A
falu északi felében emelkedő templomdombot támokkal erősített alacsony
kőfal övezi, délen és északon egy-egy bejáróval. A cinterem közepében
emelkedik a keletelt, hármas térfűzésű középkori református templom, mely
több szakaszban épült, ebből eredően a szentély fala magasabb a hajónál
és tengelye is délre hajlik. A templom nyugati homlokzatát a négy emeletre
osztott torony uralja, két sarkán átlós támpillérekkel megtámasztva. Közéjük
később még két vaskos támot építettek. A torony második szintjén dél felé
csúcsíves, kőkeretes keskeny ablak látható. A legfelső szintet a mult
sz-ban építették, félköríves nagy ablakokkal. Az óraíves koronázópárkányra
hagymasisak borul. A párkány alatt az 1688, 1899, 1936, 1954-es évszámok
vannak felfestve. A hajónak a torony mögül kilépőő nyugati homlokfalát
köpenyfallal erősítették, amásik részét támpillérekkel támasztották alá.
A déli homlokzat támpillérekkel tagolt elsőő falszakaszán két, kis koragótikus
ablak látható. A második ablakocska alatt utólag pített nyitott portikus
áll, amely a csúcsíves déli kaput védi. A hajó északi falát egyetlen nyitott
ablak töri át, alatta 197O-ben osszárium alapfalaira találtak. )A csontházat
még nem tárták fel). A nyolcszög három oldalával záródó gótikus szentély
a hajónál keskenyebb és magasabb. A déli oldalt két, a záródást négy,
vízvetővel ellátott kétosztású támpillér fogja közre rézsűs lábazattal.
A déli falon két, a délkeleti falon egy keskeny, csúcsíves ablaknyílás
látható. A szentély északi oldalán a sekrestye kibővítésével egy raktárnak
használható helyiséget alakítottak ki. A hajót és szentélyt közös nyeregtető
fedi, kleti sarkán vaslemezből készült, 1685-ös évszámot viselő szélvitorlával.
A templom belsejét a későbbi javítások során annyira átalakították, hogy
teljesen elvesztette középkori jellegét. A hajó nyugati bejárata mellett
egymás fölött két fakarzat áll, az utolsó mellvédjének közepén festett
koszorúba foglalt felirat olvasható: EMELTETETT 1843-BAN. A felső karzat
nyolc mezőből álló festett mellvédje valószínűen a kazettás mennyezettel
egyidős. A kazettás -de nem virágmintás festésű- mennyezet két feliratos
mezője a templom korábbi állapotáról tudósít: EZ URNAK HAJLÉKA VAL ROMLADOZOTT
- ALSÓ BOLTHAJTÁSA REPEDT HASADOZOTT - HÁROM KŐLÁBAKKAL DISZTELEN TOLDOZOTT
- ABBÓL AMINT LÁTOD ILYENRE VÁLTOZOTT - A SZENT EKKLÉSIA MINDEN HIVEINEK
- ADAKOZÓ MUNKÁS KEGYES KEZEINEK - AKI MIT TEMETETT S MEGTETT TISZTINEK
- MARADJON JÓ HIRE EMLÉKEZETINEK - ANNO 1789. A másik felíratból csak
néhány szó olvasható. A déli bejárat mellett 197O-ben a legalsó vakolat
rétegén egy késő gótikus hálóboltozat rajzát találták meg, mely négy,
rombuszokból álló bolthálót mutat. )Talán a középkori építőmester rajzolta
fel ide a hajóba tervezett boltozat szerkezetét). Ugyanekkor a hajó északi
falának közepén falképekre bukkantak. Először egy 15Ox27O cm felületű,
két képből álló festett rész vált szabaddá, majd 1973-ban ennek folytatásaként
mintegy 1OO cm szélességben egy harmadik ábrázolás is előkerült. Mindhármat
díszes keret fogja körül. A felső keretdíszek sötétkék alapra festett
tüdőszínű, erősen csipkézett szélű levélsorból áll. A függőleges keretdíszek
hegyére állított, négykaréjú rombuszokból állanak, az alapszín itt is
sötétkék, a rombuszok belseje vörös, bennük halványbarna kör díszlik.
A keretdíszeket mindenütt piros és barna vonalak szegélyezik. Az első
kép Árpádházi Szt.Erzsébetet ábrázolja a betegek között. A négyalakos
kompozíció j.oldalán Erzsébet áll, sugaras glóriával, hermelinszegélyű
vörös palástban, alőtte egy dézsában ülő beteg fejére egy lány vizet tölt
egy korsóból. A kép másik oldalán ágyban fekvó alak van, felette glóriás
Istenkéz látszik. A második kép témája Mária megkoronázása. Az ötalakos
kompozíció központjában a koronás Mária ül, fejét és testét fehér köpeny
fedi, alatta vörös színű ruhát visel. Mellette díszes glóriájú Krisztus
ülő alakja látszik. A két alakot zenélő angyalok veszik körül. A jelenet
háttere sötétkék. A harmadik kép Szt. Dorottya kétalakos kompozíciója.
B.oldalon sugaras glóriával, belül okker színű vörös palástban áll a copfos
Dorottya, baljában hat vörös rózsa, jobbjában kosarat nyújt Jázusnak.
A kép háttere felül világoskék, alól okker és szürke. A hajó északi falánál
áll a szószék, melynek malomkövön nyugvó lábát részben az 197O-es javításkor
talált gótikus és reneszánsz faragványokból állították össze. A hajónál
csak valamivel kisebb a szentély. Ma egyszínű kazettás mennyezet fedi,
amit 1816-ban a bordás boltozat helyébe készítettek. A szentélyzáródás
keleti falsarkainál megmaradtak az eredeti bordaindítások. A falpillérekmek
-melyek a bordás boltozatot tartották- több töredéke fellelhető az északi
cinteremkapu kereteként )7 db) és a szószék aljában )1 db). A szentély
déli falában találtak rá egy lapos ívvel záródó, 126 cm széles papi ülőfülkére,
melynek széleit kőfaragványok díszítik. Az északi falban pedig megtalálták
egy szemöldökgyámos sekrestyeajtó kőkeretét. A szentély északi falába
volt beépítve az a díszes szentségtartó fülke, amely most a sepsiszentgyörgyi
múzeum kőtárában található. A leírtakat még néhány középkori valamint
reneszánsz kőfaragvány töredék egészíti ki. A mai templom hajójának formájáról,
a déli ablakocskák és kapuzat típusáról arra következtethetónk, hogy itt
a XIII-XIV.sz fordulóján építettek először templomot. A pápai tizedjegyzék
1334-ben már megemlíti a templomot. A templom második építési periódusa
a XIV.sz közepén, az érett gótika idejére esik. A harmadik -késő gótikus-
építkezési szakasz a XV-XVI.sz-ra esik. Valószínű, hogy 1661-ben a török-tatár
pusztításnak esett áldozatul, ezért 1666-1685 között több rendben is javították.1789-ben
készítik a boltozat kazettás mennyezetét. A templom falképei magas művészi
szintet mutatnak, egy galambfalvi festő 1375-ben készíthette, aki feltételezhető
-a rokon vonások alapján- Nekcsei Dömötör miniátormühelyében )lehet itt
készült a Képes Krónika is) vagy Meggyesi Hertul fia Miklós műhelyében
tanulhatott. |
