A ref. kollégium filozófia- és matematika-tanára, szül. 1721. január 5-én, tanulását 1726-ban Kolozsváron kezdte, ahol atyja, baczoni Intze Máté előbb professzori, majd papi hivatalt folytatott. 1736-ban deák lett, majd 1741-ben a leydeni akadémiára ment, ahol négy évet töltött. Innen 1745-ben Franequerába ment, majd 1746-ban, Leyda érintésével hazatért és 1747. jan. 6-án Zentelkén (Bonczidán) losonczi br. Bánffi Farkas udvari papja lett, majd ugyanez év június 21-én, Igenben megtartott synoduson pappá szenteltetett. 1749. februárjában még Kolozsvárra ment, aug. 9-én Marosvásárhelyre jött, ahol szept. 11 én ünnepélyesen beköszöntött. Ő tanította a Wolffiana-philosophiát először a marosvásárhelyi ref. kollégiumban. A vásárhelyi kollégiumot -Bod Péter tudósítása szerint - maga serény tanításával és a' jóltevők előtt való kedvességével sokkal nagyobb ditsőségre emelte, mint volt. Felterjesztésére 1757. aug. 28-án a főconsistorium megengedte, hogy a rectori hivatalt Benkő Mihállyal felváltva viselje. Egyházi és gyászbeszédei jelentek meg és a korában történt nevezetes dolgokról naplót vezetett. Sikeres tanári működése 26 évre és hét hóra terjedt. Meghalt 1776. március 4-én estvéli 5 óra után 10 perccel. Eltemettetett 7-én egy prédikációval (Borosnyai L. Simeon), amint maga meghagyta. Élt 50 évet.
Neje: 1753. jan. 3-tól Tőke Sára, marosvásárhelyi Tőke István, enyedi tanár leánya, kitől született 3 fia és 2 leánya; ezek: István (vécsi pap és görgényi esperes, sz. 1760. máj. 22.), Sámuel (kolozsvári pap és esperes, sz. 1757. dec. 15., mh. 1785., neje Ocsai Bora), József (ügyvéd, sz. 1774. máj. 5.), Sára (Basa István, tanár felesége, sz. 1757. dec. 15., férjhez ment 1775., mh. 1823.), Zsuzsa (Csernátoni Vajda Sámuel prof. neje) és két fia: József és Mihály 1767. febr. 9-én meghaltak himlőben. Unokái: Zsuzsa gyermekei: Csernátoni Sámuel, Sándor, Zsuzsa (Milotai Ferencné) és ? (Keserű-né). Sára gyermeke: Basa Rákhel (Dósa Gergely jog-tanár neje). István gyermekei: Zsuzsa (Gyarmathi Sándorné), István (vécsi pap), János (sárdi pap, mh. 1848.) és Kata (Tétsi Sámuelné). Sámuel gyermekei: István, Dániel, József és Mihály.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám

Táblai ügyvéd, szül.: 1785-ben. Kitűnő jogász hírében, állott és különösen Getse Dániel végrendeletének kivitelében, a künnlévőségek behajtásánál. Virág Dániel városi senatorral együtt fáradhatatlan ügybuzgalommal, sikerrel működött közre. Meghalt 1863. október 28. Neje: Mohai Zsuzsanna 1813. október 8-án, Mikeszászon kelt meghagyásával 1000 rfrtot testált a marosvásárhelyi ref. kollégiumban tanuló szegény nemes ifjak segélyezésére, 1816-ban pedig a mikeszászi, tordai és kézdivásárhelyi ref. egyházaknak 1000-1000 forintot rendelt templomépítésre.
Sírirata a ref. temetőben:
Lisznyói I n t z e István nyugszik e' sirba, ki mint 50 éves k. táblai és országos ügyvéd életét a' haza, nemzet, vallás és igasságnak szentelte, élt 78 évet, meghalt 1863. október. 28-án. E' követ emeltette Intze Kata, Intze Sándornö. Béke poraira.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Marosszéki táblabíró, természettudós, Intze Sámuel ref. orgonista fia; tagja volt a jénai ásvány- és az altenburgi növénytani tudóstársaságoknak. Meghalt Kolozsváron, 1853 március 7-én. Természettudományi művei jelentek meg.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Ref. leányiskolai tanító, aki 1833. ápr. 4-én, végrendeletét hat pontba foglalva, a marosvásárhelyi ref. kollégiumnak hagyományozott: a) 300 conv. mfrtot a könyvtáralapra, b) 1500 conv. mfrtot rokonutódai deákqyermekei számára, c) 1500 conv. mfrtot rokonutódai togatus deákok számára. Alapítványai: a székelyudvarhelyi ref. egyház 2. papi fizetésére 158 frt., a marosvásárhelyi ref. házi szegényeknek 200 frt., a városi külső szegényeknek 100 frt, ref. templomépítésre kéregetőknek 200 frt., úrasztalára kellő borra 500 frt. és az első papnak 100 frt. Meghalt 1843. jún. 12-én.
Haláláról egy 1843. évi Székely Naptár júniusi rovatához főzött írott bejegyzés ad számot, melyszerint "12-a Intze ]osef, a kissebb Léánykák Tanittoja életének 8o-dik Esztendejében meg hala dél utánni 3 orakor".
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Vártemplombeli ref. kántor és orgonista, 1805-ben városi törvényhatósági bizottsági tag, köztiszteletbenálló polgár, szül. 1765-ben, meghalt 1833. aug. 23-án. Neje: Virág Mária.
A kőfaragóműhely mögött egymagában álló, a ref. temetői emlékoszlopának sírirata:

Itt nyugosznak M. Vásárhellyi ev. református kántor és orgonista n. solymosi Intze Sámuel, kit is 40 évek lefojta alatt hivatalában közkedvesség, sírjába pedig közfájdalom kisértek. Született 1765-be, a természet vég adóját le fizette 1833-ba Aug. 23-kán. Mellette Virág Mária asszony, ki is meg holt 1830-ba December 21-én, földi életének 49-ik, boldog házasságoknak 30 dik évében. Anna, Ferentz, és Ágnes jó szüléik emlékökre sirva emelték.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Szobrászművész, Galócáson született. Tanulmányait a marosvásárhelyi Ipari Középiskolában kezdte és Budapesten fejezte be. Ugyanott Iparművészeti Főiskolát is elvégzi. Negyedszázadon keresztül 1945-1974 között a marosvásárhelyi Művészeti Liceum igazgatója. Meghalt 2004-ben.
Művei: Bernády György szobra (1994), Márton Áron mellszobor (1997), Bolyaiak (Csorvássy Istvánnal közösen), Szentgyörgyi István, Bartók Béla, Kovács György, Salamon Ernő (Gyergyószentmiklós). Szobrászműhelye a Mikszáth Kálmán utca 3. szám alatt volt. (srt. Artei)
Irodalom:
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvhely, 2000