HÍRES POLGÁROK LEXIKONA
 
Sándor István * Sándor János * Sándor Pál * Sándy Gyula * Sárosi János * Schwartz Simon * Sebess András * Sidló Ferenc * Sombori István I. * Sombori István II. * Sombori István III. * Sombori József * Sombori László * Soós György * Soós Pál * Sófalvi József * lőcsei Spielenberg László * Sükösd Ferenc * Szathmári Paksi Mihály * Szathmári Papp József * Szász István * Szász József * Szász Károly * Szász Péter * Szegedi György * Szekeres János * Szentiványi Mihály * Szentsimoni János * Székely Nyírő Sámuel * Székely Márton * Székely Mihály * Székely Zsigmond * Szélyes Mihály * Szilágyi János * Szilágyi József I. * Szilágyi József II. * Szilágyi Nagy Dániel * Szilágyi Sámuel * Szilágyi Sándor * Szolga János * Szombati Sámuel * Szotyori József * Szőke József * Szutsáki Ferenc * Szürtei János

Sándor István lokodi
Marosszentkirályi unitárius esperes-lelkész.
Megjelent művei:
*Nefelejts virágocska, melyet Ábrahámfalvi Ugrón Pál úrfinak sirhalmára könynyeivel öntözve ültetett Kisasszony hava 2-dik napján 1829-ben. Mvhely, 1829.
*Oratio. Marosvásárhely, 1831.
*Newton, vagy nagy ember képe egy értekezésben ...a' kolosvári unitárius nemes kollégyom nagy auditoriumában, az 1826-dik év Bőjtmáshavának 17. el is mondott: L*** S ** I * . Marosvásárhely, 188l.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Sándor János agyagfalvi (-mh. 1788)
Alispán, fiatal éveiben Hollandiában szolgált mint százados. Katonai pályája azonban kettétörött egy szerencsétlenül végződő párbaj miatt. Ugyanis Szálkái Antal nevű kapitánytársával nőügyben összeszólalkozott, aki őt, egy mellékutcában megtámadva, felelősségre vonta. Igy párviadalra került a sor, melynek hevében ellenfelének egyik karját tőből levágta. A szerencsétlenség után a győztes tiszt, bátyja, Sándor Gergely, hollandiai ezredes segítségével Erdélybe menekült és Mezőmadarason, anyjától örökölt birtokán letelepedve, messze földön híres gazdaságot folytatott. Időközben egykori katonatársával, Szálkái Antal, mezőbándi birtokossal kibékült és azt haláláig támogatta. Az 1754. aug. 7-én tartott gyrás gyűlés határozatából Marosszék táblabírója, 1763-ban kir. pénztárnok lett, majd 1784. szept. 22-én, a II. József császár alatt egyesített Küküllő-Marosszék törvényhatóságának első rendes alispánjává választatott. Gyermektelenül halt meg 1788. márc. 4-én. Neje: Fábián Zsuzsa.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám


Sándor Pál csíkszentmihályi
Alkirálybíró, Sándor Péter és Székely Juliánná fia, 1762-ben Maroszék alkirálybírója, majd 72-ben kir. táblai actualis assessor, aki az atyja által beindított birtokpert folytatta és feleségének szentháromsági Szeredai Ágnesnek jobbágyfalvi és mezőkapusi birtokát átvette. 1803-ban, halála után, gyermekei közül Pál és Mihály a mezőkapusi birtokot, míg Anna (Tibájd Ferencné) a jobbágyfalvi birtokot örökölték.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám


Sándy Gyula (1868-1953)
Budapesti építész, a József Nádor Műegyetemen szerezte oklevelét, ahol később professzorként oktatott. Pályája elején a historizmus, később a szecesszió jegyében alkotott. Az Agrár Bank tervezője.
Irodalom:
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvhely, 2000
Sándy Gyula Magyar Életrajzi Lexikon

Sárosi János szentlászlói
1702-ben Marosszék főkirálybírója. Hasonnevű fia 1721-ben ill. 1742-ben marosszéki alkirálybíró.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Schwartz Simon
Gyógyszerész, az 1736-ban létesült első marosvásárhelyi patika tulajdonosa; aki kiváltságot nyert és mint telektulajdonos is, mentesítetett minden adófizetés alól. 1758-64 között katolikus részről mint senator működött a városi tanácsban.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám


Sebess András zilahi
Református kollégiumi tanár, zilahi Sebess János, zsibói pap fia. Tanulmányait 1690-ben, a kolozsvári református kollégiumban indította be, majd 1699-ben, a franequeri akadémián végezve, Bánffi György udvari papja lett, 1709-ben pedig Némethi Mihály helyére, a kolozsvári református kollégiumba, a filozófia és nyelvek tanítására hívatott meg, állását azonban csak 1714-ben foglalta el. Itteni tanársága két évre terjedt, miután Gyulafehérvárra ment, hogy a Sárospatakról kiüldözött iskolának második vándorlásában vezére legyen. Itt is két esztendőt töltött és egyedül vezette a gondjaira bízott intézetet, intézte szellemi, anyagi ügyeit és tanította a teológiát, filozófiát, a nyelveket, stb. 1716-ban, amikor Szathmári Paksi Mihályt tanártársul nyerte, már csak a teológiát tanította. De ekkor ugyan a kollégium Fehérváron maradásának napjai meg voltak számlálva. Gyulafehérvárról 1716. december 26-án indult útnak intézetével Krakkóba, majd december 2-án érkezett ötvened magával Marosvásárhelyre, ahol előbb mint vendég, 1718. április 30-án pedig, amikor egyesültek a particulával, újból megkezdte tanári hivatását. Kartársai tudós, rettenhetetlen, nagytekintetű, művelt, kedves modorú embernek ismerték. Neki köszönhető, hogy az annyit hányatott és zaklatott iskola nem züllött szét, és megvethette lábát Marosvásárhelyen.
Ámde a kollégium új otthonában nem élvezhette sokáig, a biztonságos, kiegyensúlyozott életeit, mert 1719-ben ő is a nagy pestisjárvány áldozata lett. Neje: Komáromi Zsófia, aki férje halála után a szomszédos Kakasd községben lévő kis birtokára vonult és nagy nyomorban töltötte özvegyi napjait. Két gyermeke közül: József, gyalakutai pap.
Megjelent művei:
*Dissertatio metaphisica de cultu dei rationali. Pars. I-a. Pars. altera. Franequerae, 1699.
*Barcsai Ábrahám fölött tartott latin oratio.
1716.
*A régi nagy Bethlen háznak homályba érkezett szövétneke, a' néhai méltgs gróff bethleni Bethlen László uram.... szomorú halálában. Mellyet, magyar oratzioba foglalt és az emlitett ur hideg tetemének, a' Bethlenek ősi keresdi temetőjekbe való betakarításának alkalmatosságával a' sir előtf elmondott... 1717 észt.
Kolosvár, u. a. év.
*Pápai Páriz Ferencz halálára latin vers.
1716.
*Szathmári Német Sámuel halálára latin vers.
1718.

Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám


Sidló Ferenc (1882-1953)
Neves szobrász. Körösfőivel közösen a Kultúrpalota domborműveinek alkotója.
Irodalom:
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvhely, 2000   

Sombori István I. marosvásárhelyi (1789-1848)
1822-151 városi senator és notárius, hasonnevű szíjgyártómester és Balog Judith fia, szül. 1789-ben, meghalt 1848. novemberben, 59 éves korában, a dühöngő kolerajárványkor. Leánya: Klára, mezőpaniti Bodó Danid neje sz. 1830. mh. 1870-ben.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Sombori István II. marosvásárhelyi . (1768-1833)
Szíjgyártómester, a ref. egyház curatora, jómódú polgár, szül. 1768. szept. 11-én, meghalt 1833. júl. 20-án. Neje: fogarasi Balog Judith. Gyermekei: Lídia, Judith, István (senator), Elek (szül. 1795. mh. 1872. neje Szabadi Zsuzsanna), Susánna (Szövérfi Istvánná) és Anna (Kőpataky Gyuláné).
A család sírirata a ref. temetőben:
M. Vásárhelyi nemes id. Sombori István, ki 1768-ban szeptember 11-kén kezdett és 1833-ban Július 20 án megszűnt élni, úgy szereteti nője Balog Judith, ki lételt vett 1771-ben Június 14-én és 1835-bea Januarius 22-kén elenyészett. Mindketten nagyon tisztelt szülőjök, valamint még szeretett két testvérök Lídia és Judith hamvadó poraik felett hálás érzésből emelték e jelen emlékei a még életben lévő gyermekek és testvérek: István, Elek, Susánna és Anna, M. Vásárhelyen, május 1-ső napján 1840-ben.
Sombori Susanna, ki szül. 1798-ba május 7-én, meghalt 1182-a September 4-n. Béke poraira. 1857-benn jul. 26-án a 67 éveket élt Szövérfi István kedves férjemet 21 évi és 5 havi csendes eggyütt lét után azon emlékkő alatt nyugtatom, melynek emelésében ő is segédül volt, s a melynek békés birodalmába az élet jelen zivatarai előll én is követni fogom őt, özvegye Sombori Susánna.
Itt nyugszik Kőpataky Károly beszterczei ev. ref. lelkész, szülőinek, hitvesének boldogsága, sz. 1860. mh. 1891. Élete mulandó volt, őrök a fájdalom és örök a szeretet de megmaradt egy, a legnagyobb, legfényesebb remény, az örök élet reménye.

Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Sombori István III. zetelaki (1801-1865?)
Paptanár, 1834-61-ig a marosvásárhelyi rk. nevelde igazgatója, szül. 1801. dec. 10-én, pappá szenteltetett 1825. ápr. 9-én. Előbb Kerelőszentpálon plébános, majd 1836. aug. 1-én, Andrási József tragikus halálával. Kovács Miklós erdélyi püspök kinevezte a vásárhelyi fiúnevelde igazgatójának. Közel három évtizeden át kormányozta a kat. nevelde intézményét olyan tapintattal és odaadással, melyre ma is hálás kegyelettel emlékeznek meg katolikus társadalmi körökben. De nem csak a neveldeház fejlesztése körül szerzett érdemeket, hanem a rk. gimnázium tanrendszerének irányításában is olyan ösvényt vágott, mely a későbbi berendezkedésre iránymutató példának szolgált. A magyar nyelven és szellemben való tanítást sürgette és készítette elő akkor, amikor az elnémetesítő rendelkezések igyekeztek bilincsbe szorítani a magyar szellemet, ő kezdeményezte a latinnyelv kötelékéből való kibontakozást és rájött arra, hogy: nyelvében él a nemzet. Iratai, hátrahagyott jegyzetei nem csak dokumentumai a kor viszonyainak, de úgyszólván egyedüli adattár a katolikus gimnázium és nevelde múltjából, egyben jellemzője a rendszerető, példás ügybuzgóságot kifejtő, magyarérzésű papnak, kiváló nevelő- és tanférfiúnak. Rajongó lelkesedéssel használt fel minden alkalmat, valahányszor a magyar nyelv fejlesztése körül rés mutatkozott. Magyar olvasótársaságot alapított és könyvtárat szervezett. Minden más erdélyi katolikus nevelőházat megelőzött abban, hogy a reábízott ifjak többoldalú kiképzést nyerjenek: ő vezette be a rajz, a zene és a németnyelv rendkívüli taníttatását, melyek később kötelező tantárgyakká váltak. A Bach-kor szomorú idejében, az iskolát egészen új irány elé állította és oly számítással tudta a vezetésére bízott tanügyet igazgatni, hogy sem katolikus jellegéből, sem magyar szellemű irányából egy pillanatig nem tért ki. Az intézet anyagi ügyeinek rendezése egyik főcélját képezte, annak jövedelmei nem egyszer a sajátjából toldotta meg. Amellett a jóerkölcs fejlődését vetette el, fegyelmet honosított meg és olyan jó hírnévre emelte a vezetése alatt álló nevelőházat, hogy a mesze vidék előkelőinek gyermekei népesítették be a szárnyai alatt hosszú időn át, védett intézményt. A nevelőház kormányzása mellett minden magyar társadalmi megmozdulásban aktívan részt vett. Az időnként megüresedett tanári székeket helyettesként töltötte be, egyházi főhatósága megbízásait: válóperekben közbenjárt, papi halálozáskor tömeggondnokságot, a marosi esperes kerületben ellenőrzési küldetéseit maradéktalanul teljesítette. Restauráltatta a nagyernyei, köszvényesremetei, sámsondi templomokat, megépíttette az ákosfalvi istenházát és minden befolyását állandóan a székely kat. nemzeti iskola és nevelésügy emelése érdekében gyümölcsöztette. A többek közt, a 40-es években ösztönözte Dávid Mózes Antalt, hogy egy székely reáliskola létesítésére 10.000 frt. alapítványt tegyen, amelyhez ő maga 100 forintot ajánlott fel és fizetett be. Meghalt 1865 körül. A plébániatemplom alatti sírboltban alussza örök álmát.
Az első magyarnyelvű rk. tanintézeti értesítőt ő adta ki a következő címmel:
Első tudósitvány a' marosvásárhelyi kath. gymnasiumról 1851/2-iki tanévben, kiadta 'Sombori István igazgató tanár. Kolozsvártt, 1852. Tartalma: Tanulmány: I. A' tanodák kezdete, 's jótékony hatása az emberiségre. II. A' marosvásárhelyi kath. középtanodának történelmi jegyzéke, a) Iskolai jutalom, b) A marosvásárhelyi kath. gymnasiumban tanuló ifjak számára létező ösztöndíjak. c) Taneszközök d) Visszapillantás az ó tanügyre, stb.
Megjelent még: Tisztelet koszorú V. Ferdinánd 44-ik évnapi örömünnepén. Marosvásárhely, 1836.(8r. 1-561.)
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám


Sombori József zetelaki (1783-
Címzetes kanonok, szül. 1783. szept. 27-én, az udvarhelyszéki Zetelakán. Misés pappá szentelése után, 1806. szept. 28-tól 1811-ig mint marosvásárhelyi káplán működött ás ez időben jelentek meg a következő művei:
*A haza szeretete egy beszédben, melyet a' m-vásárhelyi róm. kath. nagy templomban pünkösd hava 22. 1809-ben elmondott. Marosvásárhely, 1809.
*Egy szó a felkelő magyar nemességhez T. N. Küküllő vármegye Zászlóinak felszenteltetése alkalmatosságával, Sz. Mihály hava 1. napján 1809. Maros-vásárhely, 1809.
*Néhai mélts. g. Tancsi Földvári Terézia asszonynak, mélts. Göncz-Ruszkai Kornis János ur házas társának ditséretes emlékezete, egy halotti beszédben, melyet készített és böjt más hav. 15-én Marosvásárhelyt 1811. elmondott. Marosvásárhely, 1811.
*Egyházi beszédei, I. köt. Marosvásárhely, 1825.
*Egyházi beszédei, II.. köt. Marosvásárhely, 1826.
.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám


Sombori László marosvásárhelyi, ifj.
Országgyűlési követ, hasonnevű ref. pap és Naláczi Mária fia. Nagyenyeden tanult, onnan a kancelláriára, majd a kir. Táblára ment és a Tábla feloszlatásáig ügyvédeskedett Marosvásárhelyen. Neje: Borosnyai Lukáts Mária, B. L. Simeon vásárhelyi ref. pap leánya.
Ittlétekor írta a Teleki-könyvtárat dicsőítő költeményét a következő címmel:
A' músák háladalossága. Gróff Széki Teleki Sámuel úr ő Excellentziájához a' könyvtárért, mellyet nagy jó szive sok ezerekből álló költségével és megbecsülhetetlen hasznú fáradságával egybe szerezvén, Erdélybe, Maros-Vásárhelyre a' köz jóra helyheztetett. Kolosvár, 1803.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Soós György marosvásárhelyi
1827-től városi senator és archivarius, a forradalmi időkben az osztrák hatalom mellett "jó-érzelmű" magatartást tanúsító városi tisztviselő, akit 1849. jan. 14-én, amikor Bem József tábornok bevonult Marosvásárhelyre, elcsaptak hivatalából. Neje: Kenyeres Anna.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám



Soós Pál (1843-1910)
Építőmester, munkái: Székelyföldi Iparmúzeum, a Mészárosok és a Csizmakészítők Társulati székházai, Zárda épülete, Iskola utcai Zsinagóga és számos polgári ház többek között Papp palota, Nyerges ház, a Bolyai házat. Lakóháza a Szentgyörgy utca 47-49, késő barokk-empire stílusban készült, figyelemre máltó díszes homlokzattal. Bernády György idejében utcát is neveztek el róla, mely a Szentgyörgy utca végétől indult a vasút felé.
Irodalom:
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvhely, 2000

Sófalvi József iklandi
1830-ban Marosszék hites mérnöke és tiszteletbeli jegyzője, Sófalvi József kolozsvári ref. hittanár fia. Tanulmányait a kolozsvári ref. tanodában, ösztöndíjalapból végezte. Nevezetes tevékenysége volt a Maros árterületének levezetése, gátépítési tervezet kidolgozása, tehát a gyakori árvízveszedelem ellen való gyökeres védekezés érdekében szorosan együttműködött a városi tanáccsal. Később a hadsereg szolgálatába lépett és mint cs. kir. mérnöksegéd szolgált. 1866-ban "Székely alapítvány" címen 1000 osztrák értékű forintot juttatott a marosvásárhelyi ref. kollégium rendelkezésére.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Lőcsei Spielenberg László
Könyvárus és könyvkötő, ref. egyháztanácsos, a marosvásárhelyi Székely Naptár megalapítója és kiadótulajdonosa. A múlt század elején, a szepességi Lőcséről vetődött a székely fővárosba és mint vállalkozó szellemű ember, azonnal felismerte az itteni megélhetési viszonyokra alkalmas lehetőségeket, itt megtelepedett. Élelmes, törekvő és kultúrszerető ember volt, aki a könyvkötőmesterségen kívül könyvterjesztéssel is foglalkozott. Mivel német hangzású nevét kiejteni nem tudták, lőcseinek neveztette magát. Később a Lőcsei nevet német neve elé ragasztotta, melyet aztán utódai is örököltek. Amint Marosvásárhelyen gyökeret vert, könyvkiadványaival, szemmel láthatólag fellendítette a nyomdaipart és 1835. évtől sokat foglalkoztatta a marosvásárhelyi ref. kollégium nyomdáját. Különösen az akkor érvényben lévő székely törvényeket, jogszokásokat, okleveleket, országgyűlési, udvari és főkormányszéki rendeleteket gyűjtötte össze, fordította vagy fordítatta magyarra, hogy hozzáférhetővé tegye "az erdélyi diáktalan emberek számára" is. Rossz üzletet sem csinálhatott ezek kiadásával, mert az akkori Marosvásárhelyen, az erdélyi kir. Tábla székhelyén sok ítélőmester, táblabíró, ügyvéd és pár száz joggyakorló kancellista igényeit elégítette ki a törvénygyűjtemények nyomtatott kiadásával. Mindazonáltal a magyar nyelv propagálását is szem előtt tartotta, amikor, mint írja egy könyve előjegyzetében: "én azokat köz esméretre jutás végett saját költségemen kinyomtattatni, 's ha nem vagyok is oly szerentsés - hogy azon Nemzetiből való eredetemmel ditsekedhessem - azokkal tisztelkedni óhajtottam a' Tekintetes Nemes Nemzetnek." Külön érdeme a naptárcsinálás végleges bevezetése volt, melyet a híres lőcsei kalendárium mintájára adott ki és azt az egész Székelyföldön népszerűsítette. A jómódú polgárok közé számított, mindjobban tekintélyesedért, sőt a ref. egyház presbiterének is megválasztották. Részt vett minden társadalmi mozgalomban, tagja volt a város képviselőtestületének és különösen a ref. egyház-érdekében tevékenykedett. Meghalt Marosvásárhelyen, 1849. március 30-án, amikor szomorújelentését kiadták. Naptárvállalatát fia Sándor, majd unokája Imre örökölte és folytatta. Kiadásában jelent meg:
*1769. esztendő beli úrbéri felsőbb rendelés, mely az 1769-ki 27. articulus által helyben hagyatott. Marosvásárhely, 1835. 1-16 l.
*Nemes Erdély Ország külső törvényes székein perfolyta leveleinek formáji. Marosvásárhely, 1835.1-88.
*1791-ik évbeli diaetalis provisionalis articulusok. Marosvásárhely, 1835. 1-30. l.
* Az 1791-ik évi ideig gondoskodva megerősített 94., 95., 96., 97., 133., 134., 135., 136-ik törvény czikkelyek, deákból magyarra fordítva, némely jegyzésekkel. Marosvásárhely, 1835. 1-35. l.
*Törvénykezés rendén előforduló stílusok magyarázatja. Marosvásárhely, 1835. 1- 34. l.
*Szabályok, vagyis útmutató felsőbb rendeletek. Marosvásárhely, 1836. 1-57 l.
*A' Nemes Székely Nemzetnek jussait világosító némely darab levelek, többek által Magyar nyelvre fordítva, némelyek pedig eredetileg magyar nyelven. Marosvásárhely, 1837. 1-102 l.
*A' Nemes Aranyos Széki Bogáti szabad pusztának vagyis Praediumának Kövenden az 1827-dik napján All-Jegyző Csitt Sz. Iváni Üdősb Koronka László által a' Nemes Aranyas széki Levél-Tárbol kiadott szokásos törvénye. Marosvásárhely, 1837. 1-14 l.
*Magyar Nemzeti Törvényes Gyüjtemény, vagy a' polgári életben előforduló külömbféle tiszti írások szerkesztésére vezetö Kézi Könyv. Mvhely, 1838.1-131 l.
*Szabályok, vagy felsőbb rendeletek 3-ik megbővitett kiadás. Marosvásárhely, 1838. 1-122 l.
*Ország gyűlés a' Felséges Udvar és Királyi főkormány által ki-adott szabályok vagy is útmutató felsőbb rendeletek második darabja. Mvhely, 1839,1-162 l.

Meqjelentek még évente Ábécés könyvei, Unitárius Kátéi és Szent históriái, Vőfélyi kötelességek és Agenda, a Bárányhasmenésről, valamint Versezet.
Megindította és kiadta a Székely Naptár I-VII. évfolyamait 1843 -49-ig.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Sükösd Ferenc (1933-1972)
Alsó-Sófalván született, 1949-53 között a Zene- és Képzőművészeti Líceumban tanult, Marosvásárhelyen, egyetemi tanulmányait 1953-59 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol tanárai: Kádár Tibor, Miklóssy Gábor. 1960-72 között a Marosvásárhelyi Képtár Muzeológusa. 1970-ben Vida Árpád marosvásárhelyi gyűjteményes kiállításának szervezője. Az Igaz Szó (Marosvásárhely) 1972 decemberében megjelent, a kortárs erdélyi képzőművészetet összegző számának egyik szerkesztője.
Irodalom:
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvhely, 2000
Sükösd Ferenc

Szathmári Paksi Mihály (1681-1744)
Református kollégiumi tanár, Szathmári István, református pap és Békési Anna fia, született 1681-ben, a beregmegyei Kászonyban. A korán árvaságra jutott ifjú tanulmányait a gyulafehérvári református kollégiumban kezdte, majd a tályai iskolában végezve, Nagygyőrbe hívatott meg tanítónak. Innen Kassára ment, majd Gönczre, de 1695. máj. 20-án, papi tanulmányai folytatása végett ismét Kassára ment és Sárospatakon befejezvén teológiai tanulmányait, 1708-ban Tokajba hívatott meg tanítónak. Rövid idő alatt olyannyira megnyerte a tokajiak tetszését, hogy közköltségen külföldi akadémiára küldöttek. Előbb Franequeraban, majd Utrechtben tanult, végül 1711-ben hazatért és Tokajban papi szolgálatot teljesített, jóhíre csakhamar áthatott Erdélvbe is és ennek alapján hívta meg a református főconsistorium 1716 február havában a gyulafehérvári református kollégiumba a filozófia és természettudományok tanítására. Megérkezése után alig 3 hétre, ő is a bujdosó deákokkal menekült Krakkóba, innen Marosvásárhelyre érkezett és 1718. április 30-tól, a particulával való egyesítéssel, 1734-ig tanított az itteni református kollégiumban. Zilahi Sebess András tanártársának, 1719-ben, pestisben történt halála után "Isten beszédének maqyarázatjához" kezdett. 1728-ban az erdélyi református egyházkerületben közfőjegyzővé (vice-superintendens) választatott. Úgyszólván a püspöki hivatal küszöbén állott, amikor 1734. augusztusában Sárospatakra helyezték, hogy a megbomlott rend helyreállításában részt vegyen. Meghalt 1744. június 2-án, de. 8-9 óra között. Fejedelmi temetése volt, melyen több jeles pap és tanár tartott gyászbeszédet.
Neje: Ember Judit, debreceni Ember Pál, előbb sárospataki, majd losonczi és szatmári prédikátor és Mártonfi Margit leánya, kivel 1712-ben lépett házasságra.
Tizenegy gyermekük volt: Judit, Mihály (paptanár, sz. 1715., neje: Gondán Borbára), Judit, István (paptanár), Pál (paptanár), Zsuzsa, Ábrahám, Pál, Klára, Dániel (paptanár, meghalt 1818.) és Krisztina (baczoni Intze Mihály, orvos neje). Ezek közül többen kiskorukban elhaltak.
Hátramaradt művei:
*Phisica contracta, juxfa principia Neotericorum. Kolosvár, 1719. 8r in usum collegii m.vásárhelyiensis.
*Tyrocinium emblematico propheticum; seu meditationes in capita Jobi.
Franekerae, 1732.
*Dissertatio de arbore scientiae boniet mali, seu: vite ferali litterali et mystica.
Franekerae, 1736.
*Uri vacsora felett meggyujtott szövetnek.
Utreject
*Halotti beszédek:
Bethlen Elek 1717., Bethlen Judit Köleséri Sámuelné 1720., Kemény Simon 1722., Petki Nagy Dániel 1723., Teleki Pál 1731., Bethlen Júlia Wass Lászlóné 1731., Lázár Mária Bethlen Samuné 1732., Teleki Judit Nagymihályi Jánosné 1733., Teleki József 1733., Wesselényi István és nője Bánffi Kata 1734. fölött és Pápai Párizi Ferenc halálára latin vers, 1717.
*István nevű fiához üdvözlő vers. 1743,
*A házasulandók praescriptioja.
Vargyasi Dániel István és gr. Teleki Judith menyegzőjére, 1731-ben.

Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám


Szathmári Papp József id. (1787-1832)
Kir. táblai ügyvéd, született 1787-ben. Aranka Györgynek testi-lelki jóbarátja volt és tízennyolc évig szobatársa a Szent-györgy utcai közös lakásban. Együtt lelkesültek a Magyar Nyelvmívelő Társaság célkitűzéseinek gondolatában és munkálkodtak a magyar irodalminyelv helyesirányú művelésére. Aranka György mellett volt utolsó percében is, és naplójában megörökítette nemes barátja halála körülményeit. Meghalt Marosvásárhelyen, 1832-ben. Neje: Borosnyai Lukáts Lídia.
Hasonnevű fia, Szathmári Papp József ifj. városi tanácsos, szül. 1821-ben, megh. 1873-ban, a ref. temető cintermében lévő, kőkoporsó emlékmű felirata szerint.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Szász István ilenczfalvi (1799 - 1859)
Ref. kollégiumi tanár, hasonnevű szászcsávási ref. pap fia, szül. 1799. május 5-én Szászcsáváson, ahol tanulását kezdte. 1807-ben került a marosvásárhelyi ref. kollégiumba, ahol Koós István derék tanítója alatt, különösen a klasszikus nyelvek iránt nagy fogékonyságot mutatott. 1814-ben, a' felsőbb tudományok hallgatására képesítve, deák lett és mint a papi pályához vonzalmat érző ifjú, a hat évi deáki tanfolyamot kitűnő eredménnyel végezte, mialatt Köteles Sámuel bölcsészeti előadásait nagy érdeklődéssel hallgatta és mint másodéves theologus, a legjobb egyházi beszéd megírásáért a Teleki-féle jutalom első díját nyerte. 1820. május 6-án a rhetorika-osztály köztanítója lett, majd 1822-ben, Antal ]ános tanár ajánlatára, gr. Degenfeld Pálhoz, a Szatmár megyei Erdőszádára ment magánnevelőnek, ahol egyúttal a francia nyelvet is elsajátította. 1826. őszén a prot. theologiai kurzusra, Bécsbe ment, ahonnan egy év elteltével hazajött és Mezőmadarason papi állást vállalt. Itt azonban rövid ideig működött, mert ismét nevelőnek ment, gr. Toldalagi Zsigmondhoz, akinek Mihály nevű fiát a felsőbb tudományok bevégzéséig oktatta. Tanítványával külföldi utazást tett, így 1834-36-ig Bécsben, 1837-ben Olaszországban járt és Paduában egy híres történész előadásait látogatta. Itt tanult meg olaszul is. Ez idő alatt kinevezték marosszéki viceszékbírónak és a marosvásárhelyi Casinonak alapító tagja és több évig jegyzője volt. 1842. ápr. 18-án a ref. kollégium tanárai sorába lépett és a történelmi tanszéket foglalta el. 1844. jún. 30-án, Ercsei János lemondása után, a rectori hivatal folytatásával bízta meg elöljárósága és ezen tisztét négy évig viselte, mialatt 1850-54-ig, a legkényesebb időkben, nagy tapintattal, még nagyobb buzgósággal vezette az intézetet, melynek érdekében, különösen a Bach-rendszer mindent visszafejlesztő ideje alatt nagy küzdelmet folytatott. Sajnos, az új korszak beköszöntését nem érhette meg, mert sorvasztó tüdőbaj támadta meg és fél évig tartó szenvedés után, 1859. július 22-én, este 9 órakor, 60 éves korában meghalt. Végrendeletében 420 osztr. frt. alapítványt tett a ref. kollégium madárgyűjteményének gyarapítására, 1856. máj. 2l-én a ref. kollégium segélyalapjára ugyancsak 420 frtot adott olyformán, hogy annak 6% kamatját fizeti mindaddig, míg a felajánlott tőkét ki nem fizeti. 548 kötetből álló könyvtárát hasonlólag a ref. kollégiumra hagyta.
Irodalmi tevékenysége:
*Anyai intések, melyeket ... nagyvajai ... Vay Kata asszonynak ... gr. Toldalagi Zsigmond úr hitvesének életéből gyűjtött s koporsója felett a nagyercsei boltos sír ajtajánál gyermekei szívében megújítani kívánt Sz. I. Ezt a gyászbeszédet elmondotta 1831. júl. 30-án.
*Kiadta ilenczfalvi Szász József, mezőcsávási ref. pap katedrái beszédeit. Marosvásárhely, 1836. 120 1. Ugyanezt kiadta Szász József papi beszédei címmel. 1839.
*Nyárádmenti álnéven írta a Nemzeti Társalkodó 1841. 1. 134. 151. sz.-ban Török ]ános közönséges históriájának ismertetését.
*Gr. Teleki Domokos megbízásából lefordította Básta Györgynek Rudolf császárhoz, az erdélyi nemesség ellen olasz nyelven írt, a Teleki-könyvtárban talált kéziratát.
*Lefordította a Don Pascuale című dalművet, melyet Gócs Eduárd marosvásárhelyi színtársulata mutatott be.
Egyéb kéziratai:
Világhistoria (64 ív). Magyarország történeteinek vázlata III. Károly haláláig 1740. (64 ív).
Sírirata a ref. temetőben:
A jó hazafinak - A hű rokonnak
Ilenczfalvi Szász Istvánnak a Maros Vásárhelyi ev. Ref. főtanoda buzgó tanárának.
Született május 5-én 1799. Meghalt július 22-én 1859.

Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 7. szám

Szász József ilenczfalvi (1782-1812)
Jeles költő, a Teleki Téka első könyvtárnoka, szül. Dedrádon, 1782 jún. 1-én, a pókai ref. pap fia. Iskoláit Pákán kezdte, ahova apját papnak választották, 10 éves korában a marosvásárhelyi ref. kollégiumba vitték és itt az alapítványok segítségével végzett. Tudományos felkészültségével a feltűnően eszes ifjút itt hamar megkedvelték és Antal János a későbbi püspök ajánlatára a Teleki Téka könyvtárosságával, bízzák meg, mely állásban, 1802-ben tette le az esküt, mialatt a ref. tanodában logikát tanított. 1807. okt. 22-én gr. Teleki Sámuel erdélyi kancellárral megegyezve és annak pénzsegedelmével Bécsbe ment és ott 1808 tavaszig tanult. Innen Prága, Lipcse, Drezda meglátogatása után a könyvtárnoki teendők tanulmányozása végett Jenába ment, ahol egyúttal az irodalomtörténetet, növény- és ásványtant is tanulta. 1850-ben Regensburg érintésével hazajött és okt. 14-én végleg átvette a Teleki könyvtár gondviselését. Tudományos dolgozatával és verseivel nevét széles körökben ismerté tette. 1812. május 29-én férfi korának teljében 30 éves korában aszkorban halt meg. Leányai: Bajnócziné (kinek férje tekintélyes alapítványt tett a ref. kollégiumnak) és pókai Jakab Imréné.
Kéziratban maradt műveit Hegedűs Sámuel és Tompa János tanárok gyűjtötték össze és azokat kiadta Döbröntei Gábor az Erdélyi Múzeum 1815 évi II. füzetben 102-117 l.)
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám


Szász Károly szemarjai, idősb. (1798-1853)

Ref. kollégiumi tanár, 1848-49-ben vallás- és közoktatásügyi min. államtitkár, a M. Tud. Akad. rendes tagja, szül. Vízaknán, 1798. jan. 25-én. 1817-ben, miután ügyvédi oklevelet nyert, Bécsben természettudományt és matematikát hallgatott. 1820-ban hazatért, Enyeden jogtanár lett, majd megválasztották Alsófehérmegye táblabírójává és így ez időtől fogva Erdély politikai életében jelentős szerepet vitt. A Magyar. Tud. Akadémia 1833-ban levelező, 1834-ben rendes tagjává választotta. Az 1834-iki erdélyi országgyűlésre Vízakna követének választotta, de az országgyűlés feloszlatása után politikai hajszát vezettek be ellene, sőt főbenjáró perbe fogták, s így az 1837-iki országgyűlésen nem is vehetett részt, majd 1839-bea jogtanári székét, felsőbb intézkedésre felkellett cserélnie a matematikával. 1848-ban ismét fellépett Alsófehérmegye közgyűlésén és a szabadság vezérférfiai közé állott, mint szülőközsége követe. Az erdélyi unió magvalósítása után a pesti első nemzetgyűlés tagja lett, egyszersmind a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz államtitkárnak neveztetett ki, majd a kormánynak Debrecenbe menekülésekor ő vezette a minisztériumot. A szabadságharc után ugyan elfogták, de Haynau megkegyelmezett neki, amikor az erdélyi ref. főegyháztanács által tanári állásába visszaállítván, 1851. okt. 9-én, Bolyai Farkas tanár helyére Marosvásárhelyre rendelték és enyedi tanári fizetésével ideiglenesen kinevezték. Itt is halt meg 1853. okt. 25-én.
Híres szónok és kiváló tanár volt. Tanítványai közül nevezetesebb Mentorén Ferenc, akit 1837-ben megkedvelt, házához vett és az akkor nyolc éves Károly fia nevelését reá bízta, ő vezette be tanítványát a versírás titkaiba is a kötelező tantárgyak sikeres tanítása mellett. De legnagyobb tanítványa, br. Kemény Zsigmond volt az, aki maradandó emléket állított mesterének 1859-ben a M. Tud. Akadémiában tartott remek emlékbeszédében. Neje: Münsterman Fánni: Gyermekei: Juliánná (Horváth Sámuelné) és Károly, költő, műfordító, ref. püspök.
Sírirata (püspök-fia sírversével) a ref. temetőben:

Idösb Szász Károly nagyenyedi tanár, később vallás és közokt. minist. államtitkár és a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja. Áldott porainak emlékül állíták hű nője és hálás gyermekei, született 1798. január 25-én, meghalt 1853. október 25-én.
Sem az élet, sem az idő,
Egyedül csak a halál,
Mitől sebünkre balzsam jő,
Hol szívünk nyugtot talál.
Vagy nem kellett volna bírjunk,
Vagy nem vesztenőnk el,
Nem lehet oly sokat búsuljunk,
Mennyit ő meg érdemel.
Itt nyugszik holtig szeretett s hosszas özvegységben siratott férjével egy sírban néhai Szász Károlyné Mürstennan Fánni, született 1805. febr. 25-én, megholt 1852. okt. 30-án élete 87-ik évében.
Hű nő férjéhez sírni ment,
Az anya minket elhagyott.
Egy vigaszunk: hogy még ismént.
Ki nyolczvan évig fáradott,
........a kettős sírt körül,
Ő lelkök a fényben egymásnak örül.
E sírba szüleihez tért örök pihenőre első szülöttje is özvegy Horváth Sámuelné Szász Juliánná született 1826. április 28-án, meghalt 1905. február 6-án, özvegységének 21-ik évében.
Eljött ő is, hű leányuk
Az örök találkozásra.
Összeomlott hamvaiból
Rajtunk lebeg az áldása.
Borult szemmel szállott sírba,
De szeretett, tehát látott,
Vigaszunk, hogy e hant föd
Egy egész szeretet-világot.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám
 

Szász Péter ilenczfalvi
1808-33-ig ref. kollégiumi pénztárnok, aki Petri Nagy György kéziratos krónikájából a Marosvásárhelyre vonatkozó fontosabb adatokat kiírta és előszóval bővítve megörökítette.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Szegedi György ( - 1786)
Exjezsuita, rk. paptanár, 1774-től a marosvásárhelyi rk. tanoda praefectusa, esperes-plébános, c. kanonok, erélyes és buzgó pap. 1781-ben ő kezdeményezte, és a hitközségnél, valamint a főhatóságnál odahatott, hogy a Lábos-ház melletti, a Szentkirály-utcára eső telket megvásárolják és oda, az iskola kibővítése céljából alkalmas épületet emeljenek. Igy az engedély birtokában, a tanulmányalap 3000 frtjának felhasználásával beindította a Lábos-házhoz hasonló (ma emléktáblával jelzett) épületrész építkezését. De mivelhogy a városi tanács a kőlábakra való építkezést ezúttal akadályozta, a sérelmes beavatkozás ellen erélyes átirattal tiltakozva, keresztülvitte tervét, sőt felsőbb rendelettel kényszerítette a Magistratust, hogy az építkezéshez 300 frttal járuljon. Meghalt 1786. jan. 3.-án Marosvásárhelyen.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám


Szekeres János
1834-40-ig paptanár és subrégens a marosvásárhelyi rk. gimnáziumban és neveldében, később a rozsnyói egyházmegyében pap és tanár, 1847-ben pedig a rozsnyói püspöki feltanodában a történelmet tanította.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám

Szentiványi Mihály sepsiszentiványi (1813-1842)
Ügyvéd, Szentiványi Sámuel, marosszéki rectifikator, táblabíró, dúlóbiztos, majd derékszékbíró, birtokos, székely primor fia, szül. Nyárádgálfalván, 1813-ban. Tanulmányait Marosvásárhelyen és Kolozsváron végezte, majd 1833-ban az erdélyi kir. Táblánál ügyvédi oklevelei nyert előbb mint Marosszék tb jegyzője működött, majd az 1834-iki országgyűlés követségével, mint írnok, I. Ferenc császárnál Brünnben járt. Ezen a viharos országgyűlésen mindvégig részt vett és innen, a vármegyékből befolyt tudósításokat szerkesztette. E miatt üldözőbe vették és útlevelet többet nem nyerhetett. Később az unitáriusok kolozsvári főtanodájához tanárnak választották, de itt nem maradt sokáig, mert falura vonult ahol irodalommal foglalkozott. Vándor név alatt, a Nemzeti Társalkodóban kiadta erdélyi útijegyzeteit. Egyéb műveit "Szentiváni Mihály munkái" cím alatt Kemény Zsigmond és Kriza János adták ki egy kötetben. De azonkívül beszélyeit, verseit és vegyesdolgozatait, továbbá egy újabb kötetben erdélyi utazásait is kiakarták adni, de miután a kolozsvári unitárius főtanoda ifjúsága által kiadott "Remény" c zsebkönyvben megjelent dolgozatai közül a "Mindenütt rossz, de legrosszabb otthon" c. beszélve nagy konsternációt keltett és sok ellenséget támasztott szerzőjének, a tervezett kiadványok elmaradtak. A sorsüldözött, de nagyrahívatott férfi 1842. dec. 10-én, 38 éves korában halt meg Kolozsváron, hol barátai emlékművet emeljek hamvai fölé.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Szentsimoni János
1706-ban a marosvásárhelyi Schola Particula rektora, 1707. április havában Kibédre, később Koronkára ment papnak és a marosszéki református egyházmegye jegyzője is volt.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Székely Márton
Marosvásárhelyi ref. pap, a vásárhelyi ref. kollégiumban tanult, hol contrascriba és könyvtárnok is lett. Különös természete miatt a deákság nem kedvelte, "cynikusnak" nevezte és contrának való megválasztását is ellenezte, amint azt az 1795. jún. 4-én kelt "szorgos jelentés" és "beadott fenyegetőző, mérges írás" bizonyítja. Az elöljárósághoz benyújtott lázadó és fegyelemsértő írat nagy megbotránkozást keltett, különösen az a kitétel, mely Sz. Mártont fenyegeti, hogy "szomorú és keserves holnap után reggelt fog érni Székely M. uram az ifjúság akaratjából" stb. Irodalmi téren latin és magyar nyelvű kézirata ismeretes (a marosvásárhelyi ref. egyház levéltárában), mely 2 darabból áll és 5 pontban írja meg 1803. aug. 8-án a ref. vártemplom körül végzett építkezési és átalakítási munkálatokat. A vártemplom toronygombjában elhelyezett jegyzetei beszámolnak az 1820-as év eseményeiről, az egyház, valamint a város vezető férfiairól. Cikke jelent meg a Tudományos Gyűjteményben (1818. XII. zágoni Aranka György élete), és kéziratban A marosvásárhelyi ref. kollégium első százados ünnepén, 1818. jún. 28. a vártemplomban mondott prédikációja (a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban).
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám

Székely Mihály killyéni ( -mh. 1832)
Az erdélyi kir. Tábla elnöke, volt ítélőmester, a marosvásárhelyi közélet tekintélyes egyénisége, a rk. egyház patronusa és az rk. gimnázium főgondnoka. Az 1831-ben épült Sáros-utcai rk. nevelde létrehozásában jelentős szerepe volt, úgyszintén az 1803 . évtől induló magyar színészet pártolói között, a Theatralis Commissio alelnöke, majd gr. Teleki Mihály halála után, 1826-ban az elnökséget vette át. A Theatrum támogatása mellett a kat. középiskolai oktatás- és nevelésügy érdekében sokat áldozott. Meghalt 1832. jan. 11-én Marosvásárhelyen. Halálára vadadi Filep József színes nekrológot írt.
Ismertebb művei:
* Butsu vétele…1818.
*A nemes székely nemzet constitutioji, privilegiumai, de a jószág leszállását tárgyazó némely törvényes ítéletei, több hiteles levéltárakból egybeszedve. Pest, 1818.
*Ítélő mesteri hivatalába való beiktatásakor rövid megszólítás a szárnyai alá jött nemes ifjakhoz. Marosvásárhely, 1815. (8.r. 1-16 l.)
*Kilyéni Székely Mihálynak az erdélyi királyi táblán előlülői hivatalába való beiktatására tiszteletül Maros-Vásárhelyen, jan. 28-án. Marosvásárhely, 1823.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám

Székely Nyírő Sámuel (1700-1800)
Városi senator, notárius, majd 1783-tól főbíró, szül. 1700-ban. Koporsóidomú emlékövéről tudható meg, hogy tevékeny, érdemekben aggkort ért, tekintélyes polgára volt városának, azonkívül a ref. kollégiumnak 1760. ápr. 30-tól 1791-ig pénztárnoka is volt 150 mfrt. fizetéssel, mely összeg 1775-ben 200 mfrtra emelkedett. Ez idö alatt gyökeresen átrendezte a kollégium számadásait. Meghalt 1800. szept. 17-én, tehát kerek 100 esztendőt élt. Neje: Tóth Klára.
Sírirata a ref. temetőben:
Székely Nyiró Sámuel 1700-en innen 30 esztendők alatt viselt M. Vásárhelyen a' belső és külső tanátsbann minden főbb tisztségeket hasznoson, böltsenn, igazságoson, azok nagyobb diszt vettenek tőle, mint ő azoktól. Nem követett idegen, tsapodár, kényes szokásokat, ama régi tiszteletes, méltoságos viselettel szerezte 's oltalmazta érdemet. Testének fen termett 's nagyot mutató alkotása is segítette ebbenn. A' jók ott nem gyűlölhették, mert a keresztény vallásnak 's erköltsnek barátjok volt, utálta a' dologtalan, tunya életet, az időnek tudta hasznát venni. Házát künn, benn okoson, lárma nélkül igazgata, jó inkább szerette lenni, mint láttatni. Munkás élete végződött 1800. september' 17-én. Élt 100 esztendőt, 3 hónapot, mellyek közül 37 esztendőt házassági szovettsegben. Nyugoszik már e' sirban, a' hová gyűjtötte a' halál két kedves leányait, amaz ot eszes szüzekkel társalkodó két szüzeket, a' szerelmetes Ro'sáliát 1780. febr. 7-én, ki élt 17. észt. 4. hón. és a' kedves Ágnest 1788. oct. 15-én, ki élt 11 észt. 8 hon. Repeső örömmel fog ide költözni hiv férjéhez 's kedves gyermekeihez, kiknek most keserves szívvel szerez emlékezetet Tót Klára 1806. Maga Thot Klára is hordozván az élet terheit ... a' nyavalyák keresztjeit pedig 12 esztendeig szenvedvén, minek utánna meg kisértetett, tisztitatott volna 1807. észt. nov. 22-én tavaszhoz illő vidám naponn meg holt, szerelmetes barátjához ide tétetett. Mindnyájan keljenek fel ditsőségre az uj élet hajnalán, melynek napja le ne menjen, 's holdja meg nem fogyatkozik. Ámen. Ámen.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám

Székely Zsigmond
Római katolikus lelkész, akit a környékben elszórtan élő katolikus főnemesek hozattak Marosvásárhelyre, hogy a hitújítás után 150 évig porladó katolikus egyház falait felemelje és benépesítse. A színtiszta kálvinista városban, ahol mindössze 5 katolikus férfi és 3 nő élt, az önmagával tehetetlen, agg lelkész képtelennek bizonyult fontos missziójának betöltésére, amiért is három évi lelkipásztorkodás után, 1702-ben, a kolozsvári jezsuitákat hívta meg a katolikus hit gyökeres terjesztésére, akiknek átadta Marosvásárhely visszatérítésének feladatát.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Szélyes Mihály
1735-40-ig városi notárius, kinek hatalmas telkét 1740-ben a minoriták megvásárolták, ahová templomukat és kolostorukat építtették.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Szilágyi János ákosfalvi
1710-től marosszéki alkirálybíró, aki 1718. május 23-án delegáltatott a marosvásárhelyi congregatión é$ ugyanez évben makfalvi Dósa Ábrahámmal együtt azon fáradozott, hogy a református kollégium épülete elkészüljön. E végből körlevelekkel indították a szomszédos községeket épületnek való fahordásra. 1731. október 27-én a fksz. rendeletéből részt vett Marosvásárhely város tisztújító gyűlésén és ugyanez évben a református kollégium algondnokának választatott meg.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Szilágyi József I. ákosfalvi)
1714-ben marosszéki jegyző, aki 1718. május 23-án hasonló tisztségben vett részt a marosvásárhelyi gen. congregatión. 1731. október27-én, a fksz. rendeletéből részt vett Marosvásárhely város tisztújító gyűlésén.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Szilágyi József II. ákosfalvi ( - mh. 1803)
Marosszéki alkirálybíró, Szilágyi József és Medeséri Zsuzsa fia, 1790-ben a marosvásárhelyi ref. kollégium algondnoka, ugyanazon év május 17-én Marosszék részéről a magyarországi országgyűlésre követnek választatott és 1794-ben alkirálybíró lett. Meghalt 1803-ban. Neje: Palafkai Klára. Gyermekei: Jusztina (kaáli Nagy Simonné), Karolina (Pelei Ádámné), Károly (neje: Fogarasi Druzsina), Elek (neje : Köpetzi Róza) és Mihály (neje: deési Marjai Sára).
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám


Szilágyi Nagy Dániel (1784-1860)
1810-től városi senator, inspector, majd levéltáros, szül. 1784-ben. Tevékeny részt vett a városvezetésben és a társadalmi életben, valamint a ref. egyháznak hosszú ideig curatora és főperceptora volt A város levéltárát alapos hozzáértéssel kezelte, rendezte és évszám szerint csoportosította. Azonban 1848. novemberében, amikor az osztrák hadak a városba bevonultak, mint az osztrákok bizalmi embere, a vérbíróság tagjai között foglalt helyet és sok ártatlan polgárt meghurcolt. 1849. jan. 14-én, amikor Bem tábornok diadalmasan bevonult, tanácstagságától megfosztották és helyébe magyarérzelmű tanácsost neveztek ki. Meghalt 1860-ban. Neje: Borosnyai Lukáts Zsuzsa. Fia: id. Sz. N. Sándor, orvos.
Sírirata a ref. temetőben:
Városi tanánácsos Szilágyi Nagy Dániel
1784-1860. és hites társa Borósnyai Lukáts Zsuzsanna 1806-1890.
Hamvaiknak hálás gyermekeik.

Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám

Szilágyi Sámuel nagyenyedi, báró
Kir. táblai ülnök, aki 1764-ben Cserei Mihállyal, a fiksz. rendeletéből a városi földek kiosztásában vett részt és a vitás ügyben a tanács ellen, a polgárság javára döntött. 1771. márc. 1-én kelt meghagyásával a ref. kollégiumnak 115 és 1200 forintot rendelt azzal, hogy tehetséges, jócsaládból való vagy nemesember gyermeke abból taníttassák. "Nem lészen intentiom ellen, ha tiszt, professor uraim hasonló jó igyekezetü gyermekeire fordittatik is, vagy ha valami szegény atyámfiára, ha megérdemli, olykor applicáltatik." Mindamellett 1772-ben a ref. kollégium könyvtárát pár száz kötettel gyarapította.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám

Szilágyi Sándor ákosfalvi
1743-ban marosszéki alkirálybíró, aki 1746-ban Marosszék házának létesítésében nagy szerepet vitt. 1760-ban egy alumnis részére 500, közalapra 1450 forintot adományozott a református kollégiumnak.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Szolga János vargyasi
Kir. táblai ügyvéd, jogtudós (1815-44) Első neje: patakfalvi Ferentzi Krisztina (mh. 1320.), második neje; Kádár Klára (mh. 1829.) a ref. temetőben lévő sírirat szerint.
Megjelent jogi művei:
1. Az Erdélyi Nagy-fejedelemségbéli székbéli katonák között, viszont ezek és provincialisták között előforduló perek; úgy a' fekvő székely jószágak megbecsülése módja eránt állandóul, és részszerént ideiglen az 1825. esztendőben július 11. napján sinor-mértékül kiadott csász. kir. kegyelmes válasz. Mellyet deákból magyarra fordított. Nagyvárad, 1829.
2. Az Erdélyi Nagy Fejedelemségben a' perfolyamatokban előforduló lépéseknek és törvényes cselekedeteknek négy darabból álló Táblái (Kettős kiadvány.) Marosvásárhely, 1830.
3. A' székely törvényből ötven kérdései és ezen kérdésre: hol és micsoda esetekben lehet tett uttyán (via facti) törvényesen bánni? Ötven feleletjei ügyvéd Szolga Jánosnak. Marosvásárhely, 1838.
4. Székely jogi ötven kérdések és feleletek és ezen kérdésre: micsoda esetekben szabad vagy kell a' saját juss törvényes per folyamaton kívül magános vagy köztett által (via facti privati vel. publici) védelmezni, vagy legalább ha következőleg per folyamat válik is a' tárgyból, a' védelmet elkezdeni, esetenként összeszedve 52 feleletek. Marosvásárhely, 1844.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám


Szombati Sámuel rimaszombati ( -mh. 1738)
Református kollégiumi tanár, született Erdélyben. 1713. szeptember 2l-én a gyulafehérvári református kollégiumban senior, ugyanott a zsidó nyelvben és logikában praeses és az oratoria-classisnak osztálytanítója volt. 1722-24-ig a franequeri akadémián képezte magát, majd innen hazatérve, a szatmári iskolánál, 1729-34-ig pedig Székelyudvarhelyen talált alkalmazást. Az 1734. év végén, Zsibón megtartott jelölés alapján, az ugyanez évben megtartott synoduson választatott meg Szathmári P. Mihály ajánlására és Lázár János, kollégiumi gondnok pártfogása mellett a vásárhelyi professzorságra, majd 1735. április 28-án tanszékébe ünnepélyesen beiktattatott. Vásárhelyi tanársága mindössze 2 és fél évig tartott. Szelíd, csendes, a szilaj ifjúság megfékezésére alkalmatlan természete inkább a papi hivatásra vonzotta. Vágya 1737-ben teljesült, amikor elnyerte a gyulafehérvári papi hivatalt. Mindössze egy évig működött papi állásában, mert 1738-ban annyiad magával, ő is a pestis áldozata lett. Neje: Solymosi Mihály, magyarországi pap leánya volt.
Megjelent művei:
* Dissertatio philologico theologica "De lege asylo-rum" quam sub praesidio D. Alberti Schultens publice ventilendum proponit Sámuel Rima-Szombati. Trasilvano-Hungarus' auctor A. D. 1 april. 1724. Franequerae.
Oratioi:
Lázár Mária gr. Bethlen Sámuelné 1732., Lázár Anna 1735., Bánfíi György 1735. és Bonyhai Simon György, erdélyi püspök fölött 1737.
Kéziratban: akadémiai kurzusok a kollégiumi levéltárában.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám


Szotyori József (1767-1833)
Marosvásárhely város főorvosa, szül. 1767-ben meghalt Marosvásárhelyen 1833. október 30-án, 67 éves korában. A nagytudományú közbecsült, jótékony tetteivel érdemekben gazdag férfiú baráti összeköttetést tartott fenn gr. Teleki Sámuel kancellárral, akivel sűrű levelezést váltott bécsi utolsó napjai idejében is. Gecse Dániel orvos végrendeletének meghagyása szerint, a ref. főconsistorium részéről, az Emberszereteti Intézet (Philantropicum Institutum) administratios bizottságának egyik tevékeny tagja volt. Egyébként - rövid életleírását sírfelirata adja. Neje Marusi Anna. 1825-ben kelt végrendelete szerint marosvásárhelyi házát a ref. kollégiumnak hagyományozta oly feltétellel, hogy neje halála után eladassék és ha az összeg évi kamatja 320 ezüst forintra növekedik, abból két orvosnövendék küldessék egyetemre, de az egyik nagy-enyedi, a másik marosvásárhelyi deák legyen. A legált ház 1866-ban eladatott 5500 érc ezüst oszt. ért. forinton és annak kamatai a kitűzött célra fordíttatott. Az 1829-ben kelt meghagyás szerint 508 műből, azaz 933 kötetből álló könyvtárát is a marosvásárhelyi ref. kollégiumnak hagyományozta, melyet özvegye, Marusi Anna 1842-ben átadott a tanintézetnek. Választott mondása volt: "Egy hazugságban sints nagyobb veszedelem, mint az, orvosiban!"
Kiadott, tudományos művei:
*Diéteticai rövid kathekhézis, mellyet az erdélyországi ref. főconsistorium rendeléséből a' városi alsóbb és falusi oskolák számára olvasó kézi-könyvnek irt. 2-ik kiadás, Marosvásárhely, 1831. (8r 1-71 ll.) Az első kiadás Kolozsváron jelent meg 1830-ban.
*Katekheta, az az: A' Dietetica rövid katekhezis magyarázója, szülék, tanítók, stb. számára. Két értekezéssel együtt az Életről és Savanyú-vizekről. Marosvásárhely, 1832. (8r. 1-62 l.)
*A marosvásárhelyi országos polgári gyógyintézet eredetének és fölállításának rövid és igaz története. Marosvásárhely, 1833. (8r. 1-34 l.)
Számos cikke jelent meg orvosi szaklapokban is.
Sírfelirata (boton tekeredő kígyó-címerrel) a ref. temetőben:
Néhai orvos Doctor Szotyori Josefnek
pora nyugszik e' sirban, ki születeti 1767-
ben N. Enyeden, tanult ugyan ott és Bécs-
ben. Orvoskodott M. Vásárhelyt 32 évig,
hol meg is holt 1833-ban. Nem csak mint
orvos tüntette ki magát tudományával s
szenvedőket ápoló munkásságával, hanem a'
házassági, atyafi, baráti szeretetnek 's közjó
eránti buzgóságnak is szép példája volt.
Kétség kívül örök állandóságú emléke van néki ön tetteiből készítve az Isten 's embe riség előtt: De 22 évig vele boldogul élt szeretett felesége M a r u s i Anna hálás szeretetből ’s kegyes szokásból e’ porlando kő emlékkel is őt szívesen megtisztelni kívánta.
Dr. Szotyori Józsefné Marusi Anna
sz. 1786. aug. 2, mh. 1860. febr. 22.
Áldott legyen emlékük.
FOTO
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám

Szőke József magyarosi (1793-1866)
Ref. kollégiumi tanár, szül. 1793. április 19-én, a Marosvásárhely melletti Csejd községben. A marosvásárhelyi ref. kollégiumban tanult és ott is végzett, majd a marburqi egyetemen két évig bölcseletet és theologiát hallgatott, végre 1832-ben a székely-udvarhelyi ref. kollégium tanárává neveztetett ki, ahol érdemekben gazdag működését és áldozatkészségét az utódoknak is hirdeti az ottani tanintézet. Meghalt ugyanott 1866. szept. 29-én. Könyvtárát, nevelőintézete iránti hálából a marosvásárhelyi ref. kollégiumnak hagyta.
Itt megjelent művei:
*Poetai munkái I. k. Lujza. A' még ártatlanul, de még melegen érző ifjak és leányok számára. Marosvásárhely, 1830. 1—132 l.
*Poetai munkái II. k. Marosvásárhely, 1830. 1-173 l.
*Poetai munkái III. k. Magyarok, lantos historiai énekek. Marosvásárhely, 1830. 1-127 l.
*Poetai munkái IV. k. lbá és Szelima, szomorújáték 5 felv. Marosvásárhely, 1831. 1-115 l.
*Tánczvigalom és hangászat. Költemény III. czikkben. A kollégiumi zenekar újjáalakulása alkalmából. Marosvásárhely, 1847. 1-164 l.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 7. szám


Szutsáki Ferenc
Tordai főbíró, szül. 1723-ban, ifjúkorában mint hadnagy, szolgált a hadseregben, 1771-ben tordai főbíró, majd 1776-ban Marosvásárhelyen székbíró, ugyanitt a ref. kollégium algondnoka és a városi képviselőtestület tagja. Neje: Kabos Klára, aki 1810. dec 12-én kelt végrendeletével az Ebháton (Kazinczy-u.) lévő telkét 3000 mfrt. értékben a ref. kollegiumnak és külön 600 frtot a ref. egyház papi fizetésének pótlására hagyta.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám


Szürtei János
Marosvásárhelyi polgár, az utolsó lakója a vár belterületének, kinek háza a vártemplom északi oldala mellett, a magánépületek erőszakos lerombolása után is sokáig fennállott. A vár kilakoltatása után még jóidéig ott lakott, akkor is, mikor a várban már az osztrák katonaság volt az úr, mert kijelentette, hogy onnan élve ki nem viszik; így hát nem bántották és megtűrték, annál is inkább, mert már nagyon vén ember volt. Az öreg háza még 1751-ben is helyén állott, amit bizonyít a város levéltárában ez év március 24-én kelt kérvény, melyben 4 szekér vesszőt kér - maga számára -a magistratustól.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám