Sebestyén
Mihály: Egyébként
Borsos Tamásról...
„Borsos Tamás Erdély XVII. századi történetének egyik rendkívül érdekes és rokonszenves alakja. Egyszeru, tanult városi polgár tehetséges fia. Férfikorának első felét szülővárosa, Marosvásárhely szolgálatában tölti. Itt szerzett nagy érdemei csakhamar megismertetik a rendekkel és fejedelmekkel, s a vásárhelyiek igazán <<prudens és circumspectus>> bírája egymásután fejedelmi táblai ülnök, nemes, majd követ lesz. Bethlen [Gábor] idejében már sokat emlegetett diplomata, akinek muködése fejedelme és kortársai részéről a legnagyobb elismerésre talált." Nos, a prudens és circumspectus címzés, titulus - azaz körültekintő/gondos és tekintetes - a nem nemeseknek, a polgároknak járt ki. Borsos Tamás nem született „ősnemesnek", miként a Népújság LI. évf., 35.sz., 4 old. olvasható az általunk is nagyon tisztelt szerző tollából. Borsos nemessé lett, nemességet szerzett érdemei révén. Az én szabadelvu-plebejus szemléletem szerint polgárnak lenni nem szégyen, és sokkal veretesebb ez a nemesség, mint az, amit olykor csupán méltatlan utódok cipelnek derék és hős, tudós és nagylelku ősök öröksége gyanánt. Borsos Tamás mint marosvásárhelyi lakos, polgár - a bürgeri státusa atyjától öröklődött rá - amúgy is szabad rangú volt, a székelység egyetemes szabadállásából következően. A nemes székely náció tagja volt, a Székelyföldön lakott, ám ez a nemesség kollektív volt. Mint a fejedelem alattvalója, Borsos Tamás szabad polgárnak született. (A polgárt pedig nem csupán városlakónak, hanem társadalmi kategóriának kell fordítanunk, értelmeznünk. Hogy ez fejletlen volt, s majd a 18. század végén megváltozott összetételben kezdődik el igazi kibontakozása, osztállyá érése, az már más kérdés.) Van egy érdekes állítás, amely bennünket gondolkodóba ejtett. E fölött Barts Gyula is átsiklott, nem oldotta föl az ellentmondást. A cikkben olvassuk „1594-ben a mezőváros - az akkori szokás szerint - polgárrá fogadta, mint céhtagot és jó politikai érzékkel rendelkező egyént". Én úgy gondolom, hogy céhtag, a céh mestere - lett légyen akár a szöcsöké is - csak az lehetett, aki már mezővárosi polgár volt. Kolozsvári polgár nem lehetett a vásárhelyi céhek valamelyikének tagja és fordítva. Ezek a testületek zárt helyi korporációként muködtek, a polgár státus eleve döntő volt a mesterré avatás dolgában. Borsos T. Marosvásárhelyen született, atyja Sebestyén - nem a cikk aláírója! - már polgár volt, feltehetően annak az apja is, tehát 1594-ben nem kellett Borsost a város polgárává, teljes jogú lakósává tenni. Feltételezésem szerint nem polgárrá fogadták, hanem v á l a s z t o t t á k. Ez pedig lényeges különbség. Esküdt polgár lett, azaz bekerült a város önkormányzati testületébe. Ma azt mondanánk, hogy a városi tanács tagja lett. Akkoriban létezett egy szélesebb külső és egy szukebb köru belső tanács, amit a szabad királyi városokban (is) centumvíreknek (százférfiak), ill. magisztrátusnak hívtak. Eme belső tanács élén állott a város bírája. 1594-ben Borsos, ha jól számolunk, huszonnyolc esztendős, előkelő polgár fia, tekintélyét és vagyonát gyarapító nős ifjú polgár maga is, akit polgártársainak bizalma az esküdtek feladatával ruház föl. Ez a további önkormányzati hivatalvállalás minimuma, közvetlen közelről láthatta, miként intézik a tekintetes urak, mesterek, cívisek a város belügyeit. Ezért választják három esztendővel később jegyzőnek, ami bizalmi munkakör, érteni kell az iratszerkesztéshez többek között, majd 33 éves korában megteszik közakaratból, többségi vótum alapján a város első emberének! Akit a tegnapelőtt fogadtak polgárrá, a város lakójává, azt nem szokták rögtön, pár esztendő alatt városbíróvá tenni. Ha csak nem avatkozik be valamilyen felsőbb hatalom, mint pl. a 18. század derekán Medgyesen a Gubernium egy derék brabanti (németalföldi) katolikus királyi vadászt tett a lutheránus többségu város élére, hogy időben-térben közelebbi példák ezúttal mellőztessenek. Barts tanár úr, aki a vásárhelyi kollégium növendéke volt, 1912-ben tiszteletpéldányt küldött disszertációjából az iskola elöljáróinak és könyvtárának - bár ma is szokásban lenne hasonló könyvtárgyarapítás,- a mondott értekező az akkor még Marosvásárhelyen őrzött Teleki nemzetségi levéltárban kutatott Borsos Tamás nyomai után ifj. Biás István levéltárnok segítségével, Kolozsvárott pedig az ugyancsak városunkban született Kelemen Lajos segítette előbbre jutni munkájában. Ennyi tekintély fedezékébe húzódva másolom ide a következőket: „Annyit bizonyosan megállapíthatunk, hogy Marosvásárhely a Borsos család ősi fészke, ahol e család a XVI. század második felében kezd nagyobb szerepet játszani. A család virágzási kora a krónikaíró Borsos Sebestyénnel kezdődik. Az ő idejében a Borsos család már mint Marosvásárhelynek, vagy ahogy akkor nevezték: Székelyvásárhelynek egyik előkelő polgárcsaládja szerepel." (6. old.) Borsos Sebestyén szorgalmával és tehetségével 1563- ban felküzdötte magát a vásárhelyi polgárok sorába." (Az ehhez csatolt lábjegyzetben az áll: Nyerges Sebestyén [ ez sem rokonunk ] bíróságában lett polgár. Az információ forrása maga Borsos Sebestyén krónikája, s itt szintén esküdt polgári minőségről lehet szó. A Krónika megjelent 1855- ben Kolozsvárott az Erdélyi Történeti Adatok I. kötetében.) Itt is ugyanazt feltételezhetjük, mint feljebb, ha 1565- ben B. Sebestyén városbíró lesz, miként a levéltári adatok is ezt erősítik meg, akkor nem egy gyüttmentet választottak meg, hanem akit ismertek és aki régtől tagja a város közösségének, mint közönséges "pógár", de két éve már esküdt tagja a városi tanácsnak. A kilencedik oldalon Barts állítása elfogadhatónak tűnik, hogy Borsos Tamás 1605 vagy 1607- ig kereste keze munkájával kenyerét".(uo.) 1599- es bírósága egyébaránt rövid volt, ugyanis kólikába esett, és helyette a bírói tisztet a testület tölté ki, 1600- ban nem őt, hanem Kovács Pált választották meg, de 1601- ben és 1602 -ben visszakerült a magisztrátus élére. (14. old.) „Harmadik bírósága idején (1607- ben) újabb nagy kitüntetés érte: Rákóczi Zsigmond az ő és elődei uralkodása alatt szerzett érdemeiért nemességre emelte. Az egyszeru, de tehetséges polgárból nemes lett." A nemesi levél kelte 1607. október 30. Sajnos sem Barts, sem a diploma másolatának birtokosa, Kelemen Lajos nem közlik, hol kelt az okmány. Talán Gyulafehérvárott, talán Kolozsvárott. Borsos következetesen használt előneve a marosvásárhelyi volt.(23. old.) A tekintélyes polgárcsalád már a nyolcvanas években a reformáció legszélsőbb hajtásához ragaszkodott szombatossá lett. Ebben követték sógorai, Szabó Gáspár és Menyhárt, kik Nagy Szabó Ferenccel emez katolikus hitében állhatatos maradt úgyszintén rokonok valának. (20. old.) Véleményünk szerint az adatok kiegészítik Borsos emberi portréját. Valóságos festett, karcolt, rajzolt, szoborba dombormube, éremre örökített arcmása ugyanis nem maradt reánk, talán éppen szombatos hite miatt a ne csinálj magadnak faragott képeket" tilalom okán. Ha a tekintetes
magisztrátus megszavazza, lesz viszont egy Borsos Tamás szobor a közeljövőben
a várfalak mentén. |