HÍRES POLGÁROK LEXIKONA
 
Nagy Dániel * Nagy József * Nagy Levél József * Naláczi József * Nagy Szabó Ferenc * Nagy Szabó István * Nagy Szíjgyártó György * Nagy Győző * Nagy Pál * Nagy Sámuel * Nagy Sándor * Nádudvari Sámuel * Nemes Ádám * Nemes János * Nemes Gábor * Nemes György * Nemes Pál * Nemes Sámuel ifj. *
Nemes Sámuel id. * Nemes Szöts György *

Nagy Dániel kebelei
Marosszéki alkirálybiró és dirigens királybíró, kir. tanácsos, Nagy András és Botos Ágnes fia. A ref. kollégium felügyelő algondnoka és az I803-ban alakult Theatralis Commissio lelkes tagja volt. Neje: Erőss Ágnes. Gyermekei: Sámuel királyi táblai ülnök (neje: tancsi Földváry Drusina), Pál (neje: kőröstarcsai Veér Anna), Juliánná (férjezett Koszta Jánosné) és Eszter.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Nagy József kaáli
Marosszéki alkirálybíró, 1727-ben, Nagy Zsigmond halála után megürült unitárius marosköri gondnok tisztségére, majd 1791-ben Marosszék országgyűlési követének, 1807-ben jegyzőnek és 1813-ban alkirálybírónak választatott meg.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám


Nagy Levél József
Református lelkész Mezőbándon. Itt megjelent műve: A' szentírás szükséges voltának a' józan okoskodásból lett megmutogattatása, mellyet 1794. esztendőben prédikáció formában készített, és a' Tsit Szent-Iványi ref. templomban el is mondott: most pedig a szent Írásnak Istentől lett származását hivő, és annak fundamentuminak visgálásában gyönyörködő igaz keresztyének hasznokra világ eleibe botsátott. Marosvásárhely,1805. 1-62 l.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 7. szám

Naláczi József báró (1748- 1822)
Főispán, műfordító, szül. 1748-ban. Tanulmányait a nagyenyedi ref. kollégiumban végezte, majd mint kir. táblai kancellista joggyakorlatra Marosvásárhelyre került és kir. táblai jegyző lett. 1766-ban Bécsbe ment, ahol a nemesi testőrségnél szolgált. Több mint tíz évi távollét után hazajött és a kir. tábla elnöke lett. 1787. febr. 17-én ő is a II. József császárhoz küldendő marosszéki követek közt szerepelt a törvénytelenségek megszűntetése végett. 1796-ban, a városi jegyzőkönyv bejegyzése szerint, beeskettetett Marosvásárhely város polgárai közé, mint nemesember, minden taxa nélkül. Később a Kálnoki-féle huszárezred kapitánya, végül Zaránd megye főispánja lett. Meghalt 1822. áprilisában, a Hunyad megyei Batiz községben. Érdemeit melegen méltatják a magyar irodalomtörténetben.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám


Nagy Szabó Ferenc (1581-1658)
Marosvásárhelyi előkelő polgár, görgényi udvarbíró XVII. század krónikaírója, szabómester született 1581. szeptember 13-án, meghalt valószínű 1658-ban. (?) Atyja Nagy Szabó János marosvásárhelyi módos polgár, bíróviselt ember, anyja Borsos Anna, a krónikaíró Borsos Sebestyén leánya volt, nagybátjya Borsos Tamás két fejedelem alatt is portai követ. Bár atyjának két városi háza is volt, több jobbágya, mégis mesterségét tanult Kolozsvárt. Az 1601-1602-iki háborúk és zavaros közállapotok alatt sok viszontagságon ment keresztül és életveszélyt állt ki a német, oláh, hajdú Maros-vásárhelyre ütései alkalmával. 1611-ben, a Forgách Zsigmond elleni felkeléskor a marosvásárhelyi lovasság vicehadnagyaként vett részt a táborozásban a Barcaságon. 1614-ben az erdélyi követekkel Konstantinápolyba megy nagybátyja hívására "látásnak, hallásnak okáért". (Bod Péter i.m.) Bejárja s leírja a konstantinápolyi keresztény templomokat. 1618 -ban szülővárosa kastélyát, melynek építésében családja a század elején fontos szerepet játszott, ő szerelte fel, 1623-ban megépül lakóháza, a város piacának sarkán. 1639-ban kedve ellenére I. Rákóczi György görgényi udvarbíróvá teszi. 1640-ben építteti Görgény várát. 1642-ben szabadul meg kedvetlen tisztétől mintegy 2500 frt váltságdíj fejében. 1653. február 20-án kezdi írni régi "minutáiból" krónikáját s végzi július 15-én; aztán tovább folytatja 1658. augusztus 29-ig. 1658-ban, II. Rákóczi György lengyel hadjáratát követő tatár beütéskor a vidéki főurak az ország megmentése felől az ő házánál tanácskoznak, mint a vár egyik választott kapitányánál. Emlékiratát ezzel végzi: "29. aug. szt. János fejvétele napján esmét futamodás lőn; jöve hirül, hogy Balavásárnál az ellenség - és éget - öl s vág. Jézus légy velünk!" Lehet, hogy ekkor pusztult el ő is a tatárok kezétől, különben leírta volna e válságos idő történetét. Memorialéja 1580-tól kezdődik s 1658-ig megy; előre bocsátja anyai nagyatyja Borsos Sebestyén munkáját (Chronica a világnak lett dolgairól) 1490-1583. némi pótlással és jegyzettel. Krónikájának legfőbb becse abban áll, hogy a polgárság és a nép szempontjából tekinti az országos történeteket, melyeket több mint félszázadon át figyelemmel kísér és egykorúan feljegyez. A székelység között élvén, főkép a székelyek történetére vannak nagybecsű feljegyzései. Maros-vásárhely város viszontagságai, többszörös elpusztíttatása, lakosai szertebujdosása a XVII. sz. legelején, a vár építtetése s a polgárság története felől páratlan kútfő.
Műve:
*Memoriale.. Emlékezetül hagyott írás, (Kiadta Mikó Imre: Erd. Tört. Adatok, I. köt.
9-168 old. Kolozsvár, 1855, Arankának az eredeti kéziratról vett másolatából, mely a gyulafehérvári Batthyány-könyvtárba került.)
Irodalom:
Irod.: Kelemen Lajos: N. Sz. F. és a marosvásárhelyi szabó céh (Erdélyi Múzeum, 1901); Kelemen Lajos: N. Sz. F. ifjúkora (Kolozsvár, 1906); Bod Péter: Magyar Athénas, 1766
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
Pallas Nagy Lexikon
Magyar Életrajzi Lexikon
Magyar Elektronikus Könyvtár

Nagy Szabó István
Városi főbíró, már 1731-ben tagja volt a tanácsnak; előbb mint városkapitány működött, majd 1736-ban főbírónak választatott, 1739-ben albíró lett és 1767-ben másodszor viselte a főbírói tisztet. A Farkas Borbára elleni nevezetes boszorkányperben, 1752. április 12-én, mint egyik eskető tanácsos szerepelt.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám


Nagy Szíjgyártó György marosvásárhelyi
Marosszék hires assessora, hasonnevű városbíró fia; nagyon gazdag ember volt, aki 1767-ben úgy rendelkezett, hogy vagyonának nagyobb része a ref. egyháznak és a városi ispotály szegényeinek jusson. Első neje: Komáromi Zsuzsa, második: Bodrogi Anna. Gyermekei: Ferenc (neje: Kelemen Mária), Márton, Borbára (kissólymosi Benkő Ferencné) és Mihály.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám

Nagy Győző
Az Ipariskola volt mérnök tanára, múlt század végén sok neobarokk és neoreneszánsz épületet tervezett és kivitelezett. Századforduló után a szecesszió szellemében tervezett: Szalmási-féle bérház (Széchényi tér), Benkő Samú háza (Bolyai utca), Katonai-féle két villát a Klastrom utcában.
Irodalom:
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvrhely, 2000

Nagy Pál (1929-1979)
Irodalom:
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvrhely, 2000  
Nagy Pál

Nagy Sámuel kebelei (1782-1843)
Előbb Marosszék királybírója, majd kir. táblai ülnök, Nagy Dániel királybíró és Erőss Ágnes fia. A ref. kolleqium inspector-curatora volt. Meghalt 1843. aug. 28-án. Neje: tancsi Földváry Drusina. Gyermekei: Samu táblabíró, 48/49-iki honvédszázados és Eszter.
Halálának hiteles adatait közli egy 1843-iki Székely Naptár augusztus havi naptárrészéhez beékelt írott bejegyzés, mely szerint: "28-kán Meg hala volt Király Bíró, jelenleg K. Táblai szám feletti Ülnök Nagy Sámuel dél utánni 4 órakor 61. Észt. korában."
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Nagy Sándor (1869-1950)
Festő-, szobrász- és iparművész. Feleségével közösen szobrásziskolát, valamint gobelin- és szőnyegműhelyt alapítanak. A Kultúrpalota tükörtermében a székely népballadák üvegképei őrzik a nevét.
Irodalom:
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvrhely, 2000
Nagy Sándor

Nádudvari Sámuel ( - mh. 1754)
Református teológiai tanár, akinek tanulmányai, felöl mindössze annyi tudható, hogy a frankfurti akadémián végzett, majd 1728-ban, Borosnyai Lukáts ]ános mellé hozatott volt Enyedre második papnak. Életrajzi adatairól, tanulói és papi pályafutásáról Bod Péter írt jellemző vonásokat: "Rövid tanításával magát kedveltető, kedves beszédű, alázatosságot mutató ember volt. Ez tanuló deák korában a deáknyelv tanulásában, poesisben, mathesis, philosophia tanulásában s holmi pepecselésben, kalendárium csinálásban sat. töltötte idejét; a theologiát pedig fundamentumosan meg nem tanulta; pappá lévén, kezdett predikálgatni holmi idegen és ellenkező vallású embereknek postilliákból s néha a reformafa vallás igazsága ellen is, melyért erősen neheztelt Borosnyai, aki a teológiát igen jól tudta és tiszta tudományú pap volt." Újításai, botránkoztató és az "orthodoxia ellen hintegeteít" tanai miatt a küküllővári sinodusban, 1734-ben hivatalától felfüggesztették, majd ugyanazon év július 12-én, Marosvásárhelyen reversalist adott oly értelemben, hogy "a bevett orthodoxa tudományt fogig hinni, követni, hirdetni, prédikálni" és előbbi tanításait havi időközökben, karácsonyig, az enyedi szószékről visszafogja vonni. Mint enyedi pap hívatott meg a marosvásárhelyi tanárságra. 1740. július 16-án érkezett ide és 1746-ban vált meg a kollégiumtól. Állandó pénzzavarral küzdött és minthogy a kollégium nem adhatta ki rendesen fizetését, az iskola tőkepénzeit használta és más értékeit zálogosította el. Egy erkölcsi testület vezetőjéhez nem méltó eljárásáért kartársai üldözték, úgyszintén nejével állandó ellenségeskedésben élt. Az önmagával meqhasonlott ember elhagyta családját és mint Bod Polikarpusában (175. és 202.) írja: "Rosszhírben keveredett volt egy lenge nővel, mely midőn kivilágosodni kezdett volna, titkon Erdélyből kimene Magyarországra, elhagyta feleségét, gyermekeit, hivatalát, vallását; azokhoz is akikhez ment, reményett tisztességét, és uraságát s gazdagságát el nem érte." Végül "öregségére Hollandiába bujdosott és ott - a református vallásra vissza állván, tanítással kereste kenyerét." A wolfiánus filozófia híve "nagy ékesszólással bíró orator volt", aki kísérleti fizikai jegyzeteket készített a tanulóknak. Tanítványa Kovásznai Sándor írja róla önéletírásában " igen ékesen szóló ember vala, és mivel a Wolffiana (filozófiát) akkor Erdélyben új filozófiát tanítja vala, éppen úgy tetszik vala..mintha az angyal beszéllene". Meghalt 1754-ben.
Megjelent oratioi:
Kölös ]ános felett 1733., VI. Károly császár halálára 1740. és 1741., Vass Dániel felett, 1741. és Kemény Sámuel felett 1744. Kéziratai, jegyzetei és fordításai egy kötetben a református kollégium könyvtárában.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Nemes Ádám hídvégi, gróf ( - mh. 1765)
V. b. t. tanácsos, kir. táblai elnök ; előbb protonotarius, majd 1762. június végén iktattatott be kir. táblai elnöki méltóságába. Grófi rangját 1755. febr. 18-án, Mária Teréziától nyerte. Ő volt a marosvásárhelyi kir. tábla második választott elnöke. Meghalt 1765. január 27-én. Neje: Tordai Zsuzsa.
Irodalom:

Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám


Nemes János hídvégi, gróf
1765-ben Marossék főkirálybírója. Neje: Miske Terézia.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám

Nemes Gábor
Református pap, a vár és a vártemplom eredetének nem épen hiteles adatait 1809-ben összeállította és a vásárhelyi ref. egyház levéltarába helyezve hagyta az utókorra.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám


Nemes György szentistváni ( - mh. 1811?)
Előbb városi tanácsos és rendőrigazgató (senator et politia director), majd 1807-ba főbíró, Nemes József Mihály senator legkisebb fia. Borsos Tamás óta egyike a legerősebb kezű városvezetője és szervezője volt a székely fővárosnak. Ez irányú tehetsége őseitől öröklődött reá, mert hiszen a szentistváni Nemesek a XVII. és a XVIII. században tekintélyes városatyái és bíróviselt férfiai voltak Marosvásárhely városának. Képzett és országokat járt, a mérnöki szakban tanult ember lehetett, mert mint Borosnyai Lukáts János koll. professzor írja róla verses krónikájában: "Nem tsak mérésben is volt már jártassága, használt németek közt tanult okossága." A városfejlesztés szempontjából és a közegészségügyi viszonyok feljavítása érdekében tett első intézkedése volt 1800. év elején a piaci szökőkút létesítése. Ezen sajátos elgondolását gyakorlati módon úgy valósította meg, hogy a vár déli oldalából fakadó bő forrás vízét kemény cserefából készült földalatti csatornákon vezetette le a Nagypiacra, ahol vascsövekben végződő szökőkutak ontották a kristálytiszta, egészséges ivóvizet, mellyel az alsóváros ivóvíz szükségletének nagy részét elégítette ki Később, 1803-ban a nagypiaci kúthoz egy kőoszlopokon nyugvó pyramis alakú kőépítményt emeltetett. Ugyanez évben a város főbb utcám a gyalogjárók kiköveztetését vezette be. Éppen úgy, ebben az évben a marosvásárhelyi első Theatrum építési helyének kijelölésében, Gyöngyösi József senatorral, mint tanácsi megbízott vett részt és lelkes ügybuzgalommal járt közre Kotsi Patkó János színdirector fáradozásának megkönnyítéséhez, hogy Marosvásárhelyen a magyar színészet otthont és kedvező fogadtatást találjon. Vezető tagja volt a gr. Teleki Mihály, marosszéki főkirálybíró elnöklete alatt, 1803-ban létesült Theatralis Commissionak, valamint 1807-ben, mint városi főbíró, killyéni Székely Mihály táblai elnökkel együtt a színésztársaság administratiojába is befolyást gyakorolt. 1811-ben a takarékpénztár intézményének szükségességét hangoztatta, egyébként is társadalmi téren életrevaló újítások kivitelével járult a város mozgalmassá tételéhez. Szülő és lakóháza, mint Borosnyai L. János professzor említi "a Calvariára kimenő utzában, mely szembe néz a Reformatusok temetője alatt szembe néző utzával" volt és maga a krónikás is sajnálkozással teszi megállapításához azt, hogy néhai főbíró Uramnak "kellet lefele járni az alsó vagy alább fekvő várasunknak azon részébe, hol volt a piatz, és van most is a Város tulajdon Tanáts háza". Meghalt 1811-ben (?). Neje: berei Szabadi Mária. Gyermekei: Sámuel, senator és államügyész (neje: zabolai Finna Zsuzsa) és Krisztina (marosvásárhelyi Nagy Szabó István szolgabíró neje. Meghalt 1827)
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám

Nemes Pál szentistváni
1803-ban városi főbíró, Nemes József fia, aki 1806-ban a felsőváros lakóinak kényelmére a Szent-miklós utcában közpiacot létesített. Gyermekei: Mária (Borosnyai L. László senator neje), Júlia (Vály Elek ref. pap, majd Gepfert József főhadnagy, később postamester neje) és Ádám.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Nemes Sámuel literáti, szentistváni, ifj. (1795- 1842)
Híres régész, hasonnevű városi tanácsnok és zabolai Finna Zsuzsánna fia, szül. Marosvásárhelyen, 1795. jún. 28-án. Tanulmányait az itteni ref. kollégiumban kezdte, ahol feltűnt szorgalmával és kivételes készségével. A kalandvágyó, nyugtalan ifjú megunva a tanulást, már 15 éves korában az inzurgensek közé katonának állott, innen fogságba esett, később himlőben megbetegedett, majd a járvány nyomaival az arcán, hazatért szülővárosába. Ez alatt rendkívül sokat olvasott, latinul egyébként is kitűnően beszélt és az archeológia tudományában képezte magát. A múlt század 20-as éveiben nyoma veszett és csak később derült ki, hogy hosszabb időt Olaszországban töltött, de járt Bécsben is, mely alkalommal Ferenc császárnál kihallgatáson jelent meg. Jártában mindenütt beható régészeti kutatásokat végzett, miközben nagy-értékű anyagot sikerült összegyűjtenie, mellyel nagyobbrészt Jankovich Miklós híres gyűjteményét gazdagította. A harmincas évek elején már régiségboltot nyitott Pesten, mialatt régészeti szakközleményei jelentek meg a Jelenkor, Nemzeti Újság, Pesti Hírlap, Fillértár, Regélő és Hasznos Mulatságok című lapokban. Jó hírneve réven üzletének forgalma olyannyira fellendült, hogy a nagy keresletet nem tudta már kielégíteni, azért a régiségek hamisítására vetemedett, felhasználva ehhez a latin nyelvben nagyszerű jártasságát. A hamisítványok némelyike annyira jól sikerült, hogy korának tudósait, mint Toldy Ferencet és Jenéi Jánost is megtévesztették, kik a Magyar Tud. Akadémiában felolvasásokat tartottak a XI. századbeli nyelvemlékekről. Ezen kívül több codexet és oklevelet hamisított, melyeket többnyire Jankovichnak adott el. Később a Jankovich-gyűjtemény vásár útján 125.000 forintért a Nemzeti Múzeum birtokába került az abban talált 24 drb. hamisítvánnyal együtt, de amelyeknek hamis volta a régiséggyártó halála után húsz évre derült ki. A Nemzeti Múzeumban két szekrényt töltenek meg ezek a specialitások, mert a más helyen talált darabokat is - azok érdekességére való tekintettel - az igazgatóság összevásárolta, hogy a Literáti Nemes Sámuel-féle hamisítványok együtt legyenek. 1842. szeptember havában ismét régészeti körúton járt. Hajón igyekezett Komáromba, miközben - valószínűleg szívszélhűdés folytán - 47 éves korában hirtelen meghalt. Holttestét a komáromi kollégiumban ravatalozták fel. Kéziratban maradt egy regénye, melynek tárgyát a marosvásárhelyi boszorkányperekből merítette.
Neje: sóváradi Bíró Sára, akivel nem élt boldog családi életet. Az asszony könnyelmű volt és férjét gyakran követte utazásaiban. Férjének halálhírére Komáromba utazott, de miután a koporsó már le volt zárva és nem hitte el halálát, azon meggyőződésben, hogy férje Amerikába szökött, ő is tengerre szállott. Hajója azonban viharba került, elsüllyedt és a nő is odaveszett. Mátyás nevű fiuk kisgyermekkorában meghalt és apja a halott gyermeket ládába csomagolva, tartalmának jelzése nélkül marosvásárhelyi rokonainak küldte haza, hogy temessék el. Elképzelhető a marosvásárhelyiek megrökönyödése, amikor a ládát felbontották. Róza nevű leányát Resics Ferenc, pesti ügyvéd vette nőül, kit később váltó hamísítás miatt elítéltek. A szégyen és nyomor miatt az asszony két kisgyermekével együtt széngázzal megmérgezte magát.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Nemes Sámuel
Literáti Nemes Sámuel
A hamisítások és Literáti Nemes Sámuel


Nemes Sámuel szentistváni, id.
1805-ben városi fiscalis procurator, senator és államügyész, Nemes György főbíró és bérei Szabadi Mária fia. Nevezetes életéről írott naplója. Neje: zabolai Finna Zsuzsanna, Finna Sámuel és Nemes Jusztina leánya. Gyermekei: Sámuel (a híres régész), Zsuzsanna (szathmári Illyés Mihály neje), Jusztina (mh. 1824), Lidia (mh. 1826.), József (sz. 1805. mh. 1862., neje bögözi Simon Anna) és Mihály (mh. 1824)
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Nemes Szöts György szentistváni
Városi főbíró, Nemes János és Elekesi Tarisznya Judit fia, már 1730-ban tagja volt a tanácsnak, majd 1750-ben főbírónak választatott, 1764-ben még a senátorok közt találkozunk nevével. Hosszabb ideig a ref. egyház curatora volt. Neki adta a város örök jogon, 1760. szept. 15-én főbírói járandósága fejében Csokonás Gábor jobbágyot és annak fiait. Fiai közül ismeretes: Mihály, városi senator.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám