Hajnal József * Haller Gábor * Haller Zsigmond * Halmágyi István * Harsányi Sámuel * Hatschek család * Hegedűs Lajos * Helbing József * Henter Zsigmond * Hidebrand János * Herczegh Ferenc * Herczegszőlősi (Laskai) János * Horváth Dániel * Horváth Pál * Houchard József * Huszár Antal * Huszti András

1808-37-ig senator, 1829-ben katolikus részről városi főbíró, továbbá a Gecse-féle Emberszereteti Intézet alapításában a várost képviselte. Tevékeny városatyái működése után, 1850-ben meghalt. Neje: Fábián Erzsébet, aki szül. 1786-ban. mh. 1845-ben és Ťélt férjével 37 éveketť, a rk. temetőben lévő sírirata szerint. Gyermekei: József ügyvéd, László ügyvéd, Imre, Anna (Topler Simon városi senator neje) és Róza.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Erdélyi kincstartó, cs. kir. kamarás, v. b. t. tanácsos, a Leopold-rend nagykeresztese, stb., szül. 1749-ben. Elsőízben 1765-ben avatkozott a székely főváros ügyes-bajos dolgainak intézésébe, amikor a főkormány-szék a város és közönség közt fenálló állandó egyenetlenség eloszlatására ide kinevezte, majd 1769. nov. 13-án felsőbb rendelettel Marosvásárhely város inspectorává neveztetett ki. Mint az itt misszionáriuskodó jezsuitáknak és általában minden katolizáló mozgalomnak pártolója, az ő támogatásából épült 1772-ben a Nagypiac és Szentkirály-utca sarki, kőoszlopokra támasztott Lábos-ház, a rk. tanoda első épülete. Azonban részt vett a nemzeti nyelvet eltipró, törvénytelen rendeletek elleni mozgalmakban is és így 1785. febr. 17-én ő is a Küküllővel egyesített Marosszék követeivel indult Bécsbe, a rendek tiltakozó feliratával. Ugyancsak 1790. márc. 22-én, mint a megye alispánja, ő elnökölt az egyesített székek utolsó ülésén, amikor felolvasta a császár jogtipró rendeleteinek visszavonásáról beérkezett végzést és a rendekkel együtt bejelentette a magyar nyelv kizárólagos használatát a széki közigazgatásban, egyben a német nyelv teljes száműzéséről fogadott el egyöntetű határozatot. Különösen nagy érdemet szerzett a marosvásárhelyi színészet bevezetése körül, melyért a Marosvásárhelyen vendégszereplő Ernyi Mihály kolozsvári színésztársasága háláját akarván leróni, 1805. jún. 10-én, kir. táblai elnökké beiktatása napján, díszelőadást rendezett tiszteletére és aranybetűs színlápon hirdette Kotzebue: "Az igazság jutalma" című öt felvonásos érzékenyjátékot Ernyi Mihály fordításában, ezt követőleg pedig "A háládatosság jutalma" című ballet került bemutatóra. A továbbiakban is a "provincialis commissarius úrnak mindenkor szívügye volt a színház. 1814. március 20-án Kolozsváron kelt levelében intézkedik, hogy a játszó­színben felhalmozott zabot a katonaság szállítsa el és felszólítja a marosvásárhelyi Magistratust, hogy: "a Theatrumot mentül hamarébb lehet, anyai nyelvünk pallérozódása előmozdítására, megüresitni el ne mulassa". Március 26-án ismételten sürgeti a városi tanácsot, hogy a színházépület végleges szabaddátétele végett a leghathatósabb eszközöket vegye igénybe. Meghalt 1822. március 28-án, 73 éves korában, Nagyszebenben. Leánya, Cserei Farkas neje. Színházi vonatkozású levelei Marosvásárhely város levéltárában. Ismeretes egy Marosvásárhelyen kelt, Kazinczyhoz intézett levele 1808. ápr. 17-ről.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 98. szám

Kir. táblai elnök, aranysarkantyús vitéz, elnöknek megválasztatott 1794-ben. Meghalt 1803-ban. Neje: nagyercsei gr. Toldalagi Krisztina.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám

Marosszék főkirálybírója, aki II. József új igazgatási rendszerének behozatalakor, 1784. szept. 20-án tartott közgyűlésen tisztéről lemondott és elbúcsúzott. 1782-ben a ref. kollégiumnál 1000 frt. alapítványt tett, hogy abból elszegényedett vagy árva nemes ifjak között 5 év alatt osztassék ki annak kamatai. Hasonnevű fia, mint kollégiumi nemes rhetor Fogarasi Papp József tanár halálára gyászverset írt.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám

Az erdélyi kir. tábla r. bírója, az 1803-ban alakult Theatralis Commissio egyik lelkes tagja. Meghalt 1814-ben, 51 éves korában, Marosvásárhelyen.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 7. szám

Marosvásárhelyi ref. lelkész, szül. 1788. aug. 24-én, aki 1813. szept. 19- 64-ig egyházának buzgó papja volt A magyar szabadságharcból bőven kivette részét és mint honvédhadnagy szolgált. 1816. jún. 6-án nőül vette Antal Máriát A. János püspök leányát, kitől gyermekei: János, ref. koll. tanár, Lajos, gerendi espereslelkész (sz. 1823. dec 31.) ás 3 leány: Zsuzsa, Júlia és Ágnes. Második neje: Pápai Mária volt. Nyugalmaztatása után egy évre, 1864. szept. 25-én meghalt.
A közéletben tevékeny pap megjelent művei:
1. Egy ima és tüzér toborzó dal Marosvásárhely, 1849.
2. Búcsúhangok. Marosvásárhely, 1863.
A család sírirata a ref. temetőben:
Hegedűs Lajos a m. vásárhelyi ev. Ref. egyház félszázadig híven szolgált, egy évig nyugalmazott állapotban élt lelkipásztora, szül. 1788-ban Aug. 24-én, meghalt 1864-ben sept. 25-én. E setét sírban nyugosznak Fodor Susánna özvegy Procurator Hegedűs Györgyné szül. 1763-ban Oct. 14. meghalt 1844-be január 30-án. Érzéketlen kő, mind a' gyermeki hálának tolmátsa tartja meg emlékét, őrizd meg a porait amaz utolsó napig, e helyen a' szeretetnek meg szakadt köteléke örökre egyesülnek.
Antal Mária, M. Vásárhely, ev. ref. pap Hegedűs Lajosné, szül, 2-dik May 1799-ben, meghalt 25-dik Janáriusban 1844-ben. A kik közzül mindkettő feljül vagyon az emberi ditséreten. Olyan volt az ő házában, mint a szöllő és az ő gyermekei, mint az olajfának áqai az ő asztalánál. Zsoltár 128. v. 3
Hegedűs Zsuzsanna M. Vásárhely év. ref. pap Hegedűs Lajos hajadona, szü. 1827-be
janu. 29-én, m.h. 1853-ban aug. 2-án. Nem szállásolhatván tovább a földi hazánkban,
az itteni rokonok kedves köréből, mennyei rokonaihoz, az angyalokhoz költözött.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám

Rk, paptanár, 1795-ben nagyszebeni tanár, 1797-ben szen-gyeli plébános, 1798-ban gyulafehérvári tanár, 1801-ben magyarláposi plébános és 1807-ben a marosvásárhelyi rk. tanoda tanára lett. Itt is halt meg 1809. szept. 29-én, mint kinevezett marosvásárhelyi plébános.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám

Marosszék főkirálybírója, mely hivatalába beiktattatott 1767. ápr. 22-én. Meghalt 1770. ápr. 22-én. Neje: csicsókeresztúri Torma Anna.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám

Szobafestő-mázolómester, templomfestő, falképeket festett. Ő készítette a Közművelődési Ház és a városháza reprezentációs termeinek belső fal- és mennyezetfestését Falus Elek és Péter János iparművészeti tervei alapján.
Irodalom:
Keresztes Gyula : Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar, Marosvásárhely, 2000  

Marosvásárhelyi polgár, 1817-ben asztalos s céhmester, 1818-30-ig a lutheránus egyház első curatora és pénztárnoka, szül. 1793-ban, az első kezdeményezője annak, hogy a Marosvásárhelyen élő, csekélyszámú lutheránusok elismert egyházi közösségbe tömörüljenek és templomot alapítsanak. Ő írta alá az itteni lutheránus hívek nevében a főconsistoriumhoz azt az instanciátt, melyben kéri a főkormány jóváhagyásának kieszközlését egy templom és paplak építési költségesnek összegyűjtéséhez, ugyanő Sztakó Györgyyel együtt vezették be a könyöradományok gyűjtését Erdély területén. Meghalt 1830. január 18-án. Neje: Binder Júlianna. Gyermekei: József törvényszéki bíró és Júlia (Szabó Domokosné).
Sírirata a ref. temetőben:
Polgár Hildebrand János meghalt 1830.
januarius 18-kán, életének 37-ík évében.
Hildebramd Jánosnő Binder Julianna nreghalt
1854. julius 19-én életének 79 évében.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám

Cs. k. főstrázsamester, az erdélyi magyar színészet nagy pártfogója, a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitásakor, 1821. rnárc. 11-én az ő szava hangzott először, az ő prológusával és fordításában adták Körner Zrínyijét. 1814/16-ban már a színház intendánsa volt és ebben a minőségében, 1814. április havában élénk levelezést folytatott a marosvásárhelyi városi tanáccsal a zabraktárnak használ Theatrum kiüríttetése ügyében, hogy a kolozsvári társaság abban nyári játékait megkezdhesse.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Marosvásárhelyi főesperes, apátplébános, "Meszesi Szent Margitai Apátúr". teljes címe: Reve-rendissimi Domini Pauli Horváth de Felső-bükk Abbatis, Archidiaconi, Parochi et Regii Gymnasii Praefecti, szül. 1779. jan. 27-én. 1799-1809-ig tanár a rk. gimnáziumban, 1807-15-ig régens a neveldeházban, majd Cserei Imre plébános halála után, 1815. júniusában marosvásárhelyi plébánosnak jelöltetett és júliusban beiktatott. Egyben 1849-ig a praefectusságot is folytatta. Hosszas itteni tevékenysége alatt egyházának és a kat. tanügynek buzgó vezetője, valamint több intézmény megalapítója volt. 1837. jan. 23-án a marosvásárhelyi özvegyek felsegélyezésére alapítandó intézet gyarapítására, újévi ajándékul 1000 frtot ajánlott, amit a város tanácsa illő formában köszönt meg. Az 1830-40. években a sajtóellenőrzést is gyakorolta, így marosvásárhelyi kiadású könyvek előlapján olvashatjuk az: "Imprimatur. M. Vásárhelyini Paulus Horváth m. p. Abbas et Revisor" nvontatott záradékot. Megjelent irata 1853-ban "Nép-hymnusz", a ref. koll. nyomda előállításában. Meghalt 1860. január 13-án, Marosvásárhelyen.
Sírirata a rk. temetőben:
Itt nyugszik felső-bükki Horváth Pál apát,
1815- től 1860-ig m. vásárhelyi főesperes-plébános,
szül. 1779. jan. 27-én, megh. 1860. jan. 13.
A kegyeletnek ezen emlékkövét 1880-ban emelték
felső-bükki Horváth Ferencz és M. Vásárhely
kegyeletes polgárai
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám

Mérnök, városi képviselőtestületi tag, az Elba-sétány megalkotója, H. Izsák ref. kollégiumi nyelvtanító és Vjeltzof Mária Paulina fia, ő már Marosvásárhelyen született és teljesen magyarrá lett mint építészmérnök végezte tanulmányait. A francia háború kitörésekor Pesten, a magyar insurrectiohoz csatlakozott, de mivel lováról leesett, hosszabb ideig harcképtelenné vált. Később a bécsi csapatban tüntette ki magát. Amikor a katonai szolgálatból kilépett, visszatért Erdélybe és a gyulafehérvári pénzverdénél vállalt pénzbeváltói állást. A hivatal feloszlatása után visszatérve Marosvásárhelyre, kizárólag szülővárosa fejlesztésére törekedett. Mint kiváló szakember, színházépítési, folyószabályozási és egyéb terveket készített, házat, műkertet tervezett, végül megteremtette a város nagy sétányát, melyet őshazájára való emlékezetül Elba-szigetnek nevezett el. Általában minden ténykedésével szülővárosa csinosodására és hasznára törekedett. Meghalt 1841-ben. Nyolc fiút és 2 leányt hagyott maga után.
Gyermekei közül: József, mint bányatiszt, a bányaügy rangig emelkedett, aki az 1842-iki országgyűlésen, francia nemességének bizonyításával honpolgárságot és magyar nemességet nyert. Ferenc, mint tengerész, a nemzeti tengerhajózás terén szerezve érdemeket kezdeményezte az Első Magyar Gőzhajózási Társulatot és mint az Orsz. M. Gőzhajó Társulat igazgatója a magyar kereskedelmi hajózás fejlődését mozdította elő. Még Lajos gazdatisztről és Sándor hivatalnokról tud a család életrajzírója.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Nyomdász és könyvárus. Úgy a nyomdája, mint könyvesboltja a barátok melletti Toldalagi-házban volt. Ő nyomtatta 1793-ban "A posta tzug" című vígjátékot gr. Bethlen Imre fordításában, 1794-ben "Bujdosásnak enmlékezet köve" 3-ik kiadását, végül 1795-ben "Uj és ó kalendarium" című nyomtatványokat
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám