HÍRES POLGÁROK LEXIKONA
Baba Ferenc * Baczoni Incze István * Balás József * Balog János * Balogh József * Bagoly Boldizsár * Baumgartner Sándor * Barabás Gergely * Baranyai Décsi Czimor János * Barta András * Barthos Mihály Basa István id. * Basa István ifj. * Bánffi Farkas * Bányai Székely Dániel * Bányai Székely György * Bányai Székely Oszkár * Bárdosi György * Benkő Ferenc * Benkő Ferenc id. (árkosi) * Benkő Ferenc id (kissolymosi) * Benkő János * Benkő József * Benkő Károly * Benkő Mihály * Beregszászi Sámuel * Berei Ferenc * Berkesi István * Berkeszi Márton * Bernády György * Bertalan Mihály * Berzentzei István * Bethlen Ádám * bethleni Bethlen Imre * iktári Bethlen Imre * Bethlen Pál * Bethlen Sámuel * Bethlen Sándor * Béla István * Bélteki Nagy Zsigmond * Béres Erzsébet * Bob János * Bodola Sámuel * Bodor Péter * Boér Simon * Bonyhai Simon György * Bojthi Veress Gábor * Bolyai János * Bolyai Farkas * Borbély Szöts István * Bordy András * Borsos Sebestyén * Borsos Tamás * Borosnyai Lukács György * Borosnyai Lukács János * Borosnyai Lukács László * Borosnyai Lukács Simeon * Bors Márton * Botskor János * Böjthi Antal * Brandecker Simon * Bustya Lajos

Baba Ferenc
Marosvásárhelyi születésű, kalandos életű és tragikus véget ért különc, akinek néhány levele a Teleki-könyvtárban maradt fenn. 1718-22-ig az Odera melletti Frankfurtban járt az egyetemre, majd Kolozsvárra került, ahol tokaji borok árulásával foglalkozott; de üzlete nem sikerült, eladósodott. Mint háborodott elméjű bolyongott városról városra, míg meghalt 1740-ben, Pápán.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám


Baczoni Incze István
Leidenben végzett, 1748-tól 26 évig volt rektor és professzor a kollégiumban, megszilárdítja a wolffianizmus hagyományait. "A vásárhelyi kollégiumot a maga serény tanításával és a jótevők előtt való kedvességgel sokkal nagyobb dicsőségre emelte mint volt" (Bod Péter). Tevékenységének fő iránya a teológiai, filozófiai és nyelvi oktatás elmélyítése.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Balás József
Kir. táblai bíró. Székely Mihály halála után a marosvásárhelyi rk. tanoda főgondnoka; az 1834-ben épült Sáros utcai rk. neveldeház érdekében nagy buzgalommal munkálkodott.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Balog János
Pázmány Péter egyik rokona, aki Borsos Tamás segítségével telepszik le a városban, Balassi Bálint költészetének nagy tisztelője, a nemzeti nyelv védelmezője, aki In Zoilum címmel epigrammát ír Baranyai Decsi János nagyon népszerű közmondás - gyűjteményéhez az Adagiorumhoz.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Balogh József radnóti, (1701-1756)
Jezsuita tanár, szül. 1701. júl. 31-én, Radnóton. 1742-től Erdélyben hittérítéssel foglalkozott, majd 1747-től a marosvásárhelyi missió főnöke, a tanoda és nevelőház igazgatója tett haláláig. Ő volt az, aki a marosvásárhelyi plébániatemplom belső berendezéséi eszközölte, a már 1730-ban felépült, öt öl magas templomtorony fedelét formáltatta és bádoggal fedetté be, valamint atyai örökségét feláldozva, a székelyudvarhelyi rk. nevelőházat alapította. Meghalt Marosvásárhelyen, 1756. március 10-én, Sírhelye a plébániatemplom alatti kriptában van.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám


Bagoly Boldizsár
Baranyai Decsi Czomor János rektor munkatársa, a (második iskolamester), aki beköszöntő beszédét a végzetről tartotta. (Kozma Béla)

Baumgartner Sándor (1864-1928)
A budapesti József Nádor Műegyetemen szerezte oklevelét, Lechner Ödön követője. A Református Kollégium új épületét és a Tornacsarnokot tervezte.
Irodalom:
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvhely, 2000

Barabás Gergely (1874-1968)
Marosvásárhelyi születésű szobrász, az ornamentális díszítés mestere. A helyi Iparszakiskolában tanárként dolgozott, 1896-tól. Hosszabb külföldi tanulmányúton volt: San Francisco (szakmai versenyeken vett részt), Rio de Janeiro (másfél évet dolgozott itt), Párizs, Róma, Berlin, Budapest. A Magyar Tanoncotthon építésénél a homlokzat díszítőelemeit készítette.  
Irodalom:
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvhely, 2000

Baranyai Décsi Czimor János (1560 körül - 1601)
Született Décsen 1560 körül, meghalt Marosvásárhelyen, 1601-ben. A humanista (Johannes C. Decius Barovius), udvari történetíró, tanár családi nevén Czimor János, (illetve Csimor) a baranyai (ma Tolna) megyei Decs község szülöttje, nemesi családból származott. Iskoláit Tolnán kezdte a helyi, virágzó református iskolában Tolnai Bálint pap keze alatt "ki úgy beszéllett a zsidók nyelveken, mint a maga született nyelvén" (Bod Péter i.m.) Miután a 15 éves háborúban (1591-1606) birtokait a török hordák feldúlták, családjával Erdélybe menekül, ahol Báthori Zsigmond fejedelme vette pártfogásba. Iskoláit Debrecenben illetve a kolozsvári református iskolában folytatta. 1587- ben a schola rektora őt ajánlotta Bánffy Farkas tanácsúr figyelmébe, aki fiával Bánffy Ferenccel együtt Németországba küldi "látás, hallás, tanulásért" (Bod Péter i.m.). Bonchidáról indultak, majd hozzájuk csatlakozott Korniss György Homorodszentpálon és Kovacsóczi Farkas kancellárus Brassóban. Utóbbi Varsóba készült a lengyel királyválasztásra Báthori Zsigmond trónigényével. Útjukról Baranyai részletes beszámolót készít. (lásd művek). Wittembergi egyetemre iratkoznak be, ahol Albert Salomon orvosdoktornál laktak. Új társuk Dudith András a későbbi nagy magyar humanista és pécsi püspök, Boroszlóból. Baranyai minden bizonnyal jogot tanult és ezt oktatta társainak is, később ebből született jogkritikai műve, melyet ifjabb Heltai Gáspár ad ki Kolozsvárott, 1598-ban. Tanár társak között találjuk Sombori Sándort, Sombori László tanácsúr fiát és Budai Mártont, Kovacsóczi Farkas kancellárius öccsét. Kapcsolatba kerül a fiatal Szenczi Molnár Alberttel, aki később majd szótárának elkészítéséhez felhasználja az Adagiá-t, és a szótár előszavában megemlíti Décsinél tett tisztelgő látogatását. 1589 és 1592 (?) között Elzászba vándorol (talán Franciaországban és Olaszországban is járt), beiratkozik a strassburgi egyetemre. Itt filozófiát hallgat, különösen a neoarisztoteleszi irányzat érdekli. Ebből a bölcséletből merítve írja doktori disszertációját: A filozófia foglalata (Synopsis philosophiae). 1592 végén, Kolozsváron telepedett le, visszautasítva a sárospataki iskolamesteri széket. 1593 végétől a marosvásárhelyi iskolában tanított, 1595-től ugyanott lelkész élete végéig. Ki-kirándultatott onnan Gyulafehérvárra, Kolozsvárra, és Strassburga is, hogy ott tudományos fokozatot szerezzen. Rektorátusa alatt az egyszerű kisiskola három tanerős intézménnyé nőtte ki magát (Sebestyén Mihály). Pártfogóit Báthori kivégeztette, nehézségekkel küzd, amiről a fejedelem orvosának Hunyadi Ferencnek írásban is panaszol. A város Piskolti Fabricius Mátyás prédikátor biztatására 1597. augusztus 26-án Köpeczi Tamás és id. Kötélverő István városi személyek előtt a tanács és főbíró Baranyainak és családjának "az Szent Miklós egyházhoz fundálva és rendelve, azt a romos iskolaházat udvarával és kertjével kegyelmének jure perpetuo", örök jogon adományozta, melyért adóval és szolgálattal tartoznak Székelyvásárhelynek. Az okmányban meve után ez áll:" ezen Zekely Vásárhely Praedicator". Ez az iskolaház a mai Bolyai gimnázium helyén állott! Magyarra fordította Sallustius művét: Az Caius Crispus Sallustiusnak két históriája (Szeben, 1595); Ő volt az első magyar közmondásgyűjtő. Átdolgozta, kibővítette, részben magyar közmondásokkal helyettesítette Erasmus közmondás-gyűjteményét (Adagiorum.. Klösz Jakab kiadása, Bártfa, 1598). Meg kell említeni értekezését a székely (hun-szkíta) rovásírás eredetéről, melyet levélben írt meg Telegdi Jánosnak, ki anyagát teljes egészségben leközölte saját, hunok nyelvéről és írásáról szóló Leidenben kiadott könyvében (Rudimenta, 1598). Décsi szerint azt az írást nemcsak minden iskolában kell a gyermekeknek előadni és tanítani, hanem tanulja meg minden rendbéli ember, ki magyarnak vallja magát. Maga vallja, hogy példát akart adni és utat mutatni, más tudósokat még nagyobbra ösztönözni. Máig érvényes az a megállapítása, hogy a hazai történelmet nekünk kell megírnunk, nem az idegeneknek. Írásra ösztönzi tudóstársait, hogy "még holtok után is tanítsák az embereket minden jóra." Kilenc éven át volt a schola particula rektora, Székelyvásárhelyen hunyt el 1601. május 15-én. (Czire Dénes i.m.). Nagy hatást gyakorolt tanítványára Borsos Tamásra. Halála után az iskola Básta-féle terror idején elnéptelenedett, évek kellettek, míg újból elindulhatott a rendszeres oktatás. A XVI. század egyik "legtudatosabb, műveltebb és munkásabb, s talán legszellemesebb" és legtöbb oldalú írója (Toldy Ferenc) "Az írott nyelv egységességének kialakításához Károli Gáspár, Bornemissza Péter mellett jelentős mértékben járult hozzá Baranyai Decsi Czimor János" (Bárczy Géza)
Művei:

*
Hodoeporicon itineris Transylvanici, Moldavici, Russici.. (Verses útinapló az erdélyi, moldvai, orosz, stb. útról, Wittemberg, 1587). Bonchidától Wittembergig tartó útjuk leírása: az ojtuzi szorosan keresztül mentek Moldovába, Russiába, Varsóviába, Prussiába, és végül Wittembergbe. Művének első lapjain - útleírásoktól szókatlan módon - saját történelemfilozófiáját fejti ki részletesen, előrevetítve, későbbi magyar historiájának szellemét.
*M. Joannis Decii Barovii Commentariorum De rebus Ungaricis
libri qui exstant (Monumenta Hungariae Historica, II. oszt. XVII., Kiadta Toldy Ferenc, Pest, 1865-66); "Magyar História" című műve töredékesen maradt fent, a X. és XI. decas (tízkönyvek) fejezetei csupán az 1592-98 közötti időszak eseményeiről tudósít. Bod Péter szerint a História 1603-ban még megvolt Istvánfi Miklós vitéz palatinus bibliotékájában, de aztán eltűnt. A művet Toldi Ferenc adta ki. A történeti kritika megállapította, hogy az írás 1595-re készült el, és utólag lett kiegészítve. A szerző részlehajlóan igyekezett véka alá rejteni Báthori Zsigmond véres tetteit. 1596-ban írja Hunyadinak "Bolond legyek, ha valaha bárki tisztességére egy betűt is írok"
*Synopsis Philosophiae ..(A filozófia foglalata, Strassburg, 1591). melyben az arisztotelészi filozófia híveként vizsgálta az elméleti és gyakorlati bölcselet rendszerét, 570 tételben gyűjtve össze a tanítandó ismereteket a matematika, fizika, metafizika, etika, politika és gazdaságtan tárgyából. Művét Kovacsóczi Farkasnak ajánlja, aki protektora volt tanulmányi évei alatt.
*Syntagma Institutionem Juris Imperialis ac Ungarici (A magyar és a császári jogszabályok gyűjteménye, Kolozsvár, 1598). Művét Báthori Zsigmondnak ajánlotta, ezzel meghálálva azt, hogy a török hódításelől menekülő családját befogadta Erdélybe. Elkövette azt a vétséget, a hagyományos erdélyi jogot kritikusan szemlélte, a klasszikus római jog elméletéhez és gyakorlatához szerette volna hajlítani, ilyen irányba tett javaslataival. Az önkényeskedő és ingatag jellemű Báthori Zsigmond viszont rejtett bírálatot érzett ki a sorokból. Ezzel magyarázható Baranyai elkeseredettsége, mellről Hunyadi Ferenc udvari orvosnak írt leveléből érződik "nemcsak, hogy méltó jutalmat nem nyertem, de még felét sem kaptam vissza arra tett költségemnek. A kiadó ifj. Heltai Gáspár 100 tiszteletpéldánnyal fizette ki a szerzőt.
*Az Caius Crispus Sallustiusnak két históriája (Fabricius János nyomdájában, Szeben, 1595) Legjelentősebb műve. Ezzel indult az ókori próza írók magyar fordításának sorozata. A neves ókori szerző (aki Cicero és Vergilius mellett a legjobban kedvelt szerző volt) Catilina összeesküvéséről és Jugurta numidiai király Róma ellen viselt háborúiról szóló történetének fordításávall Baranyai - mint azt előljáró beszédében írja - remélte, hogy "hadviselőknek és minden rendbeli embereknek hasznokra" lesz.
*Adagiorum graeco-ungaricorum chiliades guigue (5000 görög-latin-magyar szólások könyve) Erasmus által összegyűjtött háromezer szólást bővítette és magyarázta az általa gyűjtött népi bölcsességekkel, közmondásokkal, aforizmákkal, szállóigékkel, három nyelven. (Bártfa, 1598)

Bibliotheca Hungarica Antiqua sorozatban megjelent Sallustius fordítása
Irodalom:
Toldy Ferenc: Corpus grammaticorum linguae Hungaricae veterum (Pest, 1866);
Ballagi Mór: Baranyai Décsi János és Kisviczay Péter közmondásai (Bp., 1882);
Szabó K.: Adatok D. J. életéhez (Bp., 1898);
Sebestyén Mihály: A múzsák kegyeltje: Baranyai Décsi János, Népújság;
Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI-XVII. századi magyarországi történetírás történetéből, 1975;
Kurcz Ágnes: Baranyai Décsi János Sallustius fordítása, Fakszimile kiadás kísérő tanulmánya, Akadémiai Kiadó, 1979;
Bod Péter: Magyar Athénas, 1766;
Erdély öröksége, Franklin-Társulat Kiadásának reprint kiadása, Akadémiai Kiadó, 1979, II. kötet
, 87-137 old.;
Baranyai Decsi János magyar históriája (1592-1598) Bibliotheca Historica sorozat, Európa-Helikon Kiadó, 1982;
Czire Dénes: A két Bolyai, Országos Pedagógiai Könyvtrá és Múzeum;


Elektronikus Régi Magyar Könyvtár Régi magyarországi nyomtatványok, Brassó, 1581
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
Pallas Nagy Lexikon
Adagia:Az első magyar közmondás gyűjtemény Paczolay Gyula, igen gazdag irodalommal!
Magyar Életrajzi Lexikon Magyar Elektronikus Könyvtár
Emléktábla a marosvásárhelyi Vártemplon falán ÚJ
Tóth István: Marosvásárhely irodalmi műveltségéről

Barta András
Ítélőmester, aki az 1707 március 28-án Marosvásárhelyen megtartott országgyűlésen kimondott határozatokat összeállította és 26 törvénycikkben foglalta össze. Ezért a munkájáért 100 arany jutalmat kapott II. Rákóczi Ferenc fejedelemtől.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Barthos Mihály albisi (1779-1849)
Ügyvéd, tanácstag, hangadó városi polgár, szül. 1779-ben, meghalt 1849. nov. 19-én. Neje: marosvásárhelyi Görög Lidia.
Sírirata a ref. temetőben:
E sir födi porát néhai ügyvéd albisi Bárthos Mihálynak, törvényt tudó lélek, igasság-védelem, vallási szeretet, férji kötelesség jellemezék e' férfit! E szép lélek fől szált méltó honába 1849. nov. 19-én, számlált évet körbül 70-et, házasságban töltött ebből 21 évet, ide várja ez emléket emelt nőt, M.,-Vásárhelyi Görög Lidiát együtt tovább vinni a' meg szakadott élet fonalát amott a' dicsőbb életben.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Basa István egerpataki, idősebb (1705-1750)
Református lelkész, előbb Idán, Magyarrégenben, Koronkán, majd Marosvásárhelyen, ahol meghalt 1750. június 30-án, 45 éves korában. Neje: Nagy Erzsébet, akit 1739. március 17-én vett nőül. Gyermekei: István (református kollégiumi teológia tanár) és Mihály (közügyigazgató). Emlékkövét gr. Toldalagi László emeltette hálából egykori nevelőjének, a református temető sírkertjében, az alábbi felirattal (Dr. Horváth Ágoston fordítása):

Basa István, a Tisztelt Úr, a tudományban nagy, a jámborságban sem kisebb, e két tulajdonával például szolgál az utána jövőknek. Kezdetben az előkelő Toldalagi gróf urak házitanítója, aztán a N(agy)idai református egyház, majd a koronkai református egyház, végül az Agropoliszi református egyház leghűségesebb igehirdetője - életének 45-ik, a Krisztus utáni 1750-ik év június 30-án meghalván hagyta itt a földet s a mennybe jutott. Porhüvelye e síremlék alatt temettetett el. Melyet kiváló tanítómestere hamvai fölé kegyeletből emelte előkelő Ura, nagyertsei Toldalagi László, gróf.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Csekme István: A marosvásárhelyi református temető 1988-ban. Marosvásárhely, 1994

Basa István ifj., egerpataki (1743-1808)
Ref. koll. theol. tanár, hasonnevű ref. pap fia. Ifjúságáról adatok hiányában csak annyi tudható, hogy a marosvásárhelyi ref. kollégiumban tanult, majd itt végezve, gr. Toldalagi Ferenc nevelője lett, később akadémiai tanulmányai folytatására Hollandiába ment. Onnan hazatérve, Nagysajón választatott meg papnak, majd 1774. május 1-én marosvásárhelyi professzornak. A beiktatási aktust gr. Toldalagi Ferenc kollégiumi főgondnok, okt, 4-én, Ferenc-napján tartotta. 25 éves tanárságának nevezetesebb ténye a ref. kollégium nagytermének öt év alatt végrehajtott felépíttetése. Fogarasi Sámuel tanár jegyzeteiben dícsérőleg emlékezik rója. Magas, száraz, barna ember volt, mint leánya, Dósa Gergelyné. Siket hangja volt, de igen szép latinsággal beszélt. 1800. nyarán nyugdíj nélküli nyugalomba vonult. Meghalt 1808. júl. 27-én reggel 4 órakor száraztó nyavalya miatt, 65 éves korában.
Felesége: Intze Sára, baczoni Intze István, ref. kolleg. tanár leánya, akit 1775. dec. 28-án vett nőül; meghalt férje halála után 15 évre, 1823-ban. Egyetlen leányuk: Rákhel, Dósa Gergely, ref. koll. jogtanár felesége, szül. 1777. szept. 23-án.
Sírfeliratuk a ref. temetőben:
Itt ezen emlék oszlopnál e' sírban vagynak meg hidegedétt tetemei egy az Úrban boldogul kimúlt ártatlan szelid férjnek, munkás köz haszonra született férfiúnak és hivséges feleségnek kegyes aszszonynak, u. m. a' M. Vásárhelyi N. Refor. Kollegyomban theologiát 25 esztendeig tanított érdemes professornak, egerpataki néhai T. Basa Istvánnak és N. T. Intze Sárának, amaz 1808-ba életének 65-ik esztendejében, a' pedig 1823-ban 66 esztendős korában, együtt tsendes házassági életet töltvén el 33, átköltözött az örökkévalóságba. Nyugodjanak tetemeik édesen a' boldog feltámadásig.

Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám

Csekme István: A marosvásárhelyi református temető 1988-ban. Marosvásárhely, 1994 (60.számú sírkő)

Bánffi Farkas losonczi báró ( - mh. 1761)
A kir. táblai elnök, (hasonnevű apja 1698-ban nyerte el a bárói címet) ő volt a marosvásárhelyi kir. Tábla legelső praese (elölülője), akit az 1751-ben tartott nagyszebeni országgyűlésen iktattak méltóságába és 1754-ben ő költöztette Medgyesről a kir. Táblát Marosvásárhelyre. "Magnanimus, affabilis, alázatos, szépelméjű, kegyes uri ember volt"- írja róla K. Pap Miklós (Tört. Lapok, I. évf. Kolozsvár, 1874. 342.1.) Meghalt 1761. ápr. 7-én. Neje: Bagosi Erzsébet.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám

Bányai Székely Dániel ( - mh. 1850)
Városi senator, 1805-ben albíró (projudex) és 1837-ben archivarius; gyakran találkozunk nevével levéltári okmányokon és jegyzőkönyveken. Meghalt 1S50. április 17-én. Neje: Soós Zsuzsanna.
Sírirata a ref. temetőben:
E sírhant alatt nyugosznak városi tanácsos
Bányai Sz. Dániel, ki meg halt 1850-ik év
ápr. 17-én, élete ...-ik évében és neje Soós
Zsuzsanna, ki a' jobb létre szenderült át
1861-ik év máj. 9-én, élete 72-ik évében.
Nyugodjanak csöndesen poraik.
E sírkövet emelte hála és szeretet jeléül fogadott
leányok Nagy Juliánná Nagy Jánosné.

Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Bányai Székely György nagybányai ( - mh. 1768 k.)
Városi szenátor, aki 1716-ban, a gyulafehérvári református kollégium bujdosó deákjaival került Marosvásárhelyre, itt folytatva tanulmányait, a logikában praeses, az oratoriában pedig praeceplor volt. Tanulmányai végeztével nem ment vissza szülővárosába (hihetőleg Nagybányára), hanem itt a polgárjogot megszerezve, a város szolgálatába lépett. Már 1730-ban tagja volt a városi tanácsnak és ott minden számottevő tisztséget elnyert. Működött mint perceptor, notárius, pol. director és általában református részről képviselte a polgárságot. A Farkas Borbára elleni nevezetes boszorkányperben 1752. április 12-én a vádat képviselte. A református kollégium kiűzetését Gyulafehérvárról és annak Marosvásárhelyre jövetelét és itteni letelepedésének történetét, mint szemtanú, jegyzetekbe foglalva örökítette meg. Meghalt 1768. körül.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Bányai Székely Oszkár
Városi senator, orator, notárius és archivarius, aki az 1773. július 11-én Marosvásárhelyre érkező II. József császár tiszteletére, a levéltár ajtajára tűzte az alábbi sorokat:
"Caesarius a Vg Vstl pe DIbVs peragrata recenter. LIMIna sInt bIferls nostra referta bonls"

Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám


Bárdosi György ( - mh. 1764)
1758-tól városi tanácsos, kir. perceptor, meghalt 1764. januárban. Helyébe succedáltatott Csike V. István. Neje: (elébb Kutasi Istvánné) Lakatos Anna
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám


Benkő Ferenc (- mh. 1745)
Református lelkész, tanító, született Marosvásárhelyen, ahol 1722. május 12-től a református tanoda deákja volt. 1731. augusztus 18-án a franekeri egyetemre iratkozott be, majd 1734-ben Bonyhai Simon György, marosvásárhelyi református pap, későbbi püspök mellett lelkészkedett. Meghalt 1745. április 24-én.
Megjelent művei:
*Dissertatio theologica exhibeus grammaticae arabicaea specimen. Franequerae, 1732.
*Halotti predicatzio Bonyhai Simon György püspök felett 1737-ben. Kolosvár, 1738.

Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám


Benkő Ferenc id. árkosi(1783-1845)
1805-ben városi protocolista, majd kir. táblai ügyvéd, szül. 1783-ban, meghalt 1845-ben, 62 éves korában, a ref. temetőben lévő sírirata szerint.
Kiadta: Közép-ajtai és árkosi nemes Benkő József biographiáját, Kolozsvárt, 1822-ben.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Benkő Ferenc id. kissolymosi
Marosvásárhely város bűnügyi krónikájában (1764-80-ig) szerepet vivő vezető­ügyész. Neje: Nagy Szíjgyártó Borbára, Nagy Szíjgyártó György, marosszéki assessor leánya. Fiai: János és Ferenc.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám


Benkő János kissolymosi
Marosvásárhely város 1837-iki lajstroma szerint a közterhekben évi 50 mfrttal résztvevő virilista.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Benkő József középajtai és árkosi
Református lelkész, tanár, történetíró és botanikus. (1740-1814) Híres történelmi műve, a latinnyelven írt Speciális Transsilvániája (megjelent az első kiadás Bécsben, Kurczböck József nyomdájában 1777-90-ig, a második Kolozsvárt, 1833-ban) mely köteteiben, a többek közt, Marosvásárhely város múltját is bőven érinti. Életrajzát legbővebben gr. Mikó Imre: Benkő József élete és munkái (Pest, 1867.) című műben találjuk.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Benkő Károly kisbaconi (1815-1863)

Megyei hivatalnok, történetíró, Benkő Ferenc tanár fia, szül. 1815. január 28-án, Nagyenyeden ahol 1813-ban az ottani ref. kollégiumban kezdte tanulmányait, majd bölcsészetet és jogot is tanult. 1825-ben a marosvásárhelyi kir. Táblán mint kancellista joggyakornoskodott. 1826-ban megnősült és Mezőkövesdre ment joggyakornoknak. 1830-ban Marosszék tiszti jegyzője, 1831-ben adóíró biztossá és 1819-ben a szék levéltárnokává neveztetett ki. 1850-ben mezőmadarasi járásban hivatalnoskodott, majd 1851-ben Csíkszéken mind főadórendszeri biztos működött 1850-ig. Ez alatt, hogy színműírással is kísérletezett, hangyaszorgalommal, gyűjtötte Erdély történelmi adatait, melyről azonban jegyzetei elvesztek. Leginkább Marosszék és Marosvásárhely történelmi múltjának és a város eredetének kutatója, Hátrahagyott úttörő írásai felbecsülhetetlen értékű, gazdag forrásmunka. Meghalt 1863, április 11-én, a szomszédos Marosszentkirályon.
Monográfiai művei:
*Csík-, Gyergyó- és Kászon-székek leírása. Kolosvár. 1853.
*Marosszék ismertetése. Kolosvár 1858/59. Sajtó alá rendezte: Fekete Sámuel és Simon Elek
*Marosvásárhely Sz. K. Város leírása Kis Baczoni Benkő Károly által cím alatt megírta a székely főváros történetét.

Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám


Benkő Mihály besenyői (1719-1797)
Theol. tanár a ref. kollégiumban, szül. 1719-ben. 1742-ben került deáknak a marosvásárhelyi ref. kollégiumba, majd ugyanott a rhetorika-classisban osztálytanító és a görög nyelvben praeses lett. Innen az utrechti akadémiára ment, majd megválasztatott theologiai tanárnak, de állását csak 1757-ben foglalta el. Benkővel sok kellemetlenség adódott tanársága alatt, mert a ref. főconsistorium megunva a panaszokat, 1772. szépt. 2-án, Szebenből keltezett leiratában felszólítja öt, hogy a professzori katedrát papival cserélje fel, egyben felajánlva neki az udvarhelyi papi állást, Mivel Benkő a felszólításnak nem tett eleget, ismételten felszólítatott, hogy keressen papi állomást magának, mert 1773. márc. 12-én esendő Gergely pápa napjánál tovább professzornak nem ismertetik el és fizetése sem adatik ki. Ennek értelmében a theologia s melléktárgyai tanításától a jelzett napon felfüggesztetett. Azonban mikor, 1774. május 1-én helyére Basa Istvánt beiktatták, gr. Toldalagi Ferenc kivitte, hogy ismét professornak nyilvánítatott, de tantárgyául csak a heidelbergi káté magyarázata jelöltetett ki. Ily minőségben, mini catecheta maradt meg a ref. kollégiumnál haláláig. Fizetésül előbb 120 frtot, majd tekintettel terhes családjára, a főconsistorium megengedte, hogy az azelőtt járt fizetésének egy angariája kiadassék. Meghalt Marosvásárhelyen, 1797. dec. 13-án.
Gyermekei közül ismeretes: Sára, nagyernyei Szőcs László felesége, aki apjának utolsó évi angaráját 1797. okt. 11-től dec. 31-ig járandólag, osztozó testvérei nevében kivette. Kisebbik fia: Ábris, aki akkor a L. B. Szilágyi Sámuel 1000 német frtból álló legatumának, mely gr. Székely Ádámról deviniált a ref. főconsistorium kezére, 5% kamatját élvezte 1790. jan. 1l-től 1794. jún. végéig.
Megjelent egy gyászbeszéde, melyet Bánffi Erzsébet Toldalagi Pálné fölött mondott 1757-ben Koronkán, Intze Istvánnal együtt, és egy latin verset írt Mátyus István medicushoz 1756. május 12-én Utrechtben tartott medica dissertatioja előadása alkalmával, mint theologus s.s. theologiae studiosus.

Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám


Beregszászi Sámuel
Református levita, a Szent-miklós utcai ispotálytemplom lelkipásztora és a szegényápolda elöljárója, aki 1722. január 30-án, 23 pontban összeállította az ispotály intézményének módosított törvényeit és azt felterjesztette megerősítés végett a főconsistoriumhoz.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Berei Ferenc
Városi szenátor, 1739-ben Szent-györgy utcai körzetfelügyelő, akinek házában szállásolt zilahi Sebess András tanár, a gyulafehérvári református kollégium menekültjeinek vezetője.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Berkesi István ( -mh. 1749)
Református lelkész, a vásárhelyi református kollégiumban tanult, 1733-ban gr. Teleki Sándor fiának, Lajosnak volt a nevelője, 1741-ben a Bihar megyei Bályokon, majd 1745-től marosvásárhelyi pap, ahol meghalt 1749. március 21-én.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Berkeszi Márton
Városi főbíró 1703-ban. Amikor is uqyanaz év májusában nála szállásolt és ebédelt a Marosvásárhelyre érkező Graven, császári ezredes, a labanc hadak parancsnoka.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Bernády György (1864-1938)
"S minden képességes szeretetemmel néztem föl reá, ez úrra,
mert hogy nagyon és dacos magyar vagyok s ő az én rokonom. "
Ady Endre,
Nyugat, (Budapest), 1915. augusztus, 925. old.
1864. április 10-én született Bethlenben. Édesapja Bernády Dániel 1878. november 13-án "felvétetett Marosvásárhely szabad királyi város polgárainak sorába", az 1879. augusztus 18-án kötött szerződés értelmében - miután befizette a város majorsági pénztárába a kirótt illetményt, és patikavásárlási engedélyt kapott - megvásárolta özvegy Görög Józsefnétől az "Aranyszarvas" nevű főtéri gyógyszertárat. Hagyomány a családban Aeszkulapiosz szolgálata: a nagyapa fizikus-patikárius, kirurgus orvos, az apa, Bernády Dániel kitüntetéssel szerzi meg a gyógyszerész diplomát. Iskolai tanulmányait Besztercén kezdte el, majd 1878-tól a marosvásárhelyi Református Kollégium diákja volt, ahol érettségizett 1882. június 30-án. Az egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte. Előbb gyógyszerészi (1885), majd katonai szolgálatának teljesítése után, gyógyszerészdoktori címet szerzett (1888), aztán állami- és jogtudományi oklevelet (1896). Közéleti szereplését 1896-ban kezdi, amikor szabadelvű programmal Marosvásárhelyt országgyűlési képviselőnek választották. 1900-ban rendőrfőkapitány, majd 1902. március 8-án "közfelkiáltással" polgármesternek választják. Polgármesterségének kezdetén a város lélekszáma 19.522, mely 1915-re 10.000 fővel gyarapodott. Már programbeszédében megígérte, hogy "egy új várost építek!" 1913-ban sok és nagyméretű épület használatba adása után nyilatkozta: "lelki szemeimmel hazafias gyönyörűségtől eltelten látom, hogy miként fog Marosvásárhely népe művészeink alkotásainak nyomán gondolkodásban, érzésben nemesbülni, tudásban, ismeretekben gazdagodni, anyagiakban fejlődni és erősbödni." Nevéhez fűződik Marosvásárhely modern városközpontjának kialakítása, villany- és vízvezetékkel való ellátása, a közigazgatás újjászervezése, intézményhálózat létrehozása, középületek, gyárak (gázfejlesztő üzem, közüzemek épületei, raktárépületek, téglagyárak növelése, korszerűsítése, közvágóhíd, vámházak, kertészet és üvegházak) építése. Polgármestersége alatt épültek, mára már a város jelképévé vált Városházán és Közművelődési Palotán kívül többek között: öt elemi iskola, polgári iskola (ma műszaki egyetem), felsőkereskedelmi iskola (ma műszaki egyetem), leánygimnázium (ma Papiu Ilarian liceum), katonai alreál iskola (ma orvosi egyetem), kereskedelmi és iparkamara, továbbá 117 új utca nyitása, 3000 telek kialakítása, a Maros szabályozása (Lenarduzzi céggel köt erre szerződést), gátépítés, Műcsatorna és hidak építése, víztisztító üzem, víztározók, szennyvíztelep építése, Gyermekmenhely (ma TBC Klinika), Polgári Sportlövőde (ma vendéglő) a Somostetőn. Itt kell megemlíteni munkatársait, a város főépítészeit, akik művének megvalósításában segítségére voltak: Steibel Andor, Flesch Adolf és Radó Sándor. Nagyívű terveit az I. világháború törte kettébe. Tervei között szerepelt egy Vármegyeháza, színház, Képzőművészeti ház, iparművészeti iskola, kaszinó, süketnémák részére egy intézmény, TBC-szanatórium építése a Somostetőn (melynek kanalizálása is nevéhez fűződik)..1913-ban, mint m. kir. udvari tanácsost, saját kérésére felmentik főispánná történt kinevezése miatt. 1917-ig volt a város főispánja. A "Nyílt Levél" című kiadványban 1920-ban azt írta: "Egész életemen át egyetlen vágyam, egyetlen célom volt, hasznára lenni a köznek, hasznára lenni fajomnak." 1926-29 között ismét polgármester. 1926-tól Maros-Torda vármegye parlamenti képviselője. 1930-ban kivált az Országos Magyar Pártból és megalakította a Polgári és Demokratikus Blokkot. Gondnoksága idején számos alapítványt hoz létre (egyet 1936 áprilisában, a korán elhalt és forrón szeretet Györgyike leánya emlékére) és erre ösztönzi kollégáit is. Pontosságára jellemző. hogy 15 év polgármestersége alatt tartott mintegy 90 elöljárósági gyűlésről csupán hatszor hiányzott! 1934-ben a 70. születésnapjára festi meg képmását Bordi András (szintén a kollégium diákja volt). Gagyi László nevű diák, későbbi tanító, író a következő sorokkal ünnepelte: " Több egy tett, mint száz csiszolt beszéd, a tanulságot húsában hordja már egy új jövőért küzdő nemzedék. Vajon mi húsunkba hordjuk-e a tanulságot?" A festmény az iskola államosításáig a kollégium dísztermének falán függött. Négy felesége volt. Madarász Erzsébettel (aki egyébként cigány származású volt) 24 évig élt együtt, 1913-ban elválnak. Következő hitvese egy dúsgazdag, nagy műveltségű osztrák származású asszony, a volt budapesti főpolgármesternek Heltai Ferenc özvegye. Házasságuk nagyon rövid, másfél évet tart. 1916-ban házasodik utoljára, negyedik felesége élete végéig társa marad. Második házasságában örökbe fogadtak egy kislányt, egy zsidó pék árván maradt csecsemőjét, aki majd Drezdában tanul, Bernády Margit tanárnő lesz. Egyetlen édes gyermeke 1919-ben születik negyedik házasságában, Györgyike, aki viszont fiatalon 17 évesen veszítenek el! Bernády kevéssel éli túl gyermekét, meghalt Marosvásárhelyen 1938. október 22-én. Mint a Református Kollégium Főgondnokát (1923-tól), az iskola dísztermében ravatalozták fel, s koporsója mellett a kollégium diákjai álltak díszőrséget és kísérték utolsó útjára a református temetőkertbe. Lakóháza a Szentgyörgy utcában állott, irodájának bútorait, könyvtárát a református plébánián őrzik. A történelem úgy hozta, hogy a város polgárságának csak 1994-ben nyílt lehetősége, hogy hálája jeléül, a róla elnevezett téren szobrot állítson emlékének (a szovátai Bocskay Vince alkotása). Nevét viseli az 1992-ben létrehozott Közművelődési Alapítvány, az 1995-ben megnyílt Kultúrközpont (Bernády-ház). Halálának 60-ik évfordulóján - a tiszteletére szervezett Bernády-napok keretén belül - 1998. október 16-án avatták fel mellszobrát (Hunyadi László alkotása) a Kultúrpalotában, a Tükörterem előtt. 2002 októberében, polgármesteré választásának 100. évfordulójára, Kolozsvári Puskás Sándor Bernády Györgyöt ábrázoló domborművét helyezték el a Maros Megyei Tanács épületében. Ezt a domborművet éppen a kétnapos rendezvénysorozat megnyitásával egyidejűleg Pop Dumitru, a Nagy Románia Párt marosvásárhelyi szenátora önhatalmúlag leverte a falról, ahova azt korábban, a felavatásra való tekintettel már rögzítették. A domborműnek, szerencsére, nem lett semmi baja. Dumitru Pop Maros megyei szenátor és Ioan Brudascu Kolozs megyei képviselő és több PRM-aktivista a leszerelt emléktábla helyére másikat állított, amelyik a városháza pincéjében szerintük 1916-ban meggyilkolt 35 román mártírnak állít emléket. Ez utóbbi táblát Dumitru Pop szerint "a horthysta hadsereg 1940-ben megsemmisítette".
Művei:
*Az erdélyrészi földgáz kérdésről (Marosvásárhely, 1913)
*Intelmek (Marosvásárhely, 1916)
*Nyílt levél (Marosvásárhely, 1920)
*A maros-vásárhelyi közművelődési ház
Bernády volt lakóháza Emléktábla volt lakóházán
Bernády síremléke a református temetőben

Bernády György Közművelődési Alapítvány székháza
Irodalom:
Magyar Életrajzi Lexikon Magyar Elektronikus Könyvtár
Bernády György képviselő életrajza Magyar Országgyűlési Almanach 1897-1901
Bernády Napok eseményei Népújság, 1999. november
A Bernády Alapítvány Házának felújítása RMDSZ Tájékoztató
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Dipfescar Kiadó, Mvhely., 2000.
Keresztes Gyula:A városépítő emlékére, Népújság, 2003. okt.8.
Bernády György emlékezete, Impress Kiadó, Marosvásárhely, 1999.
Marosi Barna: Megbolydult világ, Bukarest, 1974.
Marosi Barna: Bernády György városa, 2006

Bertalan Mihály (1729-1799)
A református egyház kántora, született 1729-ben, akinek már élte alkonyán, 1791-ben szerelték be a vártemplom orgonáját és a hangosan intonáló hanginstrumentumot "nádi bikának" nevezte el, ellentétben Kovásznai professzor tréfás elnevezésével, aki meg "fakántornak" emlegette az új orgonát. Meghalt 1799. szept. 29-én. Életéről, érdemeiről a református temetői sírirata ad számot:

Itt nyugszik Bertalan Mihály, praeceptora,
Az ecclesiának érdemes kántora.
Ki töltőt e földön sok szép jó időket,
Mert élt e' világban 70 esztendőket.
Azok között kántor 50 esztendőt volt,
Oly bires, hogy párja nem volt talán seholt.
Vette eredetét Ditsőszentmártonból,
Hivatalban lépett M. V. Kolléqyomból.
Mivel Krisztussáért lelke mindég égett,
Vetett névnapjára életének véget.
Életében az Urnák szolgája lehetett,
Azért el is nyerte az örök életet. Anno 1799.
 

Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám

Berzentzei István görgényszentimrei
Marosszék főkirálybírója, akit a szék közgyűlési jegyzőkönyve szerint a marosvásárhelyi városházán, liptószentmiklósi és óvári br. Pográtz György, tartományi korlátnok és br. Huszár József, királyi táblai ülnök iktatott be 1745. január 11-én hivatalába. Egyidejűleg Marosvásárhely városának, a fkszék által kirendelt felügyelője is volt 1760-ig, amikor helyébe nagyajtai Cserei Mihály, királyi táblai főjegyző került. Neje: kaáli Kún Ilona.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Bethlen Ádám gróf, bethleni
Generális, Bethlen Sámuel, marosszéki főkapitány és Nagy Borbára fia. 1730-45-ig a marosvásárhelyi református kollégium főgondnoka volt és mint ilyen, bőkezűen támogatta intézetét. 1741. április 11 fizetésének tizedét, évenként 50 forintott, amint kapta a református kollégium rendelkezésére adta. 1745-ben "már emlékeztetni kellett az úrfit kegyes ígéretére." I764-ben, Árokalján keltezve 100 forintot adott évenként, ebből 50 magyar forintot a tékáriusnak, 30-at a két alumnusnak és 20-at tanári szállás javítására. Neje: Bánffi Zsuzsa, férje halála után, 1772-ben, annak végrendeletében hagyott 6000 magyar forintot a consistoriumnak átadta, hogy abból fizessen évenként 100 forintot. 1766-95-ig 3173 véka búzát adott a református kollégiumnak.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Bethlen Imre bethleni, gróf ( - mh. 1834)
Bethlen Sándor és gr. Bethlen Zsuzsa fia, cs. kir. kamarás, v. b. t. tanácsos, előbb Küküílő, m. Alsófehérmegye főispánja, a Szt. István-rend kiskeresztese, stb. Bethlenszentmiklóson élt. Meghalt 1834-ben. 1764. okt. 24-én, Teremiben kelt rendeletével a ref. főconsistorium rendelkezésére adott 1200 mfrtot azzal, hogy az összegből egy német tanító tartassák a marosvásárhelyi ref. kollégiumban 72 frt. fizetéssel.
Megjelent művei:
*A' posta tzug vagy a' nemes uralkodó indulatok (passiók) egy két felvonásban foglalt vígjáték. Szabadon fordította G. Bethlen Imre. Maros Vásárhellyen. Nagy Ajtai Huszár Antal által a' fordító költségével nyomtattatott 1793. (Címlap és ajánlás édesanyjához 5 levél; 1-163 l. és nyomdahibák 1 l. Az ajánlatot írta 1793. dec. utolsó napján Marosvásárhelyt; a nyomtatási engedélyt Eszterházi Nepomuk János gróf Kolozsvárt, 1794. március 2-án adta ki.)
*Második Rákóczi György ideje. Nagyenyed, 1829.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám

Bethlen Imre iktári gróf
Marosvásárhely város királyi biztosa, aki ebbéli felsőbb megbízatását 1818. nov. 9-én jelentette be írásban a városi tanácsnak. Ugyanezév dec. 5-én felszólította a várost, hogy a város négy különböző kerületéből 10-12 értelmes polgár a tanácsházban jelenjen meg, kiket a képviselőtestület jelenlétében, hivatalánál fogva kikérdezni akar a város ügyes-bajos dolgairól. A gyűlésen maga a gróf elnökölve, a kihallgatásokat megtartotta, a levéltárat megvizsgálva. Szilágyi Nagy Dánielt bízta meg a levelek lajstromozásával és más intézkedéseket foganatosítatott.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Bethlen Pál (bethleni) gróf ( - mh. 1794)
A marosvásárhelyi kir. tábla elnöke, cs. kir. kamarás, v. b. t. tanácsos, Bethlen Elek és Pekri Kata fia. Előbb aranyosszéki főkirálybíró, majd tordamegyei főispán és 1765. szept. 28-án a kir. Tábla elnöke lett. A beiktatás nagy ünnepélyességgel történt meg. Előbb br. Domokos Antal, kir. táblai ítélőmester mondott latinnyelvű beszédet (melynek teljes szövege közölve van Cserei György naplójában, Tört. Lapok, I. évi.), majd gróf Lázár János magyarnyelven üdvözölte, általános feltűnést keltve, tekintettel, hogy ezidőben hivatalos aktusok alkalmával kizárólag a latinnyelv használata köteleztetett. 1786-ban, mikor II. József császár a kir. Táblát Nagyszebenbe helyezte, ő is eltávozott, majd 1790-ben, hogy a kir. Tábla visszatért Marosvásárhelyre, itteni hivatalát újból átvette. II. József császár marosvásárhelyi látogatásakor, 1773. júl. 11l-én úgy intézkedett, hogy az uralkodó az akkor még a Nagypiacon lévő tabuláris házban szállásoltassék el, de alkalmasabbnak bizonyult a Szentgyörgy-utcai Makariás-ház, s így a császár ezt a házat választotta szállásául. Harminc évig állott a kir. Tábla élén. Meghalt 1794-ben.
A marosvásárhel.i ref. kollégiumnak lelkes támogatója és 1748-61-ig főgondnoka volt. 1765. május 13-án, Bonyhán kelt meghagyásával, 1860 frt kamatjából 50 mfrtot évenként a görög-osztály tanítójának, 61 frt. 60 dénárt pedig könyvszerzőre rendelt és 1776. szept. 1-én ugyancsak könyvszerzésre 200 frtot adott.
Neje: gr. széki Teleki Sára. Gyermekei: Farkas (kir. táblai ülnök, neje: gróf Mikó Zsuzsanna), Pál (tábornok, neje: br. Kemény Krisztina) és Éva (báró Dániel Istvánné).
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám


Bethlen Sámuel gróf, bethleni
Marosszéki főkapitány, ugyanakkor fejedelmi táblabíró; 1689-ben tartományi biztos, 1691-ben Küküllő- és Belső-szolnok megye főispánja volt, 1696-ban a grófi címet nyerte és 1698-ban Marosszék főkapitánya lett. A kuruc forradalom alatt előbb a kuruc zászlók alatt küzdött, majd 1703-ban Rabutin és Tiege tábornokok oldalán labanckodott, míg Ilosvai, kuruc ezredes rajtaütött és megverte. A református scholában, alumnisai részére 1691-98. 1702-3-ig 1638 véka gabonái adományozott. Meghalt 1707-ben, Brassóban, 44 éves korában. Neje: Nagy Borbára. Fia: Ádám.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Bethlen Sándor bethleni, gróf ( - mh. 1707)
Az egyesített Küküllő- és Marosszék legelső és legutolsó főispánja, akit e tisztére II. ]ózsef császár nevezett ki 1200 frt. fizetéssel. Ünnepélyes főispáni beiktatása losonczi br. Bánffi Farkas, cs. kir. kamarás, állam- és kormányszéki tanácsos, az erdélyi RR. elnöke és magyargyerőmonostori báró Kemény Farkas, cs. kir. kamarás, kormányszéki tanácsos, fő-tartományi biztos jelenlétében, 1784. szept. 20-án történt. 1786-ban cs. kir. kamarás v. b. t. és guberniumi tanácsos lett. 1809. júl. 24-én a nemesi felkelésben mint insurgenstiszt vett részt.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám


Béla István
Városi főjegyző (juratutn civitatis ord. Notarium), akit a katolikus részről, 1758-ban választottak meg a tanácsba. Ezidőtől a város protocollumait nagy hozzáértéssel és odaadással vezette.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám


Bélteki Nagy Zsigmond (1786-1869)

Orvostudor, 1834. aug. 24-től 1859. ápr. 29-ig. a marosvásárhelyi ref. kollégium algondnoka; szül. 1786. okt. 12-én. Nemesszívű emberbarát, a társadalomban lelkes férfiú, meghalt Marosvásárhely, 1869. ápr. 29-én.
Megjelent művei :
*Dissertatio inaug. medica sistons conspectum systematico-practicum aquarum mineralium Transylvaniae indigenarum. Vindobonae, 1818.
*Erdély Históriájának rövid átnézése. Marosvásárhely, 1837.
*Vetést pusztító rovarok. Pest, 1857.
Természetrajzi cikkei ismeretesek még a Vasárnapi Újság 1857-58. évfolyamaiban.
Sírfelirata a ref. temetőben:
Orvos tudor Bélteki Nagy 'Sigmond
életének 73 éves formája el változva e kő
alatt, M. Vásárhelyen szül. 1786. Oct. 12.
megh. 1869. ápr. 29.

Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 4. szám


Béres Erzsébet
Nemes Jánosné, aki 1824. május 24-én 400 rhénes-forint alapítványt tett két református kollégiumi deák részére, kik legjobb oratiot írnak. Meghalt 1825-ben, amikor emlékezetére megjelent "Béres Érsébetnek Nemes Jánosnénak halálára készített gondolatok egy szerető atyától” címen.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 7. szám

Bob (Bab) János (1739- 1830)
Előbb bazilita szerzetes, görögkatolikus esperes-lelkész, majd fogarasi görögkatolikus. püspök, született 1739-ben. Tanulmányait Kolozsváron kezdte, majd Balázsfalvára ment és a bazilita-rend noviciátusába lépett, ahol az ottani líceumban a retorikát és gramatikát tanulta. Azonban a Rednic püspök által behozott szigorú rendi szabályok miatt 1769-ben elhagyta a kolostort és tanulmányai kiegészítése végett Nagyszombatra ment. Visszatérve Balázsfalvára, előbb a püspökségnél működött, majd 1778-ban dájai és 1779-ben marosvásárhelyi esperes-lelkész lett. Ez utóbbi egyházközség alapítása az ő nevéhez fűződik. 1782-ben fogarasi püspöknek választatott Balázsfalva székhellyel és 1784-ben ünnepélyesen beiktattatott méltóságába. Egyszerű ember volt és népi hovatartozandóságát még külsőségeiben is kihangsúlyozta. Szerényen élt, cselédet házánál nem tartott, háztartását egymaga vezette. Jellemző epizódnak mondják róla, hogy mikor püspöki kinevezésének nemvárt hírét vette, épen marosvásárhelyi parochiá|a-udvarán űlt, egy cserépfazekat két térde közé szorítva, a puliszkát keverte. Nagy vagyont gyűjtött, melyből népét bőkezűen segítette, különösen az 1816-17-iki éhínség idején a Balázsfalva környéki román népet gabonával látta el, de egész püspöksége alatt a románság érdekeiért vetette latba befolyását. Gherasim Adamoviciu, görög keleti püspökkel eqyütt összeállította a románság sérelmeit és "Supplex liblius Valachorum" cimen beadványt terjesztett fel a bécsi kancelláriához. Saját költségén építtette a kolozsvári, medgyesi, szászrégeni és 1794-ben a marosvásárhelyi görögkatolikus. templomot. Ez utóbbit a püspök címerével emléktábla. "In cultum dei struxit exornavitque ]oannes Bab, episcopus Fogarasiensis" felírás örökíti meg az alapítás emlékét. A pápaság eszméjének törhetetlen híve volt; a nemegyesült vallás terjeszkedése elé minden erejével gátat vetett. Elszánt ellenzéke volt Sincai Györgynek, valamint Micu Clainnek és őket halálig üldözte. Meghalt 1830-ban, 91 éves korában.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám


Bodolla Sámuel (1790-1866)
Erdélyi református püspök, előbb 1833-41-ig majd 1850-54-ig theol. tanár a marosvásárhelyi ref. kollégiumban. Bodolla Sámuel, (előbb buni pap, majd 1787- 96-ig a székelyudvarhelyi ref. kollégium tanára) és Huszár Ágnes fia, szül. 1790. dec. 10-én, Székelyudvarhelyen, ahol tanulmányait az ottani ref. kollégiumban kezdte. 1803-ban azonban nagybátyja, Bodolla János, akkor nagyenyedi theol. tanár, később erdélyi ref. püspök (1815—36-ig) vette gondjaiba az árván maradt ifjút és Nagyenyeden taníttatta. A filozófia, jog és theologia bevégzése után, az 1813 -14. iskolaévben osztálytanító, majd a göttingai egyetemre ment; de a háborús hangulat miatt kénytelen lévén hazajönni, mint özv. br. Dániel Istvánná (sz. gr. Mikes Anna) és gr. Toldalagi Lászlóné (sz. gr. Korda Anna) udvari papja működött. Ugyanezen év. nov. 7-én, alsócsernátoni Molnár György helyébe, a héderfájai papságra választatott meg, melynek ünnepélyes megerősítése az 1817-iki, dévai zsinaton történt meg. Innen papi és szónoki felkészültségének hamarosan híre járt, mert már 1818. június 7-én, Péterfi Károly helyére, a marosvásárhelyi ref. egyházközség papjává és a ref. kollégium filozófia tanárává választotta meg. De itt se állandósulhatott, mert két év múlva papképzésre lett kiszemelve, amikor a székelyudvarhelyi ref. kollégium theol. tanárává neveztetett ki. 1821-ben vezette oltárhoz Marosvásárhelyen Antal ]ános tanár, későbbi püspök leányát, Zsuzsannát (mh. 1889. jún. 22-én 86 éves korában). 1836-ban, a nagybaczoni zsinaton, a ref. anyaszentegyház megválasztotta utódlási joggal főjegyzővé, de egyúttal tanári, hivatását is folytatta 1841-ig. Hét évvel később, a forradalom bősz hulláma Nagyenyeden találta. A pusztító román népbosszú elől úgy menekülhetett, hogy már okt. 16-án, az agyagfalvi székely népgyűlésre ment, majd 17-én tanártársaival a város szörnyű pusztulását megelőzve, a vérszomjas elemek elől Kolozsvárra menekült, onnan pedig 1849-ben Marosvásárhelyre érkezett, de tanári hivatalát csak 1850. júl. 19-én foglalta el és azt négy évig folytatta. 1854-ben, a Kolozsváron akkor megnyílt, a ref. kollégiumtól teljesen független theol. seminárium tanári állását foglalta el, de még előbb, 1852. februárjában, a 87 éves agg püspök, Antal János kívánságára átvette a püspöki teendők ellátását, a helyettes-püspöki (vices gerens superintendentis) címmel együtt. Kilenc évi buzgó h. püspöki tevékenysége után, 1861. május 22-én kelt királyi adománylevéllel, véglegesen megerősíttetett püspöki székében, egyszersmind a királyi tanácsosi címet is megkapta. Ugyanakkor püspöki esküjét a sepsiszentgyörgyi zsinaton letette egyháza kezébe és szeptember 15-én Kolozsváron, a királyi kormány előtt. 1866. év tavaszán, 50 éves lelkészi szolgálatának örömünnepét készítette elő, amikor az Úristen akaratából, alig három napi betegség után, április 22-én reggeli 2 1/2 órakor, 76 éves korában Kolozsváron meghalt. Ő kezdte meg az erdélyi egyházkerület Névkönyvének kiadását 1858-ban. A feltünedezni kezdő egyház- alkotmányi új eszmék némelyike ellenében konzervatív álláspontot foglalt el, de a presbitériumok szervezésének buzgó híve volt. Marosvásárhely város, mely mint papot, kétszer mint tanárt fogadta szeretetébe, most negyedszer hamvainak adott örök nyugvóhelyet. Itt pihen paptársai: Péterfi József és Péterfi Károly, püspök elődei: Antal János és Borosnyai Lukáts János sírjai közelében. Holttestét még halála napján, Szász Domokos, kolozsvári pap, későbbi ref. püspök felügyelete alatt szállították Marosvásárhelyre, hol a gyászszertartást a vártemplomban tartották meg. Imát mondott Szász Domokos és gyászbeszédet tartott Péterfi József esperes lelkész, a sírnál pedig Kováts Áron, marosvásárhelyi pap búcsúztatta a nagy halottat. 1866. szept. 9-én a Maros megyei traktus emlék ünnepélyt tartott a vártemplomban, amikor a kollégiumi énekkar, Vocelka Ede vezetése alatt és orgonakíséretével énekelt, majd Péterfi József, esperes imát mondott és Rákosi Lajos, lukailenczfalvi ref. pap emlékbeszédet tartott. Később egyházkerülete közadakozásból egy 3,34 m. magas obeliszket csináltatott a nagy püspök hamvai fölé, mélynek leleplezési ünnepélyét 1869. jún. 27-én rendezték meg fényes külsőségek között. Az ünnepségen, mely a vártemplomban vette kezdetét, hatalmas tömeg, köztük hét vármegye papsága, (összesen 60-an) Elekes Károly közjegyző és Basa Mihály közügyigazgató vezetésével vett részt. A templomban Basa Mihály, a sírnál pedig gr. Toldalagi Viktor, egyházmegyei gondnok tartott alkalmi beszédet, Elekes Károly imát mondott és a kollégiumi, valamint a városi dalkar énekelt.
Gyermekei: János, kir. táblai bíró, később ügyvéd (mh. 1884. május 11.); Dénes, fejérdi pap (mh. 1888. jan. 1.); Ágnes (mh. 1893.); Mária (Kacziányi Ferdinánd neje, 1870. júl.); J o h a n k a (Garda József, enyedi tanár neje). Unokái: János gyermekei Gáti Teréztől: Samu (mh. Bécsben 1879. jún. 12.) Gábor jogtudor (mh. 1909. febr. 9); Béla (mh. 1916.) Ferenc, Katinka (Horváth Miklósné); Dénes gyermekei Szakáts Idától: Samu, István, Viktor és Ida. Mária gyermekei Kacziányi Ödön áll. főreáliskolai rajztanár Szegeden, Kacziányi Géza német nyelvtanár a budapesti ref. gimnáziumban, Kacziányi Oszkár körjegyző, Johanka gyermekei: Garda Dezső máv. gépészmérnök Budapesten, Garda Samu nagyenyedi tanár és Garda Kálmán jogász.
Művei:
*Kik az igaz keresztyének? Brassó, 1831;
*Katekizmus.
I. kiadás, Mvh. 1840, 1843 Kolozsvár.
*Keresztyén hittan címmel Nagy-Enyed és Marosvásárhely, 1848; V. kiadás Kolozsvár, 1851. Ennek nyomán 1867. kiadta Garda József;
*
Könyvismertetés (Salamon Józsefről), Mvh. 1840

*A keresztyén anyaszentegyház négy oszlopa.
Nagyenyed, 1845;
*Az élő egyház és annak ismertető jegyeiről.
U. o. 1856;
*Bod Péter smyrnai Polykárpusának folytatása. (Névkönyv 1860-1861);
*Képviselet successió és más teendők anyaszentegyházunkban.
(Névkönyv 1862);
*Ki volt a reformátusok első püspöke Erdélyben? (Névkönyv 1865.)

A Bodola család sírfelirata a ref. temetőben:

Az igaznak emlékezete áldott. Harmincötödik
Püspökének, zágoni Bodola Sámuelnek az
Erdélyi ev. Ref. anyaszentegyház. Született decz.
10-én 1790-ben, meghalt április 22-én 1866-ban
Neje magyardellői Antal Zsuzsanna 1803-1889.
Gyermekeik Ágnes 1823-1893, Dénes fejérdi
Fer. Lelkész 1834-1888.
Zágoni Bodola Sámuel született Maros Vá-
Sárhelyen 1860. április 28-án, meghalt Bécsben
1879. július 12-én. Béke poraira.
Z. Bodolla Gábor honvédhadnagy 1895-1916,
Elesett a toporuci csatában.
Dr. zágoni Bodolla Gábor a székelyuvar-
Helyi kir. Törvényszék elnöke, sz. Marosvásárhelyt 1862. máj. 2-án, mh.
Székelyudvarhelyt 1909.
Febr. 9-én. Áldott legyen emlékezete.
Itt nyugszik zágoni Bodolla János kir. Táblai
Bíró 1829-1884. Legyen áldott emlékezete.
Mellette pihen unokája Horváth Samuka
Élt két hónapot.
Özv. zágoni Bodolla Jánosné Gáthy Terézia
1834-1909. Áldott legyen emlékezete.
Irodalom:
V. ö. életrajza, dr. Bartók Györgytől (Nagy papok életrajza)
Megmunkált életek Romániai Magyar Szó, 2002. június 11.
Erdély az unitariazmus bölcsője Udvarhelyszék, Kedei Mózes
A székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár története
( Jakó Zsigmond:Írás, könyv, értelmiség)

Bodor Péter (1788-1849)
Erdőszentgyörgyön született 1788. június 22-én. Már a marosvásárhelyi református kollégiumban kitűnt páratlan rajztehetségével és azzal, hogy egy különleges faliórát szerkesztett. Toldalagi József grófnál vállalt kertészi állást, majd valószínűleg támogatói segítségével gépészetet tanult a bécsi Politechnikumon. Tíz évig járta Európa országait, és rengeteg gyakorlati ismeretet szerzett az órás- és lakatosmesterségben. 1815-ben visszatért Erdélybe, Bethlen Lajos gróf birtokán tevékenykedett építészként és műszerészként. Házának udvarán, Marosvásárhelyen 1816-ban a mai vidámparkhoz hasonlítható szórakozóhelyet rendezett be hajó- és körhintával, csúszdával és más, saját kezűleg gyártott, elmés szerkezetekkel. Mint városi geometra, 1818-ban felépítette a régi marosvásárhelyi Maros-hidat (az úgynevezett Bodor-hidat). A 8 méter széles, 63 méter hosszú híd teljesen fából készült, egyetlen vasszög sem volt benne. A híd 1900-ig volt használatban, s akkor vasszerkezettel cserélték fel. Életének legfőbb alkotása az 1822-ben épített híres marosvásárhelyi zenélő kút volt. A kínai pagodára emlékeztető építményének fedélházába olyan vízzel hajtott szerkezetet szerelt, amely minden hatodik órában szebbnél szebb zenedarabokat játszott. A zenélő szerkezet 1836 decemberében egy hóviharban összetört, s 1911-ben a kutat is lebontották. Életének következő korszakában Bodor Péter elsősorban orgonákat épített falusi templomokba. A szabadságharc idején sokcsövű orgonaágyút szerkesztett láncos golyókkal. Akkor érte utol a halál, amikor egy új típusú gyutacsot kívánt bemutatni Bem tábornoknak. A házsongárdi temetőben nyugszik, jeltelen sírban. 1936-ban Budapesten, a Margit-szigeten felépítették zenélő kútjának másolatát. A második világháború idején megrongálódott építményt 1954-ben Pfannl Egon tervei szerint restaurálták. A legutóbbi időben ismét helyreállították, és a kút újra zenél.
Irodalom:
Bodor Péter élete és munkássága Magyar Tudomány- és Technikatörténeti Műhely
Bodor Péter élete
Bodor Péter zenélő kútja
Fodor István: Krónikás Füzetek
Nagy-Bodó Tibor: Bodor Péter zenélő kútja I. Központ, dec. 14. 2014
Nagy-Bodó Tibor: Bodor Péter zenélő kútja II. Központ, dec. 25. 2014
Nagy-Bodó Tibor: Bodor Péter zenélő kútja III. Központ, jan. 09. 2015
Pál_Antal Sándor: Mesterségem címere: Bodor Péter. Egy zseniális székely elme. Mentor Kiadó, 2015.
Dávid Antal: Muzsikáló kút. Történelmi regény.Móra Ferenc Könvkiadó, Budapest, 1969
Gergelyffy Gábor: Bodor Péter a székely ezermester, Budapest, 1941

Boér Simon kövesdi és berivói
Fogarasvár és Fogarasföld főkapitánya, akinek nemesi háza a mai plébániatemplom helyén állott. A jezsuiták iránt megkülönböztető kegyelettel viseltető főúr ezt a házát 1702. október havában kelt oklevelében, örök időkre, soha vissza nem vonható módon, a rendnek ajándékozta, továbbá 1730-ban, a mai plébániatemplom orgonáját csináltatta és egyik húszmázsás harangját önttette.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Bojthi Veress Gábor (1595 körül-1640)
Született Bojton (Bihar megye) 1595 körül, meghalt 1640 után tanár, történetíró. Atyja János, felszabadított jobbágy volt. Iskolai tanulmányait a váradi iskolában kezdete, majd 1613-1616 között Debrecenben tanul. Tanulmányait Bethlen Gábor költségén 1617-1620 között Heidelbergben végezte, David Pareus professzor pártfogását élvezte. Hazatérése után a fejedelem unokaöccse, ifj. Bethlen István nevelője lett, nem sokkal utóbb Marosvásárhelyen találjuk. 1622-ben nagy megtiszteltetés éri, Bethlen Gábor fejedelme bevette azok közé, akik felesége, Károlyi Zsuzsanna temetése alkalmából beszédet mondhattak, gyászverset szerezhettek az elhunyt dícsőítésére. Első fontos megbízatása az 1622-es végtisztesség beszédeinek és verseinek kötetté szerkesztése. (1624-ben jelenik meg két kötetben a fejedelmi nyomdában). 1623 után Bethlen gyulafehérvári iskolájában tanított, majd 1625 után udvari történetírója és a káptalan levéltárosa lett. Bethlen megbízásából részt vett a gyulafehérvári iskola szervezésében, Németországba is kiutazik profeszorokkal tárgyalni. I. Rákóczi György diplomáciai feladatokat bízott rá, Németországban is járt titkos küldetésben. 1640-ben még szerepel a fejedelmi számadás könyvekben. Néhány kisebb jelentőségű munkája mellett (Heidelbergben, 1617-ben verses kötete jelent meg) fő műve:
*De rebus gestis magni Gabrielis Bethlen libri XII. (Bethlen Gábor viselt dolgairól, Viennae, 1629), amelynek nagy része nem ismeretes; három könyvét Johannes Chr. Engel adta ki újra (Monumenta Ungarica. Viennae, 1809). Részletei Novák József magyar fordításában: Erdély öröksége, IV. (Bev. Makkai László, Bp. é. n.).
Irodalom:
Sebestyén Mihály: A fejedelem histórikusa, Bojthi Veress Gáspár, Népújság, Mvhely.;
Angyal Dávid: Adalék Böjthi G..... művének kritikájához (Századok, 1898);
Makoldy Sándor: Bojti Veress Gábor. élete és történetírói munkássága (Nagykároly, 1904).

Magyar Életrajzi Lexikon Magyar Elektronikus Könyvtár

Bolyai János (1802-1860)
Bolyai Farkas fia és matematika lángeszének örököse, született Kolozsvárott, elmebeteg anyától, 1802. december 15-én, meghalt Marosvásárhelyen 1860. január 17-én. A matézist atyjától tanulta; tizenkét éves korában letette a vizsgálatot a gimnázium 6-ik osztályából; 15 éves korában ment fel Bécsbe az akadémiára; az ötévi kurzust kitűnő sikerrel elvégezvén, 21 éves korában hadnagy (s ekkor jött rá világhírű felfedezésére. V. ö. Mat. és Term. Ért. V. 187), 22 éves korában főhadnagy, 24 éves korában kapitány. A hadseregben első matematikus, első virtuóz-hegedűs, de fájdalom első vívó is; folytonosan párbajai voltak, több közülük halálos végű s ő mindig a győztes fél. Végre nem tudni mi okból, nyugalmazását kérte, mit 1833-ban meg is kapott, azzal a hozzáadással, hogy amikor tetszik visszatérhet. Most apjához Marosvásárhelyre költözött, hol egy évik lakott folytonos viszálykodásban apjával, kit párbajra is hívott, mire ez kipirongatta és elűzte házától; egy ideig Marosvásárhelyt lakott, de az után atyja megengedte neki, hogy domáldi birtokára menjen gazdálkodni. Itt teljes elvonultságban élt tíz évig s nem is találkozott atyjával, míg végre 1843-ban magába szállt; atyjához ment őt megengesztelni; hat-hétig volt nála, de minthogy ismét elkezdődött köztük a viszálykodás, újra kiment Domáldra. 1846-ban végleg beköltözött Marosvásárhelyre s ott lakott, elvonultan a világtól elveszve a tudomány számára.
Munkája:
*Scintam spatti absolute veram exhibens: a veritate aut falasitate Axiomatis XI. Euclidii independentem (Appendix)... M.-Vásárhely 1833. E világhírű munka atyjának Tentamen című munkájához vala hozzáfüggesztve. Francia fordításával Schmidt Ferenc hazánkfia tette rá a tudományos világot figyelmessé. (Páris, 1868). Németre fordítva Frischauf J.-től (Lipcse, 1872). Bolyai János élet- és jellemrajzát Szily Kálmán irta meg. (Mat. Érek. XI. kötet)

Irodalom:
Benkő Samu: Bolyai János vallomásai. Bukarest, 1968; Czire Dénes: A két Bolyai, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum kiadványa.


Bolyai János élete és munkássága (***KITŰNŐ OLDAL!)
Bolyaiak drámája
Marosvásárhelyi Bolyai Gimnázium linkgyűjteménye
Bolyai János élete és pályaműve
Bolyai János életútja
Bolyai János forradalma
Bolyai János élete
Bolyai kráter
Bolyai János
Milyen volt Bolyai János
Bolyai János ismeretlen arca
Kiss Elemér: 200 éve született Bolyai János
Kiss Elemér Bolyaiak matematikai tárgyú levelei
Kiss Elemér: Bolyai János kéziratainak rejtett kincsei I. rész
Kiss Elemér Bolyai János kéziratainak rejtett kincsei II. rész
Kiss Elemér: A "Bolyai ládák" legújabb titkai
Kiss Elemér: Matematikai kincsek Bolyai János kéziratos hagyatékából


Bolyai Farkas (1775-1856)

A marosvásárhelyi ev. református kollégium tanára s a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Bolyai Gáspár megye szolgabíró és pávai Vajna Krisztina fia, született 1775. február 9-én Bolyán (az akkori Felső-Fehér vármegyében), meghalt Marosvásárhelyen 1856. november 20-án. Ősei nagybirtokosok voltak, többen közülük fontos szerepet játszottak Erdély védelméért folytatott függetlenségi harcokban. Édesapja rendkívül művelt, nagytekintélyű ember volt, - a marosvásárhelyi református kollégium volt diákja - aki állandó figyelmet szentelt két fia Farkas és Antal tanítására. Hét éves korától tanult Nagy-Enyeden, 15 éves korában kerül Kolozsvárra a református kollégiumba. Kitűnő matematikus, nyelvtehetség (nyolc idegen nyelven beszélt), festészetet tanult. 1798-ban br. Kemény Simonnal, kinek korrepetitora volt, kiment a jenai és göttingai egyetemekre. Jénában Fichtét hallgat, göttingában teljesen a matematikára adta magát. Az akkor ott tanuló Gauss-szal a legbensőbb baráti viszonyban állott s később is sok levelet váltott vele. (Sartorius, Gauss zum Gedächtniss, 1856.) 1799-ben hazatérve csakhamar megnősült, 1804. december 15-én született fia Bolyai János, majd családjával Domáldra költözött, ahol anyja jószágán gazdálkodott különösen a gyümölcsészettel foglalkozván. 1804-ben meghívást kapott a marosvásárhelyi kollégium matematikai, fizikai és kémiai tanszékére, melyen 47 évig tanított. Korának egyik legelső, hazájának pedig eddigelé legnagyobb matematikusa volt, amellett mély gondolatokban gazdag színművek írója, ki technikai kérdésekkel is szenvedélyesen foglalkozott. Igen jeles fűtő- és főző-kemencét talált fel, mely annak idején Erdélyben nagy hírben állt. Irodalmi munkásságában még egy különös speciálist volt; gyászjelentések, rövid nekrologok írása néha versekben, de legtöbbször lendületes prózában; ezek közül a legkitűnőbbek a br. Kemény Simon, id. Szász károly és saját maga halálára írottak. Kéziratai közül Sziy Kálmán adott ki néhányat. (Mat. Értek. XI. köt.) Olajfestésű arcképe, 70 éves korából, fia, B. Gergely (megh. 1890) birtokában volt; erről Thanhoffer Lajos akadémiai tag másolatot készített az Akadémia képes terme számára. Legkimerítőbb életrajza Koncz Józseftől a marosvásárhelyi ev. református kollégium értesítőjében jelent meg.
Művei:
*Öt szomoru játék
, írta egy hazafi. Szeben 1817.
*A párisi per
, érzékeny játék 5 felv. Marosvásárhely, 1818.
*Pope próbatétele az emberről
, angolból fordítva. U. o. 1818.
*Arithmetica eleje
, u. o. 1830. (B. B. F. jegyekkel; javított kiadása u. o. 1843.)
*Tentamen
juventutem studiosam in element matheseos... introducendi. Cum appendici triplici. U. o. 1832-33. Két kötet. (E munkája tette Bolyai Farkas nevét világhírűvé).
*Az arithmetikának, geometriának és physikának eleje
. I. köt. U. o. 1834. (Névtelenül.)
*Marosszéki lakodalmi szokások
(Tudománytár 1834.)
*Arithmetica eleje kezdőknek
. (M.-Vásárhely 1850. Névtelenül.) "A tanulót az alsó és felső aritmetica mezején úgy kell vinni, hogy maga menjen, és láthassa a feltalálás lehetségét, s ne bámuljon vakon" A könnyebb érthetőség kedve miatt a matematika oktatását geometriai formákkal kezdte.
*Ürtan elemei kezdőknek.
(U. o. 1850-51. Névtelenül.)
*Kruzer Grundriss
eines Versuches die Arithmetik darzustellen. U. o. 1851. Névtelenül. Ebben reklamálja a prioritást Lobacsevszky orosz matematikussal szemben fia számára az abszolut geometriát illetőleg
*Szívhangok
. (Latin, német és  magyar versek.) U. o. 1852.
*Jelentés
(bucsuja és végrendelete). U. o. 1855-56.

Irodalom:
Weszeli Tibor: Bolyai Farkas, Bukarest, 1974; Új világot teremteni a régiben. Marosvásárhely, 2000; Czire Dénes: A két Bolyai, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum kiadványa.

Bolyai Farkas
Bolyai Farkas művei és róla szóló könyvek a geomatry.net honlapján
Bolyai Farkas Magyar Protestáns Pantheon
Bolyai Ház


Bonyhai Simon György (1673—1739)
Erdélyi ref. püspök. 1703. után Bethlen Miklós udvari lelkésze, majd mint marosvásárhelyi első pap működött. Püspök lett 1728-ban. Halotti beszédei Kolozsváron jelentek meg. Meghalt Marosvásárhelyen, 1739-ben. Neje Baló Judit. Kőkoporsóidumú emlékköve a ref. temető cintermében; címeres, alig olvasható vésete a következő:
Bonyhai Simon György testének sátorát,
Itt hagyta meg adván földnek a’ föld porát.
Lelke hogy követte szenteknek táborát.
És halálból fel költi juhoknak pásztorát.
Hatvan négy, esztendők élete folyását,
Harmintz négyek Krisztus nyája pásztorlását,
Kilentzek pöspökség terhe hordozását adták
'S húszon nyoltzak páros bujdosását.
Be ment már urának kivánt örömében,
Első szülötteknek, örül seregében.
Fénlik mint egy tsillag ragyogó fényében,
Tiszta papi süveg tétetett fejében.
Józan, feddhetetlen, szelid volt erköltse,
Hamis tudománynak nem fogta szümöltse.
Bővölködött nála az hitnek gyümöltse
Várja hát Jésusa hogy innen fel költse.
Tiszteletes Püspök Bonyhai György párja,
Baló Judith Asszony Jézusát itt várja.
Lelke ugyan el ment 's az egeket járja,
De teste itt vagyon 's e' sir azt el zárja!
Huszon nyoltz esztendőt Ároni férjével
Töltött szelid lelkű kedves Mósesével.
Teste már együtt van férjének testével,
Mind végig itt meg is marad Kedvesével.
Élte öt és ötven esztendőkre mégyen,
Melynek tize gyászos özvegysége légyen.
Óhajtva várta már, hogy Koronát végyen,
Vett is 's nem követte lelkét semmi szégyen
Pál nevű fiát is maga mellé vette,
Ez is itt van 's itten nyugszik mellette.
Huszonhét esztendős volt hogy lefektette
A' halál 's e' porba takarta 's temette.
Anno 1747 die 26. Martii B. P. Anno
1749 die 16 Martii.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 4. szám

Borbély Szöts István
Városi főbíró, előbb 1693-tól szenátor, akinek családi házát (a Szentkirály-utcában, közvetlen a sarki Teleki-ház, illetve Galambos Borbély Sámuel háza melletti épület, mely később öröklési jogon a Csiki-család birtokába került) 1705. január 13-án, főbírói székébe való beiktatása napján, losonczi Gyürki Pál, kuruc fővezér a fejedelem védelmébe vette és minden szállástartás alól mentesítette. Az ő házában szállott meg a Gyulafehérvárról kiüldözött református kollégium egyik tanára, Szathmári Paksi Mihály. A kollégium lelkes támogatójának mutatkozott. A többek közt 1712-ben 5 véka búzát adott a scholának.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Bordy András


Irodalom:
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvrhely, 2000  
Bordy András

Borsos Sebestyén (1520 (?) -1584)
Jómódú vásárhelyi kereskedő polgár, született 1520-30 körül, meghalt Marosvásárhely 1584. szeptember 8-án. 1565-től 1582-ig Marosvásárhely bírája. Krónikáját 1562-től írta és 1583-ig folytatta, de az 1571-79 közötti évekről elvesztek jegyzetei. Krónikája a kor fontos politikai eseményei mellett családjának történetét és vagyonának leltárát is tartalmazza, amolyan házi napló féle. A gyermekkorában vagy azelőtt történt dolgokat Székely István Krónikájából vette át (1559), a továbbiakat a maga hallása és tapasztalata után írta meg. Művét, mely azért is nevezetes mert az első polgári rendű ember által írt magyar történelmi napló, unokája Nagy Szabó Ferenc folytatta és egészítette ki az 1580-tól 1658-ig terjedő időszakra.
Művei:
*Chronica az világnak lett dolgairól 1490- 1583.
(Kiadta Mikó Imre: Erdélyi történelmi adatok, I. Bp., 1855.)
Irodalom:
Erdély öröksége, Franklin-Társulat Kiadásának reprint kiadása, Akadémiai Kiadó, 1979, I. kötet, 116-130 old.
Magyar Életrajzi Lexikon Magyar Elektronikus Könyvtár
Régi Magyarországi Nyomtatványok

Borsos Tamás (1566-1633)
Született Marosvásárhelyt 1566. június 14-én, meghalt 1633-ban. Atyja Borsos Sebestyén, a krónikaíró, anyja Köpeczi Krisztina. Szülővárosának 1597-ben jegyzője, 1599-1604 között főbírája volt s mint ilyen kezdeményezője és vezetője a marosvásárhelyi templomvár építésének. 1603-ban a dési országgyűlésen, és 1606-ban pedig Bocskai István országgyűlésén a város követe, fejedelmi táblabíró. Bethlen Gábor megbízásából 1613-ban, 1618-20-ban és 1626-ban követként járt a Portán, 1630-ban budai követ volt. Polgári származása ellenére szép közéleti pályát futott be, s tehetségének érvényesülését a fejedelmek előtt még az üldözött szombatos felekezethez való tartozása sem akadályozta meg. Koráról és törökországi útjairól érdekes följegyzéseket, valamint három emlékiratot hagyott hátra, melyekben sok gazdaságföldrajzi megfigyelését örökítette meg. Halála után 1639-ben fiát és menyét fej-és jószágvesztésre itélték, mivel nem tagadták meg szombatosságukat.
Művei:
*Borsos Tamás első portai utazásának (1613) leírása és emlékirata (1584-1612) Kemény József és N. Kovács István adták ki, Erdélyország Történeti Tára, II. Kolozsvár, 1845
*Borsos Tamásnak második portára való járásának közönséges históriája melyet obiter csak irtam Konstantinápolyban in anno Domini Jesu Christi 1618, anno a creatione mundi 5574, anno vero Mahumetis profetae 1629 és leveleit Mikó Imre közölte Erdélyi Tört. Adatok II, Bp., 1856)
*Budai követségéről (1630) szóló emlékirata megjelent a Tört. Tárban 1884. évfolyam, Gr. Mikótól
Borsos Tamás sírköve
Irodalom:
Szamota István: Régi magyar utazók (Nagybecskerek, 1892);
Barts Gyula: Marosvásárhelyi Borsos Tamás élete és történeti szereplése (Kolozsvár, 1912).

Borsos Tamás: Egiptusról 1619
Meggyalázták Borsos Tamás szobrát (RMDSZ tájékoztató)
Meggyalázták Borsos Tamás szobrát (Népújság)
Borsos Tamás
Lexikon
Részletek Vásárhelytől a Fényes Portáig c. művéből
Magyar Életrajzi Lexikon Magyar Elektronikus Könyvtár
Borsos Tamás élete Orbán Balázs művében
Borsos Tamás síremléke a marosvásárhelyi református temetőben


Borosnyai Lukács János (1694-1760)
Az első diplomás, erdélyi református püspök, született Feldobolyban - hol atyja zajzoni Lukáts János, zsellér volt - Háromszéken 1694 nyarán, meghalt Marosvásárhelyt 1760. február 9-én. Iskoláit Nagy-borosnyon és Nagyenyeden végezte. (Ezért vette fel a Borosnyai előnevet). 1716-ban Bethlen Miklós gróf fia mellett lett nevelő, majd 1719 húsvétján az enyedi kollégium retorikai osztályában tanít, végül 1720-ban Vizaknán lett tanító. 1721 őszén külföldre indult, Odera-Frankfurtban egy télen át időzött. 1722- től négy évet töltött Leidenben, 1726-ban hazatér, rövid ideig Vécsen volt br. Kemény Simonné udvari papja, majd 1727 januárjában Enyedre ment segédlelkésznek, hol 1729-ben rendes lelkész lett. 1735-ben Székelyudvarhelyen tanárrá választották. Tanári működésének sokáig fennállott emléke az ő fáradozása folytán átalakított iskolaépület volt. 1748 november 28-án generalis notariussá s a következő évben püspökké nevezte
ki az uralkodó oklevél révén. 1751 májusban Marosvásárhelyre kerül lelkésznek. Az ő püspöksége idejében indul el az orgonák református templomokba való nagyobb számú beépítése. Ő a neves Borosnyai-család megalapítója, aki Marosvásárhelynek 3 főbírót adott: II. János, I. László és II. Pál honvédszázados és képviselőben; 3 papot a vásárhelyi egyháznak: I. Jánosban, a család törzsében és két fia: I. Simon és I. Györgyben. Meghalt 1760. február 9-én. Neje: Gyula Szigeti Mária, meghalt 1777. ápr. 20-án.
Művei:
*De universo gratiae divinae negotio (Leida, 1725)
*Tholdi Adám felett tartott prédikáció.
(Kolozsvár, 1751)
*Halotti beszéd br. Alvinczy Gábor felett
(Halál és minden kisértetek...Szeben, 1751)
*Catechismusi házi kincs avagy a keresztényi hit főágazatainak... magyarázatja (Stehelin Kr. után, Kolozsvár, 1752)
*Teleki Kata felett tartott prédikáció. (U. o. 1758)
*Pápai Páriz Ferenc tiszteletére irt latin verse megjelent a Justissima adorea c. könyvben.
(Kolozsvár, 1717)
Sírfelirata (fekvő, kőkoporsóidomú emlékkő) a ref. temetőben:
Sub hoc saxo mortales reniquit exuvias reverendiss accelererr D. Johannes Lucas Borosnyai primum ecclesia reform. N. Enyediensi V. D. M. deinde in gymnasio reform. areaepolitano ss theologiae et philosophie professor tandem reform, in Transilv. ecclesiar. superintendens et in ecclesia reform. Agropolitana pastor primarius qui sacranquam in teris gerebat in eulam cum caelesti commutavit anno aer. Christ. MDCCLX. die IX. februarii anno autem aetatis suae LXIV.
Hocce quod est caelo fabricaium marmor acuto caelestes penitus servat et abdit opes quippe Johannis habet celebres caelo ques dicatos subtus se cineres exuviasque sacras dicite queis cordi pietas est mole sub ist hac sancta cup...... tanti molliter ossa viri conjugi dilectissimo L. M. Q. posuit Maria Gyula Szigeti.
Magyarul (Csekme)
A sír fejénél álló emlékkő azonos nevű fiának, állít emléket.
FOTO
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 4. szám
Magyar Életrajzi Lexikon
Magyar Elektronikus Könyvtár
Pallas Nagylexikon


Borosnyai Lukáts Simeon marosvásárhelyi (1731-1802)
Marosvásárhelyi ref. lelkész, Borosnyai Lukáts János, erdélyi ref. püspök és Gyula Szigeti Mária fia, szül. 1731. márc. 4-én. Marosvásárhely első papjakén működött 1762-től 40 évig. Országraszóló, ékesen beszélő híres szónok, népszerű, kedvelt pap volt, akit a krónika szerint, II. ]ózsef császár nagyon megkedvelt és Szebenbe vitetett, hogy prédikációját meghallgassa. Ugyanis ő volt az, aki 1773. júl. 11-én, amikor a kalaposkirály erdélyi szemle-útja alkalmából Marosvásárhelyt is meglátogatta, a városban kalauzolta és mellette tolmácsként működött, mivel egyedül csak ő tudott a császárral németül értekezni. Meghalt 1802. ápr. 4-én, Marosvásárhelyen.
Neje: Húg Margit, svájci nő volt, akit theológiai tanulmányai idejében, Bernben ismert meg. Fiúk: Borosnyai L. János, református kollégium professzora, vásárhelyi krónikaíró.
Megjelent több halotti beszéde, ebből helyben:
1. Szent Mihály ordója, melyet Rhédei Mihály parantsolattyára... együgyü predicatioban előadott. Marosvásárhely, 1777.
2. Jó feleség képe, báró losonczi Bánffi Kata, gróf Toldalagi Feiencz hites társa felett 1768-ban. Marosvásárhely, 1783.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám

Borosnyai Lukáts János (II.) (1741-1791)
Azonos nevű apja, az erdélyi ref. egyházak szuperintendánsa, anyja Szigeti-Gyula Mária. A város szenátora volt 9 éven át, legképzettebb jogtudósa, majd élete utolsó nyolc hónapjában főbírája. Sírfelirata szerint 9 gyermeke volt, akik közül Benjámin és Klára korán meghaltak, hat fia: László, György, József, István, Pál, János (III) és Anna aki temetése után született 22 nappal.

Insigna spect. ac plurimum reverendi Dni Joannis Lukáts Borosnyai ecclar in Trannia ref. superatt ecclae ref. Agropol. per IX. fere Annos pastoris primarii obiit Ao aetat LXVI. aerae vulg. 1760 die na 9 Februarii.
D. 0. M. S.
Viro, bono et nobili Joanni Lukáts Borosnyai magni olim nominis rarae eruditionis et summae auctoritatis ecclesiarum in Transilyaniae reform, superintendentis cognominis filio civitatis Maros-Vásárhelyensis per IX. annos XI. menses, senatori per VIII. ultimos menses, ejusdem judici primario utrobique juris et aequi studiosis simo: novem. liberorum patri non minus diligenti quam indulgentiequibys: Klára et Beniamin infantes ad huc eato functi, sunt. relinquies exfiliis Ladislau, Georgo. Josepho, Stephano, Paulo, Joanni, Jonas patris vidére conti Anna veim post extitit que XXII. dicbus.......

(A további sorok teljesen elenyésztek)
Magyarul (Csekme) könyvében!
FOTO
Irodalom:


Borosnyai Lukáts György marosvásárhelyi, (1744-1802)
Marosvásárhelyi ref, lelkész, Borosnyai Lukáts János, erdélyi ref. püspök és Gyula Szigeti Mária fia, szül. 1744. szept. 27-én. 28 évig volt a székely főváros második papja, testvérbátyja, Borosnyai L. Simeon segéde. Mivel nem házasodott, "kálvinista plebános"-nak nevezték. Meghalt 1802. jan. 11-én, Marosvárhelyen.
Itt megjelent műve:
Keresztyén asszony ditséretes szépsége avagy halotti szent tanítás, melyben Bánfíi Kata ... érdemlett ditséretéiről beszélgetett. Marosvásárhely, 1783.

Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám



Borosnyai Luktás László
Senator, perceptor és 1825-ben városi főbíró. Borosnyai Lukáts János fia. Városatyai hivatása mellett már 1809. május 2-ig a ref. kollégium pénztárnoka és 1820-ban a marosvásárhelyi ref. egyház főkurátora volt. Neje: szentistváni Nemes Mária, Nemes György főbíró lánya.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám

Borosnyai Lukáts János (III) ( - 1848)
Borosnyai Lukáts Simeon fia (??)
Borosnyai Lukáts János, a marosvásárhelyi főiskola tanára volt. Felsőbb iskolái végeztével egyetemre ment, Genfben és Bernben képezte magát - különösen francia nyelven. A marosvásárhelyi főiskola tanszékébe 1797-ben iktattatott be, mint a természetrajz tanára. 1848 -ban halt meg.

Borosnyai Lukáts Pál (1814-1885)
1848/49-es honvéd százados, Bem szárnysegédje, a honvéd egylet és a Bem szoborbizottság elnöke, polgármester, országgyűlési képviselő.
FOTO
Irodalom:


Borosnyai Lukáts János (IV) (1837-1937)
Ref. kollégium professzora, krónikaíró!
Irodalom:


Bors Márton csíkszentkirályi ( - mh. 1809)
Római katholikus paptanár, 1783-ban végezte Budán a thelogiát és már 1784-92-ig a marosvásárhelyi rk. tanodában tanított. 93-ban pali, 99-ben tordai plébános és alesperes lett. 1805-ben összeírta az erdélyi egyházmegye régi fegyelmi rendeleteit; mely írását Már-tonfi József, erdélyi püspöknek ajánlotta. Veszély Károly, marosvásárhelyi plébános, az 1866-ban kiadott Erdélyi Egyháztörténelmi Adatok-ban méltatja érdemeit. Meghalt 1809. jún. 13-án.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám


Botskor János
Ferencrendi szerzetes, házfőnök, kinek vezetésével települtek vissza, 1740. júl. 3-án a ferencrendi barátok Marosvásárhelyre. Egy 1759. február 20-án kelt levéltári írat igazolja, hogy „az M. Vásárhelyi Tisztelendő Páter Minoriták (!) eö Atyaságok Residentiától mostani fungens Praesidens Tiszt. Botskor János eö Kglme” a felvett 700 magyar forint kölcsönt a városnak visszafizette, ennélfogva a „Mlgos berekeresztúri Keresztúri Mihálly Urfinál lévő 700 hét száz M. forintokból álló passivum debituma és azokról emanált két rend béli Contractusok recipiáltattak.”
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám


Böjthi Antal ( - mh. 1794)
Exjezsuita, 1779-ben mint kiérdemesült plebános élt Véczkén, Marosvásárhelyen megjelent műveiben "királyi soldon lévő áldozó pap"-nak írja magát. A magyar nyelvnek úttörő harcosa és lelkes propagálója volt. Meghalt 1794. nov. 14-én, Marosvásárhelyen.
Itt megjelent művei:
*Magyar nyelvtudomány, Marosvásárhely, 1790.
*A' nemes magyar nyelv írásának és szólásának tudománya, mely a' józan okosságnak, a' nyelv tulajdonságának, 's az erdéllyi jobb élésben lévő magyarságnak törvényei szerént íratott 1790. M. Vásárhelyt. Nyomtattatott 1794. [1—314 l.] "Irám az erdélyi N.-Fejedelemségnek közép királyi Városában, Maros-Vásárhelytt, karácson havának 8-ik napján 1794. Böjthi Antal királyi soldon levő áldozó pap."
(Eredetileg latinul írta, majd többek kívánságára fordította magyarra.)
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám


Brandecker Simon
Patikárius, kir. perceptor, városi senator, centumvir, úgyszintén a Getse-intézet alapjának, a kegyes alapító megbízásából, perceptora volt, "mint aki, mind a mult, mind a folyó esztendőben ezen intézetre nézve, magát igen szép segedelemmel érdemesítette." 1821. január 1-én a Getse Dániel Emberszereteti Intézet számára 2000 váltófrtot adott, mely összeg kamatját, 448 rfrtot 1824-ben 500 rfrtra egészítette ki. 1853-ban a Casinonak egyik igazgatója volt. Neje: Trewitscher Júlia.
Nejének sírirata a ref. temetőben:

D. 0. M. Hic hominem exuit Julianna Trewitscher Simeonis Brandecker senatoris dum vivebat Zomboriensis vidua placida virtutis simulacrum amans suorum suisque amata justis natorum lacrimis perinsa nata annos sexaginta matri optimae hoc monumentum grati filii Simeon eí Ignatus eodum quo fatis cessit anno MDCCCXXV. L. Leg. Posuerunt.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Bustya Lajos (1868-1933)
Épikezési vállakozó, alapmestersége az ácsmesterség volt, katonaság idején szerzi meg építőmesteri képesítését. Tervei: Máthé villa a Trébelyben, Gecse utcai családi ház. Vállakozóként az említett lakóházak kivitelezésén kívül még nevéhez kapcsolódnak: Bernády-téri Polgári Iskola és Felsőkereskedelmi Iskola, Agrár Bank, Czakó-Szanatórium, Közüzemek különböző épületei. Az 1920-as 30-as években fafeldolgozó és elárusító telepet létesített a Sándor János és a Honvéd utca közötti telken, ahol épületsztalosi műhelyt is fenntartott.
Irodalom:
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvrhely, 2000