Ref. lelkész, ref. koll. filozófiai tanár, Péterfi László sóváradi
ref. pap és kovásznai Csórja Júlia fia, szül. 1790. ápr. 17-én. Az elemi
és gimnázium alsó osztályainak tanulását édesatyja vezette be, mert hiszen
a csekélyjövedelmű sóváradi eklézsia nem juttathatott papjának annyit,
hogy 9 fiú- és 2 leánygyermekét idegenben taníttassa. Ezért csak 1803-ban
került a marosvásárhelyi ref. kollégiumba, ahol a rhetorika-osztályban,
3 év elteltével, 1806-ban subscribált. Jeles tanárai: Dósa Gergely, Köteles
Sámuel, Antal János, Tompa János és Bolyai János vezetése mellett, hallatlan
szorgalommal, mindössze hat év alatt végezte el a deáki kurzusokat, mialatt
önerején németül és franciául is megtanult. Ez a fokozott tanulás és tanítás
végül is kimerítette, azért 1811-ben, legyengült egészsége helyreállítása
céljából az elöljáróság megengedte, hogy segélypénzt gyűjtsön, melynek
eredményével: 1200 v. c. frttal, frissült felkészültséggel gyarapodva
láthatott munkához. 1812-ben a philologika classisban alkalmaztatott köztanítónak,
majd gr. Degenfeld Miksa fia, Ottó mellé került magánnevelőnek. 1814-ben,
tudományvágya külföldre vonzotta, de a zavaros politikai viszonyok miatt
Bécsnél tovább nem juthatott s így az itteni egyetemen a tudomány széles
ágaiban igyekezett magát képezni. Azonban otthonról és László bátyjától
kapott szűkös támogatás mellett helyzete elviselhetetlenné vált, így kapóra
jött a haza jövetelére alkalmat adó, marosvásárhelyi ref. egyház meghívása,
mely papjának választotta meg. 1815. július havában köszöntött be és a
vártemplomban nagy és előkelő közönség előtt, feltűnéskeltő prédikációval
vezette be papi pályáját. Az ifjú pap tevékenységének már kezdetben is
tág tere nyílott, amikor a Szentmiklós-utcái ref. kistemplom építkezésének
költségeihez erélyes mozgalmat vezetett be. E célból lefordította Kotzebue
: Octavia és Lessing : Miss Sara Samponson c. színműveket és az előbbit
"ezen város új ref. templomának számára" 1817. jún.
15-én, vasárnap d. u. előadta a Marosvásárhelyen vendégszereplő kolozsvári
Nemzeti Színjátszó Társaság. Az előadást megelőző napokon személyesen
járta el a vagyonosabb családokat, a templomban buzdító beszédet tartott
és az írt célra 1100 rh. váltó frt. tiszta jövedelmet hozott össze. Három
évig "mívelte az Úr szőlőjét" és ekkor, 1818. június
havában, a ref. kollégium filozófiai tanszékébe nevezte ki a főegyháztanács,
majd ugyanezen hó 29-én, a kollégium első százados ünnepén, ünnepélyes
beköszöntővel foglalta el tanári székét. A filozófiai tárgyakon kívül,
rendkívüli órákon a latin irodalmat is tanította, valamint Köteles Sámuel
nyomdokait követve, nagy súlyt helyezett a magyar nyelvű tanítási rendszer
áttérésére. Érdemeit a Nemzeti Tudós Társaság méltányolta, amikor a magyar
nyelv és literatúra ápolásáért, 1834. nov. 8-án levelező-tagjává választotta.
19 évi tanárságából 6 évig tanvezető és 3 évig igazgató volt; amellett
a Teleki-könyvtár ellenőrzését vállalta, 1827-ben a marosvásárhelyi synoduson
egyházi beszéd tartására kapott püspöki megbízást, 1829-ben a bonyhai
synodus könyvszerkesztő bizottságában vett részt. Bokros teendői mellett
azonban irodalmi működésre alig jutott ideje, azért nyugalmasabb hivatás
után vágyott. Ezt szem előtt tartva. 1837-ben a tordosi egyház papjának
választotta, ahol ezúttal is fontos misszió betöltése hárult reá. Az egyházközség
rendbe hozása, újéletre élesztése az ő feladatává vált. Templomot, haranglábot,
cintermet, a papi telek kerítéséit és melléképületeit kijavíttatta, magyar
népiskolát és paplakot építtetett, valamint a lelki-életet és a nemzeti
szellemet hozta egyensúlyba. Mindazonáltal a tíz évi fáradságos munka
szép emlékei a forradalmi napokkal véget értek; a felkelő románság elől
Szászvárosra menekült, ahol a februári csikorgó-hideg éjeit szénakazalban
töltötte nejével és 9 gyermekével. Fiai hadba vonultak, mialatt a magyar
kormánybiztos ajánlására a bűntetőtörvényszéki hivatalt vállalta, de csakhamar
ráeszmélt arra, hogy papi személyével foglalkozása összeférhetetlen, lemondott
és a békebírósághoz ment át. Az összeomlás után, 1850. szept. 15-én elfogattatott
és Szebenben fogságba vettetett, ahonnan nov. végén szabadult meg. Ezután
a mindenéből kifosztott papot a dévai egyházközség választotta meg lelkipásztorának.
Ezalatt, mint a vajdahunyad-zarándi egyházkörzet képviselője, 1850-ben
a marosvásárhelyi, 1851-ben a kolozsvári és 1852-ben a székelyudvarhelyi
synodusokon vett részt. Dévai kényszerű állomáshelyéről mindinkább vágyott
vissza ifjúkori álmai városába, Marosvásárhelyre. Az idejövetelre akkor
nyílt alkalom, mikor Ercsei János halálával, 1852. szept. 22-én a filozófiai
tanszék üresedésbe került. Azonban előrehaladott korára való hivatkozással,
kívánságát nem teljesítette a tanár választó főkonsistorium, ellenben
két évvel később a város egyházközsége kárpótolta, amikor másodszor is
megválasztotta papjának, s így 1855. febr. 4-én beköszöntött, majd még
12 évig folytatta Marosvásárhelyen papi hivatalát; ekkor, 1867-ben, 52
évi szolgálat után nyugalomba vonult és 1873, január 23-án, 83 éves korában,
a halál jóvoltából örök nyugovóra tért.
Neje: Böszörményi Mária (sz. 1799. mh. 1850. jan. 28., tífuszban), akivel
1817. nov. 2-án lépett házasságra. Gyermekei: László (alvinci pap), Júlia
(Solymosi József, pénzügyi hivatalnok neje), Károly (koll. rajztanár),
Dániel (harctéri sebesülésében halt meg 1849-ben), Pál (városi tisztvelő),
Albert (gazdatiszt), Dénes (kir. táblai bíró), Karolina (Koncz József
tanár neje) és Viktória (Jakab Károlyné, mh. 1879.)
Filozófiai művei részint nyomtatásban, nagyobbrészt kéziratban 14 drb.
egyházi és alkalmi beszédei nyomtatásban 8 drb., kéziratban 64 drb. elegyes
művei 14 drb. Fordítások és kivonatok 4 drb. nyelvészeti munkái 3 drb.
(Részletes jegyzéket 1. Koncz József: A marosvásárhelyi evang. ref. Kollégium
története. Marosvásárhely, 1896. 351-55. l.)
Emlékére gyermekei 1873. jan. 30-án 130 o. ért. frt. alapítványt tettek
a ref. kollégium rendelkezésére, valamint apjuk könyveit is 173 művet
287 darabban az intézet könyvtárának ajándékozták.
Sírirata a ref. temetőben:
Kibédi Péterfi Károly kolleg. filoz. tanár, tordosi, dévai és m.-vásárhelyi
ev. ref. pap, M, T. Akad. lev. t. sz. 1790. m. h. 1873.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 7. szám
|