HÍRES
POLGÁROK LEXIKONA |
||
Nagy
Dániel * Nagy
József * Nagy
Levél József *
Naláczi József * Nagy
Szabó Ferenc * Nagy
Szabó István * Nagy Szíjgyártó
György * Nagy
Győző * Nagy
Pál * Nagy Sámuel
* Nagy
Sándor * Nádudvari
Sámuel * Nemes Ádám
* Nemes János * Nemes
Gábor * Nemes György
* Nemes Pál * Nemes
Sámuel ifj. * Nemes Sámuel id. * Nemes Szöts György * |
Marosvásárhelyi
előkelő polgár, görgényi udvarbíró XVII. század krónikaírója, szabómester
született 1581. szeptember 13-án, meghalt valószínű 1658-ban. (?) Atyja
Nagy Szabó János marosvásárhelyi módos polgár, bíróviselt ember, anyja
Borsos Anna, a krónikaíró Borsos Sebestyén leánya volt, nagybátjya
Borsos Tamás két fejedelem alatt is portai követ. Bár atyjának
két városi háza is volt, több jobbágya, mégis mesterségét tanult Kolozsvárt.
Az 1601-1602-iki háborúk és zavaros közállapotok alatt sok viszontagságon
ment keresztül és életveszélyt állt ki a német, oláh, hajdú Maros-vásárhelyre
ütései alkalmával. 1611-ben, a Forgách Zsigmond elleni felkeléskor a marosvásárhelyi
lovasság vicehadnagyaként vett részt a táborozásban a Barcaságon. 1614-ben
az erdélyi követekkel Konstantinápolyba megy nagybátyja hívására "látásnak,
hallásnak okáért". (Bod Péter i.m.) Bejárja s leírja a konstantinápolyi
keresztény templomokat. 1618 -ban szülővárosa kastélyát, melynek építésében
családja a század elején fontos szerepet játszott, ő szerelte fel, 1623-ban
megépül
lakóháza, a város piacának sarkán. 1639-ban kedve ellenére
I.
Rákóczi György görgényi udvarbíróvá teszi. 1640-ben építteti
Görgény várát. 1642-ben szabadul meg kedvetlen tisztétől mintegy 2500
frt váltságdíj fejében. 1653. február 20-án kezdi írni régi "minutáiból"
krónikáját s végzi július 15-én; aztán tovább folytatja 1658. augusztus
29-ig. 1658-ban, II.
Rákóczi György lengyel hadjáratát követő tatár beütéskor
a vidéki főurak az ország megmentése felől az ő házánál tanácskoznak,
mint a vár egyik választott kapitányánál. Emlékiratát ezzel végzi: "29.
aug. szt. János fejvétele napján esmét futamodás lőn; jöve hirül, hogy
Balavásárnál az ellenség - és éget - öl s vág. Jézus légy velünk!"
Lehet, hogy ekkor pusztult el ő is a tatárok kezétől, különben leírta
volna e válságos idő történetét. Memorialéja 1580-tól kezdődik s 1658-ig
megy; előre bocsátja anyai nagyatyja Borsos Sebestyén munkáját (Chronica
a világnak lett dolgairól) 1490-1583. némi pótlással és jegyzettel.
Krónikájának legfőbb becse abban áll, hogy a polgárság és a nép szempontjából
tekinti az országos történeteket, melyeket több mint félszázadon át figyelemmel
kísér és egykorúan feljegyez. A székelység között élvén, főkép a székelyek
történetére vannak nagybecsű feljegyzései. Maros-vásárhely város viszontagságai,
többszörös elpusztíttatása, lakosai szertebujdosása a XVII. sz. legelején,
a vár építtetése s a polgárság története felől páratlan kútfő. Műve: *Memoriale.. Emlékezetül hagyott írás, (Kiadta Mikó Imre: Erd. Tört. Adatok, I. köt. 9-168 old. Kolozsvár, 1855, Arankának az eredeti kéziratról vett másolatából, mely a gyulafehérvári Batthyány-könyvtárba került.) |
Irodalom: Irod.: Kelemen Lajos: N. Sz. F. és a marosvásárhelyi szabó céh (Erdélyi Múzeum, 1901); Kelemen Lajos: N. Sz. F. ifjúkora (Kolozsvár, 1906); Bod Péter: Magyar Athénas, 1766 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái Pallas Nagy Lexikon Magyar Életrajzi Lexikon Magyar Elektronikus Könyvtár |
Nagy Pál (1929-1979) |
Irodalom:
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvrhely, 2000 Nagy Pál |
Nagy Sándor (1869-1950) |
Festő-,
szobrász- és iparművész. Feleségével közösen szobrásziskolát, valamint
gobelin- és szőnyegműhelyt alapítanak. A Kultúrpalota tükörtermében a
székely népballadák üvegképei őrzik a nevét. Irodalom: Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvrhely, 2000 Nagy Sándor |
Nemes János hídvégi, gróf |
1765-ben
Marossék főkirálybírója. Neje: Miske Terézia. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |
Nemes Sámuel literáti, szentistváni, ifj. (1795- 1842) |
Híres
régész, hasonnevű városi tanácsnok és zabolai Finna Zsuzsánna
fia, szül. Marosvásárhelyen, 1795. jún. 28-án. Tanulmányait az itteni
ref. kollégiumban kezdte, ahol feltűnt szorgalmával és kivételes készségével.
A kalandvágyó, nyugtalan ifjú megunva a tanulást, már 15 éves korában
az inzurgensek közé katonának állott, innen fogságba esett, később himlőben
megbetegedett, majd a járvány nyomaival az arcán, hazatért szülővárosába.
Ez alatt rendkívül sokat olvasott, latinul egyébként is kitűnően beszélt
és az archeológia tudományában képezte magát. A múlt század 20-as éveiben
nyoma veszett és csak később derült ki, hogy hosszabb időt Olaszországban
töltött, de járt Bécsben is, mely alkalommal Ferenc császárnál kihallgatáson
jelent meg. Jártában mindenütt beható régészeti kutatásokat végzett, miközben
nagy-értékű anyagot sikerült összegyűjtenie, mellyel nagyobbrészt Jankovich
Miklós híres gyűjteményét gazdagította. A harmincas évek elején már régiségboltot
nyitott Pesten, mialatt régészeti szakközleményei jelentek meg a Jelenkor,
Nemzeti Újság, Pesti Hírlap, Fillértár, Regélő és Hasznos Mulatságok című
lapokban. Jó hírneve réven üzletének forgalma olyannyira fellendült, hogy
a nagy keresletet nem tudta már kielégíteni, azért a régiségek hamisítására
vetemedett, felhasználva ehhez a latin nyelvben nagyszerű jártasságát.
A hamisítványok némelyike annyira jól sikerült, hogy korának tudósait,
mint Toldy Ferencet és Jenéi Jánost is megtévesztették, kik a Magyar Tud.
Akadémiában felolvasásokat tartottak a XI. századbeli nyelvemlékekről.
Ezen kívül több codexet és oklevelet hamisított, melyeket többnyire Jankovichnak
adott el. Később a Jankovich-gyűjtemény vásár útján 125.000 forintért
a Nemzeti Múzeum birtokába került az abban talált 24 drb. hamisítvánnyal
együtt, de amelyeknek hamis volta a régiséggyártó halála után húsz évre
derült ki. A Nemzeti Múzeumban két szekrényt töltenek meg ezek a specialitások,
mert a más helyen talált darabokat is - azok érdekességére való tekintettel
- az igazgatóság összevásárolta, hogy a Literáti Nemes Sámuel-féle hamisítványok
együtt legyenek. 1842. szeptember havában ismét régészeti körúton járt.
Hajón igyekezett Komáromba, miközben - valószínűleg szívszélhűdés folytán
- 47 éves korában hirtelen meghalt. Holttestét a komáromi kollégiumban
ravatalozták fel. Kéziratban maradt egy regénye, melynek tárgyát a marosvásárhelyi
boszorkányperekből merítette. Neje: sóváradi Bíró Sára, akivel nem élt boldog családi életet. Az asszony könnyelmű volt és férjét gyakran követte utazásaiban. Férjének halálhírére Komáromba utazott, de miután a koporsó már le volt zárva és nem hitte el halálát, azon meggyőződésben, hogy férje Amerikába szökött, ő is tengerre szállott. Hajója azonban viharba került, elsüllyedt és a nő is odaveszett. Mátyás nevű fiuk kisgyermekkorában meghalt és apja a halott gyermeket ládába csomagolva, tartalmának jelzése nélkül marosvásárhelyi rokonainak küldte haza, hogy temessék el. Elképzelhető a marosvásárhelyiek megrökönyödése, amikor a ládát felbontották. Róza nevű leányát Resics Ferenc, pesti ügyvéd vette nőül, kit később váltó hamísítás miatt elítéltek. A szégyen és nyomor miatt az asszony két kisgyermekével együtt széngázzal megmérgezte magát. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám Nemes Sámuel Literáti Nemes Sámuel A hamisítások és Literáti Nemes Sámuel |