Népújság, VI. évfolyam 268. (15838.) sz. 2004. november 13., szombat
Kádár Lajos : Régmúlt idők korhű krónikája - Visszalépett

a Magyar Párt elnökjelölésétől dr. Bernády György. Azok után, amik a kisebbségi magyar politika mezőin november 18. óta történtek: - szinte vélni tudtuk és szinte vártuk az erdélyi lelkek kimagasló alakjától ezt a nemes gesztust. Bernády György pedig nem lett volna Bernády György, ha ez nem így történik. Lemondása lakónikus rövidségében sokatmondóan szukszavú… Nem felel a miértre és hiányzik belőle a megokoló mert. És mégis úgy véljük, hogy ebből a zárkózott rövidségből szinte felsíkolt egy providenciális magyar lélek aggodalma: hogy kisebbségi sorsunk eliramlott hat esztendeje kevés időnek bizonyult arra, hogy a Magyar parlag eredendő buneit: a széthúzást, a gyulölködést, a vezérkedési viszketeget, a rágalmazást, a személyeskedő gyanúsítgatást, a lekicsinylést magából kiirtani tudná. Még sok csapást kell átszenvednünk, hogy idáig felemelkedhessünk. Öles vezércikkek tajtékos kirohanásainál többet jelent a kurtára szabott visszavonulóban Bernády hallgatása. Jelenti a testvéri elnézést a méltatlan támadásokért. Jelenti a kétségbeesett felkiáltást: csúfság és ősi bun, egymásra rontani, energiát pazarolni, mikor tisztes becsüléssel megérteni tudnók egymást! Jelenti a néma tíltakozást brutális vádaskodások ellen. De jelenti végül a hárskürtös figyelmeztetést is: Vérbeli szerettem! Nem vagyok én sem mágnásbarát, sem jászista, sem kommunista, csak egy szegény töprengő erdélyi magyar lélek, ki dolgozni akarok és aki tovább akarok látni az orromnál, mert fölötte aggódom a te kulturvetésedért, melyet a régi átkok, a régi bunök fagyasztó szele, Temesvártól Csíkországig, Nagyváradtól Brassóig sórvaszt, pusztít és dermeszt. Tehát vigyázat, fajtestvérem! Lomtáros fészerből előszedett választási fokosod nem a mai magyar érdek munkaeszköze. Ha nem tudunk letenni arról, hogy egymás között ne marakodjunk, ha nem tudunk kigázolni a turáni átkok fertőjéből, akkor a Magyar Párt csak puszta szó, melyet nem vagyunk képesek erkölcsi és anyagi tartalommal megtölteni, a hozzá fuzött reménykedéseket megvalósítani. És akkor?… Akkor meg oly mindegy, hogy van-e vezére, elnöke, vagy hogy ki az elnök és ki a vivat?…

Mi ezt olvassuk ki Bernády lemondásából. Hát mások?

Mi is azt kiáltjuk Éljen Ugron István!

De miért kell a magyar kéznek, a magyar szónak, a magyar tollnak, vérző sebeket osztogatni vérbeli testvérein?

Miért?… Miért?… Uraim, politizálók, írók, újságírók és szónoklók! Ajtóinkon az Advent… Térjünk magunkhoz."

A cikk 1924. november 30-án jelent meg a marosvásárhelyi Székely Naplóban.