Bagoly Boldizsár |
Baranyai
Decsi Czomor János rektor munkatársa, a (második iskolamester), aki beköszöntő
beszédét a végzetről tartotta. (Kozma Béla) |
Született
Décsen 1560 körül, meghalt Marosvásárhelyen, 1601-ben. A humanista (Johannes
C. Decius Barovius), udvari történetíró, tanár családi nevén Czimor János,
(illetve Csimor) a baranyai (ma Tolna) megyei Decs község szülöttje, nemesi
családból származott. Iskoláit Tolnán kezdte a helyi, virágzó református
iskolában Tolnai Bálint pap keze alatt "ki úgy beszéllett a zsidók
nyelveken, mint a maga született nyelvén" (Bod Péter i.m.) Miután
a 15 éves háborúban (1591-1606) birtokait a török hordák feldúlták, családjával
Erdélybe menekül, ahol Báthori Zsigmond fejedelme vette pártfogásba.
Iskoláit Debrecenben illetve a kolozsvári református iskolában folytatta.
1587- ben a schola rektora őt ajánlotta Bánffy Farkas tanácsúr figyelmébe,
aki fiával Bánffy Ferenccel együtt Németországba küldi "látás,
hallás, tanulásért" (Bod Péter i.m.). Bonchidáról indultak, majd
hozzájuk csatlakozott Korniss György Homorodszentpálon és Kovacsóczi Farkas
kancellárus Brassóban. Utóbbi Varsóba készült a lengyel királyválasztásra
Báthori Zsigmond trónigényével. Útjukról Baranyai részletes
beszámolót készít. (lásd művek). Wittembergi egyetemre iratkoznak be,
ahol Albert Salomon orvosdoktornál laktak. Új társuk Dudith András a későbbi
nagy magyar humanista és pécsi püspök, Boroszlóból. Baranyai minden bizonnyal
jogot tanult és ezt oktatta társainak is, később ebből született jogkritikai
műve, melyet ifjabb Heltai Gáspár ad ki Kolozsvárott, 1598-ban. Tanár
társak között találjuk Sombori Sándort, Sombori László tanácsúr fiát és
Budai Mártont, Kovacsóczi Farkas kancellárius öccsét. Kapcsolatba kerül
a fiatal Szenczi Molnár Alberttel, aki később majd szótárának elkészítéséhez
felhasználja az Adagiá-t, és a szótár előszavában megemlíti Décsinél tett
tisztelgő látogatását. 1589 és 1592 (?) között Elzászba vándorol (talán
Franciaországban és Olaszországban is járt), beiratkozik a strassburgi
egyetemre. Itt filozófiát hallgat, különösen a neoarisztoteleszi irányzat
érdekli. Ebből a bölcséletből merítve írja doktori disszertációját: A
filozófia foglalata (Synopsis philosophiae). 1592 végén, Kolozsváron
telepedett le, visszautasítva a sárospataki iskolamesteri széket. 1593
végétől a marosvásárhelyi iskolában tanított, 1595-től ugyanott lelkész
élete végéig. Ki-kirándultatott onnan Gyulafehérvárra, Kolozsvárra, és
Strassburga is, hogy ott tudományos fokozatot szerezzen. Rektorátusa alatt
az egyszerű kisiskola három tanerős intézménnyé nőtte ki magát (Sebestyén
Mihály). Pártfogóit Báthori kivégeztette, nehézségekkel küzd, amiről a
fejedelem orvosának Hunyadi Ferencnek írásban is panaszol. A város Piskolti
Fabricius Mátyás prédikátor biztatására 1597. augusztus 26-án Köpeczi
Tamás és id. Kötélverő István városi személyek előtt a tanács és főbíró
Baranyainak és családjának "az Szent Miklós egyházhoz fundálva
és rendelve, azt a romos iskolaházat udvarával és kertjével kegyelmének
jure perpetuo", örök jogon adományozta, melyért adóval és szolgálattal
tartoznak Székelyvásárhelynek. Az okmányban meve után ez áll:" ezen
Zekely Vásárhely Praedicator". Ez az iskolaház a mai Bolyai gimnázium
helyén állott! Magyarra fordította Sallustius művét: Az Caius Crispus
Sallustiusnak két históriája (Szeben, 1595); Ő volt az első magyar
közmondásgyűjtő. Átdolgozta, kibővítette, részben magyar közmondásokkal
helyettesítette Erasmus közmondás-gyűjteményét (Adagiorum.. Klösz
Jakab kiadása, Bártfa, 1598). Meg kell említeni értekezését a székely
(hun-szkíta) rovásírás eredetéről, melyet levélben írt meg Telegdi Jánosnak,
ki anyagát teljes egészségben leközölte saját, hunok nyelvéről és írásáról
szóló Leidenben kiadott könyvében (Rudimenta, 1598). Décsi szerint
azt az írást nemcsak minden iskolában kell a gyermekeknek előadni és tanítani,
hanem tanulja meg minden rendbéli ember, ki magyarnak vallja magát. Maga
vallja, hogy példát akart adni és utat mutatni, más tudósokat még nagyobbra
ösztönözni. Máig érvényes az a megállapítása, hogy a hazai történelmet
nekünk kell megírnunk, nem az idegeneknek. Írásra ösztönzi tudóstársait,
hogy "még holtok után is tanítsák az embereket minden jóra."
Kilenc éven át volt a schola particula rektora, Székelyvásárhelyen hunyt
el 1601. május 15-én. (Czire Dénes i.m.). Nagy hatást gyakorolt tanítványára
Borsos Tamásra. Halála után az iskola Básta-féle terror idején elnéptelenedett,
évek kellettek, míg újból elindulhatott a rendszeres oktatás. A XVI. század
egyik "legtudatosabb, műveltebb és munkásabb, s talán legszellemesebb"
és legtöbb oldalú írója (Toldy Ferenc) "Az írott nyelv
egységességének kialakításához Károli Gáspár, Bornemissza Péter mellett
jelentős mértékben járult hozzá Baranyai Decsi Czimor János"
(Bárczy Géza) Művei: *Hodoeporicon itineris Transylvanici, Moldavici, Russici.. (Verses útinapló az erdélyi, moldvai, orosz, stb. útról, Wittemberg, 1587). Bonchidától Wittembergig tartó útjuk leírása: az ojtuzi szorosan keresztül mentek Moldovába, Russiába, Varsóviába, Prussiába, és végül Wittembergbe. Művének első lapjain - útleírásoktól szókatlan módon - saját történelemfilozófiáját fejti ki részletesen, előrevetítve, későbbi magyar historiájának szellemét. *M. Joannis Decii Barovii Commentariorum De rebus Ungaricis libri qui exstant (Monumenta Hungariae Historica, II. oszt. XVII., Kiadta Toldy Ferenc, Pest, 1865-66); "Magyar História" című műve töredékesen maradt fent, a X. és XI. decas (tízkönyvek) fejezetei csupán az 1592-98 közötti időszak eseményeiről tudósít. Bod Péter szerint a História 1603-ban még megvolt Istvánfi Miklós vitéz palatinus bibliotékájában, de aztán eltűnt. A művet Toldi Ferenc adta ki. A történeti kritika megállapította, hogy az írás 1595-re készült el, és utólag lett kiegészítve. A szerző részlehajlóan igyekezett véka alá rejteni Báthori Zsigmond véres tetteit. 1596-ban írja Hunyadinak "Bolond legyek, ha valaha bárki tisztességére egy betűt is írok" *Synopsis Philosophiae ..(A filozófia foglalata, Strassburg, 1591). melyben az arisztotelészi filozófia híveként vizsgálta az elméleti és gyakorlati bölcselet rendszerét, 570 tételben gyűjtve össze a tanítandó ismereteket a matematika, fizika, metafizika, etika, politika és gazdaságtan tárgyából. Művét Kovacsóczi Farkasnak ajánlja, aki protektora volt tanulmányi évei alatt. *Syntagma Institutionem Juris Imperialis ac Ungarici (A magyar és a császári jogszabályok gyűjteménye, Kolozsvár, 1598). Művét Báthori Zsigmondnak ajánlotta, ezzel meghálálva azt, hogy a török hódításelől menekülő családját befogadta Erdélybe. Elkövette azt a vétséget, a hagyományos erdélyi jogot kritikusan szemlélte, a klasszikus római jog elméletéhez és gyakorlatához szerette volna hajlítani, ilyen irányba tett javaslataival. Az önkényeskedő és ingatag jellemű Báthori Zsigmond viszont rejtett bírálatot érzett ki a sorokból. Ezzel magyarázható Baranyai elkeseredettsége, mellről Hunyadi Ferenc udvari orvosnak írt leveléből érződik "nemcsak, hogy méltó jutalmat nem nyertem, de még felét sem kaptam vissza arra tett költségemnek. A kiadó ifj. Heltai Gáspár 100 tiszteletpéldánnyal fizette ki a szerzőt. *Az Caius Crispus Sallustiusnak két históriája (Fabricius János nyomdájában, Szeben, 1595) Legjelentősebb műve. Ezzel indult az ókori próza írók magyar fordításának sorozata. A neves ókori szerző (aki Cicero és Vergilius mellett a legjobban kedvelt szerző volt) Catilina összeesküvéséről és Jugurta numidiai király Róma ellen viselt háborúiról szóló történetének fordításávall Baranyai - mint azt előljáró beszédében írja - remélte, hogy "hadviselőknek és minden rendbeli embereknek hasznokra" lesz. *Adagiorum graeco-ungaricorum chiliades guigue (5000 görög-latin-magyar szólások könyve) Erasmus által összegyűjtött háromezer szólást bővítette és magyarázta az általa gyűjtött népi bölcsességekkel, közmondásokkal, aforizmákkal, szállóigékkel, három nyelven. (Bártfa, 1598) |
||||
|
||||
Toldy Ferenc: Corpus grammaticorum linguae Hungaricae veterum (Pest, 1866); Ballagi Mór: Baranyai Décsi János és Kisviczay Péter közmondásai (Bp., 1882); Szabó K.: Adatok D. J. életéhez (Bp., 1898); Sebestyén Mihály: A múzsák kegyeltje: Baranyai Décsi János, Népújság; Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI-XVII. századi magyarországi történetírás történetéből, 1975; Kurcz Ágnes: Baranyai Décsi János Sallustius fordítása, Fakszimile kiadás kísérő tanulmánya, Akadémiai Kiadó, 1979; Bod Péter: Magyar Athénas, 1766; Erdély öröksége, Franklin-Társulat Kiadásának reprint kiadása, Akadémiai Kiadó, 1979, II. kötet, 87-137 old.; Baranyai Decsi János magyar históriája (1592-1598) Bibliotheca Historica sorozat, Európa-Helikon Kiadó, 1982; Czire Dénes: A két Bolyai, Országos Pedagógiai Könyvtrá és Múzeum; Elektronikus Régi Magyar Könyvtár Régi magyarországi nyomtatványok, Brassó, 1581 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái Pallas Nagy Lexikon Adagia:Az első magyar közmondás gyűjtemény Paczolay Gyula, igen gazdag irodalommal! Magyar Életrajzi Lexikon Magyar Elektronikus Könyvtár Emléktábla a marosvásárhelyi Vártemplon falán ÚJ Tóth István: Marosvásárhely irodalmi műveltségéről |
Basa István ifj., egerpataki (1743-1808) |
Ref.
koll. theol. tanár, hasonnevű ref. pap fia. Ifjúságáról adatok hiányában
csak annyi tudható, hogy a marosvásárhelyi ref. kollégiumban tanult, majd
itt végezve, gr. Toldalagi Ferenc nevelője lett, később
akadémiai tanulmányai folytatására Hollandiába ment. Onnan hazatérve,
Nagysajón választatott meg papnak, majd 1774. május 1-én marosvásárhelyi
professzornak. A beiktatási aktust gr. Toldalagi Ferenc kollégiumi főgondnok,
okt, 4-én, Ferenc-napján tartotta. 25 éves tanárságának nevezetesebb ténye
a ref. kollégium nagytermének öt év alatt végrehajtott felépíttetése.
Fogarasi Sámuel tanár jegyzeteiben dícsérőleg emlékezik
rója. Magas, száraz, barna ember volt, mint leánya, Dósa Gergelyné. Siket
hangja volt, de igen szép latinsággal beszélt. 1800. nyarán nyugdíj nélküli
nyugalomba vonult. Meghalt 1808. júl. 27-én reggel 4 órakor száraztó nyavalya
miatt, 65 éves korában. Felesége: Intze Sára, baczoni Intze István, ref. kolleg. tanár leánya, akit 1775. dec. 28-án vett nőül; meghalt férje halála után 15 évre, 1823-ban. Egyetlen leányuk: Rákhel, Dósa Gergely, ref. koll. jogtanár felesége, szül. 1777. szept. 23-án. Sírfeliratuk a ref. temetőben: Itt ezen emlék oszlopnál e' sírban vagynak meg hidegedétt tetemei egy az Úrban boldogul kimúlt ártatlan szelid férjnek, munkás köz haszonra született férfiúnak és hivséges feleségnek kegyes aszszonynak, u. m. a' M. Vásárhelyi N. Refor. Kollegyomban theologiát 25 esztendeig tanított érdemes professornak, egerpataki néhai T. Basa Istvánnak és N. T. Intze Sárának, amaz 1808-ba életének 65-ik esztendejében, a' pedig 1823-ban 66 esztendős korában, együtt tsendes házassági életet töltvén el 33, átköltözött az örökkévalóságba. Nyugodjanak tetemeik édesen a' boldog feltámadásig. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám Csekme István: A marosvásárhelyi református temető 1988-ban. Marosvásárhely, 1994 (60.számú sírkő) |
Bánffi Farkas losonczi báró ( - mh. 1761) |
A kir. táblai elnök, (hasonnevű apja 1698-ban nyerte el a bárói címet)
ő volt a marosvásárhelyi kir. Tábla legelső praese (elölülője), akit az
1751-ben tartott nagyszebeni országgyűlésen iktattak méltóságába és 1754-ben
ő költöztette Medgyesről a kir. Táblát Marosvásárhelyre. "Magnanimus,
affabilis, alázatos, szépelméjű, kegyes uri ember volt"- írja
róla K. Pap Miklós (Tört. Lapok, I. évf. Kolozsvár, 1874. 342.1.) Meghalt
1761. ápr. 7-én. Neje: Bagosi Erzsébet. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám |
Bányai Székely Dániel ( - mh. 1850) |
Városi
senator, 1805-ben albíró (projudex) és 1837-ben archivarius;
gyakran találkozunk nevével levéltári okmányokon és jegyzőkönyveken. Meghalt
1S50. április 17-én. Neje: Soós Zsuzsanna. Sírirata a ref. temetőben: E sírhant alatt nyugosznak városi tanácsos Bányai Sz. Dániel, ki meg halt 1850-ik év ápr. 17-én, élete ...-ik évében és neje Soós Zsuzsanna, ki a' jobb létre szenderült át 1861-ik év máj. 9-én, élete 72-ik évében. Nyugodjanak csöndesen poraik. E sírkövet emelte hála és szeretet jeléül fogadott leányok Nagy Juliánná Nagy Jánosné. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám |
Bányai Székely György nagybányai ( - mh. 1768 k.) |
Városi szenátor, aki 1716-ban, a gyulafehérvári református
kollégium bujdosó deákjaival került Marosvásárhelyre, itt folytatva tanulmányait,
a logikában praeses, az oratoriában pedig praeceplor volt. Tanulmányai
végeztével nem ment vissza szülővárosába (hihetőleg Nagybányára), hanem
itt a polgárjogot megszerezve, a város szolgálatába lépett. Már 1730-ban
tagja volt a városi tanácsnak és ott minden számottevő tisztséget elnyert.
Működött mint perceptor, notárius, pol. director és általában református
részről képviselte a polgárságot. A Farkas Borbára elleni nevezetes boszorkányperben
1752. április 12-én a vádat képviselte. A református kollégium kiűzetését
Gyulafehérvárról és annak Marosvásárhelyre jövetelét és itteni letelepedésének
történetét, mint szemtanú, jegyzetekbe foglalva örökítette meg. Meghalt
1768. körül. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Bányai Székely Oszkár |
Városi senator, orator, notárius és archivarius, aki az 1773. július 11-én
Marosvásárhelyre érkező II. József császár tiszteletére, a levéltár ajtajára
tűzte az alábbi sorokat: "Caesarius a Vg Vstl pe DIbVs peragrata recenter. LIMIna sInt bIferls nostra referta bonls" Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |
Bárdosi György ( - mh. 1764) |
1758-tól városi tanácsos, kir. perceptor, meghalt 1764. januárban. Helyébe
succedáltatott Csike V. István. Neje: (elébb Kutasi Istvánné) Lakatos
Anna Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |
Benkő Ferenc (- mh. 1745) |
Református
lelkész, tanító, született Marosvásárhelyen, ahol 1722. május
12-től a református tanoda deákja volt. 1731. augusztus 18-án a franekeri
egyetemre iratkozott be, majd 1734-ben Bonyhai Simon György,
marosvásárhelyi református pap, későbbi püspök mellett lelkészkedett.
Meghalt 1745. április 24-én. Megjelent művei: *Dissertatio theologica exhibeus grammaticae arabicaea specimen. Franequerae, 1732. *Halotti predicatzio Bonyhai Simon György püspök felett 1737-ben. Kolosvár, 1738. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Benkő Ferenc id. árkosi(1783-1845) |
1805-ben városi protocolista, majd kir. táblai ügyvéd, szül. 1783-ban,
meghalt 1845-ben, 62 éves korában, a ref. temetőben lévő sírirata
szerint. Kiadta: Közép-ajtai és árkosi nemes Benkő József biographiáját, Kolozsvárt, 1822-ben. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám |
Benkő Ferenc id. kissolymosi |
Marosvásárhely
város bűnügyi krónikájában (1764-80-ig) szerepet vivő vezetőügyész. Neje:
Nagy Szíjgyártó Borbára, Nagy Szíjgyártó György, marosszéki
assessor leánya. Fiai: János és Ferenc. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám |
Benkő János kissolymosi |
Marosvásárhely város 1837-iki lajstroma szerint a közterhekben évi 50
mfrttal résztvevő virilista. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám |
Benkő József középajtai és árkosi |
Református lelkész, tanár, történetíró és botanikus. (1740-1814) Híres
történelmi műve, a latinnyelven írt Speciális
Transsilvániája (megjelent az első kiadás Bécsben, Kurczböck
József nyomdájában 1777-90-ig, a második Kolozsvárt, 1833-ban) mely köteteiben,
a többek közt, Marosvásárhely város múltját is bőven érinti. Életrajzát
legbővebben gr. Mikó Imre: Benkő József élete és munkái (Pest, 1867.)
című műben találjuk. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Benkő Károly kisbaconi (1815-1863) |
Megyei
hivatalnok, történetíró, Benkő Ferenc tanár fia, szül. 1815. január
28-án, Nagyenyeden ahol 1813-ban az ottani ref. kollégiumban kezdte
tanulmányait, majd bölcsészetet és jogot is tanult. 1825-ben a marosvásárhelyi
kir. Táblán mint kancellista joggyakornoskodott. 1826-ban megnősült
és Mezőkövesdre ment joggyakornoknak. 1830-ban Marosszék tiszti jegyzője,
1831-ben adóíró biztossá és 1819-ben a szék levéltárnokává neveztetett
ki. 1850-ben mezőmadarasi járásban hivatalnoskodott, majd 1851-ben Csíkszéken
mind főadórendszeri biztos működött 1850-ig. Ez alatt, hogy színműírással
is kísérletezett, hangyaszorgalommal, gyűjtötte Erdély történelmi adatait,
melyről azonban jegyzetei elvesztek. Leginkább Marosszék és Marosvásárhely
történelmi múltjának és a város eredetének kutatója, Hátrahagyott úttörő
írásai felbecsülhetetlen értékű, gazdag forrásmunka. Meghalt 1863, április
11-én, a szomszédos Marosszentkirályon. |
Benkő Mihály besenyői (1719-1797) |
Theol.
tanár a ref. kollégiumban, szül. 1719-ben. 1742-ben került deáknak a marosvásárhelyi
ref. kollégiumba, majd ugyanott a rhetorika-classisban osztálytanító és
a görög nyelvben praeses lett. Innen az utrechti akadémiára ment, majd
megválasztatott theologiai tanárnak, de állását csak 1757-ben foglalta
el. Benkővel sok kellemetlenség adódott tanársága alatt, mert a ref. főconsistorium
megunva a panaszokat, 1772. szépt. 2-án, Szebenből keltezett leiratában
felszólítja öt, hogy a professzori katedrát papival cserélje fel, egyben
felajánlva neki az udvarhelyi papi állást, Mivel Benkő a felszólításnak
nem tett eleget, ismételten felszólítatott, hogy keressen papi állomást
magának, mert 1773. márc. 12-én esendő Gergely pápa napjánál tovább professzornak
nem ismertetik el és fizetése sem adatik ki. Ennek értelmében a theologia
s melléktárgyai tanításától a jelzett napon felfüggesztetett. Azonban
mikor, 1774. május 1-én helyére Basa Istvánt beiktatták, gr. Toldalagi
Ferenc kivitte, hogy ismét professornak nyilvánítatott, de tantárgyául
csak a heidelbergi káté magyarázata jelöltetett ki. Ily minőségben, mini
catecheta maradt meg a ref. kollégiumnál haláláig. Fizetésül előbb 120
frtot, majd tekintettel terhes családjára, a főconsistorium megengedte,
hogy az azelőtt járt fizetésének egy angariája kiadassék. Meghalt Marosvásárhelyen,
1797. dec. 13-án. Gyermekei közül ismeretes: Sára, nagyernyei Szőcs László felesége, aki apjának utolsó évi angaráját 1797. okt. 11-től dec. 31-ig járandólag, osztozó testvérei nevében kivette. Kisebbik fia: Ábris, aki akkor a L. B. Szilágyi Sámuel 1000 német frtból álló legatumának, mely gr. Székely Ádámról deviniált a ref. főconsistorium kezére, 5% kamatját élvezte 1790. jan. 1l-től 1794. jún. végéig. Megjelent egy gyászbeszéde, melyet Bánffi Erzsébet Toldalagi Pálné fölött mondott 1757-ben Koronkán, Intze Istvánnal együtt, és egy latin verset írt Mátyus István medicushoz 1756. május 12-én Utrechtben tartott medica dissertatioja előadása alkalmával, mint theologus s.s. theologiae studiosus. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |
Beregszászi Sámuel |
Református
levita, a Szent-miklós utcai ispotálytemplom lelkipásztora és
a szegényápolda elöljárója, aki 1722. január 30-án, 23 pontban összeállította
az ispotály intézményének módosított törvényeit és azt felterjesztette
megerősítés végett a főconsistoriumhoz. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Berei Ferenc |
Városi
szenátor, 1739-ben Szent-györgy utcai körzetfelügyelő, akinek házában
szállásolt zilahi Sebess András tanár, a gyulafehérvári református kollégium
menekültjeinek vezetője. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Berkesi István ( -mh. 1749) |
Református
lelkész, a vásárhelyi református kollégiumban tanult, 1733-ban
gr. Teleki Sándor fiának, Lajosnak volt a nevelője, 1741-ben a Bihar megyei
Bályokon, majd 1745-től marosvásárhelyi pap, ahol meghalt 1749. március
21-én. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Berkeszi Márton |
Városi
főbíró 1703-ban. Amikor is uqyanaz év májusában nála szállásolt és ebédelt
a Marosvásárhelyre érkező Graven, császári ezredes, a labanc hadak parancsnoka. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
1864. április 10-én született Bethlenben. Édesapja Bernády Dániel 1878.
november 13-án "felvétetett Marosvásárhely szabad királyi város
polgárainak sorába", az 1879. augusztus 18-án kötött szerződés
értelmében - miután befizette a város majorsági pénztárába a kirótt illetményt,
és patikavásárlási engedélyt kapott - megvásárolta özvegy Görög Józsefnétől
az "Aranyszarvas" nevű főtéri gyógyszertárat. Hagyomány a családban
Aeszkulapiosz szolgálata: a nagyapa fizikus-patikárius, kirurgus orvos,
az apa, Bernády Dániel kitüntetéssel szerzi meg a gyógyszerész diplomát.
Iskolai tanulmányait Besztercén kezdte el, majd 1878-tól a marosvásárhelyi
Református Kollégium diákja volt, ahol érettségizett 1882. június 30-án.
Az egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte. Előbb gyógyszerészi
(1885), majd katonai szolgálatának teljesítése után, gyógyszerészdoktori
címet szerzett (1888), aztán állami- és jogtudományi oklevelet (1896).
Közéleti szereplését 1896-ban kezdi, amikor szabadelvű programmal Marosvásárhelyt
országgyűlési képviselőnek választották. 1900-ban rendőrfőkapitány, majd
1902. március 8-án "közfelkiáltással" polgármesternek választják.
Polgármesterségének kezdetén a város lélekszáma 19.522, mely 1915-re 10.000
fővel gyarapodott. Már programbeszédében megígérte, hogy "egy
új várost építek!" 1913-ban sok és nagyméretű épület használatba
adása után nyilatkozta: "lelki szemeimmel hazafias gyönyörűségtől
eltelten látom, hogy miként fog Marosvásárhely népe művészeink alkotásainak
nyomán gondolkodásban, érzésben nemesbülni, tudásban, ismeretekben gazdagodni,
anyagiakban fejlődni és erősbödni." Nevéhez fűződik Marosvásárhely
modern városközpontjának kialakítása, villany- és vízvezetékkel való ellátása,
a közigazgatás újjászervezése, intézményhálózat létrehozása, középületek,
gyárak (gázfejlesztő üzem, közüzemek épületei, raktárépületek, téglagyárak
növelése, korszerűsítése, közvágóhíd, vámházak, kertészet és üvegházak)
építése. Polgármestersége alatt épültek, mára már a város jelképévé vált
Városházán és Közművelődési Palotán kívül többek között: öt elemi iskola,
polgári iskola (ma műszaki egyetem), felsőkereskedelmi iskola (ma műszaki
egyetem), leánygimnázium (ma Papiu Ilarian liceum), katonai alreál iskola
(ma orvosi egyetem), kereskedelmi és iparkamara, továbbá 117 új utca nyitása,
3000 telek kialakítása, a Maros szabályozása (Lenarduzzi céggel köt erre
szerződést), gátépítés, Műcsatorna és hidak építése, víztisztító üzem,
víztározók, szennyvíztelep építése, Gyermekmenhely (ma TBC Klinika), Polgári
Sportlövőde (ma vendéglő) a Somostetőn. Itt kell megemlíteni munkatársait,
a város főépítészeit, akik művének megvalósításában segítségére voltak:
Steibel Andor, Flesch Adolf és Radó Sándor. Nagyívű terveit az I. világháború
törte kettébe. Tervei között szerepelt egy Vármegyeháza, színház, Képzőművészeti
ház, iparművészeti iskola, kaszinó, süketnémák részére egy intézmény,
TBC-szanatórium építése a Somostetőn (melynek kanalizálása is nevéhez
fűződik)..1913-ban, mint m. kir. udvari tanácsost, saját kérésére felmentik
főispánná történt kinevezése miatt. 1917-ig volt a város főispánja. A
"Nyílt Levél" című kiadványban 1920-ban azt írta: "Egész
életemen át egyetlen vágyam, egyetlen célom volt, hasznára lenni a köznek,
hasznára lenni fajomnak." 1926-29 között ismét polgármester.
1926-tól Maros-Torda vármegye parlamenti képviselője. 1930-ban kivált
az Országos Magyar Pártból és megalakította a Polgári és Demokratikus
Blokkot. Gondnoksága idején számos alapítványt hoz létre (egyet 1936 áprilisában,
a korán elhalt és forrón szeretet Györgyike leánya emlékére) és erre ösztönzi
kollégáit is. Pontosságára jellemző. hogy 15 év polgármestersége alatt
tartott mintegy 90 elöljárósági gyűlésről csupán hatszor hiányzott! 1934-ben
a 70. születésnapjára festi meg képmását Bordi András (szintén a kollégium
diákja volt). Gagyi László nevű diák, későbbi tanító, író a következő
sorokkal ünnepelte: " Több egy tett, mint száz csiszolt beszéd,
a tanulságot húsában hordja már egy új jövőért küzdő nemzedék. Vajon mi
húsunkba hordjuk-e a tanulságot?" A festmény az iskola államosításáig
a kollégium dísztermének falán függött. Négy felesége volt. Madarász Erzsébettel
(aki egyébként cigány származású volt) 24 évig élt együtt, 1913-ban elválnak.
Következő hitvese egy dúsgazdag, nagy műveltségű osztrák származású asszony,
a volt budapesti főpolgármesternek Heltai Ferenc özvegye. Házasságuk nagyon
rövid, másfél évet tart. 1916-ban házasodik utoljára, negyedik felesége
élete végéig társa marad. Második házasságában örökbe fogadtak egy kislányt,
egy zsidó pék árván maradt csecsemőjét, aki majd Drezdában tanul, Bernády
Margit tanárnő lesz. Egyetlen édes gyermeke 1919-ben születik negyedik
házasságában, Györgyike, aki viszont fiatalon 17 évesen veszítenek el!
Bernády kevéssel éli túl gyermekét, meghalt Marosvásárhelyen 1938. október
22-én. Mint a Református Kollégium Főgondnokát (1923-tól), az iskola dísztermében
ravatalozták fel, s koporsója mellett a kollégium diákjai álltak díszőrséget
és kísérték utolsó útjára a református temetőkertbe. Lakóháza a Szentgyörgy
utcában állott, irodájának bútorait, könyvtárát a református plébánián
őrzik. A történelem úgy hozta, hogy a város polgárságának csak 1994-ben
nyílt lehetősége, hogy hálája jeléül, a róla elnevezett téren szobrot
állítson emlékének (a szovátai Bocskay Vince alkotása). Nevét viseli az
1992-ben létrehozott Közművelődési Alapítvány, az 1995-ben megnyílt Kultúrközpont
(Bernády-ház). Halálának 60-ik évfordulóján - a tiszteletére szervezett
Bernády-napok keretén belül - 1998. október 16-án avatták fel mellszobrát
(Hunyadi László alkotása) a Kultúrpalotában, a Tükörterem előtt. 2002
októberében, polgármesteré választásának 100. évfordulójára, Kolozsvári
Puskás Sándor Bernády Györgyöt ábrázoló domborművét helyezték el a Maros
Megyei Tanács épületében. Ezt a domborművet éppen a kétnapos rendezvénysorozat
megnyitásával egyidejűleg Pop Dumitru, a Nagy Románia Párt marosvásárhelyi
szenátora önhatalmúlag leverte a falról, ahova azt korábban, a felavatásra
való tekintettel már rögzítették. A domborműnek, szerencsére, nem lett
semmi baja. Dumitru Pop Maros megyei szenátor és Ioan Brudascu Kolozs
megyei képviselő és több PRM-aktivista a leszerelt emléktábla helyére
másikat állított, amelyik a városháza pincéjében szerintük 1916-ban meggyilkolt
35 román mártírnak állít emléket. Ez utóbbi táblát Dumitru Pop szerint
"a horthysta hadsereg 1940-ben megsemmisítette". Művei: *Az erdélyrészi földgáz kérdésről (Marosvásárhely, 1913) *Intelmek (Marosvásárhely, 1916) *Nyílt levél (Marosvásárhely, 1920) *A maros-vásárhelyi közművelődési ház |
|||||||
|
|||||||
Magyar Életrajzi Lexikon Magyar Elektronikus Könyvtár Bernády György képviselő életrajza Magyar Országgyűlési Almanach 1897-1901 Bernády Napok eseményei Népújság, 1999. november A Bernády Alapítvány Házának felújítása RMDSZ Tájékoztató Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Dipfescar Kiadó, Mvhely., 2000. Keresztes Gyula:A városépítő emlékére, Népújság, 2003. okt.8. Bernády György emlékezete, Impress Kiadó, Marosvásárhely, 1999. Marosi Barna: Megbolydult világ, Bukarest, 1974. Marosi Barna: Bernády György városa, 2006 |
Bertalan Mihály (1729-1799) | ||
A református egyház kántora, született 1729-ben, akinek
már élte alkonyán, 1791-ben szerelték be a vártemplom orgonáját és a hangosan
intonáló hanginstrumentumot "nádi bikának" nevezte el, ellentétben
Kovásznai professzor tréfás elnevezésével, aki meg "fakántornak"
emlegette az új orgonát. Meghalt 1799. szept. 29-én. Életéről, érdemeiről
a református temetői sírirata ad számot:
Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám |
Berzentzei István görgényszentimrei |
Marosszék főkirálybírója, akit a szék közgyűlési jegyzőkönyve szerint
a marosvásárhelyi városházán, liptószentmiklósi és óvári br. Pográtz György,
tartományi korlátnok és br. Huszár József, királyi táblai ülnök iktatott
be 1745. január 11-én hivatalába. Egyidejűleg Marosvásárhely városának,
a fkszék által kirendelt felügyelője is volt 1760-ig, amikor helyébe nagyajtai
Cserei Mihály, királyi táblai főjegyző került. Neje: kaáli Kún Ilona. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Bethlen Ádám gróf, bethleni |
Generális,
Bethlen Sámuel, marosszéki főkapitány és Nagy Borbára fia. 1730-45-ig
a marosvásárhelyi református kollégium főgondnoka volt és mint ilyen,
bőkezűen támogatta intézetét. 1741. április 11 fizetésének tizedét, évenként
50 forintott, amint kapta a református kollégium rendelkezésére adta.
1745-ben "már emlékeztetni kellett az úrfit kegyes ígéretére."
I764-ben, Árokalján keltezve 100 forintot adott évenként, ebből 50 magyar
forintot a tékáriusnak, 30-at a két alumnusnak és 20-at tanári szállás
javítására. Neje: Bánffi Zsuzsa, férje halála után, 1772-ben, annak végrendeletében
hagyott 6000 magyar forintot a consistoriumnak átadta, hogy abból fizessen
évenként 100 forintot. 1766-95-ig 3173 véka búzát adott a református kollégiumnak. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Bethlen Imre bethleni, gróf ( - mh. 1834) |
Bethlen
Sándor és gr. Bethlen Zsuzsa fia, cs. kir. kamarás, v. b. t. tanácsos,
előbb Küküílő, m. Alsófehérmegye főispánja, a Szt. István-rend kiskeresztese,
stb. Bethlenszentmiklóson élt. Meghalt 1834-ben. 1764. okt. 24-én, Teremiben
kelt rendeletével a ref. főconsistorium rendelkezésére adott 1200 mfrtot
azzal, hogy az összegből egy német tanító tartassák a marosvásárhelyi
ref. kollégiumban 72 frt. fizetéssel. Megjelent művei: *A' posta tzug vagy a' nemes uralkodó indulatok (passiók) egy két felvonásban foglalt vígjáték. Szabadon fordította G. Bethlen Imre. Maros Vásárhellyen. Nagy Ajtai Huszár Antal által a' fordító költségével nyomtattatott 1793. (Címlap és ajánlás édesanyjához 5 levél; 1-163 l. és nyomdahibák 1 l. Az ajánlatot írta 1793. dec. utolsó napján Marosvásárhelyt; a nyomtatási engedélyt Eszterházi Nepomuk János gróf Kolozsvárt, 1794. március 2-án adta ki.) *Második Rákóczi György ideje. Nagyenyed, 1829. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám |
Bethlen Imre iktári gróf |
Marosvásárhely város királyi biztosa, aki ebbéli felsőbb megbízatását
1818. nov. 9-én jelentette be írásban a városi tanácsnak. Ugyanezév dec.
5-én felszólította a várost, hogy a város négy különböző kerületéből 10-12
értelmes polgár a tanácsházban jelenjen meg, kiket a képviselőtestület
jelenlétében, hivatalánál fogva kikérdezni akar a város ügyes-bajos dolgairól.
A gyűlésen maga a gróf elnökölve, a kihallgatásokat megtartotta, a levéltárat
megvizsgálva. Szilágyi Nagy Dánielt bízta meg a levelek lajstromozásával
és más intézkedéseket foganatosítatott. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám |
Bethlen Pál (bethleni) gróf ( - mh. 1794) |
A
marosvásárhelyi kir. tábla elnöke, cs. kir. kamarás, v. b. t. tanácsos,
Bethlen Elek és Pekri Kata fia. Előbb aranyosszéki főkirálybíró, majd
tordamegyei főispán és 1765. szept. 28-án a kir. Tábla elnöke lett. A
beiktatás nagy ünnepélyességgel történt meg. Előbb br. Domokos Antal,
kir. táblai ítélőmester mondott latinnyelvű beszédet (melynek teljes szövege
közölve van Cserei György naplójában, Tört. Lapok, I. évi.),
majd gróf Lázár János magyarnyelven üdvözölte, általános feltűnést keltve,
tekintettel, hogy ezidőben hivatalos aktusok alkalmával kizárólag a latinnyelv
használata köteleztetett. 1786-ban, mikor II. József császár a kir. Táblát
Nagyszebenbe helyezte, ő is eltávozott, majd 1790-ben, hogy a kir. Tábla
visszatért Marosvásárhelyre, itteni hivatalát újból átvette. II. József
császár marosvásárhelyi látogatásakor, 1773. júl. 11l-én úgy intézkedett,
hogy az uralkodó az akkor még a Nagypiacon lévő tabuláris házban szállásoltassék
el, de alkalmasabbnak bizonyult a Szentgyörgy-utcai Makariás-ház, s így
a császár ezt a házat választotta szállásául. Harminc évig állott a kir.
Tábla élén. Meghalt 1794-ben. A marosvásárhel.i ref. kollégiumnak lelkes támogatója és 1748-61-ig főgondnoka volt. 1765. május 13-án, Bonyhán kelt meghagyásával, 1860 frt kamatjából 50 mfrtot évenként a görög-osztály tanítójának, 61 frt. 60 dénárt pedig könyvszerzőre rendelt és 1776. szept. 1-én ugyancsak könyvszerzésre 200 frtot adott. Neje: gr. széki Teleki Sára. Gyermekei: Farkas (kir. táblai ülnök, neje: gróf Mikó Zsuzsanna), Pál (tábornok, neje: br. Kemény Krisztina) és Éva (báró Dániel Istvánné). Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám |
Bethlen Sámuel gróf, bethleni |
Marosszéki
főkapitány, ugyanakkor fejedelmi táblabíró; 1689-ben tartományi biztos,
1691-ben Küküllő- és Belső-szolnok megye főispánja volt, 1696-ban a grófi
címet nyerte és 1698-ban Marosszék főkapitánya lett. A kuruc forradalom
alatt előbb a kuruc zászlók alatt küzdött, majd 1703-ban Rabutin és Tiege
tábornokok oldalán labanckodott, míg Ilosvai, kuruc ezredes rajtaütött
és megverte. A református scholában, alumnisai részére 1691-98. 1702-3-ig
1638 véka gabonái adományozott. Meghalt 1707-ben, Brassóban, 44 éves korában.
Neje: Nagy Borbára. Fia: Ádám. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Bethlen Sándor bethleni, gróf ( - mh. 1707) |
Az
egyesített Küküllő- és Marosszék legelső és legutolsó főispánja, akit
e tisztére II. ]ózsef császár nevezett ki 1200 frt. fizetéssel. Ünnepélyes
főispáni beiktatása losonczi br. Bánffi Farkas, cs. kir. kamarás, állam-
és kormányszéki tanácsos, az erdélyi RR. elnöke és magyargyerőmonostori
báró Kemény Farkas, cs. kir. kamarás, kormányszéki tanácsos, fő-tartományi
biztos jelenlétében, 1784. szept. 20-án történt. 1786-ban cs. kir. kamarás
v. b. t. és guberniumi tanácsos lett. 1809. júl. 24-én a nemesi felkelésben
mint insurgenstiszt vett részt. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám |
Béla István |
Városi főjegyző (juratutn civitatis ord. Notarium), akit a katolikus részről,
1758-ban választottak meg a tanácsba. Ezidőtől a város protocollumait
nagy hozzáértéssel és odaadással vezette. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám |
Bélteki Nagy Zsigmond (1786-1869) |
Orvostudor,
1834. aug. 24-től 1859. ápr. 29-ig. a marosvásárhelyi ref. kollégium
algondnoka; szül. 1786. okt. 12-én. Nemesszívű emberbarát, a társadalomban
lelkes férfiú, meghalt Marosvásárhely, 1869. ápr. 29-én. |
Béres Erzsébet |
Nemes Jánosné, aki 1824. május 24-én 400 rhénes-forint alapítványt tett
két református kollégiumi deák részére, kik legjobb oratiot írnak. Meghalt
1825-ben, amikor emlékezetére megjelent "Béres
Érsébetnek Nemes Jánosnénak halálára készített gondolatok egy szerető
atyától” címen. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 7. szám |
Bob (Bab) János (1739- 1830) |
Előbb bazilita szerzetes, görögkatolikus esperes-lelkész, majd fogarasi
görögkatolikus. püspök, született 1739-ben. Tanulmányait Kolozsváron kezdte,
majd Balázsfalvára ment és a bazilita-rend noviciátusába lépett, ahol
az ottani líceumban a retorikát és gramatikát tanulta. Azonban a Rednic
püspök által behozott szigorú rendi szabályok miatt 1769-ben elhagyta
a kolostort és tanulmányai kiegészítése végett Nagyszombatra ment. Visszatérve
Balázsfalvára, előbb a püspökségnél működött, majd 1778-ban dájai és 1779-ben
marosvásárhelyi esperes-lelkész lett. Ez utóbbi egyházközség alapítása
az ő nevéhez fűződik. 1782-ben fogarasi püspöknek választatott Balázsfalva
székhellyel és 1784-ben ünnepélyesen beiktattatott méltóságába. Egyszerű
ember volt és népi hovatartozandóságát
még külsőségeiben is kihangsúlyozta. Szerényen élt, cselédet házánál nem
tartott, háztartását egymaga vezette. Jellemző epizódnak mondják róla,
hogy mikor püspöki kinevezésének nemvárt hírét vette, épen marosvásárhelyi
parochiá|a-udvarán űlt, egy cserépfazekat két térde közé szorítva, a puliszkát
keverte. Nagy vagyont gyűjtött, melyből népét bőkezűen segítette, különösen
az 1816-17-iki éhínség idején a Balázsfalva környéki román népet gabonával
látta el, de egész püspöksége alatt a románság érdekeiért vetette latba
befolyását. Gherasim Adamoviciu, görög keleti püspökkel eqyütt összeállította
a románság sérelmeit és "Supplex liblius Valachorum"
cimen beadványt terjesztett fel a bécsi kancelláriához. Saját költségén
építtette a kolozsvári, medgyesi, szászrégeni és 1794-ben a marosvásárhelyi
görögkatolikus. templomot. Ez utóbbit a püspök címerével emléktábla. "In
cultum dei struxit exornavitque ]oannes Bab, episcopus Fogarasiensis"
felírás örökíti meg az alapítás emlékét. A pápaság eszméjének törhetetlen
híve volt; a nemegyesült vallás terjeszkedése elé minden erejével gátat
vetett. Elszánt ellenzéke volt Sincai Györgynek, valamint Micu Clainnek
és őket halálig üldözte. Meghalt 1830-ban, 91 éves korában. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám |
Erdélyi
református püspök, előbb 1833-41-ig majd 1850-54-ig theol. tanár a marosvásárhelyi
ref. kollégiumban. Bodolla Sámuel, (előbb buni pap, majd 1787- 96-ig a
székelyudvarhelyi ref. kollégium tanára) és Huszár Ágnes fia, szül. 1790.
dec. 10-én, Székelyudvarhelyen, ahol tanulmányait az ottani ref. kollégiumban
kezdte. 1803-ban azonban nagybátyja, Bodolla János, akkor nagyenyedi theol.
tanár, később erdélyi ref. püspök (1815—36-ig) vette gondjaiba az árván
maradt ifjút és Nagyenyeden taníttatta. A filozófia, jog és theologia
bevégzése után, az 1813 -14. iskolaévben osztálytanító, majd a göttingai
egyetemre ment; de a háborús hangulat miatt kénytelen lévén hazajönni,
mint özv. br. Dániel Istvánná (sz. gr. Mikes Anna) és gr. Toldalagi Lászlóné
(sz. gr. Korda Anna) udvari papja működött. Ugyanezen év. nov. 7-én, alsócsernátoni
Molnár György helyébe, a héderfájai papságra választatott meg, melynek
ünnepélyes megerősítése az 1817-iki, dévai zsinaton történt meg. Innen
papi és szónoki felkészültségének hamarosan híre járt, mert már 1818.
június 7-én, Péterfi Károly helyére, a marosvásárhelyi ref. egyházközség
papjává és a ref. kollégium filozófia tanárává választotta meg. De itt
se állandósulhatott, mert két év múlva papképzésre lett kiszemelve, amikor
a székelyudvarhelyi ref. kollégium theol. tanárává neveztetett ki. 1821-ben
vezette oltárhoz Marosvásárhelyen Antal ]ános tanár, későbbi püspök leányát,
Zsuzsannát (mh. 1889. jún. 22-én 86 éves korában). 1836-ban, a nagybaczoni
zsinaton, a ref. anyaszentegyház megválasztotta utódlási joggal főjegyzővé,
de egyúttal tanári, hivatását is folytatta 1841-ig. Hét évvel később,
a forradalom bősz hulláma Nagyenyeden találta. A pusztító román népbosszú
elől úgy menekülhetett, hogy már okt. 16-án, az agyagfalvi székely népgyűlésre
ment, majd 17-én tanártársaival a város szörnyű pusztulását megelőzve,
a vérszomjas elemek elől Kolozsvárra menekült, onnan pedig 1849-ben Marosvásárhelyre
érkezett, de tanári hivatalát csak 1850. júl. 19-én foglalta el és azt
négy évig folytatta. 1854-ben, a Kolozsváron akkor megnyílt, a ref. kollégiumtól
teljesen független theol. seminárium tanári állását foglalta el, de még
előbb, 1852. februárjában, a 87 éves agg püspök, Antal János kívánságára
átvette a püspöki teendők ellátását, a helyettes-püspöki (vices gerens
superintendentis) címmel együtt. Kilenc évi buzgó h. püspöki tevékenysége
után, 1861. május 22-én kelt királyi adománylevéllel, véglegesen megerősíttetett
püspöki székében, egyszersmind a királyi tanácsosi címet is megkapta.
Ugyanakkor püspöki esküjét a sepsiszentgyörgyi zsinaton letette egyháza
kezébe és szeptember 15-én Kolozsváron, a királyi kormány előtt. 1866.
év tavaszán, 50 éves lelkészi szolgálatának örömünnepét készítette elő,
amikor az Úristen akaratából, alig három napi betegség után, április 22-én
reggeli 2 1/2 órakor, 76 éves korában Kolozsváron meghalt. Ő kezdte meg
az erdélyi egyházkerület Névkönyvének kiadását 1858-ban. A feltünedezni
kezdő egyház- alkotmányi új eszmék némelyike ellenében konzervatív álláspontot
foglalt el, de a presbitériumok szervezésének buzgó híve volt. Marosvásárhely
város, mely mint papot, kétszer mint tanárt fogadta szeretetébe, most
negyedszer hamvainak adott örök nyugvóhelyet. Itt pihen paptársai: Péterfi
József és Péterfi Károly, püspök elődei: Antal János és Borosnyai Lukáts
János sírjai közelében. Holttestét még halála napján, Szász Domokos, kolozsvári
pap, későbbi ref. püspök felügyelete alatt szállították Marosvásárhelyre,
hol a gyászszertartást a vártemplomban tartották meg. Imát mondott Szász
Domokos és gyászbeszédet tartott Péterfi József esperes lelkész, a sírnál
pedig Kováts Áron, marosvásárhelyi pap búcsúztatta a nagy halottat. 1866.
szept. 9-én a Maros megyei traktus emlék ünnepélyt tartott a vártemplomban,
amikor a kollégiumi énekkar, Vocelka Ede vezetése alatt és orgonakíséretével
énekelt, majd Péterfi József, esperes imát mondott és Rákosi Lajos, lukailenczfalvi
ref. pap emlékbeszédet tartott. Később egyházkerülete közadakozásból egy
3,34 m. magas obeliszket csináltatott a nagy püspök hamvai fölé, mélynek
leleplezési ünnepélyét 1869. jún. 27-én rendezték meg fényes külsőségek
között. Az ünnepségen, mely a vártemplomban vette kezdetét, hatalmas tömeg,
köztük hét vármegye papsága, (összesen 60-an) Elekes Károly közjegyző
és Basa Mihály közügyigazgató vezetésével vett részt. A templomban Basa
Mihály, a sírnál pedig gr. Toldalagi Viktor, egyházmegyei gondnok tartott
alkalmi beszédet, Elekes Károly imát mondott és a kollégiumi, valamint
a városi dalkar énekelt.
Gyermekei: János, kir. táblai bíró, később ügyvéd (mh. 1884. május 11.); Dénes, fejérdi pap (mh. 1888. jan. 1.); Ágnes (mh. 1893.); Mária (Kacziányi Ferdinánd neje, 1870. júl.); J o h a n k a (Garda József, enyedi tanár neje). Unokái: János gyermekei Gáti Teréztől: Samu (mh. Bécsben 1879. jún. 12.) Gábor jogtudor (mh. 1909. febr. 9); Béla (mh. 1916.) Ferenc, Katinka (Horváth Miklósné); Dénes gyermekei Szakáts Idától: Samu, István, Viktor és Ida. Mária gyermekei Kacziányi Ödön áll. főreáliskolai rajztanár Szegeden, Kacziányi Géza német nyelvtanár a budapesti ref. gimnáziumban, Kacziányi Oszkár körjegyző, Johanka gyermekei: Garda Dezső máv. gépészmérnök Budapesten, Garda Samu nagyenyedi tanár és Garda Kálmán jogász. Művei: *Kik az igaz keresztyének? Brassó, 1831; *Katekizmus. I. kiadás, Mvh. 1840, 1843 Kolozsvár. *Keresztyén hittan címmel Nagy-Enyed és Marosvásárhely, 1848; V. kiadás Kolozsvár, 1851. Ennek nyomán 1867. kiadta Garda József; * Könyvismertetés (Salamon Józsefről), Mvh. 1840 *A keresztyén anyaszentegyház négy oszlopa. Nagyenyed, 1845; *Az élő egyház és annak ismertető jegyeiről. U. o. 1856; *Bod Péter smyrnai Polykárpusának folytatása. (Névkönyv 1860-1861); *Képviselet successió és más teendők anyaszentegyházunkban. (Névkönyv 1862); *Ki volt a reformátusok első püspöke Erdélyben? (Névkönyv 1865.) A Bodola család sírfelirata a ref. temetőben: Az igaznak emlékezete áldott. Harmincötödik Püspökének, zágoni Bodola Sámuelnek az Erdélyi ev. Ref. anyaszentegyház. Született decz. 10-én 1790-ben, meghalt április 22-én 1866-ban Neje magyardellői Antal Zsuzsanna 1803-1889. Gyermekeik Ágnes 1823-1893, Dénes fejérdi Fer. Lelkész 1834-1888. Zágoni Bodola Sámuel született Maros Vá- Sárhelyen 1860. április 28-án, meghalt Bécsben 1879. július 12-én. Béke poraira. Z. Bodolla Gábor honvédhadnagy 1895-1916, Elesett a toporuci csatában. Dr. zágoni Bodolla Gábor a székelyuvar- Helyi kir. Törvényszék elnöke, sz. Marosvásárhelyt 1862. máj. 2-án, mh. Székelyudvarhelyt 1909. Febr. 9-én. Áldott legyen emlékezete. Itt nyugszik zágoni Bodolla János kir. Táblai Bíró 1829-1884. Legyen áldott emlékezete. Mellette pihen unokája Horváth Samuka Élt két hónapot. Özv. zágoni Bodolla Jánosné Gáthy Terézia 1834-1909. Áldott legyen emlékezete. V. ö. életrajza, dr. Bartók Györgytől (Nagy papok életrajza) Megmunkált életek Romániai Magyar Szó, 2002. június 11. Erdély az unitariazmus bölcsője Udvarhelyszék, Kedei Mózes A székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár története ( Jakó Zsigmond:Írás, könyv, értelmiség) |
Erdőszentgyörgyön
született 1788. június 22-én. Már a marosvásárhelyi református kollégiumban
kitűnt páratlan rajztehetségével és azzal, hogy egy különleges faliórát
szerkesztett. Toldalagi József grófnál vállalt kertészi állást, majd valószínűleg
támogatói segítségével gépészetet tanult a bécsi Politechnikumon. Tíz
évig járta Európa országait, és rengeteg gyakorlati ismeretet szerzett
az órás- és lakatosmesterségben. 1815-ben visszatért Erdélybe, Bethlen
Lajos gróf birtokán tevékenykedett építészként és műszerészként. Házának
udvarán, Marosvásárhelyen 1816-ban a mai vidámparkhoz hasonlítható szórakozóhelyet
rendezett be hajó- és körhintával, csúszdával és más, saját kezűleg gyártott,
elmés szerkezetekkel. Mint városi geometra, 1818-ban felépítette a régi
marosvásárhelyi Maros-hidat (az úgynevezett Bodor-hidat). A 8 méter széles,
63 méter hosszú híd teljesen fából készült, egyetlen vasszög sem volt
benne. A híd 1900-ig volt használatban, s akkor vasszerkezettel cserélték
fel. Életének legfőbb alkotása az 1822-ben épített híres marosvásárhelyi
zenélő kút volt. A kínai pagodára
emlékeztető építményének fedélházába olyan vízzel hajtott szerkezetet
szerelt, amely minden hatodik órában szebbnél szebb zenedarabokat játszott.
A zenélő szerkezet 1836 decemberében egy hóviharban összetört, s 1911-ben
a kutat is lebontották. Életének következő korszakában Bodor Péter elsősorban
orgonákat épített falusi templomokba. A szabadságharc idején sokcsövű
orgonaágyút szerkesztett láncos golyókkal. Akkor érte utol a halál, amikor
egy új típusú gyutacsot kívánt bemutatni Bem tábornoknak. A házsongárdi
temetőben nyugszik, jeltelen sírban. 1936-ban Budapesten, a Margit-szigeten
felépítették zenélő kútjának másolatát. A második világháború idején megrongálódott
építményt 1954-ben Pfannl Egon tervei szerint restaurálták. A legutóbbi
időben ismét helyreállították, és a kút újra zenél. |
||
Bodor Péter élete és munkássága Magyar Tudomány- és Technikatörténeti Műhely Bodor Péter élete Bodor Péter zenélő kútja Fodor István: Krónikás Füzetek Nagy-Bodó Tibor: Bodor Péter zenélő kútja I. Központ, dec. 14. 2014 Nagy-Bodó Tibor: Bodor Péter zenélő kútja II. Központ, dec. 25. 2014 Nagy-Bodó Tibor: Bodor Péter zenélő kútja III. Központ, jan. 09. 2015 Pál_Antal Sándor: Mesterségem címere: Bodor Péter. Egy zseniális székely elme. Mentor Kiadó, 2015. Dávid Antal: Muzsikáló kút. Történelmi regény.Móra Ferenc Könvkiadó, Budapest, 1969 Gergelyffy Gábor: Bodor Péter a székely ezermester, Budapest, 1941 |
Boér Simon kövesdi és berivói |
Fogarasvár és Fogarasföld főkapitánya, akinek nemesi háza a mai plébániatemplom
helyén állott. A jezsuiták iránt megkülönböztető kegyelettel viseltető
főúr ezt a házát 1702. október havában kelt oklevelében, örök időkre,
soha vissza nem vonható módon, a rendnek ajándékozta, továbbá 1730-ban,
a mai plébániatemplom orgonáját csináltatta és egyik húszmázsás harangját
önttette. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Született
Bojton (Bihar megye) 1595 körül, meghalt 1640 után tanár, történetíró.
Atyja János, felszabadított jobbágy volt. Iskolai tanulmányait a váradi
iskolában kezdete, majd 1613-1616 között Debrecenben tanul. Tanulmányait
Bethlen Gábor költségén 1617-1620
között Heidelbergben végezte, David Pareus professzor pártfogását élvezte.
Hazatérése után a fejedelem unokaöccse, ifj. Bethlen István nevelője lett,
nem sokkal utóbb Marosvásárhelyen találjuk. 1622-ben nagy megtiszteltetés
éri, Bethlen Gábor fejedelme bevette azok közé, akik felesége, Károlyi
Zsuzsanna temetése alkalmából beszédet mondhattak, gyászverset
szerezhettek az elhunyt dícsőítésére. Első fontos megbízatása az 1622-es
végtisztesség beszédeinek és verseinek kötetté szerkesztése. (1624-ben
jelenik meg két kötetben a fejedelmi nyomdában). 1623 után Bethlen gyulafehérvári
iskolájában tanított, majd 1625 után udvari történetírója és a káptalan
levéltárosa lett. Bethlen megbízásából részt vett a gyulafehérvári iskola
szervezésében, Németországba is kiutazik profeszorokkal tárgyalni. I.
Rákóczi György
diplomáciai feladatokat bízott rá, Németországban is járt titkos küldetésben.
1640-ben még szerepel a fejedelmi számadás könyvekben. Néhány kisebb jelentőségű
munkája mellett (Heidelbergben, 1617-ben verses kötete jelent meg) fő
műve: *De rebus gestis magni Gabrielis Bethlen libri XII. (Bethlen Gábor viselt dolgairól, Viennae, 1629), amelynek nagy része nem ismeretes; három könyvét Johannes Chr. Engel adta ki újra (Monumenta Ungarica. Viennae, 1809). Részletei Novák József magyar fordításában: Erdély öröksége, IV. (Bev. Makkai László, Bp. é. n.). |
Irodalom: Sebestyén Mihály: A fejedelem histórikusa, Bojthi Veress Gáspár, Népújság, Mvhely.; Angyal Dávid: Adalék Böjthi G..... művének kritikájához (Századok, 1898); Makoldy Sándor: Bojti Veress Gábor. élete és történetírói munkássága (Nagykároly, 1904). Magyar Életrajzi Lexikon Magyar Elektronikus Könyvtár |
Bolyai Farkas fia és matematika lángeszének örököse, született Kolozsvárott,
elmebeteg anyától, 1802. december 15-én, meghalt Marosvásárhelyen 1860.
január 17-én. A matézist atyjától tanulta; tizenkét éves korában letette
a vizsgálatot a gimnázium 6-ik osztályából; 15 éves korában ment fel Bécsbe
az akadémiára; az ötévi kurzust kitűnő sikerrel elvégezvén, 21 éves korában
hadnagy (s ekkor jött rá világhírű felfedezésére. V. ö. Mat. és Term.
Ért. V. 187), 22 éves korában főhadnagy, 24 éves korában kapitány. A hadseregben
első matematikus, első virtuóz-hegedűs, de fájdalom első vívó is; folytonosan
párbajai voltak, több közülük halálos végű s ő mindig a győztes fél. Végre
nem tudni mi okból, nyugalmazását kérte, mit 1833-ban meg is kapott, azzal
a hozzáadással, hogy amikor tetszik visszatérhet. Most apjához Marosvásárhelyre
költözött, hol egy évik lakott folytonos viszálykodásban apjával, kit
párbajra is hívott, mire ez kipirongatta és elűzte házától; egy ideig
Marosvásárhelyt lakott, de az után atyja megengedte neki, hogy domáldi
birtokára menjen gazdálkodni. Itt teljes elvonultságban élt tíz évig s
nem is találkozott atyjával, míg végre 1843-ban magába szállt; atyjához
ment őt megengesztelni; hat-hétig volt nála, de minthogy ismét elkezdődött
köztük a viszálykodás, újra kiment Domáldra. 1846-ban végleg beköltözött
Marosvásárhelyre s ott lakott, elvonultan a világtól elveszve a tudomány
számára. Munkája: *Scintam spatti absolute veram exhibens: a veritate aut falasitate Axiomatis XI. Euclidii independentem (Appendix)... M.-Vásárhely 1833. E világhírű munka atyjának Tentamen című munkájához vala hozzáfüggesztve. Francia fordításával Schmidt Ferenc hazánkfia tette rá a tudományos világot figyelmessé. (Páris, 1868). Németre fordítva Frischauf J.-től (Lipcse, 1872). Bolyai János élet- és jellemrajzát Szily Kálmán irta meg. (Mat. Érek. XI. kötet) |
||||
|
||||
|
A
marosvásárhelyi ev. református kollégium tanára s a Magyar Tudományos Akadémia
levelező tagja. Bolyai Gáspár megye szolgabíró és pávai Vajna Krisztina
fia, született 1775. február 9-én Bolyán (az akkori Felső-Fehér vármegyében),
meghalt Marosvásárhelyen 1856. november 20-án. Ősei nagybirtokosok voltak,
többen közülük fontos szerepet játszottak Erdély védelméért folytatott
függetlenségi harcokban. Édesapja rendkívül művelt, nagytekintélyű ember
volt, - a marosvásárhelyi református kollégium volt diákja - aki állandó
figyelmet szentelt két fia Farkas és Antal tanítására. Hét éves korától
tanult Nagy-Enyeden, 15 éves korában kerül Kolozsvárra a református kollégiumba.
Kitűnő matematikus, nyelvtehetség (nyolc idegen nyelven beszélt), festészetet
tanult. 1798-ban br. Kemény Simonnal, kinek korrepetitora volt, kiment
a jenai és göttingai egyetemekre. Jénában Fichtét hallgat, göttingában
teljesen a matematikára adta magát. Az akkor ott tanuló Gauss-szal a legbensőbb
baráti viszonyban állott s később is sok levelet váltott vele. (Sartorius,
Gauss zum Gedächtniss, 1856.) 1799-ben hazatérve csakhamar megnősült,
1804. december 15-én született fia Bolyai János, majd családjával Domáldra
költözött, ahol anyja jószágán gazdálkodott különösen a gyümölcsészettel
foglalkozván. 1804-ben meghívást kapott a marosvásárhelyi kollégium matematikai,
fizikai és kémiai tanszékére, melyen 47 évig tanított. Korának egyik legelső,
hazájának pedig eddigelé legnagyobb matematikusa volt, amellett mély gondolatokban
gazdag színművek írója, ki technikai kérdésekkel is szenvedélyesen foglalkozott.
Igen jeles fűtő- és főző-kemencét talált fel, mely annak idején Erdélyben
nagy hírben állt. Irodalmi munkásságában még egy különös speciálist volt;
gyászjelentések, rövid nekrologok írása néha versekben, de legtöbbször
lendületes prózában; ezek közül a legkitűnőbbek a br. Kemény Simon, id.
Szász károly és saját maga halálára írottak. Kéziratai közül Sziy Kálmán
adott ki néhányat. (Mat. Értek. XI. köt.) Olajfestésű arcképe, 70 éves
korából, fia, B. Gergely (megh. 1890) birtokában volt; erről Thanhoffer
Lajos akadémiai tag másolatot készített az Akadémia képes terme számára.
Legkimerítőbb életrajza Koncz Józseftől a marosvásárhelyi ev. református kollégium
értesítőjében jelent meg. |
Irodalom: |
Bonyhai Simon György (1673—1739) |
Erdélyi
ref. püspök. 1703. után Bethlen Miklós udvari lelkésze, majd
mint marosvásárhelyi első pap működött. Püspök lett 1728-ban. Halotti
beszédei Kolozsváron jelentek meg. Meghalt Marosvásárhelyen, 1739-ben.
Neje Baló Judit. Kőkoporsóidumú emlékköve a ref. temető cintermében; címeres,
alig olvasható vésete a következő: Bonyhai Simon György testének sátorát, Itt hagyta meg adván földnek a’ föld porát. Lelke hogy követte szenteknek táborát. És halálból fel költi juhoknak pásztorát. Hatvan négy, esztendők élete folyását, Harmintz négyek Krisztus nyája pásztorlását, Kilentzek pöspökség terhe hordozását adták 'S húszon nyoltzak páros bujdosását. Be ment már urának kivánt örömében, Első szülötteknek, örül seregében. Fénlik mint egy tsillag ragyogó fényében, Tiszta papi süveg tétetett fejében. Józan, feddhetetlen, szelid volt erköltse, Hamis tudománynak nem fogta szümöltse. Bővölködött nála az hitnek gyümöltse Várja hát Jésusa hogy innen fel költse. Tiszteletes Püspök Bonyhai György párja, Baló Judith Asszony Jézusát itt várja. Lelke ugyan el ment 's az egeket járja, De teste itt vagyon 's e' sir azt el zárja! Huszon nyoltz esztendőt Ároni férjével Töltött szelid lelkű kedves Mósesével. Teste már együtt van férjének testével, Mind végig itt meg is marad Kedvesével. Élte öt és ötven esztendőkre mégyen, Melynek tize gyászos özvegysége légyen. Óhajtva várta már, hogy Koronát végyen, Vett is 's nem követte lelkét semmi szégyen Pál nevű fiát is maga mellé vette, Ez is itt van 's itten nyugszik mellette. Huszonhét esztendős volt hogy lefektette A' halál 's e' porba takarta 's temette. Anno 1747 die 26. Martii B. P. Anno 1749 die 16 Martii. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 4. szám |
Borbély Szöts István |
Városi
főbíró, előbb 1693-tól szenátor, akinek családi házát (a Szentkirály-utcában,
közvetlen a sarki Teleki-ház, illetve Galambos Borbély Sámuel háza melletti
épület, mely később öröklési jogon a Csiki-család birtokába került) 1705.
január 13-án, főbírói székébe való beiktatása napján, losonczi Gyürki
Pál, kuruc fővezér a fejedelem védelmébe vette és minden szállástartás
alól mentesítette. Az ő házában szállott meg a Gyulafehérvárról kiüldözött
református kollégium egyik tanára, Szathmári Paksi Mihály. A kollégium
lelkes támogatójának mutatkozott. A többek közt 1712-ben 5 véka búzát
adott a scholának. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Bordy András |
Irodalom: Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvrhely, 2000 Bordy András |
Borsos Sebestyén (1520 (?) -1584) |
Jómódú
vásárhelyi kereskedő polgár, született 1520-30 körül, meghalt Marosvásárhely
1584. szeptember 8-án. 1565-től 1582-ig Marosvásárhely bírája. Krónikáját
1562-től írta és 1583-ig folytatta, de az 1571-79 közötti évekről elvesztek
jegyzetei. Krónikája a kor fontos politikai eseményei mellett családjának
történetét és vagyonának leltárát is tartalmazza, amolyan házi napló féle.
A gyermekkorában vagy azelőtt történt dolgokat Székely István Krónikájából
vette át (1559), a továbbiakat a maga hallása és tapasztalata után írta
meg. Művét, mely azért is nevezetes mert az első polgári rendű ember által
írt magyar történelmi napló, unokája Nagy Szabó Ferenc folytatta
és egészítette ki az 1580-tól 1658-ig terjedő időszakra. Művei: *Chronica az világnak lett dolgairól 1490- 1583. (Kiadta Mikó Imre: Erdélyi történelmi adatok, I. Bp., 1855.) |
Erdély öröksége, Franklin-Társulat Kiadásának reprint kiadása, Akadémiai Kiadó, 1979, I. kötet, 116-130 old. Magyar Életrajzi Lexikon Magyar Elektronikus Könyvtár Régi Magyarországi Nyomtatványok |
Született
Marosvásárhelyt 1566. június 14-én, meghalt 1633-ban. Atyja Borsos
Sebestyén, a krónikaíró, anyja Köpeczi Krisztina. Szülővárosának 1597-ben
jegyzője, 1599-1604 között főbírája volt s mint ilyen kezdeményezője és
vezetője a marosvásárhelyi templomvár építésének. 1603-ban a dési országgyűlésen,
és 1606-ban pedig Bocskai István országgyűlésén
a város követe, fejedelmi táblabíró. Bethlen
Gábor megbízásából 1613-ban, 1618-20-ban és 1626-ban követként
járt a Portán, 1630-ban budai követ volt. Polgári származása ellenére
szép közéleti pályát futott be, s tehetségének érvényesülését a fejedelmek
előtt még az üldözött szombatos felekezethez való tartozása sem akadályozta
meg. Koráról és törökországi útjairól érdekes följegyzéseket, valamint
három emlékiratot hagyott hátra, melyekben sok gazdaságföldrajzi megfigyelését
örökítette meg. Halála után 1639-ben fiát és menyét fej-és jószágvesztésre
itélték, mivel nem tagadták meg szombatosságukat. Művei: *Borsos Tamás első portai utazásának (1613) leírása és emlékirata (1584-1612) Kemény József és N. Kovács István adták ki, Erdélyország Történeti Tára, II. Kolozsvár, 1845 *Borsos Tamásnak második portára való járásának közönséges históriája melyet obiter csak irtam Konstantinápolyban in anno Domini Jesu Christi 1618, anno a creatione mundi 5574, anno vero Mahumetis profetae 1629 és leveleit Mikó Imre közölte Erdélyi Tört. Adatok II, Bp., 1856) *Budai követségéről (1630) szóló emlékirata megjelent a Tört. Tárban 1884. évfolyam, Gr. Mikótól |
Szamota István: Régi magyar utazók (Nagybecskerek, 1892); Barts Gyula: Marosvásárhelyi Borsos Tamás élete és történeti szereplése (Kolozsvár, 1912). Borsos Tamás: Egiptusról 1619 Meggyalázták Borsos Tamás szobrát (RMDSZ tájékoztató) Meggyalázták Borsos Tamás szobrát (Népújság) Borsos Tamás Lexikon Részletek Vásárhelytől a Fényes Portáig c. művéből Magyar Életrajzi Lexikon Magyar Elektronikus Könyvtár Borsos Tamás élete Orbán Balázs művében Borsos Tamás síremléke a marosvásárhelyi református temetőben |
Az első
diplomás, erdélyi református püspök, született Feldobolyban - hol atyja
zajzoni Lukáts János, zsellér volt - Háromszéken 1694 nyarán, meghalt
Marosvásárhelyt 1760. február 9-én. Iskoláit Nagy-borosnyon és Nagyenyeden
végezte. (Ezért vette fel a Borosnyai előnevet). 1716-ban Bethlen Miklós
gróf fia mellett lett nevelő, majd 1719 húsvétján az enyedi kollégium
retorikai osztályában tanít, végül 1720-ban Vizaknán lett tanító. 1721
őszén külföldre indult, Odera-Frankfurtban egy télen át időzött. 1722-
től négy évet töltött Leidenben, 1726-ban hazatér, rövid ideig Vécsen
volt br. Kemény Simonné udvari papja, majd 1727 januárjában Enyedre ment
segédlelkésznek, hol 1729-ben rendes lelkész lett. 1735-ben Székelyudvarhelyen
tanárrá választották. Tanári működésének sokáig fennállott emléke az ő
fáradozása folytán átalakított iskolaépület volt. 1748 november
28-án generalis notariussá s a következő évben püspökké nevezte
ki az
uralkodó oklevél révén. 1751 májusban Marosvásárhelyre kerül lelkésznek.
Az ő püspöksége idejében indul el az orgonák református templomokba való
nagyobb számú beépítése. Ő a neves Borosnyai-család megalapítója, aki
Marosvásárhelynek 3 főbírót adott: II. János, I. László és II. Pál honvédszázados
és képviselőben; 3 papot a vásárhelyi egyháznak: I. Jánosban, a család
törzsében és két fia: I. Simon és I.
Györgyben. Meghalt 1760. február 9-én. Neje:
Gyula Szigeti Mária, meghalt 1777. ápr. 20-án. Művei: *De universo gratiae divinae negotio (Leida, 1725) *Tholdi Adám felett tartott prédikáció. (Kolozsvár, 1751) *Halotti beszéd br. Alvinczy Gábor felett (Halál és minden kisértetek...Szeben, 1751) *Catechismusi házi kincs avagy a keresztényi hit főágazatainak... magyarázatja (Stehelin Kr. után, Kolozsvár, 1752) *Teleki Kata felett tartott prédikáció. (U. o. 1758) *Pápai Páriz Ferenc tiszteletére irt latin verse megjelent a Justissima adorea c. könyvben. (Kolozsvár, 1717) Sírfelirata (fekvő, kőkoporsóidomú emlékkő) a ref. temetőben: Sub hoc saxo mortales reniquit exuvias reverendiss accelererr D. Johannes Lucas Borosnyai primum ecclesia reform. N. Enyediensi V. D. M. deinde in gymnasio reform. areaepolitano ss theologiae et philosophie professor tandem reform, in Transilv. ecclesiar. superintendens et in ecclesia reform. Agropolitana pastor primarius qui sacranquam in teris gerebat in eulam cum caelesti commutavit anno aer. Christ. MDCCLX. die IX. februarii anno autem aetatis suae LXIV. Hocce quod est caelo fabricaium marmor acuto caelestes penitus servat et abdit opes quippe Johannis habet celebres caelo ques dicatos subtus se cineres exuviasque sacras dicite queis cordi pietas est mole sub ist hac sancta cup...... tanti molliter ossa viri conjugi dilectissimo L. M. Q. posuit Maria Gyula Szigeti. Magyarul (Csekme) A sír fejénél álló emlékkő azonos nevű fiának, állít emléket. |
FOTO |
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 4. szám Magyar Életrajzi Lexikon Magyar Elektronikus Könyvtár Pallas Nagylexikon |
Borosnyai Lukáts Simeon marosvásárhelyi (1731-1802) |
Marosvásárhelyi
ref. lelkész, Borosnyai Lukáts János, erdélyi ref.
püspök és Gyula Szigeti Mária fia, szül. 1731. márc. 4-én. Marosvásárhely
első papjakén működött 1762-től 40 évig. Országraszóló, ékesen
beszélő híres szónok, népszerű, kedvelt pap volt, akit a krónika szerint,
II. ]ózsef császár nagyon megkedvelt és Szebenbe vitetett, hogy prédikációját
meghallgassa. Ugyanis ő volt az, aki 1773. júl. 11-én, amikor a kalaposkirály
erdélyi szemle-útja alkalmából Marosvásárhelyt is meglátogatta, a városban
kalauzolta és mellette tolmácsként működött, mivel egyedül csak ő tudott
a császárral németül értekezni. Meghalt 1802. ápr. 4-én, Marosvásárhelyen. Neje: Húg Margit, svájci nő volt, akit theológiai tanulmányai idejében, Bernben ismert meg. Fiúk: Borosnyai L. János, református kollégium professzora, vásárhelyi krónikaíró. Megjelent több halotti beszéde, ebből helyben: 1. Szent Mihály ordója, melyet Rhédei Mihály parantsolattyára... együgyü predicatioban előadott. Marosvásárhely, 1777. 2. Jó feleség képe, báró losonczi Bánffi Kata, gróf Toldalagi Feiencz hites társa felett 1768-ban. Marosvásárhely, 1783. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |
Borosnyai Lukáts János (II.) (1741-1791) | |
Azonos nevű apja, az erdélyi ref. egyházak szuperintendánsa, anyja Szigeti-Gyula
Mária. A város szenátora volt 9 éven át, legképzettebb jogtudósa, majd
élete utolsó nyolc hónapjában főbírája. Sírfelirata
szerint 9 gyermeke volt, akik közül Benjámin és Klára korán meghaltak,
hat fia: László, György, József, István, Pál,
János (III) és Anna aki temetése után született 22 nappal. Insigna spect. ac plurimum reverendi Dni Joannis Lukáts Borosnyai ecclar in Trannia ref. superatt ecclae ref. Agropol. per IX. fere Annos pastoris primarii obiit Ao aetat LXVI. aerae vulg. 1760 die na 9 Februarii. D. 0. M. S. Viro, bono et nobili Joanni Lukáts Borosnyai magni olim nominis rarae eruditionis et summae auctoritatis ecclesiarum in Transilyaniae reform, superintendentis cognominis filio civitatis Maros-Vásárhelyensis per IX. annos XI. menses, senatori per VIII. ultimos menses, ejusdem judici primario utrobique juris et aequi studiosis simo: novem. liberorum patri non minus diligenti quam indulgentiequibys: Klára et Beniamin infantes ad huc eato functi, sunt. relinquies exfiliis Ladislau, Georgo. Josepho, Stephano, Paulo, Joanni, Jonas patris vidére conti Anna veim post extitit que XXII. dicbus....... (A további sorok teljesen elenyésztek) Magyarul (Csekme) könyvében!
|
Borosnyai Lukáts György marosvásárhelyi, (1744-1802) |
Marosvásárhelyi ref, lelkész, Borosnyai Lukáts János,
erdélyi ref. püspök és Gyula Szigeti Mária fia, szül. 1744. szept. 27-én.
28 évig volt a székely főváros második papja, testvérbátyja,
Borosnyai L. Simeon segéde. Mivel nem házasodott, "kálvinista plebános"-nak
nevezték. Meghalt 1802. jan. 11-én, Marosvárhelyen. Itt megjelent műve: Keresztyén asszony ditséretes szépsége avagy halotti szent tanítás, melyben Bánfíi Kata ... érdemlett ditséretéiről beszélgetett. Marosvásárhely, 1783. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |
Borosnyai Luktás László |
Senator,
perceptor és 1825-ben városi főbíró. Borosnyai Lukáts
János fia. Városatyai hivatása mellett már 1809. május 2-ig a ref.
kollégium pénztárnoka és 1820-ban a marosvásárhelyi ref. egyház főkurátora
volt. Neje: szentistváni Nemes Mária, Nemes György főbíró lánya. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám |
Borosnyai Lukáts János (III) ( - 1848) | ||
|
Borosnyai Lukáts Pál (1814-1885) | ||
|
Borosnyai Lukáts János (IV) (1837-1937) |
Ref.
kollégium professzora, krónikaíró! Irodalom: |
Bors Márton csíkszentkirályi ( - mh. 1809) |
Római
katholikus paptanár, 1783-ban végezte Budán a thelogiát és már 1784-92-ig
a marosvásárhelyi rk. tanodában tanított. 93-ban pali, 99-ben tordai plébános
és alesperes lett. 1805-ben összeírta az erdélyi egyházmegye régi fegyelmi
rendeleteit; mely írását Már-tonfi József, erdélyi püspöknek ajánlotta.
Veszély Károly, marosvásárhelyi plébános, az 1866-ban kiadott Erdélyi
Egyháztörténelmi Adatok-ban méltatja érdemeit. Meghalt 1809. jún.
13-án. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám |
Botskor János |
Ferencrendi
szerzetes, házfőnök, kinek vezetésével települtek vissza, 1740.
júl. 3-án a ferencrendi barátok Marosvásárhelyre. Egy 1759. február 20-án
kelt levéltári írat igazolja, hogy „az M. Vásárhelyi Tisztelendő Páter
Minoriták (!) eö Atyaságok Residentiától mostani fungens Praesidens Tiszt.
Botskor János eö Kglme” a felvett 700 magyar forint kölcsönt a városnak
visszafizette, ennélfogva a „Mlgos berekeresztúri Keresztúri Mihálly
Urfinál lévő 700 hét száz M. forintokból álló passivum debituma és azokról
emanált két rend béli Contractusok recipiáltattak.” Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Böjthi Antal ( - mh. 1794) |
Exjezsuita,
1779-ben mint kiérdemesült plebános élt Véczkén, Marosvásárhelyen megjelent
műveiben "királyi soldon lévő áldozó pap"-nak írja magát.
A magyar nyelvnek úttörő harcosa és lelkes propagálója volt. Meghalt 1794.
nov. 14-én, Marosvásárhelyen. Itt megjelent művei: *Magyar nyelvtudomány, Marosvásárhely, 1790. *A' nemes magyar nyelv írásának és szólásának tudománya, mely a' józan okosságnak, a' nyelv tulajdonságának, 's az erdéllyi jobb élésben lévő magyarságnak törvényei szerént íratott 1790. M. Vásárhelyt. Nyomtattatott 1794. [1—314 l.] "Irám az erdélyi N.-Fejedelemségnek közép királyi Városában, Maros-Vásárhelytt, karácson havának 8-ik napján 1794. Böjthi Antal királyi soldon levő áldozó pap." (Eredetileg latinul írta, majd többek kívánságára fordította magyarra.) Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám |
Brandecker Simon |
Patikárius, kir. perceptor, városi senator, centumvir, úgyszintén a Getse-intézet
alapjának, a kegyes alapító megbízásából, perceptora volt, "mint
aki, mind a mult, mind a folyó esztendőben ezen intézetre nézve, magát
igen szép segedelemmel érdemesítette." 1821. január 1-én a Getse
Dániel Emberszereteti Intézet számára 2000 váltófrtot adott, mely összeg
kamatját, 448 rfrtot 1824-ben 500 rfrtra egészítette ki. 1853-ban a Casinonak
egyik igazgatója volt. Neje: Trewitscher Júlia. Nejének sírirata a ref. temetőben: D. 0. M. Hic hominem exuit Julianna Trewitscher Simeonis Brandecker senatoris dum vivebat Zomboriensis vidua placida virtutis simulacrum amans suorum suisque amata justis natorum lacrimis perinsa nata annos sexaginta matri optimae hoc monumentum grati filii Simeon eí Ignatus eodum quo fatis cessit anno MDCCCXXV. L. Leg. Posuerunt. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám |
Bustya Lajos (1868-1933) |
Épikezési vállakozó, alapmestersége az ácsmesterség volt, katonaság idején
szerzi meg építőmesteri képesítését. Tervei: Máthé villa a Trébelyben,
Gecse utcai családi ház. Vállakozóként az említett lakóházak kivitelezésén
kívül még nevéhez kapcsolódnak: Bernády-téri Polgári Iskola és Felsőkereskedelmi
Iskola, Agrár Bank, Czakó-Szanatórium, Közüzemek különböző épületei. Az
1920-as 30-as években fafeldolgozó és elárusító telepet létesített a Sándor
János és a Honvéd utca közötti telken, ahol épületsztalosi műhelyt is
fenntartott. Irodalom: Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvrhely, 2000 |