Apáczai Csere János (1625-1659) |
A XVII. század
legnagyobb magyar pedagógus-egyénisége. A Brassó
megyei Apáczán született, szegény jobbágycsaládból.
Kolozsvári és gyulafehérvári iskolái
után, Geleji Katona István
püspök támogatásával Hollandiában
tanult. Teológiai és bölcséleti doktorátusokat
szerzett, tíz nyelven beszélt. 1655-ben Utrechtben nyomták
a Magyar Enciklopédia, avagy minden eddigi
feltalált, igaz és hasznos böltsességnek szép rendbe foglalása és magyar
nyelven világra bocsátása című művét, amelyben
Descartes, Copernicus munkáit népszerűsítette. Egy
fejezete az aritmetikát, egy pedig a geometriát tárgyalta. Sok geometriai
kifejezésünk innen származik. 1653-ban tért vissza Erdélybe,
a Bethlen Gábor által
alapított gyulafehérvári iskola professzora, majd
Kolozsvárott tanít. Újszerű eszméi, a matematika fontosságának
hangsúlyozása ellenkezést váltott ki. Apáczai volt a magyar filozófiai
műnyelv kezdeményezője és az első tudatos kulúrpolitikus.
A Házsongárdi temetőben nyugszik. (EP) Barcasági
szegény szabad székely vagy elszegényedett nemesi
családból származott. Az Olt bal partján fekvo
Apáca nevű községben született. Tanulmányait
szülőfalujában kezdte, majd Kolozsvárt Porcsalmi András
vezetésével folytatta. Gyulafehérvárott Bisterfeld
János Henrik keze alatt tanult. Külföldi egyetemekre
Geleji Katona István erdélyi református püspök
támogatásával került ki. Franeker, Leiden, Utrecht
és Hardervijk voltak egyetemi tanulmányainak állomásai.
Ez utóbbi helyen doktorrá avatták. Ez az új
alapítású egyetemnek Apácai volt első doktora.
1651-ben feleségül vette Aletta van der Maet-ot. Egy évvel
később Csulai György erdélyi püspök hazahívja
és 1653 augusztus 29-én már Gyulafehérvárott
találjuk, az akadémiai gimnázium tanáraként.
Novemberben tartja meg székfoglaló beszédét:
A bölcsesség tanulásáról . Õ az
első a magyar művelődés történetében, akinek
az iskolaügy egészéről átfogó koncepciója
volt, aki magas szinten képviselte a nemzeti nyelvű tudományosság
fontosságának, a magyar nyelvű tanítás szükségességének
az ügyét. Puritánus eszméi miatt üldözték,
Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszony pártfogásának
köszönheti, hogy a kolozsvári iskola élére
kerülhetett. Bethlen Miklós, Apácai egyik legkiválóbb
tanítványa, emlékiratában szép emléket
állít a nagy nevelőnek. A megfeszített munka korán
felőrölte életerejét. Az első magyar nyelvű tudománytár
szerzője fiatalon halt meg 1659-ben. (Tarnóc
Márton: Magyar gondolkodók, 17. század, jegyzetek.
Forrás: http://www.geocities.com/istjan/panteon.html
)
|
Apor István (Altorja, 1638 – Nagyszeben, 1704. nov. 10.) |
Erdélyi
nagybirtokos főúr. A Béldi-mozgalom
idején Apafi fejedelem mellé állt, és ezzel megalapozta érvényesülését.
1679-ben I. Apafi Mihály
követe a Portánál. 1685-ben Csík, Gyergyó és Kászonszék főkirálybírája,
1690-ben Thökölyvel szemben
a császári pártot támogatta, ezért I. Lipóttól 1693-ban bárói, 1696-ban
grófi rangot kapott. 1693–1703 között erdélyi kincstartó, 1697-ben Torda
vm. főispánja. 1703-tól generális, Erdély fővezére. A Rákóczi-szabadságharcban
a császár oldalán maradt. Nagy vagyont gyűjtött, az erdélyi ellenreformáció
egyik fő támasza volt. Jelentős alapítványokat tett iskolák felvirágoztatására,
a moldvai missziót is támogatta. Szerepe volt az erdélyi gör. kat. egyház
életre hívásában is. 1697–98-i bécsi útjáról írt naplóját kiadta Bíró
Vencel (Erdélyi Múz., 1930). – Irod. Bíró Vencel: Altorjai Gr. A. I. és
kora (Kolozsvár, 1935). |
Apor Péter Altorja, 1676. jún. 3. – Altorja, 1752. szept. 22. |
Történetíró,
erdélyi főnemes. Kolozsvárott, Nagyszombatban tanult. A Habsburg-ház híve,
1699-ben Küküllő főispánja. 1708-ban Háromszék főkirálybírája lett, 1713-ban
bárói rangot kapott. A Rákóczi-szabadságharc alatt rövidebb ideig a kurucok
is, a labancok is fogva tartották. Magyar és latin nyelvű munkái nagy
értékű művelődéstörténeti források, különösen a Metamorphosis
Transylvaniae... (Erdély változása, 1736). Több művét versben
is megírta. (A nemes famíliákról szóló versek...) – M. Metamorphosis Transylvaniae
… (Kiadta Kazinczy Gábor, Monumenta Hung. Hist. XI. Pest, 1863); Verses
művei és levelezése (Kiadta: Szádeczky Lajos I–II. Bp., 1903).
|