A RÉGI MAROSVÁSÁRHELY KÉPEI
Grafikai ábrázolások 1736-1864

Írta:
Kádár Lajos

Összeállította és webre feldolgozta:
dr. Flórián Csaba

Marosvásárhely-Ajka@2002-2004

Marosvásárhely első ismert képi ábrázolása:
Johann I. Haas: Marosvásárhely magyar város és vár (1736)
Az első ismert Marosvásárhelyt ábrázoló kép csupán 1736-ból ismeretes. Ennél korábbi grafikai ábrázolást nem ismerünk. Az eredeti mű Johann Conrad von Weiss osztrák mérnökkari ezredes által összegyűjtött képek, alaprajzok, gyűjteménye a Budapesten lévő Katonai Akadémia (volt Ludovika Akadémia) könyvtárában található. Címe: "Marosvásárhely magyar város és vár látképe". Készítette Johann I. Haas. Méretei 57/23 cm

A látképen többek között hat számozott épületet fedezhetünk fel, melyeket a kép alján sorol fel: a várkastély (1), a református templom (2), a katolikus kápolna (3), a reformátusok kollégiuma (4), a városháza (5), a temetőkert (6). A gyűjtemény még 20 erdélyi város illetve vár képét és tervrajzát tartalmazza. Első ízben Gyalokay Jenő ismertette 1935-ben a Hadtörténeti Közlemények (1935, 3-4-es füzetében, 234-257 old.), külön a nagyképből kiemelve a várat "Marosvásárhely templomvára" címmel. Szélesebb ismertségre akkor tett szert a kép, amikor Borbély Andor, "Erdélyi városok képeskönyve" címmel különlenyomatként közzétette az Erdélyi Múzeum, 1943 évi 2. számában. Ki volt a képek összegyűjtője? Johann Conrad von Weiss osztrák mérnök-hadnagy 1716-tól áll szolgálatban a Magyarországon lévő osztrák seregeknél. Belgrád bevétele után 1717-ben osztották be az ottani erődítési munkálatokhoz. 1724-ben már mérnök-kapitány, 1728-tól már mérnök-főstrázsamester (őrnagy), 1729-ben Erdélybe helyezik a katonai épületek igazgatására Gyulafehérvárra, ahol 1737-ig tevékenykedik. Ekkor készítteti el 21 város, illetve vár képét és tervrajzát. A 21 képből és rajzból 10-et Johann I. Haas készített, így a Marosvásárhelyét is. Íme hogyan ismerteti Gyalokai Jenő hadtörténész 1935-ben Marosvásárhely templomvárát 1736-ban, mellékelve a nagy képből kiemelt várat és vártemplomot:

"Ezt a hajdan Székelyvásárhelynek hívott várost már 1344-től említik forrásaink. Bárha sok viszontagságot ért meg, mindvégig körfal nélküli nyitott város volt. Templomvárának építésére az adott közvetlen okot, hogy a császári zsoldon élő hajdúk két ízben is - tudniillik 1601. szeptember 5-én és 1602. május 30-án - feldúlták a várost s a lakosság javait felprédálták."
Állott a Marosvásárhely feletti csekély magaslaton egy régi Ferences zárda, amelyet János Zsigmond fejedelem az egyházi javaknak 1556-ban történt elkobzása után, a városnak ajándékozott. Ez a kolostor később leégett és pusztulásnak indult. A hajdúk említett garázdálkodása után, Básta megengedte, hogy a templomot "in statutum formanque castelli" vagyis templomvár alakjában, újjáépíthesse a polgárság.


Mint Nagy Szabó Ferenc egykori feljegyzéseiből kitűnik, legelőször is mentsvárrá alakították át a leégett s részben
már meg is bontott templomot és klastromot s mindkettőre emelcsös ajtót tettek. Ebből tehát az következik, hogy mindkét épület előtt, legalább is a bejáratok felöli oldalon ároknak kellett lennie.

"Legelsőbben is azért a templomnak ablakait rakták bé és arra lövő - lyukat, és az eskolának - ki azelőtt barátok cellája volt - az ablakait és ajtóit és arra két kicsiny bástyát és emelcsös ajtót, réája a templomra is olyat csinálának dél felől" írja Nagy Szabó Ferenc memoriáléja.

Ezt a belső mentsvárat palánk fogta körül,, amelynek sarkain "fabástyák" állottak. A palánkot később fokozatosan pótolták téglából épült állandó védő övvel. De az egyes céhekre kirótt építkezés, bizonyára pénz hiányában, csigamódra haladt előre. A palánk nagy része még 1620 után is állott, a "kádárok bástyája" 1633-ban, a kapuval szomszédos kötőgát 1647-ben, egy másik bástya csak 1633-ban készült el végleges formájában. Sajnos, Weiss nem ad erről a templomvárról alaprajzot, hanem csak az egész várost mutatja be vízfestésű képén. Ezen nagyon jól látszik, milyen szerény városka volt Marosvásárhely ezelőtt 200 évvel. A templomvár itt közölt képén megállapítható, hogy a nagyon megrongált egyháznak csupán szentélye és tornya volt 1736-ban ép. Befalazott ablakait már kibontott alakjukban szemlélhetjük. Láthatunk továbbá három elég alacsony kötőgátat és négy - Nagy Szabó leírásában bástyának mondott, de ezt a nevet nem érdemlő - toronyszerű építményt. Ezek az álbástyák tetejük nélkül is, magasabbak a kötőgátaknál s két sor lőrés töri át őket. A kötőgátakon csak egy sor lőrés volt. A kapu nem látszik a képen, ároknak sincs nyoma rajta, de Kőváry László szerint, a déli és keleti homlokzat előtt 40 lépés széles árok húzódott. Ugyancsak ő szerinte a templomvár kerülete 900 lépésre rúgott.

A marosvásárhelyi vár 1853-ban, Jókai Mór rajza

A Jókai rajzolta vár képét kőre metszette Rohn és Grimm 1853-ban, Kubinyi Ferenc és Vahot Imre közölte a "Magyarország és Erdély képekben" című 4 kötetes mű II. kötetében. Ugyanez a kép megjelent Kőváry László, Erdély XIX. századi történetírójának "Erdély régiségei és történelmi emlékei" című több kiadást is megélt kötetében, ahol azonban "fametszetvényként" jelöli meg a kiadó.


1750-ből származó várrajz

1853 Jókai Mór rajza
 
Mindkét kiadásban az ismertetést Kőváry László írja kis eltérésekkel:

"
Marosvásárhely, mint Székelyföld egyetlen nagy és királyi városa, több tekintetben is nevezetős. Jelenleg csak vára érdekel bennünket. A város a Maros bal partján, éppen a folyó mellett terül. Belőle dél-keletre hegy emelkedik ki, lapályos oldalakkal: ezen hegy előfokán a város közepette van vára, melynek Jókai által rajzolt képe itt látható.
A városnál magasabban áll. Délről és keletről, hol a heggyel összefügg, 40 lépésnyi sánca van. Ezen sáncozatból emelkedik ki négyszögre vont tégla kőfala, amely 5-6 öl magas. Négy szögletén 4 bástya van, azonban a városra néző, északnyugati oldalán, a szögletbástyákon kívül, több bástyái is vannak. Belé a város felől visz az út. Amint a kapuján belépünk, tágas várudvar nyílik fel, mekkora, Fejérvárt kivéve, Erdély egy várában sincs. Tágasságra nézve tehát a marosvásárhelyi vár fő váraink közt másod helyen áll, mint amelynek körmérete 900 lépésnyi s 200 lépés az átmérője. A vár udvarának dél-nyugati részét a reform. Templom, a délkeletit emeletes várparancsnoki lak foglalja el, egyéb épületei a várfalhoz vannak ragasztva. Mindazáltal annyi tér marad fenn, hogy rajta egy pár század kényelmesen teheti mozgásait.
A várba a főúton kívül, ugyancsak a város felől gyalogút is vezet fel az egyházba, hol a város e felekezete isteni tiszteletét jelenleg rendesen tartja. Azonban a múlt században Mária Terézia azon megszorítása következtében, miszerint a protestáns egyházakat újíttatni nem lehetett, e templom a gót ízlés e műve, szinte összedőlt.
A mostanitól valamivel alább, e vár előtt is volt Vásárhelynek egy kis erőssége. Miről az a vélemény, hogy Báthory István vajda, a XV. században emeltette volna a lázongó székelység ellen. A mostanit a város építette, vagyona megmentése tekintetéből. A várfal építése céhek szerint rovatott ki a polgárokra. Mint Borsos Tamás írja, a Básta- féle zavarokban Brassóba szorulván, falait addig nézegette, hogy hazajövet, vár építését terjeszté a nép elé. Úgy kezdek el, egy leégett kolostor alapján 1602 augusztusában s már Szent Mihály napjára kapuját is felvonák, s bele rekeszkedének, később bástyákkal is ellátták.
Más évben, 1603-ban Básta György országgyűlést hirdet, hol e várat a székelyek lerontatni kívánják, tőrvényük szerint azt igényelvén, hogy Székelyföldön várnak létezni nem szabad. Két napon át mind sürgetek lerontását, de alapítója Borsos Tamás ékesszólásával megvédte.
Így épült és tartatott a vár, mely aztán 1775 tájt a város birtokából, a katonaság kezébe ment át
."
 
Mikolai Tóth István képei

A XIX. század első felének Marosvásárhelyt ábrázoló képek nagy részét Mikolai Tóth István kancellista, amatőr rajzoló készítette. Fő műve egy nagyméretű, az egész várost, szinte minden házat ábrázoló kép. Latinul megfogalmazott címe:
Libera Regiaque Civitas Siculica Maros Vásárhely
(Székelyvásárhely Szabad Királyi Város)
Alatta az alábbi felirat olvasható:
In Honorem Almae Patriae
. Deliniarit Stephanus Tóth Mikolai Direct. Cancellista. Annis 1824 et 1825 ad Nm. Gub. 343. 1827. Sculpisit Samuel Nagy Claudopoli.
Erről a képről a kolozsvári Nagy Sámuel nagyméretű rézmetszetet készített, a Főkormányszék rendelése alapján 1827-ben, amelynek 3 lenyomata létezik városunkban a Megyei Múzeum, a Teleki Téka és Keresztes Gyula tulajdonában Az itt látható részletek az utóbb példányról készültek. Az eredeti rézlemezt a kolozsvári Erdély történeti múzeumban őrzik. Az, hogy metszetet készítettek a képről, bizonyítja, már akkor értékelték Mikolai festményét.
Ezen kívül Mikolai még 13 utcaképet, házsort is festett, amelyeknek nyoma veszett, "Teleki Domokos tulajdonában vannak", írja 1942-ben Kiss Pál a "Marosvásárhely története" című könyvében, de közzétette Traian Popa a "Monografia orasului Targu-Mures" 1932-ben megjelent művében. Ezekről a képekről, szépiára színezett fotókópiák készültek amelyeknek néhány darabját Keresztes Gyula és Dimitrie Pop Tamas őrzik. Ezek a várost ábrázoló legrégibb képek!


A nagy kép 43 számmal jelzett épületet, utcát, környező falvat jelez.
Ezek a következők:

1
Fons. muzicalis Bodor kútja
2
Domus magistratialis Városháza, az 1849-ben leégett épület
3
Sala C Telekiana Az Apolló épülete
4
Colleg. Reformator A Református Kollégium
5
Curia Regia A Királyi Tábla
6
Praetor I. Sedis Maros Vármegyeháza
7
Bibliotheca Teleki Téka
8
Fortalicium A vár
9
Plebania Plébánia
10
Villae suburbani A Cuza Voda utca környéke
11
Horti suburbani  A mostani Vágóhíd vidéke
12
...........lonium A Kossuth utca vége
13
Templ Parochiale Parokhiális templom
14
Franciscaner Főtéri Ferences templom
15
Reformator   Vártemplom
16
P. Minoritar   Minoriták temploma
17
Unitorum   K-görög katolikus templom
18
Disunitorum   Fa-ortodox templom
19
Oratorium evang.   Evangélikus templom
20
Forum Publikum   Központ-Főté
21
Fluvius Maros A Maros
22
Cemeter Reformator  Református temető
23
Platea Poklos A Főtér alsó része
24
Sz. György A Szentgyörgy utca
25
Rózsa Jókai-Eminescu utca
26
Nagy Szent Király Kossuth utca
27
Kis Szent Király Arany János utca
28
Szent Miklós Bolyai tér
29
Kalvaria Trébely környéke
30
Németh Május 1 sétány
31
Klastrom Mihai Viteazul u.
32
Fazekas Ref. temető előtti rész
33
Ebhát Fürdő u. 35.
34
Udvarfalva  
35
Sz. Anna  
36
Vallis Csávás  
37
Remeteszegh  
38
Hidvég  
39
Sz. Király  
40
Kis falu  
41
Náznán  
42
Sz. Iván  
43
Megyesfalva  

Mikolai Tóth István vízfestményei

Irodalom:
Keresztes Gyula: Marosvásárhely látképe és házsorainak képe Mikolai Tóth István rajzai alapján, Milléniumi megemlékezés, Juventus Kiadó, Marosvásárhely, 2000, 230-237 old.
Ifj. Biás István: Erdélyi művészettörténeti adatok, Művészet, 1911. évi X. évf. 374. l.
Bíró József: A gernyeszegi Teleki kastély, 92. oldal, 192. jegyzet
Popa Traian: Monografia orasului Targu Mures (16., 33., 97. oldalak illusztrációi)
Rohbock grafikai ábrázolásai Hunfalvy János művében

Kétségen kivűl a legszebb marosvásárhelyi grafikai ábrázolások, a Rohbock képek néven ismert metszetek. 1856 és 1864 között jelent meg a németországi Darmstadtban a XIX. századi illusztrált magyar topográfiai irodalom egyik főműve, a Magyarország és Erdély eredeti képekben. Rajzolta Rohbock Lajos. Történelmi és helyirati szöveggel írta Hunfalvy János. Kiadja és nyomtatja Lange Gusztáv György, Lauffer és Stolp bizománya Pesten, szól a hosszú cím. A nyomtatás valójában I. G. Schmittnél történt Darmstadtban.

A könyv eredetileg folytatásokban jelent meg, ez van meg (hiányosan) a Teleki Tékában is. Bár havi 1 füzetet terveztek 8 oldal szöveggel és 3 képpel, a megjelenés menete nem volt teljesen egyenletes. Voltak évek amikor kétszeres mennyiség és mások amikor kevesebb jelent meg. Valószínű, hogy szűkebb környezetünkben, itt Marosvásárhelyen és a környék főúri kastélyaiban is előfizettek a sorozatra. Talán ezzel magyarázható, hogy a három eredeti metszet, szöveg nélkül, több marosvásárhelyi gyűjtőnek is megvan. Az 1950-es évek közepén a főtéri csütörtöki piacon valaki kakast árult, a Hunfalvy könyv lapjaiból készített tasakokban.
Az első a teljes történelmi Magyarországot bemutató képeskönyv kezdeményezője, szerzője, megalkotója egy akkor fiatal tudós Hunfalvy János volt. Az ő érdeme a korszerű magyar földrajztudomány megteremtése is. A Magyarország és Erdély eredeti képekben is részben népszerűsítő, felfedező szenvedélyének köszönheti születését. Azt akarta, hogy kortársai lássák, ismerjék és szeressék a földet, amelyen élnek, amely a hazájuk.
A Hunfalvy-Robock kötetek közvetlen előzményének tekinthető a Vahot Imre szerkesztésében napvilágot látott Magyar föld és nép című folyóirat, majd ennek kibővített és felfrissített változata a 4 kötetes Magyarország és Erdély képekben, megjelent 1853/54-ben, Kubinyi Ferenc és Vahot Imre szerkesztésében, amiből mi is átvettük a marosvásárhelyi várról készített Jókai rajzot. E kötetek szerzőit, szerkesztőit ugyanaz a törekvés hatja át, mint Hunfalvyt: az ország történelmi és műemléki nevezetességeinek, a legszebb tájak szépségeinek, néprajzi jellegzetességeinek bemutatása. E könyv hasonmása 1985-ben megjelent Budapesten.
Ezek után jelent meg Hunfalvynak, Ludwig Rohbockkal közösen készített nagy munkája. A mű elkészítéséhez Hunfalvy beutazta az egész országot. Leírásai arról tanúskodnak, hogy számos helyszínen, így Marosvásárhelyen is megfordult.
A Hunfalvy-Rohbock a XIX. századi Magyarország, nagy képeskönyve, panorámája. A több mint 200 metszet, híven őrzi az ország egykorú képét, így Marosvásárhelyét is. Nemcsak a látványt örökíti meg, de a történeti, helytörténeti ismeretek gazdagságát is kínálja. Hasonló, de más jellegű a századfordulón megjelent az egész Monarchiát feldolgozó Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című többkötetes alkotás, amelynek előkészítésében Hunfalvy is részt vett.
A litográfiák, réz és fametszetek voltak az 1840-es évekig a képi ábrázolás legfőbb eszközei. Az Angliában feltalált acélmetszés már 1840 körül elterjedt Magyarországon is. Mivel az acél keményebb mint a réz megmunkálása körülményesebb és ezért drágább. Az acélba finom vonalakat lehet vésni és az acéllemezről sokkal több és nem fokozatosan gyengülő minőségű levonatot lehet nyomtatni.
Ezért lehet az eredetileg 24/15,7 cm méretű képekről akár 30/40 cm.-es nagyításokat is készíteni a minőség érezhető romlása nélkül. Az acélmetszet különösen alkalmas tájképek ábrázolására, mivel az eredeti rajz részleteit pontosabban vissza lehet adni rajta. ebből következik objektivitása. Később a fényképezés feltalálása és elterjedése után is gyakran sokszorosítottak fényképeket is acélmetszet technikával.

A Darmstadtban kiadott eredeti mű végleges formájában 2 szakaszra oszlik: az első és második kötet Magyarországot, a harmadik Erdélyt mutatja be. Az első kötet 1856-ban jelent meg, 292 lapon 38 képpel, a második kötet 1860-ban 427 lapon 111 képpel, míg a harmadik kötet az Erdélyt bemutató 1864-ben 135 lapon 55 képpel.
A három Marosvásárhelyt ábrázoló kép:


Maros-Vásárhely (távlati kép), metsző: Johann Gabriel Friedrich Poppel
 

Maros-Vásárhely
Főpiacz és a Kegyesrendűek Zárdája, metsző: Joseph Maximilian Kolb
 

Maros-Vásárhely - Főpiacz, metsző: Ludwig Oeder
 
Ebben a kötetben még 7 Maros megyei kép is van:
1. Fejéregyházi templom Erdélyben,
2. Fejéregyházi kastély és park Erdélyben,
3. Skariatine orosz tábornok emléke, ( a háttérben Segesvár látképe)
4. Segesvár,
5. Radnóth,
6. Gernyeszegi kastély,
7. Vécs Erdélyben.

A képek nagy részének a formátuma fekvő, a kép alatt a címet magyarul és németül is olvashatjuk, balra a rajzoló, jobbra a metsző neve látható. Mindhárom Marosvásárhelyt megjelenítő kép, de a képek többségének rajzolójaként, festőjeként Ludwig Rohbock nürnburgi művész neve szerepel, akit sok németországi acélmetszet kiadó is szívesen foglalkoztatott. Képei szolgálnak az illusztrációk előképéül.
Mivel a címben is a képek nagy hangsúlyt kapnak, valószínűnek látszik, hogy a képanyag előbb keletkezett a szövegnél. A képek rajzolói és metszői mind németek, így a Németországtól távoli területek beutazása, amihez az útitervet Hunfalvy készíthette, nem volt olcsó dolog, nehezen lehetett megismételni és az acélmetszetek elkészítése is hosszú időt vett igénybe, valószínű, hogy az eredeti rajzok, vízfestmények nem a kiadási dátumok idején, hanem jóval korábban készültek. Az illusztrációk témáinak a kiválasztása Hunfalvy János feladata lehetett. Az előtereket staffázsalakok élénkítik, a folyóban mosó asszonyok, a piacon vásárló vagy sétáló parasztok, polgárok, egyenruhás személyek.
Íme, hogyan látta Hunfalvy János a korabeli Marosvásárhelyt, amiből viszont az is kitűnik, hogy ismerte Kőváry László előző leírásait is.

"Radnóttól a Maros termékeny völgyén fölfelé nyugatra folytatjuk utunkat. Nyárádtőnél a Nyárád folyón kelünk át, mely igen kies völgyön átfutván Marossal egyesül, azután csakhamar Maros-Vásárhelyt érjük el. A székelyek ama fővárosa a Maros bal oldalán részint a térségen, részint dombozaton terül el. A dombozat délkeletre emelkedik s előfokán van a vár, mely tehát a városnál magasabban fekszik. Délről és keletről, hol a város a heggyel összefügg, 40 lépésnyi sánc nyúlik el, s ebből emelkedik ki a várat kerítő, téglából rakott, 5-6 öl magas kőfal, melynek 4 szögletén négy bástyatorony van. A városra néző északnyugati oldalon más bástyák is vannak. A várba a város felől visz az út. Kapuján bemenvén az igen tágas várudvarra jutunk. Ennek délnyugati részét a reformáltak főtemploma, a délkeletit a várparancsnok lakja foglalja el. Más épületek a várfalhoz vannak ragasztva. A templomnak csinos tornya van, négy szegletén megannyi toronyka emelkedik fel. A várparancsnok laka emeletes, de egyszerű építmény. A főúton kívül ugyancsak a város felől gyalogút is vezet föl a templomba, melyben most a város reformált lakosai rendesen tartják istenitiszteletöket. Mária Terézia nem volt szabad a protestáns szentegyházakat újíttatni, akkor a szóban levő templom, mely eredetileg gót modorban volt építve, szinte összedőlt. Csak II. József alatt lehetett azt helyreállítani.
A várat a város építette a XVII. század elején. Azon időben Básta sanyargatta Erdélyt. Mondják, hogy Marosvásárhely egyik polgára, Borsos Tamás azon zavarokban Brassóba kényszerült menekülni. Hazajövet indítványozá, hogy Marosvásárhelyt is egy vár építtessék, mely a lakosoknak menedékhelyül szolgálhatna. A nép elfogadá Borsos indítványát s 1602-ben egy leégett kolostor helyén el kezdé a várat építeni, jóllehet a székely földön nem lett volna szabad várat rakni. Azonban más adatok szerint Marosvásárhelyen már Zsigmond János fejedelem építtetett egy erősséget.
A város legszebb része a nagy piacz, melyet csinos házak környeznek, egy kút s új sétány ékesítenek. A kút a katholikusok kéttornyú templomával átellenben van, hat jóniai oszlopon nyugvó kupola tetézi s vas rácsozat környezi. Az építményben zenélőgép is volt felállítva, melyet Fodor készített vala, de mely már elromlott.
Ami Vásárhelyt különösen nevezetessé teszi az a Teleki könyvtár s a reformáltak kollégiuma. Az említett könyvtárt gróf Teleki Sándor néhai kancellár szerezte s azután közhasználatúi az országnak engedé át. A Szent Miklós utcában, egy nagy épületben találjuk azt. A terem melyben fel van állítva, 25 öl hosszú és 5 öl széles, igen csinosan van elrendezve, a falakon köröskörül arcképek függnek, melyek Mátyás királyt, Báthory Gábort s Erdélynek más fejedelmeit, a könyvtár alapítóját, ennek nejét s gyermekeit, Mária Teréziát és férjét stb. ábrázolják, továbbá néhány gipsz és bronzszobor is van. A terem felső felét karzat futja körül, melynek egyik oldalát szép ásványgyűjtemény foglalja el, ezt a kancellár idősebbik fia, gróf Teleki Domokos gyűjtötte. Az olvasóterem mindenkinek nyitva áll.
A könyvtár különösen a hazai történelemre vonatkozó könyvekben és a klasszikus irodalomban gazdag, köteteinek száma a 60.000-et haladja meg. Régi ritkaságai közül említendők: egy ó földkép, egy képekkel ékesített bibliai kódex s egy írott Tacitus, mely Mátyás Budai könyvtárából való.
A könyvtári épülettel átellenben azon tekintetes épület áll, melyben 1848-ig a királyi táblának nevezett feljebbviteli törvényszék, a múlt évtized alatt pedig a cs. k. pénzügyi igazgatóság volt. Nem messze tőle a reformáltak kollégiumának, magas, kétemeletes, de kissé idomtalan épülete áll, melyben számos szoba a tanulók számara is van. A kollégiumnak is becses könyvtára van.
A sárospataki főtanodat, több ízben háborgatták, tanárait 1671-ben is elűzték. Apaffi az elűzött sárospataki tanárokat Gyulafejérvárba fogadta be, onnan 1716-ban Marosvásárhelyre tevék át a reformáltak tanodáját. A katolikusoknak is van gimnáziumuk ottan.
Marosvásárhelynek kies és kedvező fekvése van, a Maros a város felett több ágra szakad s éppen a külváros szélén, folyik el. Völgyében jó bor, híres dohány, s mindenféle gabona bőven terem. A város egészben véve kellemes befolyást tesz az idegenre, a külvárosokban ugyan csak kis házikókat és szűk utcákat találunk, de a belvárost sok szép épület díszesíti, melyek tágas utcákban sorakoznak egymáshoz.
A székelyek ugyan az ország keleti határait lepték vala el s eredeti központjaik Gyergyóban és Csíkban Ditró és Csík-Szereda voltak. De azon hegyes vidékekről lassanként az ország belsejébe terjeszkedtek s a termékeny völgyek mentén előnyomulva Kézdivásárhelyen, Udvarhelyen és Maros-Vásárhelyen telepedtek meg.
Ez utóbbi csakhamar megelőzte a székelyek többi városait. Eredetileg 6 faluból állott, melyek azután egy mezővárossá egyesültek. Bethlen Gábor 1616-ban városi jogokat adományoza az egyesült községnek, mely azután gyors virágzásnak indult. Jelenleg Vásárhelynek több mint 10.000 lakosa van kik legislegnagyobb részt székelyek és magyarok, de vannak köztük oláhok és szászok is, s a külvárosban cigányok is laknak, mint rendesen minden erdélyi városban.
Hajdan a székelyföld minden szabad polgára nemesi kiváltsággal bírt s különösen mentve volt a pénzadótól. Mikor a király trónra jutott vagy feleséget, vagy első fia született, akkor a székelyek ökörrel adóztak. Ez adószedés ökörsütésnek neveztetett. A székelyek tehát ilyenkor Vásárhelyre hajták ökreiket. A királyi adószedők minden 4 vagy 6 ökör közül egyet választottak ki a király számára s a kiválasztott ökörre bélyeget sütöttek, miért is ez adószedést ökörsütésnek nevezték. Néha az adó fejében szedett ökrök száma 30-40.000-re rúgott. Ez ökörsütés a város keleti részén az úgynevezett régi baromvásár utcában történt.
Zsigmond, V. László és Mátyás királyoknak nem voltak fiaik, azon királyok alatt a székelyek tehát nem szolgáltatták be az ököradót. Mikor Ulászló király fia, utóbb II. Lajos király, születésére az ököradót kívánták, a székelység megtagadá azt. Ekkor a királyi adószedők keményebb eszközökhöz nyúltak, de a nép fegyverre kelt s a Budáról ellene küldött Tomori Pált Vásárhely előtt megveré. Végre nagyobb haderő érkezek, mely a székelyeket legyőzé. Mikor János Zsigmond születék, a székelység ismét megtagadá az adót, de akkor is kénytelen volt meghunyászkodni. S akkor az utolsó ökörsütés volt.
Marosvásárhely nem egy nevezetes eseménynek színhelye volt. 1556-ban országgyűlés vala ott, melyen a három nemzet közös akarattal elhatározá, hogy I. Ferdinándtól eláll, mivel igen messze van s Erdélyt a törökök ellen nem védelmezheti. Izabella halála után 1562-ben a székelység feltámada az ifjú János Zsigmond fejedelem ellen. Valami 40.000 ember kelt vala fegyverre s tábort járván minden hajdani kiváltságait követelte. Majláth Gábor sereggel indult a fölkelt nép ellen, de megveretvén kénytelen vala Marosvásárhelyre menekülni. Azonban Radák László segítséget vive Majláthnak s így szétverek a székelyeket. Azután a segesvári országgyűlés tartalék, mely a székelység kiváltságait tetemesen megnyirbálta s melyen az elfojtott lázadás feje, Nagy György, és társai kegyetlenül kivégeztettek.
1659-ben Marosvásárhelyen volt országgyűlés, mely a radnóti kastélyban táborozó II. Rákóczy Györgyöt, miután vetélytársát, Barcsait, Temesvárra kiűzte vala, visszatette fejedelmi székébe s Radnóthról nagy pompával a városba behozta. 1661-ben Ali pasa táborozott Vásárhely előtt Koronka felé s onnan külde Apaffi Mihályért Ebesfalvára, kit azután a rendek el is választottak. 1707-ben Rákóczy Ferenc iktatték Vásárhelyen az erdélyi fejedelemségbe, de Rabutin császári hadvezér még azon évbe jőve Erdélybe s véget vete Rákóczy uralkodásának.
De a Marosvásárhelyen tartott országgyűlések közül az a legnevezetesebb, mely 1571-ben volt, s melyen a négy féle hitvallás és egyház, ti. a római kath., evangélikus protestáns, reformált és unitárius hitfelekezetek teljes kölcsönösségét és jogegyenlőségét tették törvénnyé. Míg a nagy műveltségével kérkedő Németországon a vallási üldözések véres és hosszas háborúkat szültek, míg a civilisatio lobogóját lobogtatni akaró Franciaországot a legkegyetlenebb polgárháborúk dúlták s Paris utcáin a Bertalan-éj véres áldozatai párologtak, míg csaknem minden más európai országban a vak düh és türelmetlenség hallatlan vészt és nyomort hoztak az emberiségre: addig a félre eső, félig barbárnak kikiáltott Erdélyben a három nemzet képviselői az 1554-ben Medgyesen tartott országgyűlésen azon elvet hirdetek: "hogy a keresztények hite csak egy, jóllehet különböző egyházi szertartások divatoznak", s ez elvet ismételve megerősítek, Tordán 1557-ben, Segesváron 1563-ban, és 1564-ben, s végre 1571-ben Vásárhelyen határozott és világos törvény alakjába öntötték azt. Az oláh nemzet mint olyan történelmi okoknál fogva nem volt az országos rendek közé fölvéve, de vallását senki sem bántotta, az oláhok megmaradtak a görög egyház kebelében, sőt a magyar fejedelmek gondoskodtak arról, hogy a saját nyelvükön bírjanak vallásos és egyházi könyvekkel. Hogy az oláhok vallásuk miatt I. Lipót uralkodása óta néha üldöztettek s gyakran némi erőhatalommal hajtattak a görög-katolikus vallás bevételére, annak bizony nem az erdélyi rendek az okai.
Marosvásárhely lakosai nemcsak földműveléssel, de kereskedéssel és iparral is foglalkoznak. A város előtt Szász-Régen felé egy nevezetes téglavető műhely van, mely Erdélyben a legnagyobb és legjelesebb.
A város környékén kellemes kirándulásokat tehetünk, s különösen a Maros által alkotott Elba szigeten valóban kies sétahelyet találunk.
"

A 150 évvel ezelőtt írt Hunfalvy János leírás alapján az akkori idők olvasója szinte tökéletesen megismerhette városunkat.
 
Greguss János rajzai, Orbán Balázs Székelyföld leírása című könyvében
 
 
 
Nemes Ödön rajzai


Ez az oldal a VIRTUÁLIS MAROSVÁSÁRHELY része
VISSZA A FŐOLDALRA

2000-2010 Dr. Flórián Csaba

Honlapjaimról történt adatközlés, fotó, rajz, képeslap,stb. felhasználása esetén
kérlek, hivatkozz a forráshelyre a következő módon:

Virtuális Marosvásárhely
www.erdelyweb.hu
Szerkeszti: dr. Flórián Csaba