Utazzon
Teleki nyomába az Agra Utazási Iroda szervezésében! |
Híres erdélyi tudósok, felfedezők....
Élete A felfedezõ utazó 1845. november 1.-én született Sáromberkén (Maros-Torda megye). A neves erdélyi Teleki család református ágának leszármazottja. Elõdei közül számos jelentõs tudós és államférfi tette megbecsülté a család nevét. Apja gróf Teleki Sámuel erdélyi földbirtokos. Az anyakönyvben és minden hivatalos okmányban keresztneve Sámuelként szerepel, családi körben és az ismerősök általában Samunak hívták. A széki Teleki család - Nagy Iván geneológiai levelezése szerint, az ősi Garázda nemzetségből ered. A család felmenő ágának legtekintélyesebb alakja Teleki Sámuel (1739-1822) az Afrika-kutató dédapja, aki Erdély kancellárja volt és 50.000 kötetes könyvgyűjteményének átadásával alapította meg a marosvásárhelyi Teleki Tékát. A kancellár egyik fia Teleki Domokos (1773-1798), aki főleg ásványtannal foglalkozott, sokat utazott Nyugat-Európában és maradandó érdeme, hogy ő írta le magyar nyelven a XVIII. század végének Magyarországát (Egynéhány hazai utazások leírása, Bécs, 1796). Fiatalon 25 évesen halt meg. A kancellár másik fia Teleki Ferenc volt a nagyapja az Afrika kutatónak. Teleki Sámuel kancellár építette a sáromberki kastélyt, valamint vele átelenben a domboldalon 1772-ben a családi sírboltot, mely közel 150 éven át a család temetkező helye volt. Középiskoláit magánúton végezte el. A debreceni református kollégiumban érettségizett 1863-ban, jeles eredménnyel. Felsõfokú tanulmányait a göttingeni és berlini egyetemeken folytatta. Göttingenben az állam és gazdaság-tudományi fakultásra iratkozott be, de ásványtant, geológiát, földrajzot és csillagászatot is tanult. A kor elismert tudósai, professzorai oktatták. Tanulmányai befejeztével katonai pályára lépett, 1881-ben országgyûlési képviselõként bekapcsolódott a politikai közéletbe. (egy év kivételével mikor nem indult élete végéig képviselõ volt) Ekkor ismerkedett meg Rudolf trónörökössel,-és feleségével Stefánia hercegnővel, II. Lipót belga király leányával - a Magyar Földrajz Tudományok társaság elnökével és fõvédnökével, aki élénk figyelemmel kísérte az akkoriban zajló földrajzi felfedezõ utazások eseményeit. A Rudolf trónörökössel közösen tett erdélyi (Görgényszentimre-i kastély volt kedvenc tartózkodási helyük) vadászatok érlelték meg Telekiben egy egzotikus vadászexpedíció tervét. Minden bizonnyal Rudolf sugallta az ötletet, hogy a tervezett vadászutat kösse össze Kelet-Afrika akkor még ismeretlen tájainak a Baringó-tótól északra elterülõ vidékeknek felkutatásával. A tudományos célok megvalósítása érdekében kísérõül a fiatal, pozsonyi születésû osztrák sorhajóhadnagyot, Ludwig von Höhnelt ajánlotta, aki jártas volt a természettudományokban és kitûnõ térképésznek bizonyult. Míg Höhnel hegymászó túrákon készült fel a nagy utazásra, Teleki Franciaországban és Angliában folytatott előzetes tanulmányokat. Felkereste a British Múzeumot, a brit Királyi Földrajzi Társaságot, könyveket és térképeket gyűjtött össze, afrikai szakértőkkel konzultált. Ebből is következtethető, hogy nem egyszerű vadász-szafarira készült. |
Expedíció |
Az expedíció útvonala, a képen a Teleki Vulkán, háttérben a Rudolf tó (Kenya) |
Teleki
Samu alapos elõkészítõ munka után,
1886 november 29-én érkezett a Zanzibár szigetére,
ahol Höhnellel együtt nagy körültekintéssel
kezdték meg az Afrika ismeretlen vidékeinek felkutatására
induló expedíciójuk szervezését. A
kor legtapasztaltabb karavánvezetõinek Dzsumbe Kimemetának
és Dualla Ildrisznek a felfogadása valamint a 300 fõnyi
karaván felszerelési listái bizonyítják
hogy Telekiék nem szabványos vadászkirándulásra
indultak. 1887. február 4-én indultak a tengerparti Panganiból
Taveta (Kenya) felé. Útközben súlyos csapás
érte az expedíciót. A Kelet-Afrikáról
gyûjtött szakirodalmat, térképeket és
leírásokat tartalmazó láda a teherhordó
szökése miatt elveszett. Az Usambara és Pare-hegységek,
valamint a Dsipe-tó érintése után 1887 júniusában
érkeztek meg a Kilimandzsáró tövéhez.
Afrika hegyóriásán minden elõtte próbálkozónál
feljebb, az 5310 méteres magasságig jutott fel. 1887. szeptemberben
ismét a Kikujuföldön áthaladva több ízben
is halálos áldozatokat követelõ harcba keveredtek
az expedíciót megtámadó kikuju törzs
tagjaival. 1887 októberében a Kenya-hegy megmászásakor
elsõként érte el a hóhatárt, a 4680
méteres magasságot. Nyemszbõl, a Baringo-tótól
északi irányba indulva, az európaiak számára
ismeretlen vidékeken áthaladva érték el a
Nyiro-hegy déli lábát, majd helybeli karavánvezetõk
segítségével 1888. március 6-án jutottak
el az itt élõ turkána nép által Nagira
Mwaiten néven ismert tóhoz, melyet Teleki Rudolf trónörökösrõl
nevezett el. Az expedíció fedezte fel a Kelet-Afrikai árok
646 méter magasan mûködõ tûzhányóját,
mely a Rudolf tótól 5 km-re délre magasodik. A Rudolf
tó keleti partjai mentén északi irányába
folytatták útjukat. Nagy nélkülözések
és életük többszöri kockáztatásával
jutottak el Kelet-Afrika másik lefolyástalan sós
tavához melyet Stefánia tónak (Rudolf trónörökös
felesége után) neveztek el. Ez év augusztusában
a turkána, riat, elmolo, szamburu és szuk (pokot) törzsek
földjeit keresztezve, a sivatagos, gyéren lakott vidéken,
az éhínségtõl szenvedve jutottak vissza a
Baringó-tóhoz, majd Taveta érintve érkeztek
Mombasába, 1888. október 24-én. Az expedíció sikeres
munkájáról Teleki csak egy rövid jelentést publikált a Times hasábjain,
magát az utazást és annak eredményeit kisérője Höhnel írta le. (Höhnel
Lajos: Teleki Sámuel gróf felfedező útja Kelet-Afrika egyenlítői vidékein
1887-1888-ban, I-II. kötet) Teleki Samu a következõ év (1889) elején látogatást tett Abesszíniába, hol Harar vidékét kereste fel. Az 1886-tól 1889-ig tartó utazásainak költségeit a magánvagyonából fedezte. (Értékes birtokokat adott el). A következõ években is jelentõs, fõleg vadászati célú utazásokat tett. 1893-ban kereste fel Indiát, ahonnan Szumátra és Jáva szigetére utazott. 1895-ben ismét visszatért Afrikába, újra megkísérelte a Kilimandzsáró megmászását, de ekkor sem sikerült a csúcsot (5895 m) elérnie. Munkásságáért számos tudományos társaság kitüntette, 1894-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. A bécsi udvartól 1897-ben elnyerte a "valóságos belső titkos tanácsos" címet. Amikor kitört az első világháború már 69 éves volt, de mint tartalékos huszáralezredes, felajánlotta szolgálatát az uralkodónak, korára való tekintettel azonban azt már nem fogadták el. Még két évet élt, 1916. március 10-én hunyt el. Halála után Sáromberkén helyezték nyugalomba a Teleki-család kriptájában. A kripta a II. világháború idején súlyosan megsérült, a sírokat kibontották. Később kijavították, 1960-as években műemlékké nyilvánították. Többször is kirabolták a síremléket. Jelenleg a sáromberki ref. egyházközség viseli gondját. Emlékére 1989-ben szobrot állítottak a magyar utazók érdi panteonjában, a Magyar Földrajzi Múzeum parkjában. |
Teleki Sámuel Kelet-Afrikai expedíciójának kronológiai vázlata. |
Összeállította Pokoly Béla (Forrás: Földrajzi múzeumi tanulmányok, 1988. 5. szám, 62.old.) |
1886 | |||
november. 29. | Teleki megérkezik Zanzibárba | ||
1887 | |||
január 24. | megérkezés Panganiba | ||
február 04. | indulás a partról Taveta felé | ||
február 09. | az első nagy szökés | ||
febr. 14.- márc. 01. | Korogwe | ||
március 03. | Momba (Teleki) | ||
március 04. | Mazinde (Szembodzsáná) | ||
március 06. | Mafi (Höhnel) | ||
március 25. | Same (Száma) | ||
március 27. | Dsipe- tó | ||
március 29. | Taveta | ||
április 12. | tovább Tavetából Maranguba (Miriáli fejedelem) | ||
június 14-20. | a Kilimándzsáró megmászása | ||
július 25. körül | tovább Tavetából | ||
augusztus 15. körül | Bezil- patak | ||
szeptember 07. | Kikuju-föld határa (Ngongo-tavak - Ngong Hills lábánál | ||
szeptember 14. | ütközet a kikujukkal | ||
szeptember 27. | ütközet a kikujukkal | ||
október 17-24. | Muranga közelében | ||
november 25-től | a Kenya-hegy megmászása | ||
1888 | |||
február 10-ig | Nyemsz (Baringó-tó) | ||
február 10. | indulás tovább a Baringó-tótól | ||
február vége | a Nyiro-hegy déli lábánál | ||
március 06. | a Rudolf-tónál | ||
március 07 - április 13. | a Rudolf-tó keleti partján észak felé | ||
április 14-20. | átkelés a Stefánia-tóhot | ||
május 10-ig | vissza a Rudolf-tóhoz | ||
május 14-31. | a Rudolf-tó keleti partján délre | ||
június 01. | Teleki- vulkán | ||
június 22. | Tirgnell (Trrguell)-folyó | ||
július 18-20. | Kerio-völgy | ||
július 24. | a Szuk-földi marhatolvajlás | ||
júl. 29-től aug. 9-ig | Baringó-tó | ||
szeptember 01. | Kikuju-föld | ||
szept. 29-től okt. 3-ig | Taveta | ||
október 24. | Mombasa | ||
Teleki utazásainak tudományos értéke A
3000 kilométeres útvonal a Baringó tótól
északra olyan vidékeken haladt át, melyeket a XIX.
sz. második felében a térképek még
fehér foltként ábrázoltak. Az ismeretlen útszakasz
elsõ térképezése, az expedíció
történetének megírása és közreadása
Höhnel érdeme, de ez a tény nem homályosíthatja
el, hogy az utazás kezdeményezõje, szervezõje
és vezetõje Teleki Samu volt. Az expedíció
egyik érdeme, hogy ismeretlen vagy alig ismert törzsekrõl,
népcsoportokról közölhettek, személyes
tapasztalatokon nyugvó, máig forrásértékû,
hiteles híradásokat. Teleki és Höhnel értékes
és máiig egyedülálló fotódokumentációt
készített, mely a XIX. századi Kelet-Afrika természeti
képérõl, településeirõl, népeirõl
jelentõs információkat rögzített. 16
különbözõ néptörzstõl, vagy vidékrõl
származó, 338 darabból álló tárgyi
etnográfiai anyagot gyûjtöttek, mely a Magyar Néprajzi
Múzeum afrikai gyûjteményének alapjává
vált. A felfedezõ utazás meteorológiai, geológiai,
földrajzi, állat- és növénytani megfigyelései
Kelet-Afrikáról számottevõ új "nyersanyagot"
adtak a természettudományok mûvelõinek. A Rudolf-
és Stefánia-tavak, valamint a Teleki-vulkán felfedezése
szolgáltak kiinduláspontul a Kelet-afrikai-árokrendzser
kialakulását magyarázó új föld-fejlõdéstörténeti
elméletnek. (Kubassek János: Magyar utazók lexikona, Panoráma Kiadó, Budapest, 1993, 378-382. old.) |
Teleki Samu bibliográfia |
|
Fotó Galéria |
Teleki
mellszobra Érden |
Teleki
Sámuel emlékérem |
A
sáromberki Teleki-kastély(jelenleg mezőgazdasági szakiskola) és egy korabeli
belsőt ábrázoló kép |
Kőrösi Csoma Sándor élete és munkássága
©Készítette dr. Flórián Csaba (2002. január)
Utolsó frissítés: 2005. március