Lábas ház

A Nagypiac északkeleti szögletén, a Nagyszentkirály utca baloldali bejáratánál van a Lábos háznak nevezett kétemeletes épület, melyben egykor a római katolikusok középtanodája volt elhelyezve. Az iskola alapításának kezdeményezője Endes István jezsuita páter, aki 1705-ben Boér Simon Fogaras vidéki kapitány házában szállásolt és ott rendezte be az akkor még szerény igényű tanodáját. Ebben az időben a kuruc mozgalmakkal kapcsolatos harcok miatt a Kolozsvárra vivő útvonal el volt zárva és így a szent föld katolikus ifjai, valamint a városban lakó örmény-görög kereskedők és a beszállásolt császári katonák gyermekei ebben a szerzetesi iskolában kaptak oktatást, ahol a rendtagokon kívül egy fizetéses világi tanító is segédkezett a tanításban.
1712-ben Hevenesi Gábor jezsuita rendfőnök egy 4000 forintos alapítványt tett le a szegény tanulók ellátására és 200 forintot egy alkalmas nevelde ház építésére, melyhez gyergyószárhegyi Lázár Ferenc 6 tutaj faanyagot és megfelelő ácsmunkásokat adott, míg a város cserefákat utalt ki a tulajdonát képező erdőkből. Így készült el a 200 tanuló befogadására alkalmas emeletes iskolaház, melynek emeleti részében 15 személy részére "táplálda" (tehát élelem, lakás ) és a földszinti helységekben tantermek voltak, ahol szépszámú tanuló ifjúság részesült valláserkölcsű oktatásban.
1719-ben, a városban pusztító borzalmas pestisjárvány a polgárságon kívül sok tanulót áldozatává tett, amikor 2 jezsuita tanár is meghalt. Emiatt a tanítás hosszabb időre megszakadt.
1732-ben Molindes Ferenc jezsuita házfőnök egy 500 tanuló befogadására alkalmas a kor igényeinek megfelelő tanoda építésére 1000 forint költséggel járult, mely épület 8 év alatt ("3 pincével, vendéglővel ellátva") elkészült. Ehhez csatolva vásárolták meg 600 forintért a Nagypiacra kinyúló szegletházat is, mely Lábos ház néven ismeretes még ma is.
Lábos háznak pedig azért nevezték, mert 1772-ben, mikor ezt a kőházat átépítették, a Nagyszentkirály utca során végig kőoszlopokra helyezett boltíveket építettek, hogy a gyalogjárók esős időben az árkusok alatt védve legyenek. Ez az oszlopsoros csarnok később fedett áruhelyül szolgált, majd pár évtizeddel ezelőtt végleg beépítették. Az árkusok helyén ma üzlethelységek vannak.
Marosvásárhely város levéltárának 1772. évi tanácsülésének jegyzőkönyvében vannak bejegyzések a Lábos ház építkezésének körülményeiről.
A Nagyszentkirály utcai házfront első emelet alatti homlokzatán a jezsuita alapításra vonatkozó emléktábla szövege a következő:
" Munificentia Augg Maria Theresiae et
Josephi II. ac. Litteris. Surexit.
Anno aer Chr. CD DCC LXXXII"
A jezsuiták elűzésével (1773-ban) a tanoda a királyi jogügy igazgatóság kezelésébe került, mely az iskolát, valamint a jezsuitáknak templom melletti kolostorát a világi papoknak adta át, illetve a rend tagjai, mint világi papok, a világi tanárokkal együtt folytatták kultúraterjesztő tevékenységüket.
1781-ben a középtanoda felsőbb osztályainak létesítésére, 3680 forint költséggel a Lábos házra még egy emelet építkezését vezették be, mely a harmadik évben el is készült és a tanoda kibővített osztályai megkezdették működésüket. Ugyanekkor (1784) a 3 osztályú elemi iskola a ferencrendiek (barátok) Poklos utcai (főtéri) kolostoránál talált elhelyezkedést.
1787-ben II. József császár, mint minden erdélyi iskolát, ezt is bezáratta, így a nevelő és iskolaházhoz tartozó minden kül és belső jószágokat elárverezték. A Lábos ház iskolahelységeit katonai laktanyának és raktárnak használták egészen 1792-ig, amikor az elárverezett jószágokat visszaváltották és az iskola épületet, valamint a neveldét újra régi hivatásának adták át.
A szabadságharc alatt tanár, tanítvány a haza szolgálatára állt, de azért a tanítás tovább folyt 1849. Júniusáig, amikor az orosz haderő bevonulása után ismét rövid időre megszakadt az intézet működése, mely csak 1852-ben folytathatta félbeszakított munkáját.
1869/1870. tanévben, az Eötvös féle tanterv bevezetésével 6 osztályú, majd 1897/98-ban 8 osztályú főgimnáziummá lépett elő az intézet, mely megfelelő nívógyarapodással 1905-ig működött a Lábos ház épületében, amikor is új otthonába, a mostani gimnázium épületébe költözködött. Ezt követte 1908-ban a fiúnevelő is a mostani új, modern intézetébe.
A Lábos ház, melynek földszinti része a talajvíz felszívásától sokat szenvedett, 1859-ben nagy költséggel újítatott meg. Ugyancsak 1876-ban, a város java részét elpusztító nagy tűzvész alkalmával súlyosan megrongált épületet nagy áldozatok árán hozták rendbe.
Ma mindkét emelete bérelt lakásokra van osztva, a földszinten pedig üzlethelységek töltik be az egykori árkusok helyét, a mindenkori plébános jövedelme gyarapítására.