Hajdó Károly: marosvásárhelyi zeneiskola évfordulójára
Népújság, LI. évfolyam 4. (14057), 1999. január 7. csütörtök

"A város szellemi életének megnyilvánulásai hosszú ideig a hamu alatt senyvedő tüzéhez hasonlíthatók. Nyomdája csak 1780-tól kezdve van. Első rövid életű hetilapja csak az 1850-es években indult. De már a XVIII. század végső évtizedétől haláláig itt küzd Aranka György táblabíró a hatalomtól folyton gátolt Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság megteremtéséért. Itt jelenik meg Bolyai Farkas Tentamenje s vele Bolyai János kicsiny, de világhírű Appendixe. A református kollégium tanári karának egy része egészen 1848-49-ig egyetemi tanszékre méltó tudósokból áll. Közülük külön is meg kell említenünk a kitűnő szaktudóst és előadót, Dósa Eleket, az Erdélyhoni Jogtudomány íróját" — írja Kelemen Lajos Marosvásárhely múltjáról c. írásában. (Művészettörténeti Tanulmányok)
Az 1848-as forradalom utáni átalakulásokat a város nagy áldozatok árán vészelte át. Tulajdonképpen csak az 1870-es évektől, a vasút kiépülésével és fejlődésével kapcsolódott be a várost megillető életfolyamatba.
Bernády György polgármester ténykedése alatt rázta le magáról Marosvásárhely a vidéki kisvárosiasságot. Új intézmények, iskolák, gyárak keletkeznek, villasorok és új utcák nőnek ki a földből. Ma már tudjuk, hogy a város polgárainak akkori erőfeszítései, amelyek anyagi áldozatokkal, nehézségekkel és terhekkel jártak, nem voltak hiábavalók.
A századforduló gazdasági, társadalmi fellendülése maga után vonja a város szellemi, kulturális színvonalának emelkedését. Maga a Zenekedvelők Egylete, mely 30 éven keresztül irányította a zene ügyét Marosvásárhelyen, készítette elő a "talajt", azt a minőségi ugrást, amely 1908-ban bekövetkezett a város zenei életében.
Jelentkezik a marosvásárhelyi köztudatban egy olyan pillanat — írja Csíky Boldizsár A zenekari muzsika Marosvásárhelyen című zenetudományi írásában — amikor a zene ügyét a lehető legmagasabb szinten és sürgősen meg kell oldani. Az első és legfontosabb lépés a zeneoktatás, mely a kiindulópontot jelenti a továbbjutásban. A zeneoktatás minden iskolai fokozaton kötelező volt, de színvonalban (akárcsak ma), s főleg intézményes értelemben nem elégítette ki a többre törekvő igényeket. A városi tanács, de főleg Bernády György polgármester — aki nagyon sokat tett a város gazdasági, kulturális felemelkedéséért — nagy érdeme, hogy a város zeneiskolát, később pedig minden igényt kielégítő helyiséget kap különféle művelődési intézmények otthonául. A nagy jelentőséggel bíró határozatot a városi tanács 1907- ben hozza meg a városi zeneiskola létrehozása ügyében. Felvetődik a legkényesebb probléma, a szervező és vezető személyének megválasztása, akire rábízhatják az intézmény megszervezését, színvonalának biztosítását és arculatának kialakítását. A döntés a város legrátermettebb emberére, Metz Albertre esett.
Metz Albert karrierje Budapesten, ebben az időben mint komponista, hegedűtanár, felfele ívelt. Azonban erősebb volt benne a vágy városa zenei életének ügyét szolgálni, mint saját karrierjét tovább egyengetni. A filharmonikusok nehezen váltak meg tőle. 1908. február 2-i levelükben hangsúlyozzák, hogy Metz személyében nemcsak egy nagyszerű muzsikust, hanem egy fáradhatatlan választmányi tagot is veszítettek. Erre az emberre volt szüksége Marosvásárhely zenei életének, aki rövid idő alatt kitűnően megszervezte és 1908. január 6-án, vízkereszt napján hivatalosan megnyitotta a VÁROSI ZENEISKOLA kapuit.
A megnyitó ünnepély az iskola helyiségében, a Deák Ferenc utcában, ifjú Csiszár Lajos házában zajlott le. (A mai Dózsa György és Cuza Voda utca sarkán állt. Lebontották.) A megnyitó beszédet dr. Bernády György polgármester, Deák Lajos tanfelügyelő és Metz Albert, az intézet igazgatója tartotta.
Az 1908-as első tanév (csonka év: január-június) három tanszakkal és 75 tanulóval indul. (Ének tansz. 16, zongora tansz. 31, hegedű tansz. 28 tanuló).
Az első vizsgálati hangversenyt, amelyet Metz Albert, H. Erkel Sarolta, G. Malecky Mariska tanárok készítették elő, május 8-án tartják a helyi református kollégium termében. A tizenöt pontból álló gazdag műsor anyagi jövedelmének egy részéből a szegényebb tanulók tandíját fedezik.
Az 1908-1909-es tanévet a város zeneiskolája 170 tanulóval kezdi. Tanszakok szerint a megoszlás a következő: zongora 94 tanuló, hegedű 45 tanuló, ének 31 tanuló.
A második hangversenyüket 1909. március 20-án tartják. A legtöbb szenzációval az énekesek szolgáltak. G. Pap Irén bársonyos, meleg énekét, Czecz Rózsika poétikus előadását, Felszeghy Árpádné sötét alt hangjának szépségét méltatja a tudósító. A hangverseny fénypontja a 16 éves Sámson Marika, aki egy Schubert dallal arat sikert. A zongora-szakosok közül Winkler Ennuska, Horváth Irén, Bodnár Erzsébet, a hegedűsök közül Grünn Szirén, Köllő Pál, Reimre Károly játékát emeli ki.
Marosvásárhely számos iskolája értékes hozzájárulást nyújt az aktív zenéléshez. Rendszeresen szerveznek iskolai és házi hangversenyeket.
A kompetens irányító munka a város zeneiskolájának népszerűségét napról napra növeli. A tanulók számának növekedése szükségessé teszi újabb tanárok szerződtetését. Így kerül az intézményhez, a zongora tanszakra Henselman Erkel Sarolta mellé Chován Richárd az 1909-1910-es tanévtől.
A zeneiskola hangversenyei a város zenei életében nagy eseményt jelentenek. Számos tanár és diák közös produkciójával találkozunk. Az 1910. február 11-én a református kollégium dísztermében megrendezett gazdag műsor a tanárok munkáját dicséri. Goldmark Ötöse igazi művészi élményt nyújtott a hallgatóságnak, melyben Winkler Annuska zongorázott és vonósnégyes kísért. Az estet Zakariás Sándor nagysikerű hegedűjátéka zárta.
Marosvásárhely zenei élete megpezsdül. Nagy népszerűségnek örvend a kamaramuzsika, 1909. március 10- én Bernády polgármester közbenjárása révén felcsendül az első szimfonikus hangverseny. Előzményeit, létrejöttének körülményeit egy korabeli törvényhatósági tag ekképpen meséli el:
Kedves atyjának mondását idézem, ki e várost jobban ismeri, mint bárki: "Bernádyt a jelen elítélheti alkotásaiért, de a jövő generáció hálásan fog rágondolni!" Az idő városunkat kultúrközponttá emeli. A város nem számíthat anyagi támogatásra, saját erejéből kell felemelkednie, csak a két karunkra számíthatunk, az én szememben ez felemelő tudat. Így folytatja: Apponyi Albert miniszter azon törte a fejét, hogy a megszűnt budapesti Népszínház zenekarából alakított szimfonikus zenekarnak hogyan adjon munkát és kenyeret. Célja volt, hogy a magyar városok segítségével körútra indítja a zenekart. Egy város sem jelentkezett. Meghallotta Pesten a Pannóniában ezt Bernády és nyomban fölszaladt Apponyihoz.
— Kedves uram — mondotta. Marosvásárhely polgárai boldogok lennének, ha leküldené egy-két estére a szimfonikusokat. Apponyi rendkívül megörvendett e kérésnek, s ezt az örömét felhasználta Bernády arra, hogy a városnak évekre szóló és tekintélyes összegre rúgó államsegélyt eszközölt ki.
A két esten elhangzott műsor: Wagner: Tanhauzer-nyitány, Mozart: Szerenád, Csajkovszkij: III. szimfónia, Beethoven: V. szimfónia stb.
A Társaság és a zenei intézmény közös munkájának gyümölcse az 1910. április 2-án felcsendülő első filharmonikus hangverseny, mely a város zenei életének újabb állomását jelzi. Metz Albert igazgató és lelkes tanári kara: Chován Richárd, Simor Jenő, G. Maleczky Mariska, H. Erkel Sarolta, Ferenczy Petronella és Tonházi Ferenc rövid idő alatt a város zeneiskoláját magas színvonalra emelte. Az együttes tagjai között ott találjuk a tanárok, zenekedvelők mellett nagy számban a tanítványokat is.
Mezt Albert neve összeforrott ebben a városban a zene fogalmával, szakmai, szervezési és minden más tekintetben ő volt a fórum. A művelődés igénye volt az a saját nagyszerű képességei mellett, amely oly naggyá tette őt — írja Csíky Boldizsár zenetudományi írásában.
A zeneiskola statisztikája évről évre emelkedő irányt mutat. Amíg az 1909-1910-es iskolai évben beiratkozott tanulók száma 200 (134 zongorista, 54 hegedűs, 22 énekes), addig az 1910-1911-es tanévben 284-re emelkedik a tanulók száma (181 zongorista, 69 hegedűs, 30 énekes).
Az 1911. március 2-án megrendezett hangverseny érdekessége, hogy egy 13 tagú vonós zenekar Dudutz Anna zongora-kísérete mellett Metz Albert Bauree-t szólaltatja meg. Szép sikerrel mutatkoznak be a június végi rendezvényen a hegedű-, zongora-, ének-, gordonka tanszak növendékei. Az est fénypontja Sámson Mariska, aki a Bajazzokból előadott áriával búcsúzik a várostól. Hangjának szépsége, varázsa "extázisba" hozta a közönséget — írja G. Sz. a hangversenyről.
Az 1910-1911-es tanév értesítőjéből tudomást szerzünk, hogy párhuzamos tanszak létesítése folytán az iskola még három tanerőhöz jut. A tanárok létszámának emelkedése hozzájárul a kamarazene virágzásához s a tanulók bevonása által jön létre nagyszabású zenekar, amely filharmonikus zenekar néven többször lépett közönség elé.
A Marosvásárhelyi zeneiskola fennállásának ötödik évében kimagasló eredményekkel büszkélkedhet a zenepedagógia terén. 1912. január 24-én megrendezett Erkel-ünnepség fényes bizonyítéka a város zenei életében végbement minőségi előbbre lépésnek. Mint minden nagyobb zenei esemény ebben az időben, ez is a Metz Albert nevéhez szorosan kapcsolódik, aki nemcsak muzsikus, hanem kitűnő szervező, lelkesítő, összetartó kapocs és jó pedagógus.
A nagy egyéniségeket a történelmi szükség hozza létre, ezek aztán — kortársaik előtt járva — egész környezetüket előbbre viszik. S mennyire igaz ez Metz esetében — írja Csíky Boldizsár. (A zenekari muzsika Marosvásárhelyen című cikkében.)
Az Erkel-esten kitűnően vizsgázott igazgató, tanár és diák a Transzilvania nagytermében. Az est dr. Antalffy Endre visszaemlékezésével kezdődik, akinek prológusa méltó volt a nagy zeneköltőhöz. Felcsendült Beethoven VII. szimfóniája, Mozart egyik zongoraversenye, Erkel Hunyadi László c. operájának nyitánya, majd Erkel-Huber Ábrándja, áriák a Bánk bán és a Hunyadi László c. operákból.
A helyi sajtó rendszeresen beszámol a zeneiskola következő vizsgálati- és vizsga-hangversenyeiről. A zenei nevelés hatékonyabbá tételének igénye maga után vonja újabb tanszakok és melléktanszakok létrehozását. Az 1912- 13-as tanév a következő tanszakokkal indul: ének, zongora, hegedű, gordonka, cimbalom. Kötelező melléktanszakok: előkészítő zeneelmélet, összhangzattan, kamarazene, zenekari muzsika, karének és zenetörténet. 284 tanuló iratkozik be. Új tanárok kapnak kinevezést: Olescher Júlia a zongora, Haják Károly, a debreceni Konzervatórium tanára a hegedű tanszakra, s a zenetörténelem leadására dr. Antalffy Endrét kérik fel az új tanévtől.
Az 1913. november 4-én megrendezett ünnepi hangverseny kimagasló esemény az intézet, valamint a város zenei életében. Mozart Szerenádja mellett többségében romantikus zeneköltők műveit szólaltatják meg: Liszt Esz-úr koncertjét, Erkel Ferenc Ünnepi nyitányát, Wagner Lohengrinjének előjátékát, Hector Berlioz Rákóczi- indulóját.
A város művelődéstörténetében az 1913-as év nagy jelentőséggel bír a zenei nevelés szempontjából is. A november 6-án ünnepélyesen felavatott Kultúrpalota a városi zeneiskola számára minden igényt kielégítő hajlékot biztosít. A felavató ünnepségen a a polihisztor dr. Antalffy Endre, a város művelődési életének kimagasló alakja tartotta a bevezető beszédet, majd a filharmonikus zenekar — melynek gerincét a zeneiskola tanárai, tanulói képezték — Metz Albert vezényletével Mozart-, Erkel-, Liszt-, Wagner-, Berlioz-műveket játszik. Az ünnepségen a tanári kar ezüstkoszorút nyújt át az igazgatónak, a diákok pedig babérkoszorúval tüntetik ki a dirigens Metz Albertet.
Dr. Antalffy Endre nyilvános zenetörténeti előadásai jó szolgálatot tesznek a zenei oktatás terén. Az iskola igazgatósága ezeket a Művelődési Palota III. emeletén levő teremben szervezi. Az első előadás 1913. október 9-én hangzik el A zeneevolúció címmel. A tartalmas, színes előadás egészen az ókor kezdetleges zenei próbálkozásáig megy vissza — írja a krónikás —, majd a kínai, japán, hindu, török, görög, arab, primitív, középkor és újabb kor zenekultúrájának fejlődését tárja szemléletesen a hallgatóság elé.
Az 1914 januárjában megjelent hivatalos közleményből megtudjuk az intézet teljes tanári karának névsorát: Metz Albert igazgató, H. Erkel Sarolta, G. Malecky Mariska, Chován Richárd, Simor Janő, Tanházi Ferenc, Ferenczy Petranella (cimbalom), László Árpád (zongora), Haják Károly, Zsizsman Rezső, dr. Antalffy Endre.
A marosvásárhelyi zeneiskola léte, tevékenységének eredményeként a város zenei élete fellendül. Az 1913-1914-es tanévben Metz Albert megszervezi az intézet keretében a nagyszabású énekkart, amely az első bemutatkozáson a filharmonikusokkal együttesen az egyházi zene remekeiből összeállított műsorral lép a nyilvánosság elé.
Az iskola zenepedagógiai munkájának sikeréről számol be egy másik tudósítás, melynek értelmében Zaka Irma és Szentpéteri Ili vizsgája jelesre sikerült az Országos Zeneakadémián. A siker részese maga Chován Richárd is.
Messzemenő következményekkel járó élményt jelent a zenei intézmény életében Hubay Jenő udvari tanácsos és Szendy Árpád zeneakadémiai tanárok látogatása. Ugyancsak vendége volt az intézetnek Szadeczky Gyula udvari tanácsos, egyetemi tanár is a Kolozsvári Konzervatórium ügyvezető elnöke, aki Hubayék szonátaestje alkalmából látogatott el hivatalosan Marosvásárhelyre. Annyi kedves intimitással tették feledhetetlenné a látogatást, hogy a zeneiskola történetében sokáig emlékezetes maradt. Az inspekció végén Hubay meleg hangon szólt az intézet növendékeihez és a tanárokhoz. Metz igazgatóhoz: "... és gratulálok mindnyájuknak ahhoz, amit láttunk és hallottunk. Kívánom, hogy továbbra is ilyen kitűnő eredményeket érjenek el." Beszédét ezzel a kedves bókkal fejezi be: "Én a magam részéről kinevezem a marosvásárhelyi zeneiskolát az Országos Zeneakadémia fiókjává."
A vendégek ellátogattak dr. Bernády főispánhoz, akinek mint a kiváló zeneiskola megteremtőjének, őszintén gratuláltak. Az állomáson megjelent Bernády főispán is és a zeneiskola valamennyi tanára. Szadeczky a vonat ablakából még ezt a kedves megjegyzést mondta Bernády főispánnak: "Ti nem is tudjátok, mitek van..."
A városi zeneiskola végzi a maga lélekmelegítő esztétikai misszióját. A vizsgálódási és nyilvános hangversenyek sorozatát szervezi. Ezeken a hangversenyeken egymás után tűnnek fel olyan nevek, amelyek a város és ország zenei életében gazdag zenei életpályát takarnak: Kozma Géza, Chilff Miklós, Erkel Sarolta, Magos Etelka stb.
A háború évei alatt egyre kevesebb tudósítás érkezik a zeneiskolából. Káros következményeit érezteti az iskola pedagógiai tevékenységében is. Több férfi tanerő katonai szolgálatot teljesít, de már az 1918-1919-es tanévre 410 tanuló iratkozik be. Sulnek Annát G. Maleczky Mariska legjobb tanítványát felveszik ugyancsak ezen iskolai évben az Országos Zeneakadémiára II. évre.
Metz Albert 1925-ben bekövetkezett halála csapást jelent a város zeneiskolájára és Marosvásárhely egész zenei életére, de az általa létrehozott, olajozott zenei gépezet saját súlyától halad tovább. Az emberek jóval halála után jönnek rá, hogy kit veszítettek. Bár a hozzá hasonló szellemi élenjárók, mint például Antalffy Endre, már tudták, hogy az aranykor véget ért, a zenei élet fenntartásához most már új energiára lesz szükség, s nagyon nagy erőfeszítésre — írja Csiky Boldizsár említett munkájában.
Az 1925. szeptember 7-8-án megrendezett Dalverseny után a fél város vonult ki sírjához, hogy tisztelegjen Marosvásárhely első zeneigazgatója emlékének.
Szilárd alapokra építkezett a zenepedagógia terén is utóda, Maximilian Costin, aki átvette a zeneiskola vezetését, s vele együtt a zenei élet továbbfejlesztésének felelősségét. Costinról írja Csiky Boldizsár, hogy jó felkészültségű, képzett zenetudós, esztétikai és irodalmi tájékozottsága is jelentős, amint ezt művei is bizonyítják. Rövidesen tekintélyt vív ki magának azáltal, hogy a meglévő zeneiskolai kereteket lényegesen kibővítette. Egész sor tantárgyat vezet be, közülük olyanokat, amelyek később döntő jelentőségűeknek bizonyultak. Tanári karából, ahova új erők kerültek, később kiváló vezető egyéniségek nőttek ki. Az iskola tovább építette kapcsolatait a nemzetközi zenei élettel. A fúvós-hangszerek és elméleti tantárgyak oktatása és az órák megszervezése a továbbiakban is úgy történtek, ahogy azt Costin helyes előrelátással megszervezte.
George Enescu hangversenyútjai során mindig örömmel látogatott el Marosvásárhelyre. Megbarátkozott a város zenészeivel. Ellátogatott a zeneiskolába, ahol hosszasan elbeszélgetett a tanárokkal. Érdeklődött az intézet működése felől. Látogatást tett Metz Piroska zongoratanárnő osztályában is. Néhány növendék meghallgatása után elismeréssel nyilatkozott az eredményes munkáról. A városi Konzervatórium emlékkönyve több Enescu-bejegyzést őriz: "Kivételes örömmel emlékezem mindig a marosvásárhelyi zeneiskolára, amely annyi kitűnő, válogatott tanárt egyesít. A maga nemében páratlan az intézmény" — írta a vendég 1927-ben. Később is, amikor Marosvásárhelyen járt, rendszeresen meglátogatta a zeneiskolát.
A zeneiskola tanárai Chován Richárd, Olga Costin, Maximilian Costin, Erkel Sarolta, Ferenczy Petronella, Haják Károly, Klein Leone, Kozma Géza, Metz Piroska, Zeno Vancea minden alkalommal, ahányszor itt járt, felkeresték Enescut, aki mindig behatóan érdeklődött a helyi zenei élet iránt. László Árpád marosvásárhelyi zongoraművész tanárt barátságával tisztelte meg. Többször is felkereste lakásán és érdeklődéssel hallgatta meg szerzeményeit.
Barátságának később is tanújelét adta. Amikor László Árpádot munkaereje teljében, váratlanul nyugdíjazták, George Enescu írásban tiltakozott az illetékes hatóságoknál. Az 1931 májusában kelt levele:
"1931. május. László tanár úr, a marosvásárhelyi zeneiskola tanára annyira neves és kitűnő zongorista — még ma is teljes művészi magaslaton állván —, hogy megbocsájthatatlan bűn volna, hogy az ifjúság — melynek az ő világos tanácsaira szüksége van, egy kiváló személyiség értékét és képességeit számba nem vevő törvény miatt, tőle megfosztassék. Reméljük, hogy László úr esetében a törvény tekintettel lesz arra az alapigazságra: nincs szabály kivétel nélkül és László urat megtartja a marosvásárhelyi zeneiskola zongoratanári állásában, ennek az iskolának és hazánk nagyobb javára és dicsőségére. George Enescu s.k., a Román Akadémia tagja, a Francia Akadémia levelező tagja".
Az már nem Enescun múlott — aki külföldi útja miatt nem követhette nyomon beadványának útját —, hogy tiltakozása eredménytelen maradt.
Marosvásárhely művelődési életében a zeneiskola léte, a Zenekedvelők Egyletének, majd Társaságának céltudatos, ügybuzgalommal végzett munkája Metz Albert igazgató és tanári karának, és az őket követő személyiségeknek szépérzéket, ízlést formáló tevékenysége példaértékű kell hogy legyen a ma már 91. évébe lépő rangos zeneiskolának, Művészeti Líceumnak.