Sáros utca

a Sáros utcán, közben felidézem az utcával kapcsolatos ismereteimet.
A Sáros utca nevét először 1792-ben említik a korabeli iratok. Valószínu, hogy az utcában lévő forrásvíz, a csorgó (amelynek vizét a Bernády-korszakban a városi csatornahálózatba vezették) áztatta fel a talajt annyira, hogy a sárban sok szekér megfeneklett. A feljegyzések szerint Csiki Márton két bivalat csupán azért tartott, hogy a Sáros utcában a feneketlen sárba süllyedt szekereket mérsékelt díjért kivontassa.
A Sáros utcában több figyelemre méltó dologra emlékeztetjük a járókelőt:
A 2. szám alatt láthatjuk a XIX. század elején kászoni báró Bornemissza család által felépített, az empire korszak biedermeier stílusú épületét. Falai között tartották a farsangok idején azokat a sokat emlegetett, jól sikerült bálokat, amelyekre messze vidékről is érkeztek vendégek.
Az épületet 1948-ban államosították, állaga állandóan romlott. Az 1980-as években végzett felújítási munkálatokkal visszaadták az épület külső képet, de a helyiségekben nem eszközöltek változtatásokat, mert azokat az Uniderma szövetkezet bőrfeldolgozó muhelyei foglalták el.
Az 5. szám alatt találjuk azt az épületet, amely 1831-1833 között épült fel, és 1908-ig hajléka volt a római katolikus finevelőnek. Ez az intézmény a Lábasházban levő iskolával jelentős szerepet töltött be a későbbi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium létrehozásában.
A 8. szám alatt muködött 1907- től és ma is muködik a híres Krón-féle könyvkötő muhely, amelynek tevékenysége összekötődött a város életével. Itt javították vagy újrakötötték a Teleki Téka és a város iskolakönyvtárainak a könyveit. Krón Ferenc-Ernő volt a Lőcsei-féle Székely Naptár szerkesztője, nyomtatója és terjesztője. Jelenleg fia, Krón István-Ernő volt színész, bábszínész folytatja a családi mesterséget, a könyvkötést.
A 18. szám alatt volt a Sramek-féle vendéglő, ahol a piacra igyekvő falusiak olthatták szomjukat a kiváló minőségu Küküllő menti borokkal.
A Sáros utcából nyílt a Kispiac, ahol frissen sült kofapecsenyét vagy forró zsírba mártott, vert héjú házi kenyeret árultak még a múlt század 40-es éveiben is. A zsíros kenyerek állandó vevői a Református Kollégium bentlakói voltak.
Járom az utat de ma már alig látok olyan jeleket, amelyek a régi Sáros utcára utalnának. A Bernády-korszakban kockakövekkel, később aszfaltozással sártalanították az utcát. A régi csorgó fala még ma is áll, de forrásvizének már nyoma sincs. Az utcatábla sem utal a régi elnevezésre, az utca régi jellegére.
Jó lenne, ha Marosvásárhelyen a történelmi városrészen visszaadnák az utcák eredeti nevét, vagy egy márványtáblán emlékeztetnék az arrajárót (mint a nyugati nagyvárosokban) a régi elnevezésre. A sok felesleges tuzijáték árából megoldhatná a polgármesteri hivatal a lakosok és a turisták eme igényét.