HÍRES POLGÁROK LEXIKONA
 
Lakatos Antal * Laskói Csókás Péter * Lázár János gyalakuti, gróf * Lázár János csikvacsárcsi, id. * Lázár József id. * Lázár József ifj. * Lázár György * Lengyel Simon * Liszi András * Lokodi György * Lőrinczy Károly

Lakatos Antal ( - mh. 1805)
Exjezsuita, 1772-től paptanár (professor inferioris humanitatis) a marosvásárhelyi rk. tanodában, meghalt 1805. április 6-án, Marosvásárhelyen.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám


Laskói Csókás Péter (XVI. század közepe - 1587)
Az 1557-ben alapított református iskola (schola particula) legelső ismert rektora, mintegy másfél esztendeig állott az intézmény élén. Humanista nevén Monedulatus Laskovius Petrus, (valószínű) a Baranya megyei Laskón született és a török hódoltsági területről költözött Erdély szabad földjére. Kolozsvárott és Gyulafehérvárott tanult, azután fogarasi iskolaigazgató lett. Ilosvai Benedek fejérvári pap és esperes ajánlására a fogarasi várkapitány, Kendi Sándor kancellár, a Csákyak és Gálfiak, hamar felismerték tehetségét és segítségükkel külföldre mehetett tanulni. Háromszor is sikerült eljutnia a hírneves egyetemekre, bejárta Svájc, Olasz-, Francia- és Németország nevezetesebb egyetemeit: Róma, Bázel, Genf, Bologna és természetesen Wittemberg. Pártfogóinak nevét maga tette ismerté, mikor azokhoz görög és latin üdvözlőverseket írt, s azokat műveinek bevezetőjében megjelentetett.
Speculum exilii et indigentiae nostrae
1580 hazahívják - mint Bod Péter művében említi - és a marosvásárhelyi iskola igazgatója lesz. Valamennyi tantárgyat valószínű egymaga tanította, mintegy tíz nyelven beszélt, előadásait nyomtatásban is megjelentette 1581-ben Brassóban, Valentin Wagner segítségével Speculum exilii (Száműzetésnek tükre) címmel. A közel ezer oldalra rugó könyv előszavából megtudjuk, hogy meghívást kapott a fogarasi egyház részéről, ahova papnak hívják. Utóda a rektori székben Herczegszöllösi János, aki elődjéhez dicsőítő verssorokat intézett. De még el sem foglalta ez állomását, máris újból külföldre indult. Bod Péter már említett művében a Magyar Athénas-ban olvashatjuk, hogy több nemes ifjú társaságában 1581-82 illetve 1584-85 között "tanult sok nyelveket és tudományokat. Volt is nagy tudós ember mindenféle tudományokban, amint azt írásai mutatják..." Utazásai alatt többször időzött Wittembergben, és Genfben, ahol munkái kiadóra leltek. 1584-ben jelenteti meg Svájcban Theorematum de puro et expresso Dei verbo (Tantételek a prédikációról) című vitairatát, amelyben a kolozsvári jezsuita atyák tanait vette alapos rosta alá. Művével felkeltette Th. Béze ( 1519-1605) figyelmét, aki Kálvin tanítványa és életművének folytatója. E művének oroszlánrésze volt a jezsuiták Erdélyből való száműzetésében (1588). Leghatásosabb hitvitázója a jezsuitáknak. Legjelentősebb alkotása a Calepinus-féle tizenegy nyelvű szótár (1585) magyar szókészletének összeállítása volt. Elsőként szerez polgárjogot a magyar nyelvnek, az európai nyelvek közé. Laskai Csókás Péter a középkori filozófiával (skolasztika) és katolikus tradícióval szakító gondolkodó (de a Szentírás szavaitól nem tért el), aki a reneszánsz antik hagyományokat ápoló világiasságát és a reformátorok bibliás meggyőződését hozta összhangba, amikor az emberről, az ember természetéről és az embert körülvevő világegyetemről értekezett. Európai színvonalú tudós-tanár, akinek egész szellemisége a "hit, magyarság- erdélyiség, európaiság tartóoszlopaira épül". Tanítványait önálló gondolkodásra nevelte, olyan tudós-tanár, aki "hazájának egykorú férfiait több mérfölddel megelőzte". További sorsa ismeretlen, gyulafehérvári lelkészként hunyt el 1587-ben. Kiváló tudományos képzettségének műveivel adta jelét.
Művei:
*Speculum exilii et indigentiae nostrae - Református teológiai enciklopédia (lásd mellékelt ábrát) Brassó, 1581. A marosvásárhelyi scholában tartott előadásait tartalmazza. Ezen munka Báthori Zsigmond fejedelem magasztalása mellett, Kovacsóczi Farkas kancellárius, Kendi Sándor, ifj. Báthori István, Iffiu János, Gálfi János, Petrityevity Horváth Kazimir, Kendi Ferencz és Geszti Ferencz pártfogóihoz írt görög és latin dicsőítő verseket is magába foglalja.
*Theorematum de puro et expresso Dei verbo ... a novis societatis Judae monachis propositorum examen et refutatio (Genf, 1584); Terjedelmes jezsuitaellenes értekezés, válasz a jezsuiták kolozsvári gimnáziumának megnyitása alkalmával Schreckius Fatkas professzor által előadott hittételekre. Ezzel a művével jelentősen hozzájárult a jezsuiták és a Jézus Társaság Erdélyből való távozásához.
*Pigmentum originis sectae Jesuiticae (Genf, 1584);
*De homino magno illo in rerum natura miraculo et partibus ejus essentialibus (Wittemberg, 1585) "Az emberről, a természetnek erről a nagy csodájáról és annak lényegi részeiről", az első jeles orvosi könyv. Bod Péter művében olvashatjuk, hogy könyvének ajánló levelébe előszámlája mindazokat a magyarokat akik 1522-dik esztendőtől fogva Wittembergben tanultak 1586-ik esztendeig. Ezzel a magyarok külföldi iskolázásának első kutatója, leírója; A mű filozófiai jellegű, két részben foglalkozik az emberrel; az első részben a világegyetemben elfoglalt helyét kísérli meghatározni, a másodikban az emberi test szerkezetéről és szépségének okairól értekezik. A lélekről szóló értekezés a teológia hagyományos tételeit igazolja, az emberi test tökéletességéről, az emberi méltóságról szóló oldalak pedig eredeti humanista szemlélet módról tanúskodnak. "Tankönyve volt a teológusnak, a fizikusnak, mindenkinek, aki a szellemi élet vezetője volt"- írta róla Kónya Imre, Wittemberg-Marosvásárhely című tanulmányában 1942-ben (Czire Dénes i.m.)
*Calepinus-féle Dictionarium magyar szókészlete (1585)
Irodalom:

Sebestyén Mihály: Az első vásárhelyi iskolamester, Népújság, Mvhely; Bod Péter: Magyar Athénas, 1766; Czire Dénes: A két Bolyai, Országos Pedagógiai Könyvtrá és Múzeum; Dr. Kozma Béla: A ref.koll.-Bolyai Farkas Líceum 440 éves története. Marosvásárhely, 1997. 14-15. old.

Elektronikus Régi Magyar Könyvtár Régi magyarországi nyomtatványok I. 1473 - 1600
Szinnyei József: Magyar írók élete és munká
Pallas Nagy Lexikon
Magyar Életrajzi Lexikon Magyar Elektronikus Könyvtár
Magyar Protestáns Pantheon


Lázár János gróf, gyalakúti (1703-1772)
Erdélyi kormányszéki elnök, Lázár György marosszéki főkirálybíró és Bethlen Judit fia, született 1703-ban, Segesváron. 1716-ban Nagyenyeden Páriz Pápaitól bölcseletet tanult, 1719-ben felesküdött az erdélyi főkormányszéknek, 1725-ben az Apafi-örökösök dolgában Bécsbe utazott, később a marburgi egyetemre ment, hol a tudós Wolf Keresztélynek legkitűnőbb tanítványa és mindvégig követője volt. Itt sok tudóssal ismerkedett meg, kikkel, 1731-ben Erdélybe visszatérve, levelezést folytatott. 1733-ban báró, majd 1736-ban az erdélyi királyi Tábla elnöke lett. 1738-ban hamis vád alapján, mintha Rákóczi Józseffel szövetségben állott volna, a fejedelem parancsára elfogták és Szebenbe, majd a pestisjárvány alatt Brassóba vitték. A főkormányszék közbenjárására ügyében VI. Károly császár, október 1-én Medqyesen új vizsgálatot rendelt el, amikor az irományai közt talált scythia-betűkkel írt jegyzeteiből megállapították ártatlanságát s így szabadlábra helyezésével, december 23-án újra elfoglalta Marosvásárhelyen ülnöki hivatalát. 1742-ben az erdélyi rendek követül küldöttek Bécsbe, visszatérve Belső- Szolnok megye főispánja lett és ezt a megyét 3 évig kormányozta. 1746-ban a királyi Tábla elnöke és főkormányszéki tanácsos lett, majd 1747-ben a grófi címet nyerte.
A marosvásárhelyi református kollégiumnak 1735-64-ig főgondnoka és lelkes támogatója volt. 1737-ben a poetika osztály tanítójának évi 40 magyar forintot rendelt és 1744-ben 2000 magyar forintot juttatott az intézet céljaira. Az ő hathatós befolyása és közbenjárásával épült 1767-ben a kollégium nyugatra néző, akkor fasor néven ismert, 9 szobából álló épületrésze. Ugyanezen évben a gyalakúti református templom középső, hárommázsás harangját saját költségén önttette. Birtokainak nagyobb része a város határával szomszédos bárdosi részjószág volt, melyet 1720 ban "jártatott ki" a város és a Vámos-híd remeteszegi oldalán, az ú. n. fogadótól kezdődőleg, mely birtokának tulajdonjogát 1738-ban állapította meg és ismerte el a város. 1755-ben meghívta a város képviselőit a királyi Táblára, hogy Remeteszeg és Marosvásárhely határvégére a Maroson által, közös költségen és közös vámszedés joga mellett egy hídépítés lehetőségét megbeszélje. Kora nagy tudós férfiúja, Erdély oraculuma volt, akit dáciai Janusnak s magyar Apollónak neveztek. Beszélte a magyar, a német, szláv, francia, olasz, angol, török, görög, zsidó és perzsa nyelveket. Ifjúkorában sokat utazgatott. Varsóban és Berlinben követséget viselt. Hosszabb ideig Konstantinápolyban is tartózkodott, ahol a törökök hadi dolgairól szóló könyvet törökből franciára fordította és kiadta Bécsben, 1766-ban, valamint Háfisz, perzsa költő ódáit latinra telte át. Marosvásárhelyre vonatkozó munkája: Oratio inauguralis de intellectus et vollunlatis emendatione Quam, dum celeberrimum dominum Samuelem R. Szombati, in. rectorem et professorem illustris Collegii S. P. Marus-Vásárhelyensis in troduceret, publice propusnit... collegii curator suppremus in auditoriu die 28. Apr. a. 1735. Claudipoli. Egy latin kézírati műve: Epistola de officiis quae gessit. Magán és hivatalos levelei, kérvényei, beszédeinek fogalmazványai, üdvözlő versei, fogságára és a mádéíalvi eseményekre vonatkozó íratok, a hozzáküldött levelek, a marosvásárhelyi református kollégium okmánytárában vannak megőrizve.
Meghalt 1772. november 6-án. Halálára a marosvásárhelyi református kollégium gyászverseket és Kovásznai Sándor professzor egy halotti költeményt írt. Neje: gróf Teleki Kata, akit 1737-ben vett nőül. Fia: Imre, aki 1765-ben a református kollégium részére 2500 magyar forintot rendelt.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám


Lázár János csíkvacsárcsi-i, idősb. (1792-1853)
Rk. gimnáziumi tanár, városi senator és főbíró, szül. 1792. ápr. 9-én. Hosszú életre szabott, viharos pályafutását előbb mint tanár kezdte és 1817-23-ig tanított a marosvásárhelyi rk. gimnáziumban és ebben a minőségében képviselte 1863-ig a rk. tanintézetet a Gecse-féle alapítványi bizottságban. Később a város szolgálatába lépett és mint senator, majd először 1833-ban, másodszor Erszényes János lemondása után, 1847. jan. 5-én, ünnepélyes beiktatással választatott meg Marosvásárhely sz. kir. város főbírójává. Agilis szervező és hozzáértő várospolitikus, aki a kormánynak kitüntetésekkel bőven felszerelt bizalmasa volt. E réven bizonyos előnyöket is élvezett a város. Neki köszönhető pl. az, hogy a polgárság ez időben a királyi adón kívül egyéb közterhet nem viselt. A 48-as forradalmi idők és az azt követő szomorú Bach-kor alatt nagyon exponált és félremagyarázásra alkalmas szerepet töltött be. Lázár Jánost a forradalmi éra megfosztotta hivatalától de mikor fordulat állott be és az osztrák elnyomatás kerekedett felül, mint "jóérzelmű" újra elfoglalhatta főbírói székét. Így a császári hadak első marosvásárhelyi bevonulása után a tanférfiúból lett főbíró császárhű, "hazafias" érzelmeiről kézzelfogható tanúságot tett. Hiteles okmányok bizonyítják, hogy a főbíró, aki kémcsapatával hálózta be a megszállott várost, olyan szigorú rendet tartott, hogy naplemente után még az orvosoknak sem volt szabad külön engedély nélkül házaikat elhagyni. A sok bebörtönzött és Szebenbe hurcolt polgárok szenvedéseiket a főbírónak köszönhették. A többek közt Klokocsán osztrák őrnagyhoz sajátkezűkig írt levele említetik, melyben vádolja Hegedűs Lajos, 12. ezredbeli őrmestert, akit nov. 5-én Szebenbe hurcoltatott. Ő állította össze a kimutatást azok neveiről, "kik M. Vásárhelyen a' népet izgatták az osztrák kormány és ezen kormány emberei ellen". A forradalom leverése utáni Bach-korszakban, mi után Lázár főbíró újra polcra jutott, többször kitüntette magát "lojális" magatartásával. A székely vértanúk kivégzésénél is a "lelkiismeretes" hivatalnok tisztét töltötte be. Állítólag, mikor a három vértanú halálbüntetését a polgárság golyóáltalira kérte változtatni, a beadvány előerjesztésekor ezt mondotta: " Elég fa van a város erdein az ily szép madarak számára!" Az ő szájába adja krónikásunk azt a bizakodó mondást, amint a forradalmi kormányzat alatt, hivatalától megfosztva így vigasztalta magát: "Szívesen tűrök egész családommal, mert a kedves királyom is szenved, de majd megfordul még minden!" A vértanuk kivégzésekor pedig nem sajnálta a fáradságot kimenni a postaréti vesztőhelyre, személyesen meggyőződni arról, hogy a bitófa magassága megfelel-e az előírásos három ölnek, mialatt az ítéletvégrehajtó biztossal, Gyursits őrnaggyal ékes szellemességgel társalgott, a kivégzés után meg személyesen járt házról-házra oltott meszet rekvirálni a meggyilkolt hősök tetemeinek eltakarításához. I. Ferenc József uralkodó-császár marosvásárhelyi látogatása alkalmával, 1852. júl. 31-én, a főbírónak jó-érzelmű magatartásáért kisebb fokú rendjelet adományozott. Aznap d. u. 6 órakor, a piactéri Görög-házban megtartott udvari ebéden, ahol a főbíró is megjelent, a következő otromba beszéddel köszöntötte a nemzetet eltipró és a még ki nem engesztelt hangulatban itt-mulató ifjú uralkodót: Felségedet, mint a szélesen kiterjedő osztrák birodalom szabadítóját és újjáteremtőjét üdvözöljük, kinek azon atyai gondoskodásáért, mely szerint elszédített nemzetünket és városunkat a tátongó örvény mélységéből kiragadni méltóztatott, örökös hálával és a legmélyebb jobbágyi hódolattal tartozunk. Kitartó és hosszas közigazgatási szolgálat után meghalt 1853. november. 6-án. Teteme a minoritatemplom alatti kriptába helyeztetett. Neje: Peielle Mária.
A minoriták szentélyében a márványoszJop sírirata:
Itt nyugszik csikvacsárcsi-i id. Lázár János kir. tanácsos, szül. 1792. ápr. 9. megh. 1853. november 6. aki a közoktatás, városi és állam-szolgálat terén szinte félszázadig a közjó érdekében működött és nője Peielle Mária szül. 1798. jun. 16. megh. 1864. jan. 7.

Lázár János hírnevén esett csorbát fia, Lázár Ádám ügyvéd igyekszik kiköszörülni a Székely Hírlap 1870. máj. 7-én (37. szj) közzétett nyilatkozatával, abból az alkalomból, hogy Orbán Balázs, a "SzékelyföId leírása" című akkor megjeleni művében, Marosvásárhelyt érintő kötetében Lázár Jánost epéskedő személyeskedéssel, ferde ráfogásokkal, puszta koholmányokkal kívánta pelengére állítani. Lázár Ádám családja nevében utasítja vissza az alaptalan rágalmakat és levéltári adatokra hivatkozva, erősíti, hogy néhai atyja 1848-ban a magyar kormány minden intézkedését híven teljesítette és ő volt azon eszélyes férfiú, ki 1848. november 5-én, a nemzeti véderő visszavonulása következtében városunkat végpusztulással és lakóit kiirtással fenyegette a császári fegyveres erő. A székely főváros megmentése érdekében, a tanáccsal együtt meghajolni bárha kénytelen, de jobbnak találta, sem hogy ma hamvaiból is alig tudjon e város bár némileg fölocsúdni; ő volt végre azon szerencsétlen tisztviselő, kinek: társaival együtt jutott az ürömpohár, hogy a székely vértanuk kivégzésénél az önkényuralom bérenceinek fenyegető hadi parancsait életveszéllyel is teljesíteni kénytelen volt, mint rendesen minden hatalom emberei saját rendelkezéseit az alárendelt közegek által tűzzel-vassal foganatosítani törekednek.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Lázár József szárhegyi, gróf, idősb. ( - mh. 1819)
Kamarás és az erdélyi magyar insurgenseknél főstrázsamester, Lázár Antal és Torma Éva fia. Mint királyi hivatalos kiküldött 1790-1811-ig (kivéve az 1792- ikit) minden diétán jelen volt. Meghalt 1819. okt. 16-án. Neje: Bornemisza Rozália.
Itt megjelent munkái:
*Egy szó az erdélyi nemes ifjúsághoz. Mvh. 1812.
*Beszédje, melyet a' vitéz felkölt nemes harmadik lovas ezred elbocsáttatása alkalmatosságával, a midőn a nemes marosszéki osztályt a nemes szék tisztségének számba adta volna, lemondott Marosvásárhelyt bőjtmás havának 3. 1810. Marosvásárhely, 1816.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám


Lázár József szárhegyi, gróf (1782-1865)
A hasonnevű főstrázsamester és Bornemissza Rozália fia, szül. 1782. március 19-én, Szászerkeden. A szomszédos Meggyesfalván nevelkedett, majd iskoláit Marosvásárhelyen kezdte és Kolozsvárott végezte. Előbb mint felesküdt kancellista a marosvásárhelyi kir. Táblánál működött, de már 1802-ben a katonai pályára lépett és a császár nevét viselő vasasezredben nyert beosztást, majd a nádorhuszárokhoz ment, onnan a császár-huszárezredhez vezényeltetett, ahol mint kapitány végezte katonai pályáját. 1805. és 1809-ben több csatában vett részt, s így az austerlici ütközetben mint lovasküldönc szolgált gr. Kolowrat Vince altábornagy mellett. 1812-ben nőül vette péchújfalusi Péchy Esztert és búcsút vett a katonaságtól. De mivel atyja ellenére házasodott, száműzetésre Szárhegyre vonult. Atyja halála után, 1824. ápr. 9-én bárdosi birtokát a városnak eladva, meggyesfalvi birtokára költözött. 1831-ben a Casino alapító tagja, és részt vett Marosszék és Marosvásárhely ellenzéki politikájában. E párt mellett nyilatkozott az 1834-ik országgyűlésen, mint királyi hivatalos biztos. Az 1848-iki mozgalmak alatt az agyagfalvi székely gyűlésen szónokolt. Ápr. 9-én átvette a maros-vásárhelyi nemzetőrség fővezérségét, melynek parancsnokságát, aggkorára való hivatkozással, szeptemberben Gál Sándor századosnak adta át. Nov. 5-én Marosvásárhely város kezesnek adta ki Gedeon József császári generális parancsára, aki a többiekkel együtt, nov. 12-én Szebenbe vitte, ahonnan Bem szabadította ki 1849. március 11-én, amikor a várost elfoglalta. Az összeomlás után Szatmárra menekült, de 1850-ben elfogták és Nagyváradon, később Kolozsváron tartották fogva júl. 7-ig. A színészetnek lelkes barátja és mecénása volt 1814. ápr. 26-án, Marosvásárhelyen kelt levele van a Teleki-levéltárban, melyben gr. Teleki Józsefnek panaszol, hogy a várbeli katonaság, a zabraktárnak berendezett Theatrumot nem akarja kiüríteni s íqy a színészetnek nincs játszóhelye, egyben javasolja, hogy építsenek költségükre egy oly épületet, mely nyáron Theatrum, télen pedig "lóoskola" legyén. Kántornét, a nagy magyar tragikát utolsó éveiben támogatta, előbb megyesfalvi birtokán, családja körében helyezte el, majd mikor a forradalom után tönkre ment, Marosvásárhelyen, főtéri házában (Korzóköz) ajánlott neki ingyen szállást haláláig.
Meghalt 1865. március 13-án, Marosvásárhelyen. Gyermekei pécsújfalusi Péchy Észtértől: Albert, Vince, Dénes és Móric.
Megjeleni alkalmi írásai:
*Gyalog és huszár verbunk dalok. Marosvhely, 1839.
*Versezet Marosvásárhely, 1842.
A szabadságharc alatt megjelent röpiratai:
Katonadal. Népdal. Pár szó a székely ügyben. Felesége, Péchi Eszter gyászjelentése. Búcsúlevele a városi őrség parancsnokságától. Egy szárhegyi felszólítása szabad kir. M.Vásárhely vitéz polgáraihoz, szeretett bajnoktársaihoz.
Életét versben írta meg: "Mi voltam?" címen.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Lázár György gyalakúti ( - mh. 1716)
Marosszéki főkirálybíró, Lázár Imre és Nemes Klára fia. Az 1699-iki országgyűlés kinevezte Marosszék lustrálására, majd a Rákóczi-forradalom alatt egész háznépével Szebenbe, a német hadak védelmé alá vonult, ahol 1707-ig tartózkodott. 1708-ban megválasztatott Marosszék főkirálybírójának és az 1710. szeptember 16-án, Somosdon tartott közgyűlésen tette le ünnepélyes esküjét. 1716. május havában hivataláról lemondott, mert már előzőleg a guta érte, olyannyira, hogy már beszélni sem tudott. Borosnyai Lukáts János, református püspök szerint nagytudományú és ékesszóló férfiú volt. 1711-16-ig Bonyirói 336 véka búzát adott a vásárhelyi scholának. Meghalt 1716-ban. Neje: gr. Bethlen Judit, a későbbi Köleséri Sámuelné. Gyermekei: János, Anna és Mária.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám


Lengyel Simon marosfelei
1831-ben sebész (chirurgus) Marosvásárhelyen. Neje: felvinczi Kiss Júlia. Fia: József, járásorvos (sz. 1821 neje: ölyvesi Csiszár Karolina)
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Liszi András ( -mh. 1793)
Jezsuita hitszónok, majd 1774-93-ig tanár és igazgató a marosvásárhelyi rk. tanodában, régens a neveldében és plébános az egyházközségben. A rend eltörlése után, már mint világi pap, a kolozsvári lyceum nagytudományú tanára érkezett Marosvásárhelyre és itt nagy buzgósággal, tájékozottsággal vezette a nevelőház ügyeit, azonkívül pedig a tanodában, mint a szónoklat és költészet (superioris humanitatis) tanára, kiváló eredmény-nyel értékesítette tudományos felkészültségét. Amikor II. József császár a nevelőház intézményeit beszüntette, tanári hivatása folytatása mellett végezte papi teendőit, a császár halála után, 1792-ben pedig újból átvette a neveldeház vezetését haláláig. A rk. tanoda céljaira 1000 frt. alapítvánnyal járult. Meghalt 1793. szept. 2-án. A plébániatemplom alatti lezárt kriptában alussza örök álmát.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám


Lokodi György homoródszentmártoni (1795-1854)

Kir. közügyigazgatósági ügyész, szül. 1795. ápr. 10-én, 1843-tól kezdve a marosvásárhelyi kir. táblánál működött. Kiváló gyümölcstermelő és gazdasági szakértő volt és mint ilyen több szakcikket írt. Magánjog, perrendszer és kormányzat terjedelmes ismertetését az erdélyi első foglaláskori ősszékely és ősmagyar nemzetségnevek történelmi és etimológiai nyomozását, Marosvásárhely város történetét, az erdélyi vezérek, vajdák, alvajdák, székely ispánok sorát dolgozta fel. Meghalt 1854. március 30-án, Marosvásárhelyen.
Megjelent művei:
Hérosi versek, melyeket mélt. báró Losonczi gróf Bánffi György úr névé napja alkalmatosságával írt Kolosvár, 1816
Sírirata a rk. temetőben:
Itt nyugszik homorod szentmártoni Lokodi György volt cs. k. fő ügyvéd,
ki született 1795. ápr. 10-én, meg holt 59-ik évében 1854-ben márt. 30-án
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám


Lőrinczy Károly (1817- )
Marosvásárhelyi rk. plébános, szül. 1817. ápr. 2-án, pappá szenteltetett 1840. jún. 20-án. 1841-44-ig a rk. tanoda tanára, majd Sombori István neveldeigazgató alatt subrégens lett. 1847-ben marosvásárhelyi plébános is volt. Általában, mint a magyar nyelv lelkes művelőjét emlegetik; magyar nyelvemlékek, nyelvjárások gyűjtésével foglalkozott és mint nyelvészt szaktekintélynek tartották.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám