|
A
látképen többek között hat számozott épületet fedezhetünk fel,
melyeket a kép alján sorol fel: a várkastély
(1), a református templom (2), a katolikus
kápolna (3), a reformátusok kollégiuma
(4), a városháza (5), a temetőkert
(6).
A gyűjtemény még 20 erdélyi város illetve vár képét és tervrajzát
tartalmazza. Első ízben Gyalokay Jenő ismertette 1935-ben a
Hadtörténeti Közlemények (1935, 3-4-es füzetében,
234-257 old.), külön a nagyképből kiemelve a várat "Marosvásárhely
templomvára" címmel. Szélesebb ismertségre akkor
tett szert a kép, amikor Borbély Andor, "Erdélyi
városok képeskönyve" címmel különlenyomatként
közzétette az Erdélyi Múzeum, 1943 évi 2. számában.
Ki
volt a képek összegyűjtője? Johann Conrad von Weiss
osztrák mérnök-hadnagy 1716-tól áll szolgálatban a Magyarországon
lévő osztrák seregeknél. Belgrád bevétele után 1717-ben osztották
be az ottani erődítési munkálatokhoz. 1724-ben már mérnök-kapitány,
1728-tól már mérnök-főstrázsamester (őrnagy), 1729-ben Erdélybe
helyezik a katonai épületek igazgatására Gyulafehérvárra, ahol
1737-ig tevékenykedik. Ekkor készítteti el 21 város, illetve
vár képét és tervrajzát. A 21 képből és rajzból 10-et Johann
I. Haas készített, így a Marosvásárhelyét is. Íme hogyan ismerteti
Gyalokai Jenő hadtörténész 1935-ben Marosvásárhely templomvárát
1736-ban, mellékelve a nagy képből kiemelt várat és vártemplomot:
|
"Ezt
a hajdan Székelyvásárhelynek hívott várost már 1344-től említik
forrásaink. Bárha sok viszontagságot ért meg, mindvégig körfal nélküli
nyitott város volt. Templomvárának építésére az adott közvetlen
okot, hogy a császári zsoldon élő hajdúk két ízben is - tudniillik
1601. szeptember 5-én és 1602. május 30-án - feldúlták a várost
s a lakosság javait felprédálták."
Állott a Marosvásárhely feletti csekély magaslaton egy régi Ferences
zárda, amelyet János Zsigmond fejedelem az egyházi javaknak 1556-ban
történt elkobzása után, a városnak ajándékozott. Ez a kolostor később
leégett és pusztulásnak indult. A hajdúk említett garázdálkodása
után, Básta megengedte, hogy a templomot "in statutum formanque
castelli" vagyis templomvár alakjában, újjáépíthesse a
polgárság.
Mint Nagy Szabó Ferenc egykori feljegyzéseiből
kitűnik, legelőször is mentsvárrá alakították át a leégett s részben
már meg is bontott templomot és klastromot s mindkettőre emelcsös
ajtót tettek. Ebből tehát az következik, hogy mindkét épület előtt,
legalább is a bejáratok felöli oldalon ároknak kellett lennie.
"Legelsőbben is azért a templomnak ablakait
rakták bé és arra lövő - lyukat, és az eskolának - ki azelőtt barátok
cellája volt - az ablakait és ajtóit és arra két kicsiny bástyát
és emelcsös ajtót, réája a templomra is olyat csinálának dél felől"
írja Nagy Szabó Ferenc memoriáléja.
Ezt
a belső mentsvárat palánk fogta körül,, amelynek sarkain "fabástyák"
állottak. A palánkot később fokozatosan pótolták téglából épült
állandó védő övvel. De az egyes céhekre kirótt építkezés, bizonyára
pénz hiányában, csigamódra haladt előre. A palánk nagy része még
1620 után is állott, a "kádárok bástyája" 1633-ban,
a kapuval szomszédos kötőgát 1647-ben, egy másik bástya csak 1633-ban
készült el végleges formájában. Sajnos,
Weiss nem ad erről a templomvárról alaprajzot, hanem csak az egész
várost mutatja be vízfestésű képén. Ezen nagyon jól látszik, milyen
szerény városka volt Marosvásárhely ezelőtt 200 évvel. A templomvár
itt közölt képén megállapítható, hogy a nagyon megrongált egyháznak
csupán szentélye és tornya volt 1736-ban ép. Befalazott ablakait
már kibontott alakjukban szemlélhetjük. Láthatunk továbbá három
elég alacsony kötőgátat és négy - Nagy Szabó leírásában bástyának
mondott, de ezt a nevet nem érdemlő - toronyszerű építményt. Ezek
az álbástyák tetejük nélkül is, magasabbak a kötőgátaknál s két
sor lőrés töri át őket. A kötőgátakon csak egy sor lőrés volt. A
kapu nem látszik a képen, ároknak sincs nyoma rajta, de Kőváry
László szerint, a déli és keleti homlokzat előtt 40 lépés
széles árok húzódott. Ugyancsak ő szerinte a templomvár kerülete
900 lépésre rúgott.
|
|
A
marosvásárhelyi vár 1853-ban, Jókai Mór rajza
A Jókai rajzolta vár képét kőre metszette Rohn és Grimm
1853-ban, Kubinyi Ferenc és Vahot
Imre közölte a "Magyarország és Erdély képekben"
című 4 kötetes mű II. kötetében. Ugyanez a kép megjelent Kőváry
László, Erdély XIX. századi történetírójának "Erdély
régiségei és történelmi emlékei" című több kiadást
is megélt kötetében, ahol azonban "fametszetvényként"
jelöli meg a kiadó.
1750-ből
származó várrajz |
1853
Jókai Mór rajza
|
|
Mindkét
kiadásban az ismertetést Kőváry László írja kis
eltérésekkel:
"Marosvásárhely,
mint Székelyföld egyetlen nagy és királyi városa, több tekintetben
is nevezetős. Jelenleg csak vára érdekel bennünket. A város a
Maros bal partján, éppen a folyó mellett terül. Belőle dél-keletre
hegy emelkedik ki, lapályos oldalakkal: ezen hegy előfokán a város
közepette van vára, melynek Jókai által rajzolt képe itt látható.
A
városnál magasabban áll. Délről és keletről, hol a heggyel összefügg,
40 lépésnyi sánca van. Ezen sáncozatból emelkedik ki négyszögre
vont tégla kőfala, amely 5-6 öl magas. Négy szögletén 4 bástya
van, azonban a városra néző, északnyugati oldalán, a szögletbástyákon
kívül, több bástyái is vannak. Belé a város felől visz az út.
Amint a kapuján belépünk, tágas várudvar nyílik fel, mekkora,
Fejérvárt kivéve, Erdély egy várában sincs. Tágasságra nézve tehát
a marosvásárhelyi vár fő váraink közt másod helyen áll, mint amelynek
körmérete 900 lépésnyi s 200 lépés az átmérője. A vár udvarának
dél-nyugati részét a reform. Templom, a délkeletit emeletes várparancsnoki
lak foglalja el, egyéb épületei a várfalhoz vannak ragasztva.
Mindazáltal annyi tér marad fenn, hogy rajta egy pár század kényelmesen
teheti mozgásait.
A
várba a főúton kívül, ugyancsak a város felől gyalogút is vezet
fel az egyházba, hol a város e felekezete isteni tiszteletét jelenleg
rendesen tartja. Azonban a múlt században Mária Terézia azon megszorítása
következtében, miszerint a protestáns egyházakat újíttatni nem
lehetett, e templom a gót ízlés e műve, szinte összedőlt.
A
mostanitól valamivel alább, e vár előtt is volt Vásárhelynek egy
kis erőssége. Miről az a vélemény, hogy Báthory István vajda,
a XV. században emeltette volna a lázongó székelység ellen. A
mostanit a város építette, vagyona megmentése tekintetéből. A
várfal építése céhek szerint rovatott ki a polgárokra. Mint Borsos
Tamás írja, a Básta- féle zavarokban Brassóba szorulván, falait
addig nézegette, hogy hazajövet, vár építését terjeszté a nép
elé. Úgy kezdek el, egy leégett kolostor alapján 1602 augusztusában
s már Szent Mihály napjára kapuját is felvonák, s bele rekeszkedének,
később bástyákkal is ellátták.
Más
évben, 1603-ban Básta György országgyűlést hirdet, hol e várat
a székelyek lerontatni kívánják, tőrvényük szerint azt igényelvén,
hogy Székelyföldön várnak létezni nem szabad. Két napon át mind
sürgetek lerontását, de alapítója Borsos Tamás ékesszólásával
megvédte.
Így épült és tartatott a vár, mely aztán 1775 tájt a város birtokából,
a katonaság kezébe ment át."
|
|
Rohbock
grafikai ábrázolásai Hunfalvy János művében
Kétségen kivűl a legszebb marosvásárhelyi grafikai ábrázolások, a Rohbock
képek néven ismert metszetek. 1856 és 1864 között jelent meg a németországi
Darmstadtban a XIX. századi illusztrált magyar topográfiai irodalom egyik
főműve, a Magyarország és Erdély eredeti képekben. Rajzolta
Rohbock Lajos. Történelmi és helyirati szöveggel írta Hunfalvy János.
Kiadja és nyomtatja Lange Gusztáv György, Lauffer és Stolp bizománya Pesten,
szól a hosszú cím. A nyomtatás valójában I. G. Schmittnél történt Darmstadtban.
A könyv eredetileg folytatásokban jelent meg, ez van meg (hiányosan) a
Teleki Tékában is. Bár havi 1 füzetet terveztek 8 oldal szöveggel és 3
képpel, a megjelenés menete nem volt teljesen egyenletes. Voltak évek
amikor kétszeres mennyiség és mások amikor kevesebb jelent meg. Valószínű,
hogy szűkebb környezetünkben, itt Marosvásárhelyen és a környék főúri
kastélyaiban is előfizettek a sorozatra. Talán ezzel magyarázható, hogy
a három eredeti metszet, szöveg nélkül, több marosvásárhelyi gyűjtőnek
is megvan. Az 1950-es évek közepén a főtéri csütörtöki piacon valaki kakast
árult, a Hunfalvy könyv lapjaiból készített tasakokban.
Az első a teljes történelmi Magyarországot bemutató képeskönyv kezdeményezője,
szerzője, megalkotója egy akkor fiatal tudós Hunfalvy János
volt. Az ő érdeme a korszerű magyar földrajztudomány megteremtése is.
A Magyarország és Erdély eredeti képekben is részben népszerűsítő,
felfedező szenvedélyének köszönheti születését. Azt akarta, hogy kortársai
lássák, ismerjék és szeressék a földet, amelyen élnek, amely a hazájuk.
A Hunfalvy-Robock kötetek közvetlen előzményének tekinthető a Vahot
Imre szerkesztésében napvilágot látott Magyar föld és
nép című folyóirat, majd ennek kibővített és felfrissített változata
a 4 kötetes Magyarország és Erdély képekben, megjelent
1853/54-ben, Kubinyi Ferenc és Vahot Imre
szerkesztésében, amiből mi is átvettük a marosvásárhelyi várról készített
Jókai rajzot. E kötetek szerzőit, szerkesztőit ugyanaz a törekvés hatja
át, mint Hunfalvyt: az ország történelmi és műemléki nevezetességeinek,
a legszebb tájak szépségeinek, néprajzi jellegzetességeinek bemutatása.
E könyv hasonmása 1985-ben megjelent Budapesten.
Ezek után jelent meg Hunfalvynak, Ludwig Rohbockkal közösen készített
nagy munkája. A mű elkészítéséhez Hunfalvy beutazta az egész országot.
Leírásai arról tanúskodnak, hogy számos helyszínen, így Marosvásárhelyen
is megfordult.
A Hunfalvy-Rohbock a XIX. századi Magyarország, nagy képeskönyve, panorámája.
A több mint 200 metszet, híven őrzi az ország egykorú képét, így Marosvásárhelyét
is. Nemcsak a látványt örökíti meg, de a történeti, helytörténeti ismeretek
gazdagságát is kínálja. Hasonló, de más jellegű a századfordulón megjelent
az egész Monarchiát feldolgozó Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban
és képben című többkötetes alkotás, amelynek előkészítésében
Hunfalvy is részt vett.
A litográfiák, réz és fametszetek voltak az 1840-es évekig a képi ábrázolás
legfőbb eszközei. Az Angliában feltalált acélmetszés már 1840 körül elterjedt
Magyarországon is. Mivel az acél keményebb mint a réz megmunkálása körülményesebb
és ezért drágább. Az acélba finom vonalakat lehet vésni és az acéllemezről
sokkal több és nem fokozatosan gyengülő minőségű levonatot lehet nyomtatni.
Ezért lehet az eredetileg 24/15,7 cm méretű képekről akár 30/40 cm.-es
nagyításokat is készíteni a minőség érezhető romlása nélkül. Az acélmetszet
különösen alkalmas tájképek ábrázolására, mivel az eredeti rajz részleteit
pontosabban vissza lehet adni rajta. ebből következik objektivitása. Később
a fényképezés feltalálása és elterjedése után is gyakran sokszorosítottak
fényképeket is acélmetszet technikával.
A Darmstadtban kiadott eredeti mű végleges formájában 2 szakaszra oszlik:
az első és második kötet Magyarországot, a harmadik Erdélyt mutatja be.
Az első kötet 1856-ban jelent meg, 292 lapon 38 képpel,
a második kötet 1860-ban 427 lapon 111 képpel, míg a
harmadik kötet az Erdélyt bemutató 1864-ben 135 lapon
55 képpel.
A három Marosvásárhelyt ábrázoló kép:
Maros-Vásárhely (távlati kép),
metsző: Johann Gabriel Friedrich Poppel |
|
Maros-Vásárhely
Főpiacz és a Kegyesrendűek Zárdája, metsző: Joseph Maximilian
Kolb |
|
Maros-Vásárhely - Főpiacz, metsző:
Ludwig Oeder |
|
Ebben
a kötetben még 7 Maros megyei kép is van:
1. Fejéregyházi templom Erdélyben,
2. Fejéregyházi kastély és park Erdélyben,
3. Skariatine orosz tábornok emléke, ( a háttérben Segesvár látképe)
4. Segesvár,
5. Radnóth,
6. Gernyeszegi kastély,
7. Vécs Erdélyben.
A képek nagy részének a formátuma fekvő, a kép alatt a címet magyarul
és németül is olvashatjuk, balra a rajzoló, jobbra a metsző neve
látható. Mindhárom Marosvásárhelyt megjelenítő kép, de a képek többségének
rajzolójaként, festőjeként Ludwig Rohbock nürnburgi
művész neve szerepel, akit sok németországi acélmetszet kiadó is
szívesen foglalkoztatott. Képei szolgálnak az illusztrációk előképéül.
Mivel a címben is a képek nagy hangsúlyt kapnak, valószínűnek látszik,
hogy a képanyag előbb keletkezett a szövegnél. A képek rajzolói
és metszői mind németek, így a Németországtól távoli területek beutazása,
amihez az útitervet Hunfalvy készíthette, nem volt olcsó dolog,
nehezen lehetett megismételni és az acélmetszetek elkészítése is
hosszú időt vett igénybe, valószínű, hogy az eredeti rajzok, vízfestmények
nem a kiadási dátumok idején, hanem jóval korábban készültek. Az
illusztrációk témáinak a kiválasztása Hunfalvy János feladata lehetett.
Az előtereket staffázsalakok élénkítik, a folyóban mosó asszonyok,
a piacon vásárló vagy sétáló parasztok, polgárok, egyenruhás személyek.
Íme, hogyan látta Hunfalvy János a korabeli Marosvásárhelyt,
amiből viszont az is kitűnik, hogy ismerte Kőváry László
előző leírásait is.
"Radnóttól a Maros
termékeny völgyén fölfelé nyugatra folytatjuk utunkat. Nyárádtőnél
a Nyárád folyón kelünk át, mely igen kies völgyön átfutván Marossal
egyesül, azután csakhamar Maros-Vásárhelyt érjük el. A székelyek
ama fővárosa a Maros bal oldalán részint a térségen, részint dombozaton
terül el. A dombozat délkeletre emelkedik s előfokán van a vár,
mely tehát a városnál magasabban fekszik. Délről és keletről, hol
a város a heggyel összefügg, 40 lépésnyi sánc nyúlik el, s ebből
emelkedik ki a várat kerítő, téglából rakott, 5-6 öl magas kőfal,
melynek 4 szögletén négy bástyatorony van. A városra néző északnyugati
oldalon más bástyák is vannak. A várba a város felől visz az út.
Kapuján bemenvén az igen tágas várudvarra jutunk. Ennek délnyugati
részét a reformáltak főtemploma, a délkeletit a várparancsnok lakja
foglalja el. Más épületek a várfalhoz vannak ragasztva. A templomnak
csinos tornya van, négy szegletén megannyi toronyka emelkedik fel.
A várparancsnok laka emeletes, de egyszerű építmény. A főúton kívül
ugyancsak a város felől gyalogút is vezet föl a templomba, melyben
most a város reformált lakosai rendesen tartják istenitiszteletöket.
Mária Terézia nem volt szabad a protestáns szentegyházakat újíttatni,
akkor a szóban levő templom, mely eredetileg gót modorban volt építve,
szinte összedőlt. Csak II. József alatt lehetett azt helyreállítani.
A várat a város építette a XVII. század elején. Azon időben Básta
sanyargatta Erdélyt. Mondják, hogy Marosvásárhely egyik polgára,
Borsos Tamás azon zavarokban Brassóba kényszerült menekülni. Hazajövet
indítványozá, hogy Marosvásárhelyt is egy vár építtessék, mely a
lakosoknak menedékhelyül szolgálhatna. A nép elfogadá Borsos indítványát
s 1602-ben egy leégett kolostor helyén el kezdé a várat építeni,
jóllehet a székely földön nem lett volna szabad várat rakni. Azonban
más adatok szerint Marosvásárhelyen már Zsigmond János fejedelem
építtetett egy erősséget.
A város legszebb része a nagy piacz, melyet csinos házak környeznek,
egy kút s új sétány ékesítenek. A kút a katholikusok kéttornyú templomával
átellenben van, hat jóniai oszlopon nyugvó kupola tetézi s vas rácsozat
környezi. Az építményben zenélőgép is volt felállítva, melyet Fodor
készített vala, de mely már elromlott.
Ami Vásárhelyt különösen nevezetessé teszi az a Teleki könyvtár
s a reformáltak kollégiuma. Az említett könyvtárt gróf Teleki Sándor
néhai kancellár szerezte s azután közhasználatúi az országnak engedé
át. A Szent Miklós utcában, egy nagy épületben találjuk azt. A terem
melyben fel van állítva, 25 öl hosszú és 5 öl széles, igen csinosan
van elrendezve, a falakon köröskörül arcképek függnek, melyek Mátyás
királyt, Báthory Gábort s Erdélynek más fejedelmeit, a könyvtár
alapítóját, ennek nejét s gyermekeit, Mária Teréziát és férjét stb.
ábrázolják, továbbá néhány gipsz és bronzszobor is van. A terem
felső felét karzat futja körül, melynek egyik oldalát szép ásványgyűjtemény
foglalja el, ezt a kancellár idősebbik fia, gróf Teleki Domokos
gyűjtötte. Az olvasóterem mindenkinek nyitva áll.
A könyvtár különösen a hazai történelemre vonatkozó könyvekben és
a klasszikus irodalomban gazdag, köteteinek száma a 60.000-et haladja
meg. Régi ritkaságai közül említendők: egy ó földkép, egy képekkel
ékesített bibliai kódex s egy írott Tacitus, mely Mátyás Budai könyvtárából
való.
A könyvtári épülettel átellenben azon tekintetes épület áll, melyben
1848-ig a királyi táblának nevezett feljebbviteli törvényszék, a
múlt évtized alatt pedig a cs. k. pénzügyi igazgatóság volt. Nem
messze tőle a reformáltak kollégiumának, magas, kétemeletes, de
kissé idomtalan épülete áll, melyben számos szoba a tanulók számara
is van. A kollégiumnak is becses könyvtára van.
A sárospataki főtanodat, több ízben háborgatták, tanárait 1671-ben
is elűzték. Apaffi az elűzött sárospataki tanárokat Gyulafejérvárba
fogadta be, onnan 1716-ban Marosvásárhelyre tevék át a reformáltak
tanodáját. A katolikusoknak is van gimnáziumuk ottan.
Marosvásárhelynek kies és kedvező fekvése van, a Maros a város felett
több ágra szakad s éppen a külváros szélén, folyik el. Völgyében
jó bor, híres dohány, s mindenféle gabona bőven terem. A város egészben
véve kellemes befolyást tesz az idegenre, a külvárosokban ugyan
csak kis házikókat és szűk utcákat találunk, de a belvárost sok
szép épület díszesíti, melyek tágas utcákban sorakoznak egymáshoz.
A székelyek ugyan az ország keleti határait lepték vala el s eredeti
központjaik Gyergyóban és Csíkban Ditró és Csík-Szereda voltak.
De azon hegyes vidékekről lassanként az ország belsejébe terjeszkedtek
s a termékeny völgyek mentén előnyomulva Kézdivásárhelyen, Udvarhelyen
és Maros-Vásárhelyen telepedtek meg.
Ez utóbbi csakhamar megelőzte a székelyek többi városait. Eredetileg
6 faluból állott, melyek azután egy mezővárossá egyesültek. Bethlen
Gábor 1616-ban városi jogokat adományoza az egyesült községnek,
mely azután gyors virágzásnak indult. Jelenleg Vásárhelynek több
mint 10.000 lakosa van kik legislegnagyobb részt székelyek és magyarok,
de vannak köztük oláhok és szászok is, s a külvárosban cigányok
is laknak, mint rendesen minden erdélyi városban.
Hajdan a székelyföld minden szabad polgára nemesi kiváltsággal bírt
s különösen mentve volt a pénzadótól. Mikor a király trónra jutott
vagy feleséget, vagy első fia született, akkor a székelyek ökörrel
adóztak. Ez adószedés ökörsütésnek neveztetett. A székelyek tehát
ilyenkor Vásárhelyre hajták ökreiket. A királyi adószedők minden
4 vagy 6 ökör közül egyet választottak ki a király számára s a kiválasztott
ökörre bélyeget sütöttek, miért is ez adószedést ökörsütésnek nevezték.
Néha az adó fejében szedett ökrök száma 30-40.000-re rúgott. Ez
ökörsütés a város keleti részén az úgynevezett régi baromvásár utcában
történt.
Zsigmond, V. László és Mátyás királyoknak nem voltak fiaik, azon
királyok alatt a székelyek tehát nem szolgáltatták be az ököradót.
Mikor Ulászló király fia, utóbb II. Lajos király, születésére az
ököradót kívánták, a székelység megtagadá azt. Ekkor a királyi adószedők
keményebb eszközökhöz nyúltak, de a nép fegyverre kelt s a Budáról
ellene küldött Tomori Pált Vásárhely előtt megveré. Végre nagyobb
haderő érkezek, mely a székelyeket legyőzé. Mikor János Zsigmond
születék, a székelység ismét megtagadá az adót, de akkor is kénytelen
volt meghunyászkodni. S akkor az utolsó ökörsütés volt.
Marosvásárhely nem egy nevezetes eseménynek színhelye volt. 1556-ban
országgyűlés vala ott, melyen a három nemzet közös akarattal elhatározá,
hogy I. Ferdinándtól eláll, mivel igen messze van s Erdélyt a törökök
ellen nem védelmezheti. Izabella halála után 1562-ben a székelység
feltámada az ifjú János Zsigmond fejedelem ellen. Valami 40.000
ember kelt vala fegyverre s tábort járván minden hajdani kiváltságait
követelte. Majláth Gábor sereggel indult a fölkelt nép ellen, de
megveretvén kénytelen vala Marosvásárhelyre menekülni. Azonban Radák
László segítséget vive Majláthnak s így szétverek a székelyeket.
Azután a segesvári országgyűlés tartalék, mely a székelység kiváltságait
tetemesen megnyirbálta s melyen az elfojtott lázadás feje, Nagy
György, és társai kegyetlenül kivégeztettek.
1659-ben Marosvásárhelyen volt országgyűlés, mely a radnóti kastélyban
táborozó II. Rákóczy Györgyöt, miután vetélytársát, Barcsait, Temesvárra
kiűzte vala, visszatette fejedelmi székébe s Radnóthról nagy pompával
a városba behozta. 1661-ben Ali pasa táborozott Vásárhely előtt
Koronka felé s onnan külde Apaffi Mihályért Ebesfalvára, kit azután
a rendek el is választottak. 1707-ben Rákóczy Ferenc iktatték Vásárhelyen
az erdélyi fejedelemségbe, de Rabutin császári hadvezér még azon
évbe jőve Erdélybe s véget vete Rákóczy uralkodásának.
De a Marosvásárhelyen tartott országgyűlések közül az a legnevezetesebb,
mely 1571-ben volt, s melyen a négy féle hitvallás és egyház, ti.
a római kath., evangélikus protestáns, reformált és unitárius hitfelekezetek
teljes kölcsönösségét és jogegyenlőségét tették törvénnyé. Míg a
nagy műveltségével kérkedő Németországon a vallási üldözések véres
és hosszas háborúkat szültek, míg a civilisatio lobogóját lobogtatni
akaró Franciaországot a legkegyetlenebb polgárháborúk dúlták s Paris
utcáin a Bertalan-éj véres áldozatai párologtak, míg csaknem minden
más európai országban a vak düh és türelmetlenség hallatlan vészt
és nyomort hoztak az emberiségre: addig a félre eső, félig barbárnak
kikiáltott Erdélyben a három nemzet képviselői az 1554-ben Medgyesen
tartott országgyűlésen azon elvet hirdetek: "hogy a keresztények
hite csak egy, jóllehet különböző egyházi szertartások divatoznak",
s ez elvet ismételve megerősítek, Tordán 1557-ben, Segesváron 1563-ban,
és 1564-ben, s végre 1571-ben Vásárhelyen határozott és világos
törvény alakjába öntötték azt. Az oláh nemzet mint olyan történelmi
okoknál fogva nem volt az országos rendek közé fölvéve, de vallását
senki sem bántotta, az oláhok megmaradtak a görög egyház kebelében,
sőt a magyar fejedelmek gondoskodtak arról, hogy a saját nyelvükön
bírjanak vallásos és egyházi könyvekkel. Hogy az oláhok vallásuk
miatt I. Lipót uralkodása óta néha üldöztettek s gyakran némi erőhatalommal
hajtattak a görög-katolikus vallás bevételére, annak bizony nem
az erdélyi rendek az okai.
Marosvásárhely lakosai nemcsak földműveléssel, de kereskedéssel
és iparral is foglalkoznak. A város előtt Szász-Régen felé egy nevezetes
téglavető műhely van, mely Erdélyben a legnagyobb és legjelesebb.
A város környékén kellemes kirándulásokat tehetünk, s különösen
a Maros által alkotott Elba szigeten valóban kies sétahelyet találunk."
A 150 évvel ezelőtt írt Hunfalvy János leírás alapján az akkori
idők olvasója szinte tökéletesen megismerhette városunkat. |
|
Greguss
János rajzai, Orbán Balázs Székelyföld leírása című könyvében |
|
|
|
|
|
|
|
Nemes
Ödön rajzai |
|
|