlékeztet ezentúl az 59 évvel ezelőtti eseményekre. Ha arra gondolunk, hogy több mint hatezer zsidó lakost hurcoltak el a városból és környékéről, akik közül a legtöbben soha nem tértek vissza a náci haláltáborokból, kétségtelen, hogy Marosvásárhely históriájának ezt a szomorú pillanatát illő megörökíteni. A tényeket nem szabad és nem is lehet letagadni. A történelmét minden népnek vállalni kell. Hamisítatlanul. Az viszont kifejezetten zavar, amikor a múlttal való szembenézést, az emlékezés méltóságát alantas aktuálpolitikai szándékokkal akarják megzavarni azok, akiket múlhatatlan magyarellenesség gyötör. A marosvásárhelyi emlékmű kapcsán is ezzel próbálkoznak, ezzel kívánják ködbe burkolni az Antonescu-féle rémtetteket, arról ugyanis nem szólt a "krónika", hogy a bukaresti, iasi-i, besszarábiai deportálások, amelyeket tudomásom szerint nem örökítettek meg emlékművekkel, még a náci megszállás előtt, a magyarországiak pedig a náci megszállást követően történtek.
A vasárnap felavatásra kerülő holokauszt- emlékmű felállításához a megfogyatkozott létszámú helyi zsidó hitközség a művelődési tárcától kapott jelentős anyagi segítséget. A tárca vezetője pedig ragaszkodik ahhoz, hogy a szoborcsoport talapzatán feltüntessék, hogy 1944 őszén ez a régió egy másik országhoz tartozott. Razvan Theodorescu állítólag ezért javasolta a "magyar fasiszta" szóösszetételt, amely Spielmann Mihály tiltakozása szerint nem tesz jót az együttélésnek. Mellesleg valóban tisztességesebb lenne, ha a miniszter először a "román fasiszta" szóösszetétellel jeleskedne, s nem Marosvásárhelyen próbálná letudni Európa előtt a múlttal való szembenézést.
A súlyos előítéletekkel terhes szemléletet követve mondhatnánk, hogy a magyarok "kollektív bűnösségével"a románok "kollektív bűnössége" helyezhető szembe. Nem tesszük, mert ilyen bűnök nem léteznek, a hiteles történelem ugyanis tetten éri a bűnözőket. Akkor is, ha a mai történelemhamisítók gonosz buzgalommal vetítik ki ránk, ma élőkre a több mint fél évszázaddal ezelőtti tragédia ódiumát. Elfelejtve, hogy ezzel akaratlanul is önmagukra veszik elődeik minden bűnét.
A nyilatkozatok szerint a zsidó hitközség, mindenkori bölcsességére hagyatkozva, megtalálta az ideiglenes megoldást, s remélhetőleg a véglegest is megtalálja, anélkül, hogy eszközévé válna annak a politikai nyomásnak, amely - prefektusi segédlettel - magyarellenes táblák, emlékművek felállításával buzgólkodik Marosvásárhelyen az együttélés "európai szemléletű megoldása" érdekében.
 
LV. évfolyam 102. (15369.) sz ., 2003. május 06, kedd

Fodor Imre elítéli az emlékműállítás elpolitizálását
Dorin Florea megrökönyödött az alpolgármester nyilatkozatán

Végre szembe kell néznünk a múltunkkal - jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Dorin Florea polgármester, majd a későbbiekben hozzátette: megrökönyödéssel vette tudomásul, hogy egyesek állást foglaltak a vasárnap felavatott holokauszt-szobor talapzatán elhelyezett tábla feliratával kapcsolatosan, holott, a polgármesteri hivatal nem hatalmazott fel senkit arra, hogy a nevében nyilatkozatokat tegyen. A művelődési miniszterrel a prefektúrán folytatott szombati telefonbeszélgetésen maga is részt vett, s elmondása szerint jelen volt Frunda György szenátor is, de végül is a zsidó közösség döntötte el, hogy mi álljon az emléktáblán. Ebből kiindulva a további viták szerinte nem helyénvalóak. Az ügyben újból nyilatkozott Fodor Imre alpolgármester is, aki a kezdetektől támogatatta a szobor felállítását. Elmondása szerint vasárnap részt vett a zsinagógában tartott gyászszertartáson, de azt követően - mivel időközben kiderült, hogy a szobor talapzatára mégsem azt a táblát helyezték el, amiben péntek este a zsidó hitközség vezetőivel megegyeztek -, nem vett részt az emlékmű felavatásán. Kérdésünkre elmondta, hogy tulajdonképpen négy változat létezett, és a szöveg, amelyben megegyeztek, a következőképpen hangzott: A náci haláltáborokban kivégzett marosvásárhelyi és környékbeli zsidók emlékére, akiket a Magyarország német megszállása nyomán hatalomra juttatott fasiszta magyar kormány deportált 1944. III. 14-én. Véleménye szerint a helybeli zsidó közösség jóindulatúan kezelte a dolgot, és tulajdonképpen a művelődési miniszter utasítására voltak kénytelenek megváltoztatni a feliratot. Dorin Florea kijelentése kapcsán utalt arra, hogy beszédében a héberül, románul és magyarul elmondott köszöntő után leszögezte volna, hogy a marosvásárhelyi magyarság valamint a saját nevében, és nem mint alpolgármester beszél. - Felelősségem tudatában kijelentem, hogy a talapzatra feltett változat ellentmond minden európai jogi és erkölcsi normának, mivel nem szögezi le egyértelműen, hogy a zsidók deportálását egy olyan fasiszta magyar kormány rendelte el, amelyet a német megszállók tudatosan juttattak hatalomra. Beszédemben szerettem volna megemlékezni a marosvásárhelyi zsidó áldozatokról, köszönetet mondani azoknak, akik segítettek a szobor felállításában, megköszönni Izsák Mártonnak, hogy megalkotta az emlékművet, és Márton Áron püspök szobrát is megformálta. Elmondása szerint többek között utalt volna arra is, hogy a diktatúrák által végrehajtott atrocitásokért azok tehetők felelőssé, akik a kegyetlenségeket elkövették. Románia területén például a Székely apokalipszis néven ismert mészárlás kapcsán, amelyet 1944 őszén az átvonuló szovjet csapatok nyomán érkező román nemzetiségű személyek követtek el, akiknek később törvény előtt kellett felelniük tetteikért, soha senki nem kérte, hogy a történteket összefüggésbe hozzák a román néppel. Az 1945-89 között elítélt és kivégzett, vagy kegyelem folytán a halálból mégis megmenekült de börtönre ítélt, deportált és áttelepített román, magyar és más nemzetiségű személyekkel szembeni atrocitásokat nem Románia állampolgárai általában, hanem a kommunista rendszer kiszolgálói követték el. - Elmondtam volna azt is, hogy a szóban forgó időszakban egész Európában rosszul kezelték a zsidó és általában a kisebbségi problémákat, de Magyarország azon országok között volt, amelyek más államoknál is rosszabbul kezelték, és ezért illik, hogy a magyar népben legyen egyfajta lelkiismeret- furdalás. De a tárgyilagosság kedvéért a pozitív példákat is felsoroltam volna, mint például az Erdélyi Magyar Ifjúság 1937 októberében tartott marosvásárhelyi találkozóját, amelynek alkalmával állást foglaltak a fasizmussal szemben, továbbá Márton Áron püspök kolozsvári beszédét - mondotta többek között Fodor Imre. A Népújság kérdésére, hogy miképpen illik össze az Antonescu sétány még mindig létező felirata és az új holokauszt- emlékmű, Dorin Florea polgármester szerint, a marosvásárhelyi tanács határozata ellenn, amely Vár sétányra változtatta az elnevezést, a Román Hősök Kultuszának Egyesülete törvényességi óvást nyújtott be, ezért a prefektúra még nem adott zöld utat a határozatnak. Tegnap felkerestük a marosvásárhelyi zsidó hitközséget is, hogy véleményüket kérjük az ügyről, de vezetője kategorikusan visszautasította, hogy a továbbiakban az emlékmű feliratával kapcsolatosan bármit is nyilatkozzanak.
 
Népújság, LV. évfolyam 105. (15372.) sz., 2003. május 9., péntek

A Pro Európa Liga nem áll a történelemhamisítás mellé (Mózes Edith)

Azért tartott tegnap sajtótájékoztatót a Pro Európa Liga vezetősége: Smaranda Enache és Csíky Boldizsár társelnökök, valamint Szokoly Elek ügyvezető igazgató, mert - úgymond - a Liga presztízsveszteséget szenvedett azzal, hogy Haller István a saját nevében levelet intézett a marosvásárhelyi zsidó hitközséghez a vasárnap felavatott Holokauszt emlékmű feliratával kapcsolatosan, s amelyben elítélte a fasiszták etnikai identitásának megnevezését. A PEL vezetői szerint ezt egyesek úgy értelmezték, hogy a PEL nyomást gyakorolt a zsidó hitközségre. Ezért a levélíró írásbeli figyelmeztetést kapott. Smaranda Enache cáfolta a vádat, de azzal sem értett egyet, hogy valakik kollektív bűnösséggel vádoljanak egy egész közösséget. Az elnök asszony szerint a liga számára az emlékműavatás paradox volt. Egyfelől annak bizonyítékát jelenti, hogy a marosvásárhelyi közösség felnőtt, és vállalja a múltat, másfelől azonban elítélte egyesek hatásvadászó demagógiáját és képmutatását. Olyan személyek is megjelentek, mondta, akik azokat a csoportosulásokat képviselik, akik ma is népszerűsítik a zsidók deportálásában és megalázásában vétkes személyeket. Példának a Hősök Kultusza Egyesület elnökét és Marosvásárhely polgármesterét hozta fel. Előbbi beperelte a helyi tanácsot az Antonescu marsallról elnevezett sétány nevének megváltoztatása miatt. A polgármester, aki szónoklatában azon bosszankodott, hogy csak most állították fel az emlékművet, azon egyáltalán nem bosszankodik, jelentette ki Smaranda Enache, hogy Marosvásárhely egyik sétánya ma is Antonescu nevét viseli. Nem lehet valaki egy időben Antonescu- párti is, meg holokauszt-elkötelezett, és a PEL tiltakozik az ellen, hogy egy-egy közösséget kollektíven elítéljenek a múlt miatt. Csíky Boldizsár a lapunknak elmondta, hogy azért szánták rá magukat a sajtótájékoztatóra, mert reagálniuk kellett, hiszen a szervezetet presztízsveszteség érte. A liga álláspontja az, hogy a fasizmusnak, fajgyűlöletnek, xenofóbiának, rasszizmusnak nincs nemzetisége. Akik kollektív felelősséget próbálnak bevinni az emberek gondolkodásába, azokkal nem tudnak közösséget vállalni. Semmiképpen sem támogatnak olyan véleményt, amelyik megpróbálná mentegetni vagy elkendőzni azokat az eseményeket, amelyekért a magyar hatóságok kell vállalják a felelősséget. Mint mondta, 1944-ben a magyar hatóságok német nyomásra cselekedtek. Más kérdés az, hogy voltak olyan hatósági személyek, akik "túlteljesítették" ezt. Az benne van az igazságban, a zsidó vallási vezetők és maga a művész is úgy nyilatkozott, hogy az emlékmű a zsidóság szenvedésének állít emléket és nem lokális problémává akarta alakítani. Tehát, nem volt helye annak, hogy ezt a horthysták követték el. Csíky Boldizsár kijelentette: ezért volt szép az eredeti felirat, ami teljessé tette ezt a gondolatot. A liga azonban nem állhat egy olyan vélemény mellé, amely elkendőzni kívánja ezt a felelősséget. A sajtóban megjelent hírekre utalva tette hozzá, hogy az igazság csupán egy részének a megjelenítése következményekkel jár, mert elferdíti a történelmet, a valóságot . Ezért vehettek részt az emlékműavatón olyanok is, akiknek nem volt helyük ott. Csíky Boldizsár szerint a feliratot román nyelven és célzatosan írták. "Ha emellett megemlítették volna a román haláltáborokat, vagy azt, hogy Antonescu hamarabb megkezdte a zsidók deportálását, mint maguk a németek, vagy, hogy saját kezdeményezésre csinálta és nem német nyomásra, mint a magyarok, akkor úgy tartanám, hogy a történelmi igazságot fejezték ki. Így viszont nem. A lényeg azonban az, hogy a Liga nem áll egy történelmi hamisítás mellé" - nyilatkozta Csíky Boldizsár.
 
Könyv a Maros megyei zsidó holokausztról (antalfi)
A marosvásárhelyi 24 ore muresene két munkatársa, Radu Balas újságíró és Kocsis Francisko író, költő - 370 nap terror című könyvének bemutatójára került sor múlt hét végén a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében. A román nyelven kiadott könyv az első, amely a Maros megyei zsidó holokausztról próbál - a szerzők szerint - teljes képet nyújtani közel 60 év távlatából.
Drámai könyv, de optimista üzenettel: a múlt bármilyen fájdalmas leckéjét megtanulva, több bölcsességgel léphetünk előre, hogy az akkori terror napjai soha ne ismétlődjenek meg - méltatja a könyvet az előszóban dr. Adrian Cioroianu történész. A szerzők a kor dokumentumaira, történelmi adatokra és a holokauszt tíz túlélőjének vallomására építik a könyvet, amely a Marosvásárhelyről deportált 4552 zsidó névsorát, valamint a megye más településeiről lágerbe hurcolt zsidók részleges névsorát is tartalmazza.
A Szászrégenben született és az auschwitz-, birkenaui, valamint a dachaui haláltáborokból hazatért Grün László, egyike a megszólaltatott tíz túlélőnek elmondta, beszélni kell a zsidóság tragédiájáról, hogy a mai fiatalok is megismerhessék a fél évszázaddal ezelőtt történteket. Feledni nem lehet. Radu Balas elmondta, a könyv megírásának ötlete is Grün Lászlótól származik, akivel 1999-ben a România libera napilapban közölt interjút. Ennek nyomán merült fel a túlélők megkeresésének gondolata, amit az eseményekről szóló iratok, fotók felkutatása követett. "Újságíróként bármennyire is megpróbáltam «hidegfejű maradni, a túlélők megrázó vallomásai minden esetben megindítottak, mély benyomást tettek rám" - nyilatkozta lapunknak Radu Balas. Alexandru Cistelecan irodalomkritikus a könyv pergő, száraz stílusát méltatta, a kötet legmegrázóbb részének a deportáltak névsorát nevezte. Cornel Sigmirean egyetemi tanár hangsúlyozta: sajnos, ma is akadnak olyanok, akik minimálisra szeretnék csökkenteni a történtek jelentőségét.
A könyvbemutató rövidfilm vetítésével zárult. Tordai Ede operatőr, fényképész és Marcel Tintar rendező fekete-fehér filmjén a tíz túlélő beszél meghurcoltatásáról, tragédiájáról.