Nagy László lelkész: Hetvenéves a marosvásárhelyi unitárius templom Népújság, LII. évfolyam 269. (14626) 2000. november 17., péntek A tordai országgyűlés (1568. jan. 6-13.) határozata, a lelkiismereti- és vallásszabadság törvénye értelmében egy új egyház született Erdélyben, a Dávid Ferenc-követők egyháza, az unitárius. E név először a lécfalvi országgyűlés vallási határozatában fordul elő. A marosvásárhelyi 1571-es országgyűlés után, mely megerősítette a tordai országgyűlés határozatát, Erdély lakosságának nagy része egyistenhívőnek, unitáriusnak vallja magát. János Zsigmond halála után, valamint az ismert XVI. és XVII. századi események hatására (katolikus és református fejedelmek következnek János Zsigmond után) az unitáriusok lélekszáma csökkent. Mind kevesebben merik magukat Dávid Ferenc hitén levőknek vallani. A marosvásárhelyi országgyűlés után a város lakossága unitárius lesz, de rövid időn belül (a református hit terjedésével az unitáriusok száma csökken, szerk. megj.) kiszorulnak a városból és Marosszentkirályon élnek szervezett egyházi életet. Az unitárius reformáció kezdetétől feltételezhetően templomuk és iskolájuk volt. A marosszentkirályi jegyzőkönyvek tanúsága szerint az egyházközségnek nagy földbirtoka volt. Az 1701-ben épült templom kazettás mennyezetén az építő bözödi Asztalos Ádám felírta, hogy ez időben az iskola unitárius rektora Ernyei Gyepes János. A marosszentkirályi egyházközség leányegyházközsége volt a marosvásárhelyi. Kezdetben beszolgáló lelkész látja el a szolgálatokat, majd 1839-től közös lelkésze van a két egyházközségnek Kelemen István személyében. A szentkirályi hívek száma lassan csökken, épületeiket nem tudják fenntartani. A lelkész ekkor Kelemen Albert. Igény van arra, hogy Marosvásárhelyen is épüljön unitárius templom. Az első templom építését elősegítette két jótevő, Dersi János és Biás István adománya. A templom 1869-70-ben épült fel a Szent Miklós és Fazakas utcák sarkán (ma leíró- és másolóiroda működik benne). 1895-ben önállósodik az egyházközség, anyaegyházközség lesz, és megválasztja első lelkészét, Kelemen Albertet. A keblitanács 1873-ban alakult meg. Kelemen Albert halála után a lelkész ifj. Rédiger Géza, majd 1926-tól Halmágyi János esperes- lelkész. Ekkor már az egyházközség lélekszáma is megnőtt. Szükség volt egy nagyobb templomra. Dr. Bernády György felajánlotta a Városháza és Kultúrpalota melletti parcellát templom, lakások, irodák számára. Azt kérte, hogy az unitárius központ hasonlítson a Városházához és a Kultúrpalotához. A terv sajnos nem valósult meg, de egy új templom építése egyetemes unitárius ügy lett. Az új templom tervét Patrovits Kálmán mérnök készítette és az építést a jelenlegi Bolyai utca 13. sz. alatt az 1929. június 28-án tartott alapkő-letételi ünnepéllyel, hivatalosan megkezdték. Egyházi beszédet Halmágyi János esperes-lelkész, alapkőletételi beszédet dr. Fekete Gyula építőbizottsági elnök mondott. Az építőbizottság tagjai: Lőrinczy Zsigmond, Zsákó Kálmán, dr. Barabássy Albert, id. Marosi János, dr. K. Nagy Elemér, Varga Béla. Építőmester Bustya Lajos, a csatornázási és vízvezetési munkálatokat Nagy Károly utóda, Oláh Róbert végezte, a villanyszerelési munkákat Kilyén Sándor villanyszerelő, egyházközségi keblitanácsos. Munkavezető Lénárt Imre volt. A tényleges munkálatok 1929. júl. 17-én kezdődtek el és 1930. júl. 20-án a templomot felszentelte dr. Boros György püspök. Az egyházközség az egyetemes egyház, az ismert és ismeretlen jótevők, a lelkes hívek segítségével egy év alatt felépítette az impozáns templomot, mely a Bolyai utca egyik büszkesége. A templom építési költsége 2,5 millió lej volt. Az úrasztalát Zsigmond József és neje, az orgonát 1940-ben Bustya János adományozta. Megemlítem, hogy hála istennek még él Simonfi József, aki inasként dolgozott a templom építésénél és mestermunkája volt az egyik földszinti ablak műkőkerete. Az egyházközség többször javíttatta a templomot, pl. 1976-ban, amikor Zsinatot tartott itt az unitárius egyház. Ez évben Isten és segítőkész emberek hozzáállásával a 70 éves templomot kívül-belül felújíttattuk. Maradandót alkotott az egyházközség, mert az épülő templom mellett a régire is volt gondja. A millennium évében, november 18-án tartott ünnepélyünkre szeretettel várjuk híveinket, a városban még élő, a templomnál egykor dolgozó mesterembereket és minden, velünk együtt ünnepelni akaró testvérünket.