A székház, vagy vármegyeháza

Maros szék hajdani házának helye ismeretlen, de hogy már 1642-ben létezett egy ilyen, igazolja az a körlevél, melynek kiséretében, az 1642. január 19-iki közgyűlésen a Rendek átadják Maros szék praetorialis házát Toldalagi Mihálynak, Maros szék akkor elnöklő főkapitányának, ahogy azt közli Benkő Károly Maros szék ismertetésében 1868-ban.
Maros szék jelenlegi háza a Szentmiklós utcában, a ref. kollégium régi főbejáratával szemben, 1746-ban épült. A telek eredetileg id. Szalai György tulajdona volt, aki (a megyei levéltárben létező, 1711. nov. 13-án kelt körlevél szerint) felségárulás bűnéért elítéltetett és háza telkével együtt fejedelmi adományként Maros szék birtokába került. Ez a birtokadományozó kötlevél Remeteszegen, gyalakuti Lázár György főkirálybíró és makfalvi Dósa Péter alkirálybíró jelenlétében, vásárhelyi Sombori András és szentkirályi Szabó Lajos táblabírók aláírásával lett hitelesítve. Később az elítélt testvérének, Szalai Tamásnak unokája; Szalai János azt bizonyította, hogy az elvett ház "osztatlan" volt, miértis a maga részét eladta "Nemes Maros széknek 30 rh. forintokon".
A Székház az említett telken (a hagyomány szerint nagyobbára a marosszentkirályi régi pálos kolostor köveinek és tégláinak felhasználásával), makfalvi Dósa Mihály, akkori alkirálybíró felügyelete alatt, 1746. április 13-án készült el, amikor Maros szék kormányzati központja Nyárádszeredából, az arra hívatottabb Marosvásárhelyre tétetett át, és elfoglalta újonnan épült rezidenciáját. Az 1746. április 13-án, az új Székházban megtartott gyűlés ténye az alábbiakban van megörökítve:
"Gratis Sedis Congregatio celebrata in Civitate M-vásárhely Domoqea lapidea Juditiaria Sedis Sic. Maros exfundamento cura et industria. Slis ac Grosi Dni Michaelis Dosa de Makfalva alter Vice Judicis Regy erecta et pparata" (Benkő Károly: Maros szék ismertetése.)
1754-től a vendégszeretetből befogadott Királyi Tábla miatt hat évig ház nélkül maradtak Maros szék rendei, amiért azok 1759. szeptember 31-én panasszal fordultak a Főkormányszékhez, hogy saját házukat visszaszerezzék.
1802. március 15-ről Maros szék krónikájából olvassuk:
"A szélvész miatt elromladozott Székház alkotmányának rendes reparatiojára a Felsőbbségtől aplacidált summa elég nem lévén, arra kinevezendő biztosok által kiki a Nemes Szék tagjai közül, maga házánál segedelem végett találtassék meg; a havasi jövedelem ide forditassék, mi végre Dézsi Gábor számadásra szorittassék."
A Székház javítására, valamint kibővítésére bevezetett gyűjtés lassan folyhatott, mert csak 1814-ben említi a jegyzőkönyv, hogy:
"A Székház elkészülvén, az Ő Felsége képe belé tétetése aránt gondoskodtak a Rendek."
A jelentés dacára az építkezés tovább folytatódhatott, mert az épület első szárnyának befejezése után a Székház szűknek bizonyult, amennyiben 1824. április 1-én, úgyszintén az 1838. és 1842-ik években kelt jegyzőkönyvek szerint a börtönhelységek kibővítése céljából a szomszédos telkekre nézve érdeklődnek; amint az a következő jegyzőkönyvekből kitűnik:
"1838-ban. A fogházak javítása határoztatik az Udvar rendelésére."
"1842-ben. A Főkormányszék, a szék tömlöce tágosítására a reformata oskolától megvásárolni intézett telekért kivántató 1900 rhénes forintokat pengőben a hazai pénztárból kifizettetni megrendelte, a fels. Udvar helyben hagyásával."
Így készült el véglegesen a Székház, mely épülettömb szabálytalan négyszög alakot nyert, összesen 45 külön helységgel.
Jelen írásunk megjelenésekor már javában épül az új megyeháza, így a régi Maros székre emlékeztető ősi ereklyénk, Erdély történetében annyi bátor határozatokkal szereplő dicső tettek helye, a magyar alkotmányt védő egykori várunk, mely évszázadok hosszú során át Székünk védbástyája volt, hamarosan nem tölti be többé neki szán hivatását.
Ki tudja, hogy ez a régi épület a továbbiakban mily rendeltetésre kerül? !