Templomaink 14
L. évfolyam 169. (13956) 1998. augusztus 29. szombat
A kereloszentpáli templom és kápolna
http://www.hhrf.org/nepujsag/98aug/8nu0829.htm#E14E7

Templomaink 7.
Keresztes Gyula: A nagyölyvesi református templom
L. évfolyam 61. (13848.) sz. 1998. március 28. szombat

Árpád-kori templomaink közé sorolható még akkor is, ha a hosszú évszázadok folyamán alaposan átalakították és belső falfestményei megsemmisültek.

A nagy belmagasságú templom hajójához (7-8 m) félköríves záródású szentély csatlakozott, a déli oldalon levő bejárati ajtó korabeli csúcsíves záródású, az ablakok nyílásait megváltoztatták. Kelemen Lajos a templom eredetét a XIII. századra véleményezte, időmeghatározása elfogadható, annál is inkább, mert plébánosa 1332—133 között már tekintélyes összeget fizetett papi tizedként. Harangjai különálló toronyszeru harangláb sisakja alá kerültek.

A reformáció után a templom a reformátusok használatába került. A falut és templomát török- tatár hordák feldúlták, 1660-ban a templomot is felperzselték s a famennyezeté elégették. 1744-ben a református egyház felújította a templomot és belsejében karzatot is építettek. 1765-ben és 1774-ben harangokat öntöttek, százév múltán, 1872-ben, egy négy változatú orgonát állítottak fel a karzatán. Feltehető, hogy a felújítás idején sokszögesítették a rossz állapotban levő szentély falait és szentélyének tetőszerkezetét a hajó gerincmagasságáig emelték fel, három tetősíkkal lefedve.

A templomhajónak északi fala a szentek életéből vett jelenetekkel és bibliai személyek alakjaival, portréival volt díszítve. A múlt század utolsó évtizedeiben a budapesti Muemlékek Országos Bizottságának szakemberei figyelembe és nyilvántartásba vették a részben rávakolással-meszeléssel eltakart falképeket.

1896-ban, a már ismert Nemes Ödön, marosvásárhelyi rajztanár helyszíni vizsgálódásai alkalmával, a falképeket itt is felfedte a fedőrétegek eltávolításával, és a mintegy 12 négyzetméter nagyságú, láthatóvá tett falfestmények tárgyát, személyeit leírta és rajzmásolatot készített azokról. Ismertető szövegében Nemes Ödön megjegyezte, hogy azok a falképrészletek, melyekről a fedőrétegeket előzetesen már — talán a budapesti szakértők — eltávolították, azok a képrészletek nagyrészt színevesztettek voltak, az alakok körvonalai alig láthatóak. A Nemes Ödön által feltárt részek annyira láthatóak voltak, hogy a bibliai személyeket külön-külön fel lehetett ismerni. A falképen mennyei, földi és alvilági alakok tüntek elő, a kompozíció tragikus és megdöbbentő eseményt tárt a szemlélő elé, így:
- pogány táltosok és jósnők;
- a Megváltó alakja az apostolokkal;
- a kárhozatra ítélt gonoszok, ördögök;
- ízzó folyadékba mártott nők;
- a tó fölött repülő angyalok;
- dicsfényes szentek;
- az Üdvözítő, balján pedig a purgatóriumban megtisztultak csoportja.
A felfestnményt keretező szegélydísz az antik párkányok tojáspálca sora, görög motívum, arra enged következtetni, hogy III. Béla király (1172—1196), aki kapcsolatban állt Dalmáciával, Boszniával is, görög képírókat hozott az országba.

Az elpusztult falkép tárgya muvelődéstörténeti szempontból jelentős, melyet dr. Balogh Jolán muvészettörténész is nagyra értékelt. A későbbiekben vissza fogok még térni Nemes Ödön muvészettörténészetimunkásságára. Nemes Ödön rajzait a kolozsvári Erdélyi Múzeum őrzi.

Az előbbiek értelmében: annak ellenére, hogy a századfordulón már ismert és értékelt volt a templom freskó-sorozata, a későbbi javítások és átalakítások során hozzá nem értő kezek teljesen megsemmisítették, eltüntették a muvészi értékkel bíró alkotást.

Templomaink 10.
 Keresztes Gyula: Az erdôszentgyörgyi református templom
L. évfolyam 109. (13896) sz. 1998. június 6. szomb at

A Maros mellékfolyói, a Nyárád, a Kis- és Nagyküküllô, az északnyugatról délkelet feké elhúzódó széles és teraszos völgyei közül a Kisküküllô íves kanyarával lezárt völgy és a másfélszáz méter magasságú, erdôvel borított hegyhát közé ékelve terül el a község lakott területe, de határa túlnövi a folyót, illetve felhúzódik a dimbes-dombos részekre. A község nevét az erdô koszorúzta helytôl és Szent György tiszteletére felszentelt temolomától vette, összetetten az Erdôszentgyörgy nevet viseli. Az elsô írott emlék az 1333-as pápai tizedjegyzék DE SANTE GEORGIO-ként jegyezte fel. Százhúsz évvel késôbb ZENTHGEORGH-ként említették, s az 1557-es összeírásban ERDÔ SZENT GIRJEORKIJ néven 12 kapuval jegyezték fel. A XVI. század második felétôl magyarosan írva ERDÔSZENTGYÖRGY néven ismeretes.

A község központjában áll az ôsi temploma, ott épült a Rhédei család kastélya is, s mindezek ide vonzották a muvelôdés épületeit — iskola, kultúrház —, és kereskedelmi létesítményeit. Orbán Balázs a múlt század közepén írta: "Sz. György az utóbbi idôben nagy elôrehaladást tett, mit leginkább országos és hetivásárainak köszönhet", továbbá "bizonyos kereskedelmi és ipari mozgalom támadt... ha így halad... maholnap egy kis várossá fogja magát kinôni". A múlt század közepétôl a község fejlôdése lassú ütemben haladt elôre. Területi beosztás révén adminisztratív központ is volt, iparosodása fellendült s várta városi rangra való emelését. Erdôszentgyörgy továbbra is nagyközség maradt.

Erdôszentgyörgy muemlékei közül a reformátusok temploma — az egykori római katolikus templom középkori eredetu, építésének ideje ismeretlen. A hajdani római katolikus templom Péter nevu papja 1333-ban 6 banálist, 1334-ben pedig 2 régi banálist fizetett pápai tizedként. Mindebbôl következtetve a templom építésének kezdete az 1200-as évek végére, de legkésôbb az 1300-as évek elejére tehetô. Az akkori idôben egy ilyen nagy méretu templom építését a falu népe két-három évtízeden át végezte, s az már 1333-ban minden bizonnyal Szent György tiszteletére felszentelten állt, s papja fizette a keresztes hadjáratokhoz való hozzájárulást. A régi templom eredeti gótikus jegyeit megôrizték a késôbbi átalakítások folyamán is.

Az egyhajós templom szentélye poligonális lezárású, keleti és déli oldalán támpillérekkel ellátva. A hajót a keskenyebb szélességu szentélytôl a félkör formájú diadalív választja el. A hajó gerendás mennyezet kazettás kiképzésu s azt a feljegyzések alapján a XVII. századi általános javításmunkák alkalmával készítették. Akkor ácsolták magas fedélszerkezetét, nyugati részén levô karzatát, valamennyit gróf Rhédei József adományából. Az 1935. évi helyreállítási munkálatok alkalmával a szentély északi külsô oldalán még látszottak a templomhoz tartozott sekrestye falai. Feltételezhetô, hogy a romos állapotban levô sekrestyét a reformátusok bontották le, a szentély és a sekrestye közötti ajtónyílást befalazták. A hajó nyugati oldala elött emelték a templom magas tornyát és a bejáróajtó elôtti portikust. Ugyancsak az 1935. évi helyreállítási munkák idején, a jelenleg is álló torony északi oldalán egy épület alapjainak maradványai kerültek felszínre. Feltételezhetô, hogy eredetileg a hajó északi oldalán — szokásos elrendezés szerint — a katolikusok által épített, vagy csak megkezdett torony alapfalai kerültek felszínre. Ez utóbbi feltevés fogadható el. Az északi oldalon elhelyezett toronytest nem takarta volna el a profilozott csúcsíves nyugati kaput és a gótikára jellemzô magas háromszögu oromzatos homlokzatot. Feltehetôen a reformátusok a torony építését nem folytatták, hanem a nyugati homlokzat elé építették a tornyot, így biztosítva a fedett bejáratot a templomba. A déli oldalon lévô bejáróajtó XVIII. századi ajtónyílásnak tudható, de ettôl az ajtótól balra teljes egészében látható a profilozott csúcsíves eredeti déli kapu, amelyet a reformátusok részben befalaztak. Ez a csúcsíves kapu a templom legszebb gótikus része.

A templom déli oldalán eredetileg három csúcsíves és keretezés nélküli ablak készült. Debreczeni László az 1935. évi helyreállítási munkák alkalmával a jobb megvilágítás érdekében — sajnos — az ablakok méreteit megnagyobbította, és hármas ikerablakokkal cserélte fel, melyek formája idegen és méretei nincsenek arányban a hajó méreteivel. A szentély ablakai közül kettô — a délre nézôk — kôbéletesek és csúcsívesek, azok a nyugati kapuval egy idôben készültek. A szentély harmadik ablaka — délkeletre nézô — eredeti, melynek bélete téglából falazva készült. A már említett befalazott sekrestyeajtóval szemben, a déli oldalon látható egy befalazott ajtó, melynek egykori szükségességét indokolni nem lehet. A szentély mennyezete részben dongaboltozatos, mely a sokszögu záródásnál negyedgömbbel zárul, a két részt elválasztó boltív nélkül. Szokatlan megolás, de eredeti. A boltozat oldalnyomását külsôben, a szentély sarkain támpillérek veszik át és közvetítik az alapoknak. A szentély falainak vastagságában, a belsôben, három befalazott fülke, tabernákulum, és egy papiszék került elô a helyreállítási munkák idején. A szentély belsejében freskó-nyomokat találtak. Debreczeni László beszámolója szerint lét egymásra festett freskóréteget talált. Az alsó réteg eredeti és a templom építésével egyidôs, míg a második freskóréteg nem vakolatra, hanem meszelt felületre készült, primitív módon. Az elsô réteg nyomait az ablakok hajlatában, a második réteget a délkeleti ablak falazatán találta. A szentély külsô falán hasonló módon festett kép maradványa került elô, az egy szentet ábrázol. Védelmérôl az egyház gondoskodott. A szószéket, gróf Rhédei Zsigmond adományaként, Sipos Dávid faragta 1760-ban, reneszánsz virágdíszekkel ékesítve. A szószék koronája (hangvetôje) is 1760-ban készült barokk stílusban. A templom régi harangja hosszúkás idomú, felirat nélküli. Az ERDÔ SZ. GYÖRGY MEGYÉJE feliratot 1669- ben reformátusok vésették annak palástjára. Orbán Balázs, illetve a nagygörgényi egyházközség jegyzôkönyve szerint a templom alatt falazott kripta van, melyet 1614-ben, a döghalál alkalmával a fejedelem rendeletébôl falaztak be. Ennek ellenôrzésére, illetve felderítésére hivatalos ásatás szükséges.

Templomaink 11
Keresztes Gyula A marosvécsi református templom
L. évfolyam 119. (13906) sz. 998. június 20. szombat
http://www.hhrf.org/nepujsag/98jun/8nu0620.htm#E14E5

A torony nélküli templom a magaslaton álló várkastély szomszédságában, déli irányban áll, a lakóházak mögötti domboldalon. 1578-ban öntött harangját egy különálló, zömök formájú harangláb kilátójában helyezték el. A harang az egykori római katolikus templomból származik. Azt a régi templomot a XIII—XIV. században plébániális templomként tartották nyilván, melynek papja 1332—1334 között fizette a pápai tizedet. A falu római katolikus népe a reformáció után a református vallást követte, a templom a reformátusok birtokába került.

Az évek során a rossz állapotba jutott templom helyett, a Kemény Simonné adományozta telken, 1727-ben épült a ma is álló templom a báró Kemény család anyagi segítségével.

A téglalap alakú templom hajójához kapcsolódik a kisebb szélességu szentély, mindkettô észak- dél irányban, kôbôl építve. A déli oromfalas homlokzatától kis távolságra áll a harangláb. A keleti hosszhomlokzat elôtt a fából ácsolt portikuson át járnak be a templomba. A templom boltozatos mennyezetén stukkódíszek láthatók, oldalfalait lizénák (kis kiülésu falpillérek) tagolják, melyeket belsô párkány köt össze. A templom rokokó díszes faragott padokkal és egy gyönyöru szép, színezett, dombormuvekkel díszített szószékkel van bebútorozva. A padok faragott díszei és a padok formái a rokokó stílus finom vonalvezetésére utalnak. A szószék nem a megszokott alaprajzú, egy talpas pohárformára emlékeztet, melynek alaprajza négykarélyos, íves megoldású, alsó és felsô szegéllyel (profilozással) ellátva. Az íves palásfelületeken kagylódíszek foglalják keretbe a figurális díszítményt, illetve töltik ki a felületeket. A kôbôl faragott szószék dísze hímeskônek nevezhetô. A szószék feletti korona (hangvetô) fából készült, mintásan furészelt díszei hasonlóképpen sok színre festettek. A korona csúcsdíszeként a református egyházak jelvényét, a pelikán madarat tették. A szószékbe felvezetô lépcsô korlátja kôbôl faragott elemekbôl készült.

A báró Kemény család várkastélya közelében álló templom, még ha a fôútról nem is látható, szép és impozáns helyen áll és belsô kiképzésénél fogva annak a vidéknek késô barokk, a rokokónak ritka szép muvészi alkotása.

Templomaink 12.
Keresztes Gyula: A székelyvajai középkori templom
L. évfolyam 129. (13916) sz. 1998. Július 4. szombat
http://www.hhrf.org/nepujsag/98jul/8nu0704.htm#E14E8

Az ősrégi székely falu házai mögötti dombon áll a kis középkori templom, melynek papja 1332-ben fizette már a pápai tizedet. A jegyzéken a falu neve VOYA formában szerepel, míg az 1567. évi összeíráskor WAYA néven. A római katolikus falu templomát a Szent Benedek-rendi fehérbarátoknak tulajdonítják, a reformáció után a református vallás követői használják.

Szentélye XIII-XIV. századi, félkörívu záródású, a román építészeti stílus jellegzetes formáját mutatja. A szentély boltozatát félkörívu dongaboltozattal toldották meg, így annak méretével az ún. "templom piaca" térré formálódott. Ez a megoldás rokonságot mutat a már ismertetett marosszentannai és a marosszentkirályi templomokkal. Sajnos, a szentély boltozati rendszerét ismeretlen oknál fogva lebontották, és síkmennyezettel cserélték fel, melynek kevés stukkódísze a barokk hatását mutatja. A szentély végében oltár helyett fából ácsolt karzaton orgonát helyeztek el.

A templom hajója későbbi, a gótika jegyében épült magas oromfallal, félkörívu diadalívvel kapcsolódik a szentélyhez. Bejáró ajtaja csúcsíves, a késő gótikára jellemző formát mutatja, keretezése béletes megoldású. Az ajtónyílás feletti timpanonja (ívmezője) eredetileg dombormuvel díszített volt, melynek nyomai a múlt század közepén még jól látszottak. Jelenlegi síkmennyezete ugyancsak stukkó díszével barokk hatásra vall. A szószéket téglából rakták. A hajó nyugati végében, részben pilléreken, a legények karzata áll.

A templom tornyát 1820-ban építették, a hajó magas oromafa elé falazva. A templomocska évszázadokon át torony nélkül állt, az 1497-es évszámmal öntött harangját egy különálló haranglábban szólaltatták meg. A vastag fallal épített torony négyszintes, legfelső szintjén nagy, félköríves záródású zsalugáteres ablakokat készítettek, a közti szinteken csak lőrésszeru nyílásokat. A hajó nyugati falát, a torony két oldalán, egy-egy támpillérrel támasztották meg, a tornyát átlós irányúra, nagyméretu támpillérrel biztosították.

A templomszentély padlózata alatt — hagyomány szerint — falazott kripta van, de erre vonatkozóan csak ásatási-kutatási munka adhat választ.

A templomnak eredetileg csúcsíves ablakai voltak kőből faragott mérmuves megoldással. Feltételezhetően a múlt századi építkezés alkalmával szélesbítették meg az ablakok nyílásait és félköríves záródással hidalták át a megnagyobbított nyílásokat. A templom déli oldalához 1880-ban egy portikust építettek, mely a védett bejáratot biztosítotja. 1943-ban — javítási-meszelési munkák alkalmával felszínre került két ablak kőből faragott mérmuve, melynek fényképét a Magyar Építőmuvészet c. lap 1944. januári száma közölte a 18. oldalon, ennek reprodukcióját mellékelem. Kislégi Nagy István és Pogány Frigyes ismertetője szerint a két ablak faragott köveit a helyszínen tanulmányozták. 1962-ben, a muemlékek számbavételekor, a faragott kövek összességét módomban volt látni és leírni. A napokban (jún. 28-án) tett látogatásom alkalmával a faragott kövek egy részét a portikusban láttam, de a fényképen látható csúcsíves záradékkő hiányzik. A fénykép és az ott található darabok alapján a teljes mérmu rekonstruálható.

A templombelső falfelületeit festett falképekkel díszítették, melyeket a reformátusok lemeszeltek (levakoltak). A falképek a XV. század végéről vagy a XVI. század elejéről származnak. Orbán Balázs a falképek maradványairól írt. Jelenleg két helyen látható a feltárt képtöredék. Egyik képtöredéken egy, a másikon két alak (szent?) körvonalait lehet látni, egyébként a kép színezete kopott, színevesztett.

A szentély belső falán két falazott fülke látható. Az egyik félköríves (kissé csúcsosódó) záródású, melyet jelenlegi méretével nem lehet ülőfülkének minősíteni, hanem csak kegytartó fülkének. A másik fülke hegyes záródású, de keskeny méreténél fogva csak virágváza elhelyezésére volt alkalmas.

A székelyvajai templom építészeti értéke a gótika idején alakult ki (főkapu, mérmuves ablak, freskó). Az évszázadok alatt végzett változtatások ellenére a templom román kori eredetét (alaprajzi elrendezését) megőrizte. Örvendetes lenne, ha az elkövetkezendő években féltő gonddal őriznék a templom régiségét tanúsító részeket.

Templomaink 14
Keresztes Gyula: A kereloszentpáli templom és kápolna
L. évfolyam 169. (13956) 1998. augusztus 29. szombat
A kereloszentpáli templom és kápolna
http://www.hhrf.org/nepujsag/98aug/8nu0829.htm#E14E7

A több mint hétszáz éves templom történelmi idok tanúbizonysága. Épült a középkori román építészeti stílus idején, 1272-1276 körül s plébánosa, Sacerdos de Sancto Paulo, pápai tizedként 40 dénárt fizetett. A templom méreteirol, eredeti kialakításáról pontos ismeretek nem állnak rendelkezésre, tornya a félkörívu kapukeretével és félköríves záródású ablakaival a román építészeti formákra utal. A templom a kornak megfeleloen volt kiképezve és berendezve, mivelhogy a falu és a templom az ott élt fourak gondozásában állt. Így a Szentpáli, a Szentgyörgyi, a Hosszászói család védnöksége alatt.

A reformáció után, a XVI. században, a falu népe az új vallást követte, a templom a reformátusok használatába került és az Alárdy, Knedi és Haller család anyagi támogatását élvezte. Az ellenreformáció idején a reformátusok tulajdonába került templomokat a római katolikusok igyekeztek visszaszerezni, a templomfoglalások ellen a református gyülekezetek pedig megszervezték s templomaik védelmét. 1740-ben a kereloszentpáli református gyülekezet is kísérletet tett templomuk megtartására, de az végül is a római katolikusok tulajdona lett. A protestánsoktól visszahódított templomok eredeti formáját, nagyságát és építészeti kialakítását a római katolikusok a kor szellemének, a divatban lévo építészeti módnak megfeleloen legtöbb esetben megváltoztatták. A homlokzatok és a templombelsok kialakításának szigorú vonalvezetésével felhagytak, az egyenes vonalú párkányokat ívesen és megtörten alakították ki, a csigavonal vezetést kedvelték. A templombelsoket gazdagon díszítették, a fooltárt színpadszeruen emelték ki a szentély fotengelyében, de a mellékoltárok is elokelo helyet kaptak a mellékhajókban, a hosszfalak mentén, illetve a diadalív két oldalánál. A kereloszentpáli templom egyik mellékoltár feletti felirat szerint: "1740-ik esztendoben Gróf Károli Klára Ö nagysága, ezen templomnak kálvinistaság kezébol való kiszabadítsát megnyerte és azt Sanctuariummal (szentéllyel), sekrestyével toronnyal ékesítette." Így tehát a római katolikus templom szentélye és sekrestyéje akkor készült és a torony sisakját magas, barokkvonalas sisakkal cserélték fel. A sokszög vegzodésu szentély téglaboltozatos és stukkódíszes. 1741-ben a templomot átépítették, és akkor nyerte el mai formáját. A templom hajóját téglából falazott boltívek három részre osztják és a boltívekre, valamint a falakra csehsüveg mennyezetes boltozatot készítettek. A boltozatos mennyezetet barokkvonalas stukkó dísszel ékesítették, a szentély mennyezetén látható 1774-es évszám késobbi javítását jelzi. A diadalív homloksíkjára virágmotívumos dísz került és egy festett szentkép. A külsoben a falakat támpillérekkel tették biztonságossá, a templom hajójának négy sarkán átlósirányban elhelyezve. A Szent Mária képe feletti felirat értelmében gróf Haller Gábor 1775- ben készítette az orgonakarzatot és mellékoltárokkal tette díszesebbé a templombelsot. A templom akkor nyerte el barokkos képét. Az 1957-es javítások alkalmával a torony barokkos sisakját leszedték és a román építészeti stílusra jellemzo négysíkú - nem kimagasló - tetozettel cserélték fel. A középkori eredetu templom tornyában lévo O Rex glorie vedi / veni / cum pace feliratú harang: a szentpáli csata alkalmával (1575-ben) félrevert harangzúgásával figyelmeztette a falu népét a kegyetlen harc közeledtére, 1704-ben pedig a Kaszás Pál vezette szabadsáharc veszedelmére.

A középkori eredetu templomot gróf Haller Gábor téglakerítéssel zárta körül, barokkos díszítésu bejárattal, melynek kapuoszlopain Szent Péter és Pál szobra áll.

Nem hagyható említés nélkül a plébánia épületének egyik termében - a Haller kastély államosítása után - Ferencz András plébános által létrehozott múzeumi gyujtemény, melynek anyaga részben a Haller hagyatékból és a kastély épületébol megmentett belso falburkolat és más építészeti részekbol áll. Ott látható az 1831-ben Kolozsváron kinyomtatott misekönyv, melynek német nyelvu szövegét Haller Ferenc fordította magyar nyelvre. A régi egyházi miseruhák, a klenodiumok és a misekönyvek értékes múzeumi tárgyak. Kereloszentpálon a Kápolna-dombon áll egy nyolcszögletu magas torony, mely templom benyomását kelti. A Haller család a dombteton építtette 1740 és 1760 között mauzóleumát, családi temetkezési helyét. A XVIII. század végi maulózeum magas téglafallal erodítményszeruen van bezárva, a nagy sarkán egy-egy kimagasló toronnyal. A négyzet alaprajzú és kétszintes tornyok azonos kiképzésuek, tetozetük íves vonalú. A négy fallal bezárt területre a bejárat a déli oldalon egy oromzatos, reneszánsz díszes faragott kapun át történik, az ellenkezo oldalhossz közepe táján pedig a kápolna magaslik. A fopárkányos kápolna ablaka félköríves, oromfala, tetozete kétsíkú. A bezárt sírkert közepén emelkedik valamennyi épületrész fölé a nyolcszögletu torony, mindez a barokk építészet jegyében készült.

Az Imolát, régiesen így nevezik, gróf Károli Klára, gróf Haller Gábor hitvese építtette hálából a boldogságos szuznek, aki megmentette életüket télvíz idején, mikor lovasszánjuk alatt a tó jege beszakadt. Az Imola oltárkép festoje a képen azt az eseményt örökítette meg. Az alapító levél szerint (Littere Fund. 25. aug. 1748) kétszázötven évvel ezelott építették a mauzóleumot. A sírkert területén, a torony lábazati falazataiban, a kápolnában a Haller család tagjainak díszítményes faragott sírkövei emlékeztetnek a család nagyjaira.

Erdély területén ez a legdíszesebb temetkezési hely, de hasonló építészeti megoldású nem ismeretes. Muemlékként tartják nyilván mind a templomot, mind az Imolát.

Templomaink 17.
Keresztes Gyula: Harangtornyok, haranglábak
http://www.hhrf.org/nepujsag/98nov/8nu1107t.htm

Az ókeresztények a római birodalom területén az üldözés elől föld alatti katakombákban gyultek össze. A későbbi évszázadokban a keresztény gyülekezetek az antik templomokat használták, de azok belső elrendezése nem felelt meg a liturgia követelményeinek. A hívek befogadására tágas, világos templomtér építése vált szükségessé, elmaradhatatlan volt a harangtorony, melynek rendeltetése a szerzetesek templomba hívó csengőinek (harangjainak) megfelelő helyet biztosítani.

A harangtorony alaprajza négyszögletes vagy kör alaprajzú volt, melyet akkor még a templomtól függetlenül vagy egy épületszárnnyal összekötve helyeztek el a templom főbejáratának jobb oldalán. Ez az elhelyezés természetesen festői képet adott. A középkor idején a román építészeti stílus alakította ki a toronytest egybeépítését a templommal, mikoris a tornyot az épület sarkán helyezték el. Ez a megoldás a templom épületegyüttes tömeghatását, egyensúlyát megingatta. Ennek kiküszöbölése végett később két tornyot, egyet jobbra, egyet balra építettek, de ez a megoldás az egyistenség világnézetével ellentétbe került. A továbbiakban több tornyot is építettek egy-egy templomhoz, rendszerint a templom négy sarkán. Ezek általában magas tornyok voltak, alacsony sisakkal.

A X. században Franciaországban kezdtek olyan tornyokat építeni, melyek sisakjának négy sarkára, a főpárkány falazatán, kis tornyocskákat helyeztek el. Ezt a toronysisak kialakítási formát a XV-XVI. században az erdélyi templomok — főleg a Székelyföldön — építésénél előszeretettel alkalmazták. A helybeliek így mondják: négyet fiadzott a templom sisakja.

A gótikus templomstílus jellemzője a magasba való törekvés volt, mind az épületegyüttes kialakításánál, mind a toronynak ezek fölé emelésénél. A szimmetria révén a toronytestet a templom főhomlokzatának tengelyébe állították, két torony esetében a templom főhomlokzata vonalába. Mindenkor a keresztmetszet csökkentésével alakították ki a magas karcsú tornyot, tornyokat, melyekre csúcsos-hegyes sisakot helyeztek, a csúcsán kereszt (vagy fialé) dísszel, tovább növelve a torony összmagasságát. A gótikus templomok hatása lenyugöző, nemcsak díszei, de méretei révén is. A gót templomstílus magasba törő díszítési nyugtalanságának a reneszánsz szellemi áramlata vetett véget.

A templomok tornyait kőből (téglából) rakták, s a toronysisak négy vagy nyolcszögu alaprajzú kialakítással készült. Ezt a sisakformát a barokk építészet változtatta meg, domború-homorú felületekkel tette azt finom vonalúvá.

A falusi templomok építésénél a kis létszámú gyülekezet anyagiak hiányában nem kőből (téglából) épített tornyot, hanem fából, és azt a templom közvetlen közelében, de attól különállóan állították fel. A haranglábak építése Erdélyben kedvelt volt, azok elkészítését a faluban élő és fával dolgozó emberek vállalták. A leleményes és ügyes kezu mesterek szép és változatos formájú haranglábakat állítottak fel, azok talpgerendáit kőtömbökre (rakásokra) helyezték s arra rakták fel a harangláb szerkezetét. A templomok tornyainak és a haranglábnak sisak alatt részén, figyelő és védelmi céllal — háborús időkre gondolva — őrtornácot is beiktattak, melynek 2-3 méteres magassága a torony magasságát tovább növelte. A haranglábaknál az őrtornácot (a kilátót) csipkézett deszkamellvéddel zárták körül, a tornác feletti sisak héjazata zsindellyel készült. A földszinten kialakult fedett szín lefedését sok esetben a sisak köpenysíkjának leeresztésével (lefelé hosszabbításával) oldották meg.

Eddigi ismertetőim során megemlítem Egrestő, Nagyölyves és Marosvécs református templomainak haranglábait. Ez alkalommal az egrestői harangláb felmérési rajzát mellékelem. A harangláb 300-400 éves. Magas gúla alakját egy nyitott mellvédes őrtornác szakítja meg. A leeresztett zsindelyfedés sátorszeruen, ívesen nyúlik túl a harangláb koszorúgerendázata vonalán.

Templomaink 21
Keresztes Gyula: Szentháromság templomainak sorsa
LI. évfolyam 12. (14065) 1999. január 16. szombat

Erdély magyar és székely népe mindig ragaszkodott hitbeli sajátságaihoz, egyházi életéhez, templomához. Szentháromság népe erre példát mutatott és mutat ma is.

Szentháromság római katolikusainak a XIV. században már a gótika idejére tehető templomuk állt. Plébánosa fizette a pápai tizedet, melyet a Szentföld visszafoglalása költségeinek fedezésére fordítottak, mégpedig a plébánia jövedelmének egytizedét. Ilyen alapon "Pertus sacerdos de Trinitate" 12 dénárt fizetett.

A középkor idején épített templom csak Orbán Balázs leírása alapján (IV. k., 61-62) ismert, mert azt a XIX-XX. századfordulón lebontották, a torony kivételével. Orbán Balázs leírása alapján, a templom építési idejének megfelelő elrendezéssel és formával épült. A templom hajójához kapcsolódott a megszokott szentély, nyugati fala előtt állt a magas torony. Szentélye sokszögzáródású és csillagboltozatos volt, a diadalíve és ablakai csúcsívesek, mérmuves kialakítással. A reformáció után a reformált hituek már készen kapták a templomok nagy részét, melyeket zsinati határozat értelmében vettek használatba, a templomhoz tartozó javakkal együtt. A szentháromsági templomot az unitáriusok vehették birtokukba és a kis lélekszámú római katolikusok a templom szomszédságában egy kis kápolnát építettek maguknak. Azonban a lélekszámban megnövekedett római katolikusoknak a kápolna kicsinek bizonyult s 1752. március 30-án a római katolikus ifjak, a szomszédos falvak ifjúságával közösen a templomot az unitáriusoktól erőhatalommal visszafoglalták. Az unitárius egyház jogorvoslásért a kormányszékhez kérést adott be, de arra kedvező választ nem kapván, az év április 7-én, minden erőszak és vérengzés nélkül a templomot visszavették. Az oltárt és a templom bútorzatát átadták a római katolikusoknak. Mindezek után a kormányszék, 1764-ben, február 29-i határozatával, a templomot a már többségben levő római katolikusoknak ítélte, akik ismét birtokukba vették azt. Sajnos, az ódon középkori eredetu templomot a XIX-XX. századfordulón lebontották, a torony kivételével, és a katolikusok egy új, hasonló elrendezéssel, de félköríves záródású szentéllyel építették templomukat. A szentély félkörzáródása megtévesztő, mivel annak idején az Árpád-kori templomokat építették ilyen záródású szentéllyel. A régi toronyra barokkos sisakot helyeztek, barokkos jelleget adva a templom külső képének. A régi templom keresztelőmedencéjét és harangját megőrizték. A kőből faragott keresztelőmedence alakja és díszítése a román építészeti stílus jegyeit viseli, a harangon lévő felirat szerint azt 1484-ben öntötték.

Az unitáriusok a múlt század közepén a faluban levő magaslaton egy kis kőtemplomot építettek, majd egy nagyobbat. A reformátusok száma és anyagi helyzete is megengedte egy imaház építését.

Templomaink 35.
Keresztes Gyula : A harcói középkori templom

Mezőpanit szomszédságában, a dombos vidék szuk völgyében épült kis falu temploma alaprajzát ítélve Árpád-kori, mégpedig a román építészet jellegzetes temploma. A szoba nagyságú hajóhoz Orbán Balázs Marosszék c. munkájának leírása (211 1.) alapján, félköríves diadalívvel kapcsolódik a kisméretu félkör alaprajzú szentély. Építési ideje a XII. századra tehető; korabeli hasonló templomok a marosszentkirályi, a marosszentannai templom, hogy csak a közelieket említsem. Mihály nevu papja már 1332-ben fizette a pápai tizedet, s a falu nevét HUDZOV formában jegyezték fel. A kis belméretu templom ablakai Orbán Balázs szerint keskenyek és félköríves záródásúak voltak, a déli oldalon levő bejáró ajtaja a "késő gótika vesszőékítményével" tagolt. A hajó lefedését Orbán Balázs nem említi, de megjegyzi, hogy a szentély "félkúppal" (boltozattal) fedett. A templom sekrestye nélkül épült, tetőzete zsindellyel volt fedve.

A római katolikus templom a reformáció után a kálvini tanokat követők használatába került, a reformátusok tulajdonába.

A templom torony nélküli, de a Református Népkönyv (1903 LXXXVIII) szerint a kis harangját haranglábba függesztették fel. A Református Egyházközségek Levéltárában, a harcói templomra vonatkozó nyilvántartásban találtam egy nyilatkozatot, mely az 1872. évi javítások alkalmával hangzott el egy idős helybéli egyháztag szájából. E szerint gyerekkorában még látta a szószék közelében lévő falon a festett képek nyomait. Az előbbiek szerint a templom északi falát festett képekkel díszítették. A szószék téglából falazva készült, kehely formájában.

A hosszú évszázadok alatt a templomjavítások alkalmával változtatásokat is végeztek. A jobb megvilágítás érdekében a keskeny ablakokat szélesbítették és lapos ívu záródásúvá alakították. A harangok részére a templom déli oldalához egy portikust építettek és fölé emelték a harangtornyot, mely a román építészet hatását mutatja. Ennek építési idejéről a levéltári iratok nem tesznek említést, de a faluban sem tudtak arra választ adni. A déli oldalon lévő jelenlegi ajtó, mely a protikusból nyílik a templom hajójába, egy közönséges ácstokos ajtó van, mely nem azonos az Orbán Balázs által leírt gótikus ajtóval. Tehát ha abban a falnyílásban kőkeretes ajtó lett volna, talány, hogy hova és mikor tunt el. Feltételezésem szerint a harcói templom leírásánál Orbán Balázs tévedett, mert az általa leírt kőkeretes ajtó a paniti templom portikusában látható, amint azt ismertettem is a paniti templom leírásánál.

A hajó és a szentély mostani mennyezete gyalult és festett deszkából készült, tehát az Orbán Balázs által említett félkúp formájú boltozat ma már nem létezik, hasonlóképpen a félköríves diadalívu nyílás sem.

A templom és a kiemelkedő torony zsindelyfedését, sajnos, az utóbbi években kicserélték horganyzott bádoggal, melynek karcolatai (a bádoglemezek összekapcsolásai) nagyon zavaró képet adnak, főleg a hajó és a szentély fedélsíkjának átmeneti részénél.

A harcói református egyházközség 1870- től Mezőkövesd leányegyháza (társközsége). A kis létszámú egyház templomát szépen karban tartja, de nagy veszteség, hogy ez az Árpád-kori templom az idők során középkori értékeiből sokat veszített.