HÍRES POLGÁROK LEXIKONA
  
Vajna Elek * Varjú Zsigmond * Varró József * Várady Árpád * Veszély Károly * Veszprémi Pál * Vida Árpád * Virág Dániel * Viski T. Pál * Viola József

Vajna Elek pávai
Kir. táblai ítélőmester, aki Getse Dániel orvos 1824. március 10-én kelt nevezetes és emberboldogító végrendeletét hivatalos pecséttel ellátva hitelesítette és azt a nemes örökhagyó meghagyásához híven a megkívántató számú példányokban kiadta; majd 1859. jún. 18-án néhai Brandecker Simon gyógyszerész több száz darabból álló ásványgyűjteményét megvette és a ref. kollégium ásványtára számára ajándékozta.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 7. szám

Varjú Zsigmond (1684-1719)
Jezsuita hitszónok, tanár, született 1684. március 9-én, Somlóbátorban. 1701. december 28-án lépett a rendbe, a bölcsészetet Nagyszombatban hallgatta, majd 1717-ben, Besztercebányán a harmadik próbaévet töltötte. 1718-ban a marosvásárhelyi római katolikus tanoda és neveldeház igazgatója lett, egyben a grammatikai osztályban és human órákban tanított. Meghalt 1719. augusztus 12-én, Marosvásárhelyen. A plébániatemplom alatti sírboltban alussza örök álmát.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Varró József
1810-től kántor a ref. kistemplomban és a fiúiskola tanítója, a polgári társadalom becsült és tevékeny tagja. Fiai: József bürkösi ref. pap (mh. 1856.). Imre (szül. 1796. mh. 1864., neje Farkas Eszter mh. 1870. 58 éves kor.), kiket szülőik mellé temettek a ref temetőben.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Várady Árpád (1882-1967)
Lakóháza: Cuza Voda 91. szám
Oklevelét Budapesten a Felősépítőipari Iskolán szerezte. 1907-től Marosvásárhelyen önálló tervező- és kivitelező vállalata, majd építőanyag kereskedelmi vállalata volt. 1941-ben építészmérnöki oklevelet kapott. A Tisztviselő telepen Schneider Ivánnal közösen 24 villát tervezett és kivitelezett, a szecesszió jegyében. Mint vállalkozó kivitelezte a somostetőti Sportlövöldét, felsőtagozatú Kereskedelmi Iskolát, Közüzemek főépületét, Székely kioszk épületét, Zsidó hitközség kaszinóját, Nyugdíjpalota épületét, Szeminárium épületét, dr. Schmidt Béla lakóházát a Jókai utcában, Marthy Pál tanár házát, Járványkórház épületét, a koronkai Téglagyár és a Közműhelyek épületeit.
Irodalom:
Sipos Lajos: Marosvásárhelyi mesélő házak, Difprescar, Mvhely, 1999
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvrhely, 2000

Veszély Károly (1820-1851)

1820. október 30-án Bécsben született. 1844-ben szentelték pappá. Brassói káplán korában az 1848-49. évi forradalomban vállalt szerepéért halálra akarták ítélni, de végül is börtönbüntetést kapott. Gyulafehérváron a Batthyanaeum igazgatója, majd 1854-től baróti plébános, ahol megírja a baróti plébánia történetét. 1867-ben nevezik a katolikus plébánia élére. A hívek lelkesen fogadják "az országosan ismert jó nevű tudós és író férfiút". Kevés gyakorlati érzékkel intézte a plébánia tennivalóit. Előnyben részesítette a szellemi munkát, a kérdések elméleti megoldását. Indítványozta az egyháztanács jogkörének bővítését. A kolozsvári plébánia mintájára új önkormányzati szabályzatot dolgozott ki, amely értelmében a vagyonkezelést teljesen ennek hatáskörébe akarta vonni. Egyik fő feladatának a leányiskola ügyének megoldását tekintette. Nyomdát szervez a plébánia keretében. 1868-ban Imets Fülöp és Kovács Ferenc teológiatanárokkal részt vesz a Szent László Társulat szervezte moldovai és havasalföldi utazáson, amelyről útleírást is megjelentetnek. 1874-ben a régi gimnázium tűzkárosodott épületének újraépítésébe kezdett az erdélyi rónmai katolikus Státustól felvett kölcsönnel. A bérleti szerződés megszűnése után, ennek értelmében, a Státus birtokába került az iskola emeleti része. 1874. október 25-én " az egyházközségből kibúcsúzott" miután az erdélyi státusgyűlés referensének választották. Kolozsváron plébános. 1896 november 4-én mint borbándi plébános hunyt el.
Művei:
Veszély, Imets, Kovács: Utazás Moldova-Oláhhonba, Marosvásárhely
Erdélyi Egyháztörténeti Adatok, Kolozsvár, 1860
Gyulafehérvári Füzetek I-V (szerkesztő)
Erdélyi Katolikus Hítszónok I-V kötet (szerkesztő)
Erdélyi római-katolikus egyházmegye autonómiájának története

Veszprémi Pál
1814-17-ig paptanár a marosvásárhelyi rk. gimnáziumban; a helyi gimnáziumi egykori tanítványa, aki mint erdélyi székesegyházi kanonok, balázstelki c. apát és vicarius-generalis halt meg, egész élete munkásságának összegyűjtött garasait úgy gyümölcsöztette, hogy 14500 váltóforintot hagyományozott azzal a meghagyással, mely szerint annak évi jövedelméből 4 ifjú minden évben 150-150 frtot kapjon, azonkívül a gyulafehérvári és marosvásárhelyi rk. gimnáziumokban minden év végén a jóerkölcsű ifjak közt 60 - 60 rfrt. osztassék ki úgy hogy az I. és II. humanitatis klasszisból egy-egy tanulóra 3 ezüst tallér, a három qrammatika-osztályból pedig egy-egy tanulóra 2 ezüst tallér essék. Ezért minden évben, az alapító elgondolása szerint, a marosvásárhelyi rk. gimnáziumnál 25 m. o. é. frt. osztatott ki.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám

Vida Árpád (1884-1915)
1884-ben született Marosvásárhelyen. Édesapja Vida Károly csizmadia, ki fiát hivatalnoknak szánta. Első pártfogója Gulyás Károly marosvásárhelyi rajztanár volt. Műveiből kevés került nyilvánosságra. Jelentős részét testvére őrizte, de 1944-ben elpusztultak. 1903-ban kerül Budapestre, Székely Bertalan segítségével a Főiskolára. Itt szerez rajztanári diplomát. 1907-ben katonaság idején Bécsbe kerül, ahol sokat időzik képtárakban. Ezt követően a budapesti Festőiskola Továbbképzőjének lett diákja, Olgyai Viktor grafikai osztályán dolgozik. 1908-ban egy tárlat után a Szépművészeti Múzeum megveszi egy vízfestésű önarcképét. 1910-ben ösztöndíjjal Párizsba kerül. Párizsi tanulmányai után Münchenbe és onnan Olaszországba utazott. Egészségi állapota hirtelen romlani kezdett; a felépülés reményében szüleihez, Marosvásárhelyre is leutazott, de az itthoni környezet sem hozott javulást számára. A tüdőbajt szerzett művész 31 éves korában halt meg.
Irodalom:
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvrhely, 2000
Vida Árpád Művészet, Tizennegyedik évfolyam, 1915, Harmadik szám p. 165-167.
Vida Árpád
Dr. Hoffmann Edith: Erdélyi művészek stílusalakító törekvései Nyugat, 1940. 11. szám

Virág Dániel marosvásárhelyi (1784-1831)
Városi senator, szül. 1784. jan. 3-án, tekintélyes városatya, aki általában Gecse Dániel végrendeletének meghagyása szerint nagyon eredményesen és lelkiismeretesen működött lisznyói Intze István ügyvéddel együtt a nemes hagyományozó elgondolásának megfelelően A ref. egyház beléletében jelentős szerepet töltött be. Meghalt 1831-ben.
Sírirata a ref. temetőben:
Virág Dániel tanácsnok emlékének hódolok, emelének fel sírkőnek, hogy mongyam a' jövendőnek: sem magát, sem embereket, tsupán az embert szeretett, óriás lelkésméretet hordozott, teste nyugszik itt. biztosit a' vallásos hit, hogy ő most a' menyben polgár. Született 1784-ben jan. 3- kán. megholt 1831-ben sept. . . . -kén.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám

Viola József (1770-1858)
A moldvai fejedelem főorvosa, a Magyar Tudományos Akadémia volt tagja, szül. Marosvásárhelyt 1770. március 15-én, meghalt 1858. március 23-án. Tanulmányait szülővárosában, Pesten és Bécsben végezte, 1787-ben 31 társával együtt II. József parancsára Temesvárra ment a törökök ellen küzdő Laudon hadvezér táborába, hol Belgrád bevétele után ezredorvossá nevezték ki. A francia háború alatt Olaszországban működött, majd 1801-ben Erdélybe, 1806-ban Bukovinába helyezték át, 1808-ban Sturdza moldvai fejedelem az összes moldvai kórházak főkormányzójává nevezte ki s e minőségében 1808-tól 1834-ig tanúsított rendkívüli buzgalmáért Ausztria, valamint Török- és Oroszország részéről számos kitüntetésben részesült. 1834-ben Konstantinápolyba kisérte a fejedelmet s beutazta vele a török birodalom egy részét. Hosszú orvosi gyakorlata alatt annyira meggazdagodott, hogy több faluja is volt Moldvaországban; magyar hazájáról azonban mindvégig melegen emlékezett meg. Érdemei elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia 1838. szeptember 7-én levelező tagjának választotta. A Magyar Tudós Társaság felhívására D. Viola József, beküldött két csángó népdalt.
*M. Diaetik für einen Regenten (Jassy, 1833).
*A moldvai magyar népköltés. [Közl.] 1840. Értekezések. 7. k. 2. füz. 138 - 139.
Viola József élete Fodor István, Krónikás Füzetek II. sor. 7-8. szám

Irodalom:
Irod.: Petrik Mór: V. J. (Magy. Könyvészet, 1886-1900); Bisztray Károly: A régi Erdély (Bp., 1948).
Magyar Életrajzi Lexikon Magyar Elektronikus Könyvtár
Fodor István: Krónikás Füzetek

Viski T. Pál
Marosvásárhelyi ref. prédikátor, megjelent művei:
*Familiaris applausus in honorem Dni Sigismundi Pap Szathmári quum in ill. coll. ref. Claudiopolitano X-ma Maji studia sua scholastica egregio admodum specimine clausisset laetosque omnium applausus meruisset. In grati animi tesseram decantatus a civibus il. col. ref. Claudipoli. Anno 1794.
*Magyar Ovid, az átváltozásokról. 1. Darab. Claudipoli, 1802.
*Jokasta, szomorújáték 5 fv. Marosvásárhely, 1805.
*Ravaszdi, víg-érzékenyjáték 5 fv. Marosvásárhely, 1805. (Mindkettő Nemes Paksi Mihály költségén, 1 - 88 l.)
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám