Bodor
Péter, a székely ezermester.
Bodor
Péter nevét a művészet-, valamint a műveltségtörténelem nem tartja úgy
számon a nagy emberek sorában, mint maga a nép. Alakját legendák veszik
körül, mintahogyan titokzatos, megfejthetetlen ennek a zseninek egész
élete, cselekedetei és művei. Bodor Péter neve az egész Székelyföldön
ismert, mert ki-ki hallotta apjától, anyjától, mesélőkedvű öreg nagyapjától,
hogy élt a székely fővárosban egy híres ezermester, aki a Nagypiac terére
egy olyan kutat épített, amely minden vízhúzásra más és más, szebbnél-szebb
nótákat muzsikált, úgyhogy messze földről csudájára jártak, világhírű
építészek is megbámultak. Aztán meghasonlott a világgal és hirtelen
elkeseredve, saját kezűleg tette tönkre élete nagy művét és minden rábeszélés
dacára, többé nem volt hajlandó újra megszólaltatni. Csak egy csavart
vett volna ki, és attól kezdve a szerkezet nem muzsikált többé sem vidám,
sem bús nótákat és hiába keresték híres órások, külföldről jött mesterek
a hibát, a nagy titkot, a csoda-művet senki sem tudta többé megszólaltatni.
A nép képzelete romantikát szőtt Bodor Péter alakja köré, mert azt is
beszél-ték, hogy ez a kiváló zseni, külföldi kóborlásai során megismerkedett
egy gyönyörűséges lengyel hercegnővel, akibe halálosan beleszeretett.
De a szépséges hercegnő csak hitegette, figurázott vele, amit a zseniális
székely úgy a szívére vett, hogy elkeseredésében visszatért hazájába
és a keserű szerelem inspirálta, ennek a lengyel hercegnőnek megbabonázására
eszelte ki a varázslatos kutat. Állítólag a hercegnő is tudomást szerzett
a nagyszerű építmény létezéséről és el is jött Vásárhelyre megcsudálni,
de Bodor Pétert még sem ajándékozta meg szerelmével. Mire az ezermester
székely ember-gyűlölő lett és úgy nekibúsulta magát, hogy mások pénzvágyó
szomjúságáért a város börtönébe került, amikor onnan kikérezkedve a
csavart a kút szerke-zetéből kivette. mert nem akarta többé hallani
a csodálatos muzsika hangját, mely olthatatlan, mély szerelmére emlékeztette.
Örökre elnémította a művet, mely a székely alkotóerő csodálatos virágzását,
zseniális találékonyságát és egy székely szív szerelmének lángoló piros
dobogását hirdette. Úgy is terjedt a zenélőkút legendája, hogy Bodor
Pétert halálra ítélték és kivégzése előtt utolsó kívánsága lett volna,
engedjék meg. hogy alkotásában még egyszer gyönyörködhessen. Kívánsága
teljesült és akkor rontotta el a gépet, mert úgy gondolta, hogy ha már
ő nem hallhatja, másnak se muzsikáljon többet.
II.
Bodor Péter származását illetőleg több ellentétes feltevések vannak.
Vannak, akik születését 1788. évre teszik, míg Maros szék régi és legmegbízhatóbb
krónikása, Benkő Károly szerint született 1778-ban, a marosszéki Erdőszentgyörgyön.
Anyakönyvi adatai is bizonytalanok, mert az ottani parókia egy tűzvész
alkalmával leégett és az újabb anyakönyvezetést Makai László erdőszentgyörgyi
ref. lelkész 1788. április 15-ikével kezdte meg.
Hitelesnek mondható közlések szerint Bodor Péter Zilahi Sebess Péter
ref. lelkész elmebajos leányának és Zeyk ]ános udvarában szolgáló süketnéma
legény viszonyából származik. A kis Bodor Péter szülőfaluja iskolájában
szerezte az elemi tudományokat, majd egy ottani asztalos mesterhez inasnak
ment. Itt hamarosan feltűnt ügyességével, mert egyszerű fabicskájával
olyan remekműveket faragott, hogy az egész falu csodájára járt. A többek
közt egy művészi készséggel faragott oltárt készített, majd egy csodálatosan
megkonstruált malmot állított össze, melyet a patakra szerelve mutatott
be az ámulók szeme láttára, amint őrölte a búzát.
Tehetségének hírére az ottani mágnáscsaládok is figyelmesek lettek és
külö-nösen a Zeyk család pártfogása révén csakhamar a vásárhelyi ref.
kollégium-ba került. Itt is állandóan fúrt-faragott és mesterkedett.
Egy különös szerke-zetű faliórát készített, csodálatos találékonyságával
egy újszerű ekét állított össze. majd egy különös típusú szekeret faragott
mindenki csodájára. Rajztehetsége is páratlan nyilatkozott meg. Például
olyan kétforintos bankó-kat fabrikált, hogy nem lehetett megkülönböztetni
a valódiaktól. Az örökké változatosságot kereső és nyughatatlan természete
azonban nem hagyta békén. Egy darabig Koronkán, gróf Toldalagi Józsefnél
kertészkedett, majd 1805-ben Gerendkeresztúron tünt fel. Azután nyoma
veszett. Állítólag a Zeyk-család pártfogása révén Bécsben a Polytechnicumot
látogatta, ahol a géptanban képeztette magát. Sokáig hányta-vetette
Bodor Pétert a sors, míg tízévi külföldi kóborlása után, 1816-ban hazakerült
a székely fővárosba, ahol azonnal igénybe vették tudását és megépítette
legtökéletesebb mesterművét, mellyel kitörölhetetlen beírta nevét városunk
történelmébe.
III.
Mielőtt Bodor Péter híres-nevezetes zenélőkútjáról egyet-mást elmondanánk,
lássuk a Bodor nevéről emlegetett nagypiaci kút alapításának előzményeit.
Az 1800. év elején, Nemes György politiae director és senator, később
városi főbíró, a város közegészségügyi viszonyainak feljavítására tett
intézkedésé-ből, nagyon gyakorlati módon oldotta meg az alsóváros vízszükségletének
kielégítését élvezetes, egészséges Ivóvízzel, ugyanis a vár déli oldalából
fa-kadó forrás vízét kemény cserefából készült földalatti csatornákon
vezettet-te le a Nagypiacra, ahol vascsöveken végződve, szökőkutak ontották
állandóan a kristálytiszta ivóvizet. A kút eredetileg 1803-ban kőoszlopokon
nyugvó, piramis alakban épült, majd aztán átalakításon ment át. 1822-ben
egy vízgyűjtő, 300 veder űrtartalmú medencét építettek hozzá, hogy tűz
esetén tartalék víz álljon rendelkezésre. (Egy 1866-ban megjelent leírás
"m. e. 2000 veder vizet mindig kebelében rejtő öblözet"-ről
emlékezik meg.) Ez az egyébként nagyon szükséges
építkezés olyan sokba került, hogy emiatt a Tanács támadásoknak volt
kitéve és az ebből keletkezett vita annyira elmérgesedett, hogy az ügy
a Gubernator elé került s véget nem érő pereskedés lavinája indult meg.
Ez a perlekedés azonban nem zavarta a jó vizet szerető városi népet,
mert mozgalmas élet lendült a kút körül. Négy cső ontotta az üdítő vizet
és ide járt az - egész alsóváros csebrekkel - ivóvízért, no meg egy
kis tere-ferére. Míg arra vártak, hogy teljenek a korsók, vedrek, megtárgyalták
a napi eseményeket. A legények dévajkodtak, a leányok kacérkodtak és
sokszor kerültek működésbe a cseber rudak, amikor az udvarló, féltékenykedő
harisnyás arszlánok összeszólalkoztak. Ilyenkor ki-ki a fogát és a törött
cserépkancsóját hagyta a csata sáros színhelyén; sőt nem egyszer akadt
dolga a felcsernek, aki a meglékelt székely koponyákat foldozta meg.
Borosnyai Lukács János, az ev. ref. kollégium jeles professzora az 1836-37-ben
itt kiadott "Régi és új Vásárhely leírása" című könyvecs-kéjében,
versbe szedve érzékelteti a kút körüli hangulatot:
Napszámosok, reggel, mihelyt
kezd virradni,
Ide gyűlnek, s fognak reggelre mosdódni.
Mosdások közben áldják Isteneket,
Hogy engedte látni ismét reggeleket.
Estve, reggel ide jőnek a tselédek,
Találhattyák egymást szűzek és legények.
'S míg csebrek meg telik, elé számlálhatyák,
Ki hogy él urával, vagy gazdasszonyával,
Melyik úrfi hogy van kisasszonykájával,
Milyen vásárfiát kapott ajándékul,
Hogy titkával hív, és nem volt akadékul.
Kinek mi fejére van szapullójában,
Hány derekaj, s párna vagyon az ágyában.
Mit főz a gazdasszony naponként férjének,
Mivel kapja kedvét, inkább legényének ?
Mondhatyák egymásnak, mivel álmadoznak,
Estvétől reggelig, mivel gondolkoznak.
Másnap is eljőnek ide vizet vinni,
Könnyen ugyan azok, azt is lehet hinni.
A kút körül eredetileg felhőkig érő jegenyefák emelkedtek, melyeknek
tetején a környékbeli csókák és varjak valóságos kongresszust tartottak
és hangos károgással versenyeztek az agyafurt kútszerkezet zenéjével,
no meg a vízhordók lármás tereferéjével.
IV.
Bodor
Péter alig hogy letelepedett, tehetségét és alkotókészségét a városi
Tanács azonnal igénybe vette. Első munkája volt a Maros folyón átvezető
nagy fahíd mely sokáig állott a forgalom szolgálatában és amelyet róla
neveztek el Bodor-hídnak. Az ő műve volt a református vártemplom
tornyába vezető fallépcső is és azonkívül több marosszéki falusi
egyház orgonáját készítette el. Leghíresebb alkotása azonban a nagypiaci
muzsikáló kút volt.
Bodor Péter 1822-ben azzal kezdte a kút munkálatait, hogy a kőoszlopot
eltávolította és helyette egy kínai pagodára emlékeztető építményt helye-zett.
Peielle Ventzel városi főbíró mindenben a mester kezére játszott,
hogy a kút külsőleg is a Nagypiac díszére legyen. Görög József városgazda
lett megbízva minden szükséges anyag beszerzésével. Olyan mozgalom és
népes sürgés-forgás mutatkozott a nagypiaci építkezés körül. mintha
a bibliai Bábel-tornyát emelték volna. A város minden szakmabeli céhe
kivette részét a közmunkából és kötelességgé lett téve, hogy minden
céh tag személyen-ként egy-egy napot áldozzon "város dolga"
címen a kútépítmény elkészülé-sében. A szántó céh pedig külön száz szekér
palát hordott össze. Bodor Péter a kútépítmény kupolaalakú fedélházába
egy olyan szerkezetet szerelt, mely a nap bizonyos szakaszaiban, minden
hat órában, a víz hajtóerejének befolyására szebbnél-szebb zenedarabokat
hallatott. A zene olyan erőteljes volt, hogy szélcsend idején a környező
falvakban is hallhatták a varázsos hangokat. Külön érdekesség volt a
kupola tetejére szerelt, vörösrézből való Apolló szobor, melyhez egyébként
a Bodor-féle zeneszerkezet hálózata összeköttetést tartott. Az Apolló-szobor
ugyanis a nap különböző állása után igazodott. Napkeltére arccal a nap
felé nézett és a nap emelkedésével s hanyatlásával követte a nap útját.
Hogy a kút mely zenedarabokat játszotta, arról nem szól a krónika, de
csodájára jártak messze földről és sok idegen érkezett városunkba, hogy
ezt a mechanikai csodát megbámulja.
Bodor mindezekért tekintélyes munkadíjat kaphatott, mert csakhamar a
Rózsa utcában csinos telket vásárolt, ahol szép kerttel körülvett, török-mecset
formájú nyári lakot építtetett. Ez a ház azonban később elpusztult,
amikor tulajdonosa is a lejtőn zuhanni kezdett. A zenélő szerkezet 1836
december 8-ig működött. Ekkor ugyanis egy hatalmas hóvihar vonult keresztül
a városon, amely az Apolló szobrot ledöntötte és a benne lévő szerkezetet
is összetörte. Az a hiedelem, mintha Bodor maga némította volna el a
muzsikáló gépet egy csavar kivevésével, az tehát nem igaz, mert arra
alkalom se adódott, hogy bebörtönözése ideje alatt a kút körül dolgozhasson
és különben is rövid fogsága után a kút még jó darabig muzsikált.
V.
Bodor
Pétert 1816-ban bankóhamisításért perbe fogták. Böszörményi József-fel,
tordai Lakatos Sámuel puskaművessel és vásárhelyi Pál Samu órással tíz-forintos
bankókat csináltak és hoztak forgalomba. A városi levéltárban talál-ható
nagy köteg ügyirat ez évről tájékoztat a nagy port felvert bűnügy egész
anyagáról, amelyből kiviláglik, hogy pénzéhes emberek a maguk önző céljaira
kihasználták Bodor zsenijét és belesodorták egy olyan játszmába, melyből
ez a jobb sorsra érdemes lángész vesztesnek került ki. A bűnügy levezetése
után mindannyijukat bezárták. Bodor a szamosújvári börtönben töltötte
le büntetését, ahol aránylag rövid ideig ült, mert kegyelem útján hamarosan
kiszabadult.
VI.
Bodor
Péter fogsága után már alig produkált valamit. Az emberek előítélete is
kikezdte önbizalmát és az ivásba fojtotta elkeseredését. A kút zeneszerkeze-tének
a kijavítására sem akart már vállalkozni, de azt is beszélték, hogy vég-zett
ugyan ott javításokat, de minden eredmény nélkül. Kiszabadulása után még
elkészített Kibéden egy orgonát, hogy bebizonyítsa, miszerint magyar ember
is tud orgonát építeni. Azután sokáig nem jött hír felőle. Az emberek
kerülték és ő maga is bizalmatlan lett embertársaival szemben; hol itt,
hol ott tűnt fel és senki sem törődött vele. Bodor Péter élete alkonyán
hallatott újra magáról. 1849-ben, a magyar szabadságmozgalmak szolgálatára
szegődve, városunkban egy gyutacsgyárat létesített ahol 50-60 ifjúval
több ezer gyutacsot gyártott és szállított a magyar táborba. A 70 éves
ezermester, mintha hosszú álom után új életre kelt volna, egy tisztultabb
világban rátalált önmagára, telve tettvággyal. Már az emberek is elfelejtették
a múltat és az ősz Bodor kezdett számításba jönni. Így 1849-ben, a császári
hadak által feldúlt ref. vártemplomba, a kár hiteles megállapítására kiküldött
bizottság hivatalos becslési jegyzőkönyvén, a szakértő "közbírák"
közt ott találjuk "0rgona művész Bodor Péter 65 éves (?) Evang.
Reform." nevét is.
Még ugyanez év augusztusában egy új típusú gyutacsot talált fel
és azt értékesíteni Kolozsvárra utazott. Itt érte a váratlan halál. Farkas-utcai
szállásán szívszélhűdés érte és ezzel a nagyra hívatott lángész befejezte
földi pályafutását. Nyugvóhelye ismeretlen.
VII.
Ami
a kút további sorsát illeti, alig van valami lényeges említeni való. Mind-össze
annyi változás történt, hogy a kutat vasráccsal kerítették körül és a
városi Tanács rendeletéből, a hét bizonyos napjain, a város "barna
művészei" muzsikáltak a kúterkélyről, melynek ellenében az adófizetés
alól felmentették a zenegépet helyettesítő hangászokat.
Többen vállalkoztak ugyan a zenélő szerkezet kijavítására, de minden eredmény
nélkül. A feltűnt vállalkozók bekonferálásáról itt adunk pár hírlapi tudósítást:
"Marosvásárhely, április 11. 1865.
Birli László pesti órásmester a marosvásárhelyi piaci kutat új és díszesebb
alakban szándékszik újra építeni, mely zenével lesz ellátva és 8 órával,
mely egyszerre mutatja, hogy ugyanazon időben hány óra van Pesten, Bécsben,
Párizsban, Londonban, Bukaresben, Konstantinápolyban, Mexikóban és Marosvásárhelyt.
Az óraművész leánya Katalin a napokban érkezik meg és hangversenyeket
fog zongorán adni ama kút építési költségeire. A díszes kutat közrészvét
alapján szándékoznak azon érdekes székely városban létesíteni."
( Kolozsvári Közlöny, 1865.43.sz.)
"E városunk kebelében született fiatal barátunk, ki honunkon kívül
más honban is kitűnt vállalkozik majd, hogy a "bodor-kút-piac-kút"
megbomlott, elromlott, szétszedett "zenészeti tehetségét", hozzákezdésétől
számítva 7-8 hó alatt nemcsak helyreállítandja , sőt a legdivatosabb dalok
eljátszására is erőltetendi, egyúttal a nagyon okszerűlég mellőzhető,
s igen könnyű kivitelű négy világrész órai különbségét jelző óragép helyett
olyat állít elő annak ormára, mely éjjelenként világítás által a mi saját
időnket mutatandja esőben, viharban, mind holdvilágította éjjeken. Tehát
e városunk jelenben szebb megemlékezést a néhaira, mint azt, ha sorvadásnak
dűlt emlékéért így áldozni készséget mutat? Karolják fel uraim ezen városunk
díszére emelésére befolyásos szándékot, s járuljanak közre tehetségük
szerint" (Székely Néplap, nov.10.1866.19.sz.)
Birli Katalin ugyan tartott néhány hangversenyt az Apolló teremben, de
a zenélő kút, a nagy igyekezet dacára, sohasem támadt fel, minden kísérlete-zés
meddő és minden ígéret csak nagyhangú szájhősködés maradt. Most a budapesti
Margit szigeten - írja 1939-ben Fodor István - tervezik felépíteni a Bodor
kút mását. Ezt annál is inkább kivihetőnek tartjuk, mert a gróf Teleki
család levéltárában őrzött, Mikolai Tóth István táblai kancellista által,
a régi Marosvásárhelyről, 1821-ben rajzolt képsorozatával pontosan megörökítette
a Bodor kút külső alakját és szerkezetének képmását is. Ennek felhasználásá-val
szakavatott készséggel lehetne talán rekostruálni az elkallódott, legen-dáshírű
gépezetet.
VIII.
A zenegép
1839-ben, Győri Ferenc városgazda jóvoltából a régi városház padlására
került, ahonnan darabjai eltűntek, elkallódtak, úgyhogy mikor a milleneumi
kiállításra, Pestre akarták küldeni, csak néhány csavart és pár roncsolt
alkatrészt tudtak összegyűjteni. Amikor elkészült a városi vízvezeték
a Bodor kút további létezése szükségtelenné vált. A hihetetlen gyorsasággal
lendült városrendezés is siettette a Bodor kút eltűnését. 1911-ben tehát
lebontották és anyagát árverésen eladták.A Bodor híd helyett 1910-11-ben
épült a II. Rákóczi Ferenc fejedelem nevéről elnevezett vashíd és ettől
mintegy 15 méterre a Maros folyó átlátszó medrében még jól látható a régi
fahíd pilléreinek csonka korhadt maradványa, sőt a víz apadásával, szárazra
is kerül, hogy egyszer-egyszer felsírja a múlt emlékezetét.Minden eltűnt,
ami ennek a zseniális ezermesternek a munkájára emlékeztetne és így befelleg-zett
ennek a székely városnak romantikája is, mert Bodor mesterműve helyén
a változott kor és a nagyváros új építményei meredeznek. Már csak pár
ócska falusi orgona zengi Isten dicséretét. Talán az ájtatos gyülekezet
nem is sejti hogy a bűvös hangok egy nagyra hívatott székely ember jóvoltából
törnek az Egek Urához. |